Hartland

Je suis Ugocsa, qui non coronat.

Százhúsz ország közül GDP-ben a 34., optimizmusban és közérzetben a 117. Lakói az EU-ban a legszkeptikusabbak a rendszerváltással kapcsolatban. Melyik lehet ez a kemény ország?

"A baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz." (H. Hartland)

"I hate conservatives, but I really fucking hate liberals." (Matt Stone, South Park Republican)

Moderálás

Ezen a blogon cenzúra van. Tilos alpári módon megnyilvánulni és trollkodni. Hogy mi számít annak, azt a blog gazdája dönti el, aztán moderál vagy kitilt. A politikusokat és közéleti szereplőket nem kell kímélni, de azért egymással legyünk normálisak. Rengeteg hely van a neten, ahol mindent szabad. Itt nem. Ez egy viszonylag civilizált blog. Bárki kommentelhet, aki betartja ezt. Akinek nem tetszik, menjen máshová. Lásd még a blog nyitóposztját.

Friss topikok

Linkblog

Where's the Revolution? (Politikai zenekritika)

2017.02.21. 04:10 Holger Hartland

Ide jutottunk. "Hol a forradalom? Jajj mán, emberek, csalódom bennetek" - affektálja bele az arcunkba serdülőkorom pophőse. A dalszöveget írhatta volna bármely kesergő, körúton belüli balliberális értelmiségi. Hol a forradalom? Hol a nép? Miért nem kergetik már el Orbán Viktort? Hogyhogy nem áll még lángban Budapest?

Who's making your decisions?
You or your religion
Your government, your countries
You patriotic junkies

Van valami disszonáns abban, ha dollármilliomos, a társadalom csúcsán élő, népszerű sztárok énekelnek olyasmit, hogy "föl, föl, ti rabjai a földnek". De ki ellen is? Forradalom a fennálló rendszer, a hatalom ellen lehetséges. A forradalom pedig alapjában véve baloldali dolog. A Dave Gahan által hiányolt forradalom célpontja is jobboldali hatalom lenne:

They manipulate and threaten
With terror as a weapon
Scare you till you're stupefied
Wear you down until you're on their side

A baj csak az, hogy nem 1917-et, hanem 2017-et írunk. Ma, 2017-ben pedig a baloldal van hatalmon.

A nyugati világban a baloldal uralkodik, már közel ötven éve. Az uralkodó baloldal a kommunistáktól a szociáldemokratákon át a liberálisokig terjed, kiegészülve a hozzájuk csapódó, őket névlegesen opponáló, a végén azonban a vesztes előre megírt szerepét engedelmesen eljátszó konzervatívokkal. Baloldaliak a gondolkodási keretek, az igazodási pontok, már a fogalmak és a szavak is. Vagy radikálisan lépsz ki belőlük, vagy sehogy.

Ne tévesszen meg minket, magyarokat, hogy nálunk épp megingathatatlannak tűnik a Fidesz uralma. Magyarország csak egy kis folt a térképen, kiszolgáltatott félgyarmat, erős gazdaság és hadsereg nélkül. Annyira szabad, amennyire megengedik neki. Ne tévesszen meg az sem, hogy Amerikában éppen Trump az elnök. Szoros versenyben, hajszállal és jó taktikával nyert, a baloldal pedig az első pillanattól kezdve totális politikai háborút vív ellene és ezáltal mindazok ellen, akiket képvisel. Szinte a teljes amerikai (és általában a nyugati) elit harcba szállt, a "filantróp" pénzemberektől a Deep State-en, a médián és a szórakoztatóiparon át az egyetemi-akadémiai szféráig. És most úgy látszik, a DM is beállt a sorba.

Az uralkodó baloldal politikája tudatosan vagy sem, de az amerikai és európai fehér középosztály felszámolására tör. Eltörölné azt a világot, amely, mint minden világ, szükségszerűen tökéletlen, fájdalmas és tragikus, nekünk magunknak is, nekem is, igen, és neked is, olvasó, de amelyben sok millió ember jól-rosszul megvolt, otthon érezte magát, a maga mindenütt relatív "középosztálybeli" módján Kaliforniától Kelet-Európáig. Elvenné az otthonunkat, elvenné tőlünk, ami a miénk, elvenné még a reményt is, hogy a gyerekeinknek nemhogy jobb, de legalább ugyanolyan lesz, mint nekünk, leigázná őket, minket pedig a legszívesebben holtan látna, és elvárja, hogy még tapsoljunk is hozzá.

Where's the Revolution?

Come on people

You're letting me down

A dal jó. Fülbemászó, tetszetősen hangszerelt, a ritmusa lassú, de erőt sugároz, ütemesen bólogatok rá, ahogy ezt a posztot írom. Tudom a szöveget is, persze így éjjel egyedül ébren csak tátogom - alszik a gyerek.

Where's the Revolu-u-u-u-tion?

Hát itt van, kedves Dave! Itt zajlik az orrotok előtt. Ellenetek.

Trump a forradalom, a Brexit a forradalom, Geert Wilders és Marine Le Pen a forradalom, az osztrák FPÖ és a német AfD a forradalom, a lengyel kormány a forradalom, és egy kicsit a magyar határkerítés a forradalom. A déli harangszó a forradalom, az út menti feszülethez letett virág és mécses a forradalom, a szavazat a forradalom, a nemet mondás a forradalom, a liberális-kommunista sorból kilógás a forradalom, a rend a forradalom, a magyar gyerek a forradalom, a magyar péknél vásárlás a forradalom. És addig jó, amíg ennyi a forradalom. Ne akarj többet, baloldal.

***

Persze, ne vegyük annyira komolyan. Végül is ez csak egy popsláger.

De ha megnézzük a videót, elgondolkodhatunk azon is, vajon a srácok maguk mennyire vették komolyan.

Dave, Andy és Martin a nevetséges Marx-álszakállakkal. A lepusztult, reménytelen gyárudvar és a megtölteni képtelen kevés táncos. (Ez a DM és Anton Corbijn, lett volna mód és pénz többre, ha akarták volna.) Dave ripacskodó mozdulatai, ahogy a dalt előadja. A végén vesztesen eldobált zászlók. És az a vizuális utalás a fából ácsolt emelvénnyel, amelyről Dave "szónokol":

dm1.jpg

Mire is emlékeztet ez?

Egy másik, történelmi fényképekről ismert emelvényre. Bizony:

trotsky1.jpg

    Volt Trockij...

 

trotsky2.jpg

    Nincs Trockij!

 

dm2.jpg

Andy, nem lennék a helyedben, mikor csákány lesz a fejedben!

 

Vagyis a legjobb esetben ott vagyunk, mint egy jó Laibach-számnál. Mutatnak nekünk valamit, ami jelenthet ezt is, azt is, de nem tolják az arcunkba, hogy mit. Lehet komoly, lehet pusztán trollkodás, vagy lehet egyszerre mind a kettő.

Nem tudom, a DM és persze Corbijn mire gondolhattak. Nem is érdekel. Jó ez így. Ha megkérdezik őket, remélem, bölcsek maradnak és hallgatni fognak. Bármit mondanának, azzal elidegenítenék a közönség egyik felét. Belépnének azoknak a művészeknek és értelmiségieknek a klubjába, akik azt hiszik, azért, mert egy szűk területen valóban elértek valamit, már univerzális bölcsesség birtokosai, akiknek nemcsak joguk, de "társadalmi felelősségük" is, hogy irányt mutassanak. Az pedig nem kell. Az kell, amit valóban tudnak. Szóljon a zene!

1 komment

Címkék: művészet megmondás Depeche Mode

A bejegyzés trackback címe:

http://hartland.blog.hu/api/trackback/id/tr8512277089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Silcon 2017.02.21. 19:46:52

"Baloldaliak a gondolkodási keretek, az igazodási pontok, már a fogalmak és a szavak is."

"eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt"