Egy reggel Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense kiment a fürdőszobába és megnyitotta a csapot. A csapból azonban víz helyett mindössze a benne szorult levegő csúfondáros gurgulázása jött:
- Elkell-innen-menni! - hörögte a csap.
- Bassza meg - mondta Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense - Hát Szarszagú Magyarugarisztánban már a vizet is elzárták?
  Felhívta a vízműveket, ám ott nem tudtak semmiféle hibáról vagy elzárásról.
  Ekkor Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense rájött: ő zárta el a főcsapot még elutazása reggelén. Tegnap este pedig, amikor hazajött, csak ledobálta a ruháit és úgy zuhant az ágyba.
  Magyarföldi Aladár érzelmi életében komoly szerepet játszottak az utazások. Amikor egy-egy nyugati konferenciáról vagy tanulmányútról jött haza, hetekig depressziós volt. Amikor a felesége rokonaitól jöttek meg Erdélyből, határozottan boldog volt, hogy ismét Magyarországon lehet. Most éppen egy nyugati konferenciáról jött haza. Válása óta nem látogatta már a volt felesége rokonait.
  Megnyitotta a főcsapot, mire a fürdőszobai csapból is csobogni kezdett a víz:
- Maradjitt-maradjitt-maradjitt!
  Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense borzasztóan szerencsétlennek érezte magát.

*

Egy este munkából hazajövet Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense beugrott egy útba eső kiskocsmába. A pultnál kért egy sört és leült egy asztalhoz. Korán volt még, a kocsmában kevesen voltak, még nem kezdődött el az esti sportközvetítés, így a falon lógó lapostévén Magyarföldi Aladár láthatta, hogy kollégája, Ballibber Balambér professzor éppen a magyar felsőoktatás helyzetéről magyaráz valami hírműsorban.
  Ballibber Balambér kifejtette, hogy mivel a magyar társadalom irigy, bezárkózó, előítéletes és nem ismeri el a teljesítményt, a tehetséges magyar fiataloknak el kell menniük nyugatra. Magyarország így még élhetetlenebb hely lesz, ezért még több fiatal fog távozni, ettől Magyarország még annál is élhetetlenebb hellyé válik, és így tovább. A folyamat ördögi körként teszi tönkre az országot, amiről a kormány tehet, na és persze a társadalom, amelyik ezt hagyja. Magyarföldi Aladár szomorúan bólogatott.
- Könnyen beszél ez a rohadék, bazmeg - recsegett a pult mellől egy hang - Ha beüt a krach, ez megy nyugatra, mi meg megyünk a levesbe. Ez kap egy tanszéket nyugaton, ahol kedvére pofázhat, mi meg örülhetünk, ha lesz mivel tömni a pofánkat.
- Jól mondja, Józsi bá! - helyeselt a pultnál egy kopasz fiatalember - Még egy rövidet az öregnek!
- Könnyű neki, bazmeg - felelte az öreg - Ő okosnak született!
  Magyarföldi Aladár behúzott nyakkal sandított körül, nem látta-e valaki az iménti bólogatását. Gyorsan kifizette a sörét és távozott.

*

Egy reggel Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense kiment a fürdőszobába és megnyitotta a csapot. A csapból azonban víz helyett mindössze a benne szorult levegő csúfondáros gurgulázása jött:
- Elkell-innen-menni! - hörögte a csap.
- Bassza meg - mondta Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense - Hát Szarszagú Magyarugarisztánban már a vizet is elzárták?
  Felhívta a vízműveket, ám ott nem tudtak semmiféle hibáról vagy elzárásról. A főcsap is nyitva volt. A fürdőszobai csap tehát elromlott.
  Szerencsére aznap reggel nem volt órája, így Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense megvárhatta, míg kijön a szerelő, és megjavítja a csapot. A szerelő azonban váratlan hírrel érkezett:
- Lent ki van írva a ház kapujára, hogy ma reggel szerelik a központi csapot, és tíz óráig el lesz zárva. Utána lesz víz. Nem olvasta? Hanem a kiszállási díjat sajnos így is el kell kérnem: nekem sincs ingyen a benzin!
  Valóban, a többi csap is teljesen száraz volt. Magyarföldi Aladár kelletlenül fizetett, majd várta, hogy tíz óra legyen. Fél tizenegykor a nyitva hagyott csapokból megindult a víz:
- Maradjitt-maradjitt-maradjitt! - csobogott.
  Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense borzasztóan szerencsétlennek érezte magát.

*

Egy este munkából hazajövet Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense úgy érezte: végleg itt kell hagynia ezt az országot. Aznap fülébe jutott, mit pusmorognak a fiatalabb kollégák a tavalyi sikeres habilitációjával kapcsolatban. Csak pletyka volt, de két forrás is megerősítette, hogy többek részéről elhangzott a "gyenge" és a "kamu" kifejezés. Különösen annak a kolleginának a megjegyzése fájt, akit pedig már titokban kinézett magának, s aki állítólag azt kérdezte, hogy ha ennyi egy habilitáció, akkor ő miért nem csinálhatja meg már másnap.
  És ezekkel dolgozott együtt, ezek mosolyogtak rá, köszöntek neki előre a folyosón! Ballibber Balambérnak igaza volt abban a tévéműsorban. El kell innen menni. De nem akart elmenni csak úgy. Elégtételt akart. A boldogabb életbe távozó, sikerre ítélt emberként gúnyosan visszanevetni az irigyekre, akik majd megpukkadnak mérgükben. Mímelt sajnálkozással nemet inteni a szerencsétleneknek, akik marasztalni akarnák. Mindenekelőtt pedig kiönteni a lelkét, és elmondani valakinek, hogy elmegy. Beszélni akart valakivel. Amikor hazaért, föl sem ment a lakásáig, becsöngetett a kettővel alatta lakó, szintén elvált mérnökhöz, akivel olykor eldiskuráltak egy ital mellett a szomszéd sörözőben. A csöngetésre sovány, riadt tekintetű, szemüveges egyetemista fiú nyitott ajtót:
- Nem mi hangoskodunk... A szomszédban buliznak... Igazából minket is zavar... De nem szóltunk, mert mi csak albérlők vagyunk... Óh, a Németh urat keresi? Elköltözött nyugatra. Kiadta nekünk a lakást. A húga jön havonta, hogy beszedje a lakbért...
  Magyarföldi Aladár szó nélkül sarkon fordult, és kábultan támolygott föl a lakásába.

*

Egy reggel Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense kiment a fürdőszobába és megnyitotta a csapot. A csapból azonban víz helyett mindössze a benne szorult levegő csúfondáros gurgulázása jött:
- Elkell-innen-menni! - hörögte a csap.
- Bassza meg - mondta Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense - Hát Szarszagú Magyarugarisztánban már a vizet is elzárták?
  Felhívta a vízműveket, ám nem tudott beszélni senkivel. Egy női hang közölte, hogy minden munkatársuk foglalt. Ezután egy számítógép elcsépelt, idegesítő dallamot játszott perceken keresztül.
  Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense leült a számítógépéhez, hogy megnézze az interneten a friss híreket. "Elzárták a vizet"; "Súlyos gondok a vízellátásban"; "Összeomlás szélén a vízszolgáltatás?" - hirdették mindenütt a címek. Mértékadó közgazdászok nyilatkozatai szerint a vízművek köztulajdonba vétele, a fejlesztéseket rossz gazdaként elhanyagoló, korrupt állam, illetve önkormányzat volt a felelős. Egy tényfeltáró cikk szörnyű részleteket közölt az elöregedett csatornahálózatról és gépparkról, a rossz vezetésről és a csatornáknál is mélyebbre süllyedt alkalmazotti morálról. A kormánypárti politikusok nyilatkozatai persze mást mondtak: a nehézségek átmenetiek, okaik az előző kormány és városvezetés privatizációs gyakorlatában és korrupciójában keresendők, valamint a profitot a közérdek elé helyező korábbi, külföldi tulajdonosok magatartásában. A köztelevízió reggeli műsorában ezt kormánypárti politológusok is elmagyarázták. A kormányszóvivő mindenkit sietett megnyugtatni: a kormány megvédi az emberek vízellátását.
  Ám az interneten a kincstári optimizmus kis hajócskái magatehetetlenül hánykolódtak a vízhiány által felkorbácsolt indulatok tengerén. Az internetes fórumokon teljes erővel zajlott az őrjöngés. Az ellenzék a kormány távozását követelte. A Szabad Értelmiségi Folyóirat online kiadásában Ballibber Balambér máris pikírt véleménycikkben leplezte le a hatalom inkompetenciáját és hamis kommunikációját.
  Ekkor megcsörrent a telefon. Egy ellenzéki rádióadótól hívták, hogy elmagyarázná-e a helyzet kommunikációs aspektusait a délelőtti műsorban. Eredetileg Ballibber Balambért akarták, de a professzor nem ért rá, így kollégáját ajánlotta be maga helyett. Magyarföldi Aladár, a Kommunikációs Tanszék docense természetesen azonnal igent mondott. Ahogy készülődött a stúdióba, öltözködött és a vízhiány miatt elmaradt reggeli tisztálkodás pótlására parfümöt szórt magára, olyan bizsergető, átszellemült öröm árasztotta el, amilyet már évek óta nem érzett.