A személyijövedelemadó-bevallás határidejének napján ismét számot vethetünk azzal, hogy kik a középosztály barátai (már amennyire), és kik az ellenségei.
Hogy mi a középosztály? Ez nem szociológiai szakblog. A "középosztály" itt egyszerűen azokat jelenti, akik - a magyar viszonyokhoz képest - se nem "gazdagok", se nem "szegények". Azokat, akik dolgoznak, gyereket nevelnek, valahogy megállnak a lábukon, megélnek a munkájukból, jól, közepesen, elfogadhatóan vagy tűrhetően. Ez persze azt jelenti, hogy a magyar "középosztály" nem elhanyagolható része társasházban illetve lakótelepen lakik, félszobában is elvan, az autója pedig az évjárata szerint lassan megkaphatná a szavazati jogot. (A Fideszt ismerve ha befesteném a miénket narancssárgára, meg is kapná.) A magyar "középosztály" többsége nyugati mércével mérve már szegény - de itt élünk, és nem nyugaton.
Az adórendszert helyzete szerint ki-ki másképp ítélheti meg - nekem "középosztálybeliként" hosszú időn át kifejezetten bosszantó volt, hogy átlagos vagy annál nem sokkal magasabb jövedelemmel már a felső adósávba - a "gazdagok" közé - lehetett kerülni. Pedig nicsak, mit ígért közben egy párt a 2002-es választási kampányban:
"A garancia." Hagyjuk is.
(Azért ne felejtsük el. Az SZDSZ-nek vége, de az eszdéeszesség él és virul, és ahol tud, árt.)
Nézzük meg inkább, hogy alakult az elmúlt évtizedben a magyar bruttó átlagbér adózása. Vegyük úgy, hogy a magyar "középosztálybeli" a mindenkori hazai átlagbért keresi, és egy gyermeket nevel. Az átlagbéreket a KSH weboldaláról vettem, a mindenkori átlagbér nettóját pedig bérkalkulátorokkal kiszámolhatjuk.
év | havi bruttó átlag | nettója egy gyerekkel | nettó aránya (%) | ||||||
2005 | 158343 | 105545 | 66,7 | ||||||
2006 | 171351 | 109012 | 63,6 | ||||||
2007 | 185018 | 112460 | 60,8 | ||||||
2008 | 198741 | 121737 | 61,3 | ||||||
2009 | 199837 | 122153 | 61,1 | ||||||
2010 | 202525 | 139471 | 68,9 | ||||||
2011 | 213094 | 149626 | 70,2 | ||||||
2012 | 223060 | 155195 | 69,6 | ||||||
2013 | 230714 | 161118 | 69,8 | ||||||
2014 | 237695 | 165690 | 69,7 | ||||||
2015 | 247746 | 172274 | 69,5 |
A számokból világosan látszik a balliberális oldal középosztály-ellenes politikája. Gyurcsány kormányzásának elején az átlagos magyar dolgozó a bruttó keresete kétharmadát kapta meg nettóként, majd ez gyorsan csökkent kb. 61%-ra, hogy Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt 69-70% között stabilizálódjon. Kösz, Orbán!
A tájékozottak persze tudják, hogy már a Bajnai-kormány is vezetett be adóreformot, és a 2010-es 68,9% még ennek az eredménye, nem a Fidesz egykulcsos adójáé. Bajnaiék följebb vitték a felső sáv határát, és csökkentették az adókulcsot a lejjebb lévő sávokban. Értelmes lépés volt. "Kösz, Bajnai" - mondhatnám, de túl kevés volt és túl későn. A vereség árnyékában tett engedményért nem jár köszönet.
A dolgok persze bonyolultabbak ennél - szinte mindig, minden -, de attól még nyers tény marad, hogy ma egy átlagos keresetű, egy gyermeket nevelő magyar "középosztálybeli" 8-9%-kal többet tarthat meg a bruttó jövedelméből, mint a balliberálisok uralma idején. Ha ezek neadjisten visszajönnének, valószínűleg inkább a 2007-eshez hasonló számot láthatnánk újra, mint a Bajnai-félét. Az utóbbi már a kétségbeesett kármentés eredménye, az előbbi mutatja meg az igazi természetüket. Egy okkal több, hogy ne hagyjuk őket visszajönni.
Ráadásul a balszárnyukon elhelyezkedő természetes szövetségeseik felől a minap már nem is egyszerűen középosztály-ellenes, hanem egyenesen kommunista javaslat fogalmazódott meg: az "alapjövedelem" bevezetése. Mindenki kapna pénzt, puszira, csak úgy. Amit akkor először valahonnan el kéne venni. Például az átlagos keresetűektől. A kommunista törpepárt polgármestere alatt Budapest XIV. kerületében már kicsiben zajlik a koncepció tesztelése: egyelőre viszonylag alacsony összegig "pótolják ki" az - elvileg, legalábbis papíron - alacsony jövedelmeket. Ennél még a rendszerváltás előtti kommunisták is normálisabbak voltak: a szocializmusban is volt valamiféle "alapjövedelem": olyan formában, hogy akkor még mindenkinek jutott munkahely. Munka nem mindig, de legalább meg kellett jelenni és amikor volt munka, el kellett végezni. Nem volt feltétel nélküli.
Miközben az alapjövedelmet szorgalmazó Szabó Tímea állítása szerint az alulfizetett és többet érdemlő bölcsődei dolgozókon is szeretne segíteni, éppen az elvtársa, Karácsony Gergely polgármester által vezetett, minimumjövedelmet osztogató zuglói önkormányzat volt az, amelyik arra már nem akart költeni, hogy a kerületi óvodák és iskolák minimálbéres dolgozóinak a bérét egy szerény összeggel megemelje. Ugyanők hagytak hónapokon át beázni egy bölcsődét, benne a gyerekekkel. Ez csak Budapest egy kerülete, de világosan látszik belőle a balliberális-kommunista társadalompolitika lényege: ha papírt szerzel róla, hogy "elnyomott", "rászoruló" és "áldozat" vagy, akkor kapsz. Ha dolgozol, akkor szívsz.
Zugló persze remek megfigyelési hely arra is, hogyan jelenik meg helyi szinten több oldalról, több párt felől is a politika mindenfajta mocska - de a mocsokról majd máskor. Ma május huszadika van. A személyi jövedelemadó bevallásának napja. Majd holnap mérgelődünk, szidhatjuk megint a Fideszt is, ahogy mindenkit, de akinek átlag körüli a keresete és gyereke van, az a mai napon örülhet valaminek. Nem bánom, örüljenek az eszdéeszesek is - végül is megvalósult, amit ígértek!