Autós Aurél csórisztáni állampolgár nyaralni vitte a családját.
Úti céljuk Fejlettnyugat volt, az út első szakaszát viszont még a csórisztáni autópályán tették meg. Csórisztán autópályái 2x2 sávosak - többre nem tellett, kevesebbet nem lehetne autópályának nevezni. Egy irányban tehát két sáv halad, plusz a leállósáv, aminek még szerepe lesz.
Eleinte jól haladtak. Aurél szabálykövető ember volt, jobbra tartott, 130-cal autózott a külső sávban, amikor pedig utolért egy lassabb járművet, indexelés után megelőzte a belsőben, majd ismét indexelt és visszatért a külső sávba. Egy idő után egyre több volt a lassabb jármű - kamionok, teherautók, buszok, bátortalan Suzukik, régi Zsigulik -, így Aurélnak egyre jobban kellett figyelnie a sávváltásokra. Még egy kis idő elteltével annyian lettek a lassabbak, hogy már egymást is előzgették. Ha bement egy távolsági busz a belső sávba, hogy 100-as tempóban előzze meg a 95-tel döngető kamiont, mindkét sáv belassult.
Ilyenkor érdekes jelenség alakult ki. A gyorsabban haladni kívánó autósok mind a belső sávban tömörültek, nem tartottak a szabály szerint jobbra, és így üresen hagyták a külső sávot. Aurél tudta, hogy jobbról előzni nem szép dolog, de mit tehetett volna, egyedül volt a külső sávban, miközben a belső lelassult, így előreóvakodott a busz által előzött kamion mögé, majd indexelve megpróbált besorolni a belsőbe, hogy ő is megelőzze. Nem engedték. A belső sávban haladók esztelenül kis távolságokban követték egymást, Aurél előtt pedig mintha még szorosabban összezárták volna soraikat. Meg kellett várnia, míg elfogynak, így még később előzhette meg a kamiont, mint ha eleve a belső sávban maradt volna.
- Micsoda? - méltatlankodott magában - Betartom a szabályt és még én járok rosszul? Nincs ez így jól!
A következő ilyen alkalommal tehát a belső sávban maradt. Még magyarázatot is talált hozzá:
- Az írott szabály azt mondja, hogy jobbra kell tartani, de van egy másik, íratlan szabály is, ami úgy látszik, fontosabb. Ez pedig úgy szól, hogy "állj be a sorba és várd ki, amíg te következel!" A belső sávban tulajdonképpen sorban állunk, azaz megyünk.
Igen ám, de mivel nem akart a családja életével játszani, ő nem pár méterrel követte az előtte haladót, hanem rendes követési távolságot hagyott. Ezt hamarjában ki is használta egy szakadt Opel, amelynek vezetője éktelen dudálással húzott el jobbról, majd vágott be Aurélék elé.
- Ez nem járja! - méltatlankodott megint Aurél - Bármelyik szabályt is tartom be, én járok rosszul? A pofátlanok és a közveszélyes felelőtlenek juthatnak előrébb? Nagyon nincs ez így jól!
Még egy kis idő elteltével olyan sűrű lett a forgalom, hogy mindkét sáv lelassult, már csupán 90 körüli tempóban lehetett menni. Aurél nem bánta: igazságérzetének elviselhetőbb volt, hogy ha lassan is mennek, legalább mindenki egyformán lassan, és nincs hely a pofátlankodásra. Ez az érzés addig tartott, míg a mögötte haladó Lexus nem vett egy nagy lendületet, hogy kivágjon a leállósávba és jobbról 120-szal elhúzzon mindenki mellett.
- Hát ez már végképp több a soknál! - fakadt ki Aurél - Az kéne, hogy egy rendőrségi helikopter figyelje fentről a forgalmat, és jól megbüntessék az ilyeneket! Rendet kellene már végre csinálni!
Aurélék hamarosan letértek az autópályáról, hogy közönséges közúton lépjék át a határt, mivel az autópályán szigorú határellenőrzést vezettek be a túlsó oldalon. A fejlettnyugatiak ugyanis féltek az illegális migránsoktól, akiknek a be nem fogadásáért amúgy a sajtójuk rendszeresen elverte a port a civilizálatlan és buta Csórisztánon.
Hanem Fejlettnyugaton tényleg minden más volt! A 2x3 sávos autópályán remek tempóban lehetett haladni. Amikor lassú előzött lassút a középső sávban, még ott volt egy legbelső sáv, ahol mindkettőt meg lehetett előzni. Néhol 2x4 sáv is volt, ott aztán sosem volt torlódás! Csak pont akkor, amikor Aurélék éppen arra mentek, de az is biztosan valami rendkívüli ok, netán a hétköznap délutáni csúcs miatt. Mindenki kedvesnek és udvariasnak tűnt, és mindenki betartotta a szabályokat. Na jó, nem mindenki, de ez is csak azt mutatta, hogy lám, a fejlettnyugatiak is emberek.
- Hogy miért nem lehet nálunk is így? Miért nem lehetünk mi is olyanok, mint a fejlettnyugatiak? Volna mit megtanulnunk tőlük! - sóhajtott föl tiszteletteljesen Aurél.
Olykor azért Fejlettnyugaton előfordult némi zűrzavar. Egy kisebb, 2x2 sávos autópályán megismétlődött az otthonról ismerős jelenet: egy kamiont előző busz mögött a belső sávban sorakoztak fel a személyautók. De senki nem akart jobbról előzni, ehelyett Aurél azt vette észre, hogy hátulról villognak rá. A tükörben egy ideges negyvenes nőt pillantott meg egy VW volánja mögött. A nő láthatóan sietett volna, és nagyon zavarta, hogy előtte nem tartanak jobbra. Nem mintha ő maga jobbra tartott volna.
- Jól van, menj csak! - húzódott le előle Autós Aurél, majd jót derült azon, amikor a nő a következő előtte haladóra is villogni kezdett. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy visszasorol a nő mögé és rávillant, de úgy döntött, nagylelkű lesz. Végül is itt Fejlettnyugaton így szokás, nem? Elöl egy perc múlva befejezi az előzést a busz, akkor megint szabad lesz az út. Minek tülekedni?
Hanem amíg Aurélék Fejlettnyugaton autókáztak és töltötték a nyaralásukat, addig Csórisztánban a kormány a háborgó autósnépnek elébe menve új rendszert vezetett be. A csórisztáni autópályák forgalmát mostantól járőröző rendőrségi helikopterek figyelték, hogy jól megbüntessék a szabálytalankodókat. A csórisztáni politikusok persze sosem szabálytalankodtak az utakon - ők maguk is helikopterrel közlekedtek -, de a nép reménykedett, hogy legalább az autópályákon rend lesz végre. Sajnos a fejlettnyugati helikoptergyártó cég megvesztegette a csórisztáni döntéshozókat, így drágábban és kevesebb helikoptert sikerült vásárolni, ráadásul kamerákra sem futotta már, de az a néhány helikopter - amelyekről végül is kívülről nem látszott, hogy nincs bennük kamera! - kétségtelenül elriasztott legalább néhány bátortalanabb autóst a szabálytalankodástól.
Aurél kipihenten, élményekkel telten, a fejlettnyugati közlekedési kultúra - és általában a fejlettnyugati kultúra - iránti őszinte tisztelettel a szívében érkezett haza. Mikor átlépték a csórisztáni határt, az első dolog, amit megpillantott, az autópálya felett köröző rendőrségi helikopter volt.
- Micsoda? - hördült fel - Rendőrségi helikopter figyeli a forgalmat? Netán kameráznak is? Fasiszta rendőrállam!
És már bánta is, hogy hazatért, és arra gondolt, milyen jó lenne Fejlettnyugaton élni, ahol minden szép és jó, minden autópálya legalább 2x3 sávos, és ahol mindenki udvarias és mindenki betartja a szabályokat.