Hartland

Je suis Ugocsa, qui non coronat.

Százhúsz ország közül GDP-ben a 34., optimizmusban és közérzetben a 117. Lakói az EU-ban a legszkeptikusabbak a rendszerváltással kapcsolatban. Melyik lehet ez a kemény ország?

"A baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz." (H. Hartland)

"I hate conservatives, but I really fucking hate liberals." (Matt Stone, South Park Republican)

Friss topikok

Linkblog

Elégtétel

2018.04.09. 06:48 Holger Hartland

Bevallom, nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet behúzni a két X-et a Fideszre, és utólag sem vagyok benne biztos, elvégre megnyerték volna nélkülem is. Na de ki másra szavaztam volna? Más párt nem jelentkezett be, hogy képviselné a preferencáimat, az érdekeimet, az igényeimet, a politikai akaratomat - pedig a választás erről szól. Nem arról, hogy ki a legokosabb, a leghozzáértőbb, a legjobb, a legbecsületesebb (a legszebb mindjárt ne legyen?), hanem hogy ki áll a legközelebb ahhoz, amit akarsz. Ez pedig a te döntésed, senki másé.

Ráadásul nem lehetett előre tudni, hogy ez lesz a vége. Ha a balosok és a jobbikosok sokkal fegyelmezettebben szavaznak át egymás jelöltjeire, lehetett volna más. De nem tették. Bizonyára sok balos érezte úgy, hogy olyanokra mégsem, sok jobbikos pedig, hogy ilyenekre mégsem. Az ő döntésük. A Fidesz azért nyert, mert a balosok és a jobbikosok nem szavaztak át eléggé egymásra, mi pedig sokan éreztük úgy, hogy amit mi szeretnénk, azt úgy-ahogy, de a leginkább még a Fidesz képviseli. A mi döntésünk.

Este kapcsolgattam a tévét, és figyeltem, ahogy balliberális politikusok, műsorvezetők és kommentátorok hogyan hibáztatják a saját kudarcukért a magamfajta választót, akinek az ő pártjaikra kellett volna szavaznia a Fidesz helyett, csak persze a "gyűlöletkampány" és a "propaganda" megtette a magáét. (Végül is, igen: a balliberális gyűlöletkampánynak és propagandának is volt némi szerepe abban, hogy a Fideszre szavaztam. Hogy befogtam-e az orromat? Az én dolgom! Egyedül voltam a szavazófülkében. De ha ti kérdezitek, nem: nektek nem. :))

Néztem ezeket az elkeseredett embereket, ahogy megmondanák, még az eredmény utólagos ismeretében is, hogy nekem, a választópolgárnak, a nép, azaz a szuverén egy nyolcmilliomod részének miért kellene aggódnom és miért nem, hogy mitől kellene féltenem a hazámat és mitől nem, hogy miben kellett volna reménykednem, hogy mit gondoljak, mit tartsak fontosnak, hogy mi az érdekem, hogy milyen világot akarjak és milyet ne. Ezek a demokraták annyira jobban tudják, hogy én mit akarjak, hogy legszívesebben ők akarnának helyettem is. És ugyanezek az emberek, vagy ha pont nem is ők, de hozzájuk nagyon hasonló emberek dühöngenek és a pokolra kívánják a magamfajtákat azért, mert miközben ők leszarják, hogy nekem valójában mi a fontos, kölcsönösségi alapon én is leszarom, hogy nekik mi az.

Mégis jó helyre ment az a két X.

Elégtétel? Nem hiszem, hogy lesz, inkább csak duma. Nem is bánom: nekem ezzel az eredménnyel most megvolt. Ha én lennék Orbán Viktor, azt mondanám, ennyi éppen elég lesz elégtételnek, főjenek csak a balosok a levükben, amelyet a gyilkos szándékaikkal eresztettek és a gyűlöletükkel hevítettek. De nem én vagyok Orbán Viktor. Lehet, hogy neki van igaza, mikor olyanokat mond, "Ha kint állok a mezőn egy nagy karddal a kezemben, és rám jönnek hárman, akkor nem moralizálok, nem okoskodom, egy feladat van, hogy azt a hármat le kell kaszabolni.” Másfelől viszont Orbán Viktornak az is az érdeke, hogy pontosan ilyen ellenzéke legyen, ilyennek maradjon meg, amilyen, a szürkeállományával együtt.

De most hétfő van. A választásnak vége, az ellenség legyőzve, a dolgozó, gyereket nevelő, középosztálybeli vagy talán csak oda vágyó magyar választópolgárnak a győzelem után iskolába kell vinnie a gyerekét, aztán be kell mennie a munkahelyére, és elvégezni jó sok munkát. Az élet folytatódik. Mi folytatjuk.

157 komment

Miért lett "normális" a politikában a "gyűlölet" és a "fenyegetőzés"?

2018.03.31. 06:12 Holger Hartland

Idézőjelben. A "gyűlölet" és a "fenyegetőzés" ugyanis - eddig - leginkább szájhősködés, a "normálisat" pedig legalább kétféleképpen érthetjük.

Lehet "normális" az, ami jó, helyes, amit szeretnénk, amire vágyunk.

És lehet "normális", ami érthető, természetes, amit megszoktunk, ami van.

Lám, a szavak hogy becsaphatnak bennünket. A gyűlölet és a vele járó fenyegetőzés az előbbi értelemben persze nem normális, az utóbbi értelemben viszont nagyon is. Miért?

Nem gondolom, hogy Magyarország megbolondult. Azt gondolom, hogy az emberek reakcióiban óriási szerepet játszik az, hogy milyen helyzetben találják magukat (igen, ezt öt éve írtam, de tartom). A politikai viták hangnemét is meghatározza a helyzet: miről vitatkozunk, mekkora tétje van a dolognak, mennyire különböznek az álláspontok, mennyire lehetséges valamiféle kompromisszum.

Képzeljünk el egy országot, ahol nagyjából minden rendben, a politika legsúlyosabb kérdése pedig az, hogyan lehetne a várakozásokhoz képest még +0,2% GDP-növekedést összehozni. Ilyen helyzetben könnyű udvariasan, jóindulatúan, a másikat nem ellenségnek, hanem tiszteletre méltó ellenfélnek tekintve vitatkozni. Hiszen először is: kicsi a tét. Ha sikerül elérni a vágyott növekedést, az jó, de ha mégsem jön össze a +0,2% - túléljük. Másodszor: a felek egyetértenek a célban, legfeljebb az oda vezető utat látják másképp. Ha valaki eleve ugyanazt akarja, mint mi, akkor érdekközösség van köztünk, így nehéz róla csúnya dolgokat feltételezni, például, hogy áruló vagy hogy diktatúrára tör. Legfeljebb annyit, hogy buta... khm, elnézést: hogy sajnos téved. (Mert miért is ostobáznánk le valakit közös cél és kis tét esetén?)

A mai magyar politikában - és általában a nyugati világban, amelynek a részei vagyunk, még ha csak függelék formájában is - a tétek nagyok, a célok ellentétesek, az érdekek gyakran ütköznek, a percepciók pedig ennek megfelelően szinte már nem is különbözhetnének jobban egymástól. Mi nem arról vitatkozunk, hogy hogyan lehetne még +0,2% a GDP-növekedés, hanem hogy mi legyen a migrációval, maradjon-e a Fidesz-kormány, valóban egy diktatúrát kell-e megelőznünk, maradjon-e az egykulcsos adó, a jelenlegi családtámogatások, a segély helyett közmunkát kínáló társadalompolitika, költsünk-e többet az egészségügyre, át- vagy visszaszervezzük-e az oktatást, elhiggyük-e az ellenzéki pártoknak, hogy véget vetnek a korrupciónak és élhetőbb lesz az ország, vagy inkább azt gondoljuk róluk, hogy tönkreteszik még azt a keveset is, ami jó.

A tétek nagyok. Aki nem akar tömeges bevándorlást, annak nagyon nem mindegy, kire-mire szavaz. Aki nem akarja, hogy átlagos jövedelemmel is megint megnyúzza őt a progresszív adórendszer, annak sem. Aki kap valamilyen családtámogatást (pl. gyerek utáni adókedvezményt), annak sem. Aki nem szeretné, hogy a baloldal megint válogatatlan eszközökkel próbálja kinyírni a középrétegeket, annak sem. De akivel csúnyán elbánt valamilyen fideszes hatalmasság vagy lenyúlták az üzletét, annak sem. Aki úgy érzi, hogy idős családtagja kórházi szenvedéseiről a Fidesz kormányzása és az egészségügy elhanyagolása tehet, annak sem. Aki a Fidesznek köszönhetően kevesebb rezsit fizet, annak sem - de akinél a rezsicsökkentés miatt elmaradt a karbantartás és ez oda vezetett, hogy nála sárga víz folyik a csapból, annak sem.

Ahol nagy tétek mellett az érdekek illetve a preferenciák súlyosan ütköznek, ott könnyen lángol fel a gyűlölet. Akinek a politizálása - vagy bármilyen tevékenysége - az ember alapvető igényeit és érdekeit sérti vagy fenyegeti, azzal szemben teljesen természetes, "normális" reakció a harag és az erős ellenszenv: ha úgy tetszik, a "gyűlölet". Az ilyen szereplőt könnyű ellenfél helyett ellenségnek tartani - mivel az is. Van valamiféle képmutató, finomkodó gátlásosság a közbeszédben ezzel a szóval kapcsolatban, pedig semmi "baj" nincs vele, teljesen normális magyar szó, és többek között a fentieket is jelenti. A "gyűlölettel" ugyanez a helyzet: mi sem természetesebb, mint hogy az emberek gyűlölik az ellenségeiket, csak a balliberálisok nyelvi agressziója kitörölné ezt is a szótárból, ahogy a normalitást is a gondolatok világából.

Ha valaki úgy gondolja, hogy a Fidesz politizálása súlyosan sérti vagy fenyegeti az érdekeit, az könnyen gyűlölheti a Fideszt, és azzal együtt bárkit vagy mindenkit, aki a Fideszt hatalomban tartja - például engem is, mert egyre inkább úgy néz ki, hogy jövő vasárnap oda megy a szavazatom. Igen, kedves olvasó (ha van még itt balliberális olvasó azután is, hogy már megírtam nekik, hogy semmi értelme :)), ha neked valami nagy bajod van a Fidesszel, ha létfontosságúnak érzed, hogy a Fidesz jövő vasárnap megbukjon, akkor az ellenséged vagyok, gyűlölj csak nyugodtan. Ellentétes az akaratunk, ellentétesek a preferenciáink és az érdekeink, én fenyegetem azt, ami neked nagyon fontos, te pedig azt, ami nekem, tehát mi sem természetesebb, mint a gyűlölet.

Mert persze nekem is volna okom gyűlölni a baloldalt: fenyeget a migrációval, a radikális világmegváltó terveivel - amelyekhez a kommunizmus történetét ismerve nem sok reményt fűzök -, annak a dolgozó, gyereket nevelő magyar "középosztálynak" a kinyírásával, amelyhez én is tartozom, tehát végső soron azzal, hogy lerombolja a világomat, elveszi tőlem a hazámat, amelyet a gyerekem világának és hazájának is szánok. A kőkorszak óta két dolog biztosan létezik, amelyekért az emberek ölni hajlandóak: a családjuk és a hazájuk (avagy a törzsük). Pár éve még vicceskedve írtam a polgárháborúról. Most sem tartom valószínűnek - van előnye annak is, hogy nagyszájú és lelkes, de cselekedni már kevésbé szerető, kényelmes, lusta nemzet vagyunk -, de ha biztosan tudnám, hogy lesz, akkor azt mondanám, essünk túl rajta most, amíg még nem vagyok túl öreg hozzá, és amíg a fiam eléggé kicsi még, hogy ne neki kelljen.

Az igazság persze az, hogy nem gyűlölöm a balosokat. Nem akarok szenteskedni: nem valami fennkölt erkölcsi szempont miatt nem gyűlölöm őket, hanem egyszerű mentálhigiénés megfontolásból. A gyűlölet arra "való", hogy motiváljon, mozgósítsa az energiát a cselekvéshez. Cselekvés nélkül nincs értelme a gyűlöletnek. Csak az elmédet mérgezed vele. Akkor vedd elő, ha cselekedni kell. Április 8-án lesz egy egészen kis lehetőség a cselekvésre: betehetjük a szavazatunkat másik ötmillió mellé, hátha számít valamit. Igen, az én szavazatomban lesz egy kis gyűlölet (különben tán el se mennék): azok felé az ellenségek felé, akik szeretnék tönkretenni az életemet (persze csak néhányan személyesen, a többiek egészen személytelen, közvetett módon), és felhatalmazás Orbán Viktornak, hogy ha nyerünk, legyen meg az elégtétel, amit ígért, lépjen a tökükre, én támogatom. Aznap előveszem a gyűlöletet, utána mehet vissza a naftalinba, míg nem lesz rá újra szükség.

Jól van ez így? Mindegy: mostanra nincs más. Kellett, hogy így legyen? Fogalmam sincs. Ahol ellentétes preferenciák és érdekek feszülnek egymásnak, ott vagy harc lesz - politikai "háború", esetleg majd igazi polgárháború -, vagy kiegyezés, de az utóbbihoz tárgyalni, alkudozni kell. "Mit akarsz? Foci helyett költsünk inkább kórházakra? Lehet róla szó, ha cserébe marad a szigorú bevándorláspolitika és a határkerítés. Hogy a letelepedési kötvényeket szüntessük meg? Deal. Adórendszer? Hm, vegyünk elő egy papírt, számoljunk és alkudozzunk." Lehet, hogy ha 199 politikus helyett 199 véletlenszerűen kisorsolt állampolgár ülne a parlamentben, gyorsan megegyeznének. Vagy nem.

De a szavazók millióiból álló társadalom nem tud kiegyezni. Nem tud alkudni, nem képes tárgyalóasztalhoz ülni - nem férnénk el... A "társadalmi párbeszéd" valójában azokon keresztül zajlik, akiknek sokakhoz jut el a hangjuk: a politikusokon, újságírókon, véleményformáló értelmiségieken, és egyéb, ezreket, tíz- és százezreket elérő megmondóembereken keresztül. Ezek az emberek az elmúlt években gyakorlatilag semmit sem tettek azért, hogy valamiféle kiegyezés létrejöhessen, a választás közeledtével pedig teljes harci üzemmódra kapcsoltak. Gyakorlatilag megszűnt a tájékoztatás, a megjelenő cikkek csakis a harcról szólnak, semmi másról.

Ennek fényében különösen ironikus, hogy a "gyűlölet" szóból is fegyver lett: a "gyűlöletkeltés" vádként hangzik el egészen abszurd módon odáig menve, hogy a 444 a nácizmusnál is rosszabbnak tartja az egyik új Fidesz-plakátot, és ezzel közvetve lenáciz nagyon sokunkat. (Nos, ezért is elégtételt kell majd venni.)

Erről a plakátról van szó:

Persze rögtön mellé tehetjük Gyurcsányék ugyancsak botrányt kavart videóját arról, hogy Kolozsváron az utcán megkérdezett erdélyi magyarok a Fideszre szavaznak.

Bármilyen meglepő, én egyikben sem látok gyűlöletet.

A plakát számomra egyszerűen arról szól: állítsuk meg a tömeges bevándorlást, védjük meg a hazánkat, a kultúránkat, a megszokott és otthonos életünket, a gyerekeink jövőjét, és ne engedjünk a területünkre olyan tömegeket, amelyekben erősen túlreprezentáltak a fiatal férfiak, tekintve, hogy az emberi történelem évezredei során az ilyesmi gyakorlatilag soha nem jelentett jót az ott élőknek. Ehhez nem kell senkit sem gyűlölni: a gyűlölet nem azonos azzal, hogy nem akarjuk valakivel megosztani az életünket. Még segíthetünk is, ha a segítség nem az életünk és a világunk kockáztatásával jár, hanem oda küldjük, ahol szükség van rá. Egy ilyen plakát nem mond ellent annak, hogy Magyarország például segítsen újjáépíteni egy szétbombázott iskolát Damaszkuszban, vagy akár szálljon be egy törökországi menekülttábor üzemeltetésébe.

Ugyanígy a Gyurcsány-videóban sincs gyűlölet: az üzenete mindössze annyi, "kedves baloldali szavazó, ha nem akarod, hogy a Fidesszel szimpatizáló határon túli magyarok szavazata döntsön, akkor jöjj el te is és szavazz ránk". Bár eszembe nem jutna Gyurcsányékra szavazni, ez teljesen legitim kampányüzenet. Ők is szavaznak, és arra, akit nem kedvelsz, hát szavazz te is.

Persze, biztosan vannak olyan emberek, akik a plakát láttán azt gondolják, "legéppuskáznám az összes mocskos migránst", meg olyanok is, akik a videó láttán azt gondolják, "ütném ezeket a magyarul beszélő szőröstalpú románokat". Igen, ez már gyűlölet, de nem a plakát és nem a videó gyűlölete, hanem azé, aki látja és aki a plakát illetve a videó láttán ezeket gondolja. Felnőtt magyar választópolgárokról beszélünk, akiknek el kell tudniuk dönteni, mit gondoljanak egy plakátról vagy egy videóról. Ha a plakátra és a videóra toljuk a felelősséget, azzal felelőtlen, éretlen gyerekként kezeljük a választópolgárt. (Akkor meg mi lenne a baj egy diktatúrával? :)) Ezt pedig olyan emberek teszik, akiknek sokakat elérő kommunikátorként - elsősorban a többség bevándorlásellenes álláspontjától berzenkedő balliberális oldalon - óriási felelősségük van abban, hogy nem léptünk semmit egy kiegyezés felé. (Megint: ezért is elégtételt kellene venni.)

Magyarán, túl nagy a hiszti a gyűlölet körül. Én persze a gyűlöletet inkább a baloldalon látom - ez a tapasztalatom -, de nincs ezzel baj. Normális emberi érzés, még ha kellemetlen is. Ahogy normális az összes negatív, kellemetlen emberi érzés, amelyeket nagyon utálunk átélni, de amelyek nélkül nem volna emberi az életünk, és nem tudnánk értékelni a pozitív érzéseinket sem. Nem is szeretném a gyerekemet, ha nem félteném attól, hogy nem lesz hazája. Nem is szeretném a hazámat, ha nem félteném attól, hogy elvész. Nem is szeretném egyiket sem, ha nem volnék hajlandó legalább egy kis időre, a cselekvés idejére gyűlölni azokat, akik őket fenyegetik.

Hagyjuk a hisztit. A gyűlöletet pedig osszuk be okosan - szükségünk lehet még rá.

14 komment

Orbán Viktorról és a fenyegetésekről

2018.03.18. 14:26 Holger Hartland

Az ellenzéki sajtó és blogok szerint rendkívüli dolog történt: március 15-én Orbán Viktor megfenyegetett, no nehéz megmondani, hogy kit is, egyesek szerint az ellenzéki pártokat és médiát, mások szerint pedig már mindenkit, aki nem fideszes. A mondat, amely valójában az ünnepi beszédben elhangzott, ehhez képest így szól: "A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is."

Nem tudom, akik szerint ez félelmetes, most valóban beijedtek, vagy csak úgy tesznek - mindenesetre tegyük helyre a fenyegetést. Kezdjük azzal, hogy történelmi kontextusba helyezzük: Magyarországon az utóbbi évtizedekben alig történt bármilyen politikai "elégtétel", hogy erkölcsiről és jogiról ne is beszéljünk. A rendszerváltáskor megúszták a komcsik, utána megúszták a privatizátorok, az olajszőkítők, majd a tolvaj és hazudozó politikusok nagy része, a politikával üzletelő korrupt szereplők, mind a mai napig. Milyen elégtétel? Ugyan már. Néha horogra kerül egy-egy kishal, néha börtönbe kell vonulnia valakinek a második-harmadik vonalból, a politikusok időnként megbuknak, az elit és kiszolgálói néha be kell érjék a korábbi milliók helyett havi félmilliós jövedelemmel, horribile dictu néha el kell menniük dolgozni - de a legritkább eseteket leszámítva nem kell félteni őket. Márpedig a mostani félelmeket is - ahogy általában a politikai üzeneteket - az ilyen körökbe tartozó emberek fogalmazzák meg.

"Elégtétel" valószínűleg azért nem volt és nem lesz, mert az emberek többsége nem akar semmiféle felfordulást és bizonytalanságot, főleg nem azért, hogy megbüntessenek néhány csirkefogót, akiknek a helyére majd másféle csirkefogók jönnek, egyébként pedig van gondjuk elég. Ha egyszer majd valóban "elégtételt" akarunk, javaslom, pörgessük vissza az időt a rendszerváltásig, és kezdjük azzal. Bele fogunk rokkanni sajnos, de ha valaha tényleg el akarjuk kezdeni, és tisztán akarjuk elkezdeni, akkor kezdjük ott.

Van ugyanakkor az orbáni "fenyegetésnek" egy másfajta kontextusa is. Ez pedig az, hogy a fenyegetőzés mostanra normális része lett a politikának. Nem a mostani március 15-én kezdődött, hanem jóval korábban, mostanra tulajdonképpen hozzászokhattunk, három szinten is.

Az egyik szint a politikusok és médiaszolgáik fenyegetőzése. Nehéz, talán lehetetlen is volna visszakeresni, hogy mikor is kezdődött, de ami a mostani kormányzati ciklust illeti, a balliberális oldalnak egyáltalán nincs oka szerénykedni: a nyilatkozataikban és a publicisztikáikban jó ideje ott vannak a Fidesznek és Orbánnak címzett fenyegetések, a "forradalomtól" a börtönön át a lámpavasig. Ha nekik szabad fölvetni, hogy az ilyesfajta fenyegetőzés, amikor épp nem adják, hanem kapják, vajon kiterjed-e a szavazókra is, akkor nekem mint pár hét múlva nagy valószínűséggel a Fideszre szavazó állampolgárnak is szabad föltennem a kérdést, hogy a balliberálisok helyenként polgárháborús uszítással határos szövegei vajon szólnak-e nekem is. Ha szólnak, hát szóljanak, hozzászoktam, de akkor ne csodálkozzon senki, ha én is ennek megfelelően viszonyulok hozzájuk.

Ehhez kapcsolódik az eggyel lejjebbi szint, ahol úgy tűnik, hogy igen, szólhatnak. A fenyegetőzés megjelenik nemcsak a politikából élők, hanem a laikus, hétköznapi állampolgárok szintjén is. Ezt valószínűleg elég sokan tapasztalhatjuk. Mások tapasztalatait persze nem ismerem részletesen, és a névtelen kommenteket sem számítom, de annyit mondhatok: azért, amit ezen a blogon és máshol írok, az utóbbi két-három évben öt vagy hat embertől kaptam fenyegetést úgy, hogy legalább az egyikünk ismeri a másikat. Ezek persze nem komoly fenyegetések, és megvan az a szórakoztató koreográfiájuk, hogy számon kérésre a fenyegetők sürgősen visszavonulót fújnak, de régebben ilyen akkor sem volt. A neten kívül pedig egy ballib többségű munkahelyi környezetben származik hátrányom és kellemetlenségem abból, hogy nyíltan jobboldali vagyok - régen ilyen sem volt. Mondanom sem kell, egyik sem veszi el a kedvemet attól, hogy továbbra is jobboldali populistának valljam magam, sőt. Na de ha ezzel egy közönséges választópolgárnak együtt kell élnie (és úgy tűnik, hogy igen, és ez a normális, mostanra megszoktuk, és ha lesz időm, akkor majd visszatérek rá, hogy ez miért normális), akkor azok, akik politikusként, pártok embereként, szakértőként, aktivistaként vagy újságíróként a politikából élnek, ne panaszkodjanak. Viseljék csak el: benne van a fizetésükben, ráadásul sokak által figyelemmel kísért kommunikátorként komoly felelősséget is viselnek ezért a helyzetért.

Végül a harmadik szint az első kettő fölött áll: arról van szó, hogy a balliberális politizálás maga is fenyegetés. Ezt már fejtegettem a több, mint két évvel ezelőtti TLDR-posztban, és a blog nagy része azóta is erről szól (ezért is hanyagolom: nem nagyon lehet újat mondani, ritkán érdemes pár sornál többet írni, most ebben élünk és fogunk is élni még egy ideig). A balliberálisok (vagy a "kultúrmarxisták", vagy "Sorosék" - nekem mindegy az elnevezés, nem a név számít, hanem a dolog, amit nevezünk valahogy) eltörölnék azt a világot, amely számunkra ismerős és minden tökéletlenségével együtt is kedves, mert az otthonunk; és elvennék még a reményt is egy olyan világra, amelyről a rendszerváltás előtt álmodtunk és amelyet a rendszerváltás után is legfeljebb nyomokban tapasztalhattunk meg, de amelyre sokan még mindig mint vágyott, normális világra gondolunk. Ez a bevándorláspárti, multikulturalizmus-párti, a normalitás megszokott kereteit felrúgó, a globalista nagytőkével szövetkezett balliberális politizálás még a legkedvesebb modorban előadva is fenyegetés, hiszen az üzenete nem más, mint hogy eltörli a világunkat, elveszi az otthonunkat és kiszolgáltatott, alávetett idegenné tesz minket a saját egykori hazánkban. Ez a balliberális oldal a nyugati világban - abban, amelyiknek a lázongó félgyarmata vagyunk - még mindig hatalmon van, tartja magát a bekapott kisebb-nagyobb ütések (Trump, Brexit, AfD, FPÖ) ellenére is, és olyan emberek állnak mögötte és a soraiban, akik sokkal gazdagabbak, mint Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István, és sokkal több humán tőke áll a rendelkezésükre, mint amennyi Schmidt Máriának vagy Lánczi Andrásnak valaha is fog.

A magamfajta jobboldali szavazó számára tehát a fenyegetés a baloldalról jön, és jóval régebb ideje, mint Orbán Viktor minapi beszéde. Megszokhattuk, megszoktuk, és egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a normalitás - a történelem nem ért véget, sőt, most pörög fel csak igazán -, de akkor hadd röhögjem ki már a ballibeket, akik az Orbán-beszédtől rettegnek.

Nem biztos persze, hogy valóban rettegnek. Sőt, a legprominensebb szereplőikről tippelném a leginkább, hogy nem, hiszen ők elég magasan és eléggé szem előtt vannak, hogy ne érje őket baj, vagy ha mégis, mindig puhára essenek, mindig legyen a hónuk alá nyúló kéz. Ők nyilván a kampánylehetőséget látták meg a beszédben, egy második "köteles beszéd" lehetőségét, hátha bejön, ahogy az első is bejött.

Nem tudom, taktikailag okos dolog volt-e Orbán Viktortól, hogy a beszédébe beleszőtt egy ilyen enyhe, de mégis fenyegető fordulatot. Ez csak a közvélemény-kutatásokból, vagy még inkább a választási eredményekből derülhet ki. Választópolgárként egyet mondhatok: Orbán ezúttal a szívemből beszélt. Nem, egyáltalán nem tetszik minden, amit a Fidesz csinál - soha nem lesz olyan párt, amelyikben minden tetszeni fog -, de Orbán Viktor most olyat mondott, amit egyáltalán nem bánok. Egyáltalán nem bánom, ha a balliberálisok esetleg tényleg fenyegetve érzik magukat - nagyon is ideje, hogy érezzék. (A Jobbik már más tészta, de rajtuk most nem igazodom ki.) Nyilván egy ilyen posztot sem taktikailag okos dolog megírni, ám erre ugyancsak egy dolgot mondhatok: leszarom. A magamfajta jobboldali választópolgár számára nem a pártok és a posztok a fontosak, hanem hogy megvédjük, ami nekünk a legfontosabb: a családunkat, a hazánkat, a gyerekeink jövőjét, és azt a normális világot, amely még mindig nagyon messze van, de amely csak addig jöhet el, amíg a puszta álmát is megvédjük. Meg is fogjuk védeni. A választás után pedig természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.

49 komment

Kisszótár az új idők új politikájához

2017.12.22. 00:52 Holger Hartland

Nagyot változott a szavak jelentése az elmúlt években. Ki a baloldali, ki a jobboldali, mit jelent a demokrácia - mindezt és még több mindent újra kellene gondolnunk. Azaz nem kell, mert azok, akiknek az ilyesfajta gondolkodás a feladatuk, szerencsére már újragondolták helyettünk. Tessék egy kisszótár ahhoz, hogy ami régen ezt vagy azt jelentette, az ma hogyan jelenti emezt vagy amazt - a teljesség igénye nélkül.

szó mit jelentett régen mit jelent most
demokrácia olyan rendszer, ahol a nép dönt olyan rendszer, ahol a népet inkább nem kérdezik meg, mert buta, hanem a szakértők döntenek
szakértő olyan ember, aki tudja, mi a jó neked olyan ember, aki tudja, mi a jó neki
autokrácia olyan rendszer, ahol nem a nép dönt, hanem a vezető dönt helyette olyan rendszer, ahol a nép legalább azt eldöntheti, ki legyen a vezető, aki dönt helyette
populista olyasvalaki, aki nagy pofával hivatkozik a népre, de kiröhögik olyasvalaki, aki nagy pofával hivatkozik a népre, és megválasztják, mert a többi szarik a népre
baloldali olyasvalaki, aki a bérből és fizetésből élők érdekei mellett áll a tőkével szemben olyasvalaki, aki a tőke érdekei mellett áll a bérből és fizetésből élőkkel szemben
jobboldali ld. baloldali most olyasvalaki, aki a bérből és fizetésből élők, valamint a tőke közötti kiegyezés híve
liberális aki hagy élni, bármi legyen a véleményed aki hagy élni, ha megfelelő a véleményed
konzervatív aki értékesnek tartja a hagyományokat, a stabilitást és a józan észt aki értékesnek tartja a hagyományokat, a stabilitást és a józan észt, ezért megkéri az árát, amikor elárulja ezeket
náci aki rárontana más népekre, hogy kipusztítsa őket és elvegye tőlük az országukat aki nem hajlandó önként kipusztulni és átadni az országát más népeknek
rasszista olyan ember, aki gyűlöli és megveti azokat, akiknek más a bőrszínük olyan fehér ember, aki nem hajlandó az övéinél jobban szeretni azokat, akiknek más a bőrszínük
antiszemita olyan ember, aki utálja a zsidókat és eltörölné a Föld színéről Izraelt olyan ember, aki utálja a balliberálisokat, és baráti országnak tartja Izraelt
homofób olyan ember, aki legszívesebben megmérgezné a homoszexuálisokat olyan ember, aki nem szeretne tortát sütni az esküvőjükre
szexista olyan ember, aki lenézi és elnyomná a nőket bárki

 

Kedves Olvasó! Remélem, nem nevettél. Ez a poszt ugyanis nem vicc.

Persze nem Magyarországról szól. A nyugati világról szól, amelynek Magyarország a függeléke, perifériája, félgyarmata. Magyarországon legfeljebb az életnek arról a szeletéről, ahol ez a fajta gondolkodás tartja magát. Magyarország még úgy-ahogy ellenáll ezeknek a trendeknek - meg is fizeti az árát. Nincs más választása, ha egyszer olcsóbban nem kapja meg, amit szeretne. De dolgoznak rajta, hogy ne kaphassa meg.

6 komment

Amit Vona Gábor nem mondott

2017.11.17. 22:17 Holger Hartland

"Kedves Baloldaliak és Liberálisok!

Nyilvánvaló, hogy utáljuk egymást, mint a szart. Ellentétesen látjuk a világot, mást gondolunk jóról és rosszról, másképp látjuk a múltat és jövőt is, nem értünk egyet szinte semmiben. Egy dologban talán igen: abban, hogy most már túl sok volt a Fideszből, és nem szeretnénk, ha a szavazatoknak kevesebb, mint a felével ismét a Fideszé lenne minden ebben az országban.

Ezért most alkalmi szövetséget ajánlok. Nem kell megkedvelnünk egymást, egy kicsit sem, és nem kell hosszú távon egymáshoz közelednünk sem. Csakis arról van szó, hogy van egy közös érdekünk, van valami, amit szeretnénk megakadályozni, és csak együtt akadályozhatjuk meg, bármit is gondoljunk egymásról. Gondoljunk ezután is bármit, most viszont ebben az egy dologban alkudjunk meg."

Mondhatta volna, de nem ezt mondta.

Hanem elment a Spinozába (:D !!!) és hűségesküt tett a balliberálisoknak. (Igen, ezt a propagandaoldal írta. És? Igazat írt? Igen. Hát akkor? Tessék megszokni, hogy bizonyos szavak elvesztették az erejüket.)

Vona ment el a balliberálisokhoz, és nem a balliberálisok mentek el Vonához vagy a Jobbikhoz. Vona mondott a balliberálisok számára kedvesen hangzó dolgokat, és nem a balliberálisok ismerték el, hogy "na jó, egyben-másban azért a Jobbiknak is voltak jogos észrevételei". Vona nem kezet nyújtott, hanem letérdelt a balliberálisok előtt, akik így most kényelmesen játszhatják el a kérőt finnyásan méregető úri kisasszony szerepét.

Nem tudom, miért tette, és nem tudom, hány szavazó szimpátiáját nyeri meg ezzel a baloldalról vagy a Fideszből kiábrándultak közül. De hogy a jobboldalon sokak rokonszenvét vagy legalább jóindulatú semlegességét elveszíti, az biztos.

6 komment

Tisztázzunk valamit: a Soros-terv létezik

2017.09.22. 23:36 Holger Hartland

Az lehet, hogy nem terv, és nem Soros-, de létezik. Pontosabban: amit a Fidesz a kommunikációjában "Soros-terv" néven emleget, az létező dolog, valós probléma, még ha az elnevezése vitatható is.

Nem, természetesen senki sem gondolja, hogy Soros György minden délben egy Führer-bunkerben tekinti át a szárnysegédeivel, a zsebében lévő politikusok, a hálózatához tartozó balliberális értelmiségiek és az általa pénzelt álcivilek vezetőivel a nyugati világ bevándorlás útján történő leigázásáért vívott háború állását, hogy kiadja az aznapi parancsokat.

Viszont igen, a nyugati világ zömmel balliberális nézeteket valló elitjében és kiszolgáló apparátusában, a politikai és a gazdasági vezetésben, a bürokráciában, a médiában, a filmesek és egyéb művészek világában, az egyetemeken, az ügyvédi irodákban, a tech-cégekben, az iskolák tanári karaiban igenis létezik és elterjedt az a nézet, hogy a korábban harmadik világnak nevezett országokból Európába és Észak-Amerikába irányuló tömeges bevándorlás kívánatos vagy legalábbis elviselendő; hogy elő kell segíteni vagy legalábbis nem szabad akadályozni; hogy az ezzel ellentétes véleményeket és akaratnyilvánításokat megbélyegezve kell az asztalról lesöpörni; sőt, jobb az embereket meg sem kérdezni, hátha rosszul döntenek.

Ez nem "terv" abban az értelemben, hogy nincs (valószínűleg) egy központi vezetés, amely a célokat kijelöli és a stratégiát megalkotja, de tervként működik abban az értelemben, hogy a kigondolói és végrehajtói legalábbis jelentős részben ugyanazokban az eszmékben hisznek, ugyanazok vagy kompatibilisek az érdekeik, ugyanazokat az újságokat olvassák, ugyanazokat a normákat követik, ugyanazok a gondolkodási és cselekvési sémáik. Nem "Soros-terv" abban az értelemben, hogy Soros György ugyan fontos figurája, szervezője és szponzora ennek a csapatnak, de korántsem az egyetlen ilyenje, és főleg nem a fővezére. Nem is kell fővezér: a bevándorláspártiaknak nem kell összeülniük és egyeztetniük, hogy a lépéseik összehangolt stratégiaként hassanak; az Adam Smith-i "láthatatlan kéz" politikai megfelelője mozgatja őket.

Ez magyarázatnak rövid - igyekszem is a posztot rövidre fogni -, politikai kommunikációnak viszont elviselhetetlenül hosszú volna. Nem lehet minden beszédben és nyilatkozatban kifejteni még annyit sem, amennyit most leírtam. Oda szlogen kell, rövid, kétszavas - mondjuk: Soros-terv. Nem tetszik? Szerintem leszarjuk. (A "mi" alatt most mindazokat értem, akik megállítanák a népvándorlást és megőriznék a hazájukat az otthonuknak. Magyarországon ez minimum azt a 3,3 millió embert jelenti, akik tavaly szavaztunk a kvóta ellen.) Az a lényeg, hogy tényleg létezik egy akarat (vagy elképzelések és akaratok összessége, de tényleg mindegy), amely számunkra veszedelmes ellenség, mert ledózerolná az otthonunkat, leigázna és lassan, észrevétlenül kipusztítana bennünket, és ennek az akaratnak dolgozik a pénz, a hatalom és a tudás, no meg a demográfia, és ha nem akarjuk feladni, akkor bizony harcolnunk kell ellene. Másodlagos, hogy minek nevezzük.

A "Soros-terv" ugyanakkor jó szlogen, mert a megfelelő reakciót váltja ki a balliberális oldalból. A ballibek egy része fröcsög és hőbörög, más része szörnyülködik, megint más gúnyolódik és röhög. A legsötétebb időket idéző gyűlöletkeltés, nácik, fideszbirkák, alufólia-sisakos összeesküvés-elmélet, höhöhö. Amíg az elnevezéssel foglalkoznak, addig sem a valós helyzettel és az átlagemberek aggodalmaival, egyúttal világosan megmutatják az átlagembernek, hogy mennyire magasról köpnek rá. Ezzel ki is jelölik a helyüket: és itt valami szép hosszút kellene írni a nyugati liberális elitet kiszolgáló, helyi pénzben jó áron de mégis kilóra megvett félgyarmati fél- és egészértelmiségről, de kár a fáradságért, jó lesz rájuk az is, hogy a Soros-terv ügynökei.

85 komment

A díszdoktor cár és a lázadó egyetem

2017.09.06. 07:21 Holger Hartland

Régen volt már a blogon vendégszerző - tessék a Bölcs Boldi Bácsi meséje:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kies kis ország: Bergengócia. Történt egyszer, hogy a muszkóviai cár Bergengóciába látogatott, hogy megtekintsen egy lovagi tornát, s ez alkalomból az egyik bergengóc egyetem - mert több ilyen is volt, annyi, hogy nem is tizenkettő, hanem tizenhárom tett ki egy tucatot - a cárnak díszdoktori címet adományozott, amiért egyes magiszterei részt vehettek a muszkóviai molnárok Bergengóciába szánt atommalmának tervezésében.

A díszcím-adományozás alapjában véve a kutyát sem érdekelte - ilyen szempontból a kutyák bölcsebbek az embereknél -, hanem lett nagy felháborodás az udvarral szembenálló doktorok, magiszterek és deákok soraiban - mert Bergengócia demokratikus királyság volt ám, ahol az udvarral szemben sok írástudó volt kritikus, annyi, hogy nem is tizenkettő tett ki egy tucatot, hanem egyenesen tizennégy.

- Szolgalelkű szikofanták! Undok udvaroncok! Méltatlanok rá, hogy egyetemi méltóságok legyenek!

Hanem az egyetemi méltóságok egy része nem értette, miért volna baj, hogy díszdoktorrá tették a cárt, aki kedves vendége annak a királyi udvarnak, amelyet azok a bergengóc polgárok választottak meg többségi alapon, akinek az adójából az egyetem is működött. Mások arra emlékeztették a vitatkozókat, hogy Bergengócia nem a muszkóviai cárnak, hanem a Frank Birodalomnak a vazallusa és az Okcidentális Szövetség tagja, kereskedelmének a negyede zajlik a Frank Birodalomnak csak az alemann tartományaival, míg Muszkóviával csupán kis töredéke, a Nagy Károly trónján ülő Angéla császárnő pedig a bergengóc király hűbérúrnője. Innét nézvést Bergengócia volt a rebellis tartomány, és a császárnőhöz csapatokért fohászkodó fenekedők, az Okcidenstől és az Okcidenshez húzó társaiktól függő doktorok és magiszterek a konformista megalkuvók.

Nem tudjuk, az egyetem szenátorainak közül hánynak a kezét vezette a bergengóc király iránti tisztelet vagy félelem, és hányét a lázadás, de megszavazták a cárnak a díszdoktori címet.

Volt azonban az egyetemnek egy kara, a Falleológiai Kar, amely valósággal nyüzsgött az olyan lázadóktól, akik lázadásuknak nem csupán hangot, hanem képet is adtak azzal, hogy írásaikban az iniciálét mindig az aktuális elvárásoknak megfelelőre színezték, ezen kívül mindig az Okcidens éppen legdivatosabb bölcsességeit másolták a kódexeikbe. Érezték, hogy ha nem tesznek valamit, akkor csúnyán fognak nézni rájuk a nyugati kollégáik, magyarázkodhatnak majd a konferenciákon, esetleg nem kapnak ezüst tallérokat a következő kódexük megírásához. Nyomban megszavazták, hogy elhatárolódnak az egyetem döntésétől, és ellenzik a cár díszdoktori címét. Elégedetten néztek körül: ők lettek a legnagyobb lázadók, a lázadó tartomány lázadói.

Egészen addig, amíg a kar Falleometriai Intézete, mely mindig is különcök gyülekezetének számított a karon belül, meg nem szavazta, hogy támogatja a cár díszdoktorságát, azaz elhatárolódik a kari elhatárolódástól. Most már az intézetiek lettek a legnagyobb lázadók, hiszen a lázadó tartomány és a vele tartó egyetem ellen lázadó kar ellen lázadtak.

Egészen addig lehettek elégedettek, amíg össze nem gyűltek az intézeten belül a Mikrofalleológiai Tanszék doktorai és magiszterei, akik nem pöcsöltek, hanem rögvest megszavazták, hogy a tanszék ellenzi a cár díszdoktori címét, azaz elhatárolódik az intézetnek a kartól való elhatárolódásától. Most már a lázadók ellen lázadók ellen lázadók ellen lázadó tanszék lett a legnagyobb lázadó.

Egészen addig, amíg be nem esett egy, az értekezletről elkéső kolléga, közölvén különvéleményét, amelyben elhatárolódott a kari elhatárolódástól elhatárolódó intézeti elhatárolódástól elhatárolódó tanszéki elhatárolódástól. Így ő lett a lázadó tartomány egyeteme ellen lázadó kar ellen lázadó intézet ellen lázadó tanszék ellen lázadó egyén, vagy ha úgy tetszik, a lázadók lázadóinak lázadóinak lázadóinak lázadója.

Egészen addig, amíg aznap este otthon rá nem parancsolt kiskorú gyermekére, hogy fejezze be a játékot és mosson fogat lefekvés előtt.

Ha a gyermeknek még egy kutyája is lett volna, talán az én mesém is tovább tartott volna.

 

H.Hartland: - Megmondom én magának, Boldi bá, hogy ki a lázadó, és ki a konformista...

B.B.B.: - Tudom, fiam, te már eldöntötted. De hadd döntse el más is.

H.Hartland: - Most nem találta ki, mire gondolok. Az ember saját magának és a vele egy oldalon állóknak bátor lázadó, az ellenségnek mindig gyáva szolgalélek.

B.B.B.: - Ez már igaz. Csak azt nem tudom, miért erény a lázadás.

H.Hartland: - De miért nincs a mesében kutya?

B.B.B.: - Nem figyeltél? Mert a kutyát nem érdekli, hogy kiből lesz díszdoktor.

6 komment

Címkék: mese Bölcs Boldi Bácsi

Mi a baj a Soros-ellenes plakátkampánnyal?

2017.07.05. 07:21 Holger Hartland

Röviden: az, hogy ellenségképet fest, orwellien gyűlölködő, primitíven leegyszerűsíti a valóságot, antiszemita/fasiszta, rengeteg pénzbe kerül és ízléstelen.

De nézzük hosszabban, részletekben.

A Soros-ellenes plakátkampány ellenségképet fest. Soros Györgyöt úgy mutatja be, mint a magyarok ellenségét, aki rosszat akar nekünk. Soros a világ egyik leggazdagabb embere, aki rengeteg pénzt költ a politikai álmai megvalósítására. Ő és az emberei multikulturális, nyitott társadalmat szeretnének, ahol nincsenek határok, mindenki szabad és mindenki szereti egymást. Jól hangzik, de a kommunizmus is jól hangzott. A valóság és a balliberális álmok között áthidalhatatlan szakadék van. A progresszív oldalt ez nem zavarja, taszigálna minket az álmai felé akkor is, ha nem akarunk a szakadékba esni. A balliberális álmok vége a gyakorlatban az, hogy pusztuljon a fehér ember és pusztuljon a középréteg. Hogy mire megöregszem, ne legyen hazám, ahol otthon érezhetem magam, és a fiamnak se legyen hazája, ahol otthon lehet. Hogy öregemberként majd harmadikvilágbeli kultúrájú bűnözők koncoljanak fel, a fiamat fejezzék le, az unokahúgomat erőszakolják meg. Ez a balliberálisokat nem zavarja, mert nekik senki más élete nem drága, hogy jónak érezhessék magukat. Nem tudom, minek kellene tekintenem őket, ha nem ellenségnek.

Persze nem az az érdekes, hogy én egymagam minek tekintem őket. Hanem az, hogy tavaly októberben több, mint három millióan mentünk el egy nem feltétlenül rokonszenves kormány nem feltétlenül rokonszenvesen megfogalmazott kérésére leszavazni egy szaros kvóta ellen.

A Soros-ellenes plakátkampány orwellien gyűlölködő. "Két perc gyűlölet" az 1984-ből. Nem szép. De akkor az, amit a liberálisoktól és a kommunistáktól kapunk rendszeresen az interneten, meg amikor bemószerolnak és keresztbe tesznek, az micsoda? Nem baj, nyomják csak, de akkor ne panaszkodjanak, ha visszakapják. Gyűlöltök és a vesztünket akarjátok? Jó, akkor mi is így leszünk veletek. Nem mondom senkinek, hogy ne gyűlölködjön. Vannak helyzetek, amikor nem lehet más. Ma ilyen a közbeszéd, ez a normális. Amikor ennyire összeegyeztethetetlen elképzelések csapnak össze a jövőről, akkor gyűlölködés van. A mérsékléséről majd máskor. De a panaszkodásnak nincs értelme.

A Soros-ellenes plakátkampány primitíven leegyszerűsíti a valóságot. Valójában Soros György nem a főellenség, csupán egy a balliberális offenzíva hadvezérei közül. De nem is elsősorban hadvezér, mint inkább szponzor. Az emberei pedig nem kilóra megvett bábok, hanem hisznek abban, amit csinálnak, és valószínűleg próbálnák csinálni Soros pénze nélkül is. Ezen kívül Soros jó célokra is költ. Na persze. Ha majd a megvalósult liberális, multikulturális, nyitott társadalomban a családom valamelyik tagját valamely erre felhatalmazott kisebbség (vagy addigra többség) tagjai kirabolják, megverik, megerőszakolják vagy lemészárolják, netán ezt mind együtt, akkor igyekezni fogok erősen arra gondolni, milyen jó kognitív tudományi és középkorász tanszékek vannak a CEU-n. Az majd segít elviselni. Meg hogy akik elősegítették, hogy el kelljen viselnem, azok mennyire jót akartak... Ugyan, inkább keressünk olyan plakátot, reklámot vagy kampányt, amely nem leegyszerűsítő, hanem szofisztikált és komplex üzenetet közvetít. Illetve keressen, aki azt hiszi, hogy talál ilyet.

A Soros-ellenes plakátkampány antiszemita/fasiszta. Itt van az a végtelenül unalmas és végtelenül irreleváns tény, hogy Soros György zsidó. Származású. Mert milyen zsidó az, aki olyan migránsokkal árasztaná el Európát, akiknek egyik fő céljuk a zsidók elpusztítása? Milyen zsidó az, aki ugyanazt a felforgató, nemzetellenes, destruktív politikát szponzorálja a zsidók államában, Izraelben is, mint nálunk? Ráadásul az antiszemitizmus (valamint egyéb -izmusok és -fóbiák) vádjával kapcsolatban az elmúlt 27 év legfontosabb leckéje az, hogy aki folyton farkast kiált, annak nem szabad hinni, és annak sem, aki a nyúltól a medvéig bárkit kész lefarkasozni, akivel valami baja van. Az előítéletek elleni "küzdelemnek" miféle "harcosa" az, aki súlyos vádakat napi politikai csatározásokban koptat nevetségesen használhatatlanná?

A Soros-ellenes plakátkampány rengeteg pénzbe kerül. Na ja. Van egy kormányunk, amelyik szereti a pénzt. Melyik előző nem szerette? Hogy melyik lopott többet és mennyivel, azt közgazdaságtanhoz nem értő választópolgárként nem lehet saját fejjel megítélni. A szakértők mondhatnak ezt vagy azt, a polgár pont a szakértelem hiánya miatt nem tudja megítélni, hogy melyik mond igazat. Annyit lát, hogy milyen a saját élete, meg a körülötte élőké, meg hogy az éppen beszélő szakértő azokhoz tartozik-e, akik csak a pénzét szeretnék megcsapolni, vagy azokhoz, akik ennél is rosszabbat akarnak neki. Ugorhatunk is a következő pontra.

A Soros-ellenes plakátkampány ízléstelen. Tényleg nem szép. De komolyan, ha van egy ellenségünk, aki a vesztünkre tör, akkor azon fogunk fennakadni, hogy a kormány kellőképpen ízlésesen áll-e ki ellene? Konzervatív értelmiségiek szokása ez. A "konzervatív értelmiség" meghatározás oximoron, egyesek mégis vállalják, de erről majd máskor. Most annyit, hogy a konzervatív értelmiség a kocsmai jelenetnek az a szereplője, aki, mikor a támadó kést ránt, hogy összevagdaljon, kicsavarná a kezedből a széklábat, mert széklábbal verekedni nem ízléses. Aki űzött olyan sportot, ahol gyakorolhatta a kés elleni harcot (gumikéssel, jó? mielőtt megsebesítik egymást a próbálkozó kedvű olvasók), annak lehet némi fogalma róla, hogy mit jelent ez. Mit lehet erre mondani? Már azon kívül, hogy kurva anyád, konzervatív értelmiség.

Szóval akkor mi is a baj a Soros-ellenes plakátkampánnyal? Kedves Olvasó, ha most a fentiek után azt gondolod, hogy semmi, leszarom, sőt, ha egyáltalán eljutottál idáig úgy, hogy nem háborodtál föl a poszton, akkor te egy ellenségképben gondolkodó, gyűlölködő, primitív, ízléstelen fasiszta vagy. Üdv a klubban!

187 komment

A felháborodást keltő egyetemi jegyzetről és bizonyos hazai jelenségekről

2017.06.28. 12:53 Holger Hartland

"Az álhírportálok szintjén mozog az egyetemi gyógynövénytankönyv" (mno.hu)

"Hülyeségek tárháza az Eszterházy Károly Egyetem gyógynövény- és drogismereti tankönyve" (444.hu)

"Már nem tanítanak a vajákos főiskolai tankönyvből" (index.hu)

Az Index cikke ilyesmiket idéz a könyvből:

(Akinek hosszú, ugorja át, a poén az idézetek után jön.)

"A fekete nadálytő fogyasztásakor a rák kockázata nem nagyobb, mintha az alábbi élelmiszereket fogyasztották volna: egy darab mogyoróvajas szendvics, egy harmad gomba, fél pohár szacharinos üdítőital, de egy üveg sörnek vagy bornak már egy százada is veszélyes lehet, s rákkeltő az etilalkohol is!"

"A gyökérrészeket teliholdnál, újholdnál és fogyó holdnál érdemes gyűjteni, tavasszal vagy ősszel napkelte előtt, vagy napnyugta után. Mivel a gyökérnövények eleme a föld, ezért a föld napok, azaz a Bak, Szűz vagy a Bika jegyének napjai megfelelőek a szedésükre. A virágrészek gyűjtése növő holdnál és teliholdnál a legalkalmasabb, kevéssel dél előtt, napsütéses napon, amikor a harmat már felszáradt. A virágnövényeknek a levegő elem felel meg, ezért az Ikrek, a Mérleg és a Vízöntő jegy napjai a legalkalmasabbak a növénygyűjtésre. A levelek szedésére növő holdnál kerüljön sor. A harmatmentes fiatal levelek a legmegfelelőbbek. A levélnövényeknek a víz elem felel meg, ezért a Hold a Skorpió, a Halak vagy a Rák jegyében legyen a gyűjtésük idején. A termések betakarítására a növő hold a legjobb, ha olyan terméseket és magvakat szedünk, melyeket rögtön felhasználunk. Ha a terméseket el akarjuk tenni, akkor fogyó holdnál gyűjtsük azokat. A déli hőségben terméseket nem szabad gyűjteni. A terméseknek a tűz elem felel meg, holdnapjai ezért a Nyilas, az Oroszlán vagy a Kos jegyére essenek."

"Sok gyógynövény tartalmaz rákkeltő anyagot, de az étkezési növények is 5-10% rákkeltő anyagokat tartalmaznak. A búza, a kukorica, a mogyoró, a zeller, a gombák tele vannak ilyen anyagokkal. A lényeg, hogy rákmegelőző anyag is van bennük, mint a C-, E-vitamin, b karotin, az A-vitamin provitaminja. A zsírok a rák felé tolják el az egyensúlyt, ilyenek, pl. a gyorsbüfék ételei, a csirke és halételek kivételével. A rostos tápanyagok rákellenesen hatnak. A gabonafélék, a friss gyümölcs, a zöldségfélék sok rostot és kevés zsírt tartalmaznak. Ahol családi örökletes hajlam van a rákbetegségre, ott legyenek elővigyázatosak a gyógynövényekkel szemben is."

A tankönyv időközben el is tűnt a linkről, ahová a Magyar Nemzet cikke mutatott. A google-ban tárolt változat ma még elérhető. Elérhető még továbbá ugyanennek a tankönyvnek vagy jegyzetnek egy 2007-es változata.

Most jön a poén: a cikkekben kipellengérezett idézetek szó szerint megtalálhatóak már a 2007-es jegyzetváltozatban is, amely egyébként "Készült a HEFOP-3.3.1.-P.-2004-06-0016/1.0 pályázat keretében a HEFOP és a Tűzliliom Környezetvédelmi Oktatóközpont Egyesület anyagi támogatásával" ugyanazon intézmény ugyanazon tanszékén, mint a most kifogásolt kiadvány. (Amely tanszék vezetője a google szerint nem mellesleg azonos az imént említett egyesület vezetőjével.) Nem olvastam végig a két (?) kiadványt, de ránézésre jóval több egyezés is van.

Tehát úgy néz ki, mintha egy 2004-es HEFOP-pályázatban fölvettek volna némi pénzt egy 2007-ben kiadott jegyzetre, amelyet a benne most kifogásolt marhaságokkal együtt egy 2009-es TÁMOP-pályázati pénzből, de közben már valahogy az Új Széchenyi Terv keretében, 2012-ben újra kiadtak.

Ezzel a poszttal és az évszámokkal nem gyurcsányozni, bajnaizni vagy orbánozni akarok. Nem is a tankönyv szerzőjét vagy intézményét akarom megbélyegezni (megteszik azt helyettem sajnos az idézetek). Sőt, ha jóindulatúak vagyunk: aki látott már belülről költségvetési intézményt, az tudja, hogy van olyan, hogy "kaptunk pénzt, el kell költeni, különben elvész", meg olyan is hogy "kellene pénz jó célra, de csak másra kaptunk, le kellene papírozni" (persze van, amire így sincs mentség). Még csak nem is az újságírók ellen írtam ezt, akik pedig tényleg pár perc alatt megtalálhatták volna ugyanazt, amit én.

Csak ideteszem ezt a kis érdekességet. Gondolkodni az olvasó is tud: gondoljon, amit akar.

7 komment

Címkék: felsőoktatás ilyen ország pedig nincs villámposzt

Where's the Revolution? (Politikai zenekritika)

2017.02.21. 04:10 Holger Hartland

Ide jutottunk. "Hol a forradalom? Jajj mán, emberek, csalódom bennetek" - affektálja bele az arcunkba serdülőkorom pophőse. A dalszöveget írhatta volna bármely kesergő, körúton belüli balliberális értelmiségi. Hol a forradalom? Hol a nép? Miért nem kergetik már el Orbán Viktort? Hogyhogy nem áll még lángban Budapest?

Who's making your decisions?
You or your religion
Your government, your countries
You patriotic junkies

Van valami disszonáns abban, ha dollármilliomos, a társadalom csúcsán élő, népszerű sztárok énekelnek olyasmit, hogy "föl, föl, ti rabjai a földnek". De ki ellen is? Forradalom a fennálló rendszer, a hatalom ellen lehetséges. A forradalom pedig alapjában véve baloldali dolog. A Dave Gahan által hiányolt forradalom célpontja is jobboldali hatalom lenne:

They manipulate and threaten
With terror as a weapon
Scare you till you're stupefied
Wear you down until you're on their side

A baj csak az, hogy nem 1917-et, hanem 2017-et írunk. Ma, 2017-ben pedig a baloldal van hatalmon.

A nyugati világban a baloldal uralkodik, már közel ötven éve. Az uralkodó baloldal a kommunistáktól a szociáldemokratákon át a liberálisokig terjed, kiegészülve a hozzájuk csapódó, őket névlegesen opponáló, a végén azonban a vesztes előre megírt szerepét engedelmesen eljátszó konzervatívokkal. Baloldaliak a gondolkodási keretek, az igazodási pontok, már a fogalmak és a szavak is. Vagy radikálisan lépsz ki belőlük, vagy sehogy.

Ne tévesszen meg minket, magyarokat, hogy nálunk épp megingathatatlannak tűnik a Fidesz uralma. Magyarország csak egy kis folt a térképen, kiszolgáltatott félgyarmat, erős gazdaság és hadsereg nélkül. Annyira szabad, amennyire megengedik neki. Ne tévesszen meg az sem, hogy Amerikában éppen Trump az elnök. Szoros versenyben, hajszállal és jó taktikával nyert, a baloldal pedig az első pillanattól kezdve totális politikai háborút vív ellene és ezáltal mindazok ellen, akiket képvisel. Szinte a teljes amerikai (és általában a nyugati) elit harcba szállt, a "filantróp" pénzemberektől a Deep State-en, a médián és a szórakoztatóiparon át az egyetemi-akadémiai szféráig. És most úgy látszik, a DM is beállt a sorba.

Az uralkodó baloldal politikája tudatosan vagy sem, de az amerikai és európai fehér középosztály felszámolására tör. Eltörölné azt a világot, amely, mint minden világ, szükségszerűen tökéletlen, fájdalmas és tragikus, nekünk magunknak is, nekem is, igen, és neked is, olvasó, de amelyben sok millió ember jól-rosszul megvolt, otthon érezte magát, a maga mindenütt relatív "középosztálybeli" módján Kaliforniától Kelet-Európáig. Elvenné az otthonunkat, elvenné tőlünk, ami a miénk, elvenné még a reményt is, hogy a gyerekeinknek nemhogy jobb, de legalább ugyanolyan lesz, mint nekünk, leigázná őket, minket pedig a legszívesebben holtan látna, és elvárja, hogy még tapsoljunk is hozzá.

Where's the Revolution?

Come on people

You're letting me down

A dal jó. Fülbemászó, tetszetősen hangszerelt, a ritmusa lassú, de erőt sugároz, ütemesen bólogatok rá, ahogy ezt a posztot írom. Tudom a szöveget is, persze így éjjel egyedül ébren csak tátogom - alszik a gyerek.

Where's the Revolu-u-u-u-tion?

Hát itt van, kedves Dave! Itt zajlik az orrotok előtt. Ellenetek.

Trump a forradalom, a Brexit a forradalom, Geert Wilders és Marine Le Pen a forradalom, az osztrák FPÖ és a német AfD a forradalom, a lengyel kormány a forradalom, és egy kicsit a magyar határkerítés a forradalom. A déli harangszó a forradalom, az út menti feszülethez letett virág és mécses a forradalom, a szavazat a forradalom, a nemet mondás a forradalom, a liberális-kommunista sorból kilógás a forradalom, a rend a forradalom, a magyar gyerek a forradalom, a magyar péknél vásárlás a forradalom. És addig jó, amíg ennyi a forradalom. Ne akarj többet, baloldal.

***

Persze, ne vegyük annyira komolyan. Végül is ez csak egy popsláger.

De ha megnézzük a videót, elgondolkodhatunk azon is, vajon a srácok maguk mennyire vették komolyan.

Dave, Andy és Martin a nevetséges Marx-álszakállakkal. A lepusztult, reménytelen gyárudvar és a megtölteni képtelen kevés táncos. (Ez a DM és Anton Corbijn, lett volna mód és pénz többre, ha akarták volna.) Dave ripacskodó mozdulatai, ahogy a dalt előadja. A végén vesztesen eldobált zászlók. És az a vizuális utalás a fából ácsolt emelvénnyel, amelyről Dave "szónokol":

dm1.jpg

Mire is emlékeztet ez?

Egy másik, történelmi fényképekről ismert emelvényre. Bizony:

trotsky1.jpg

    Volt Trockij...

 

trotsky2.jpg

    Nincs Trockij!

 

dm2.jpg

Andy, nem lennék a helyedben, mikor csákány lesz a fejedben!

 

Vagyis a legjobb esetben ott vagyunk, mint egy jó Laibach-számnál. Mutatnak nekünk valamit, ami jelenthet ezt is, azt is, de nem tolják az arcunkba, hogy mit. Lehet komoly, lehet pusztán trollkodás, vagy lehet egyszerre mind a kettő.

Nem tudom, a DM és persze Corbijn mire gondolhattak. Nem is érdekel. Jó ez így. Ha megkérdezik őket, remélem, bölcsek maradnak és hallgatni fognak. Bármit mondanának, azzal elidegenítenék a közönség egyik felét. Belépnének azoknak a művészeknek és értelmiségieknek a klubjába, akik azt hiszik, azért, mert egy szűk területen valóban elértek valamit, már univerzális bölcsesség birtokosai, akiknek nemcsak joguk, de "társadalmi felelősségük" is, hogy irányt mutassanak. Az pedig nem kell. Az kell, amit valóban tudnak. Szóljon a zene!

1 komment

Címkék: művészet megmondás Depeche Mode

A baloldal küzdelme a Trump-történettel huszonegy lépésben

2017.01.25. 01:51 Holger Hartland

1. De hát ez egy bohóc. Ugyan már, komolytalan. Az elnökjelöltségig sem jut el, a Szakértő Nate Silver is megmondta.

2. Na, most vesztették el a republikánusok a választást. Ezzel a jelölttel. Ostoba, bunkó, stílusa sincs. A komoly republikánusok sorra kihátrálnak Trump mögül. Szegény normális konzervatívok! Ennyi volt.

3. Hallották, MIKET mondott??! SZEXISTA! RASSZISTA! Szégyen! Egy ilyen ember NEM LEHET az Egyesült Államok elnöke! Never Trump!

4. Szerencsére úgysem lesz elnök, a Szakértő Nate Silver is megmondta.

5. Hitler!

6. Putyin!

7. Hallották? A híres énekesek, színészek, sztárok sorra kiállnak Trump ellen! Ő is! Meg ő is! Az értelmiség is ellene van! Trump mögött komoly ember senki. Hahaha, beindult a mémgyár is!

8. Ha ezt megválasztják, fasizmus lesz. Polgárháború. Emberek fognak meghalni. De akkor is, ha veszít. Ezek nácik. Fel fogják gyújtani Amerikát.

9. De nem választják meg. A Szakértő Nate Silver szerint persze még nem teljesen biztos, de meglesz. I'm with Her!

10. Ez hosszú éjszaka lesz, rághatjuk a körmünket. Na de tudtuk, hogy szoros lesz. Hogy áll Florida? Nem igazság, hogy egyetlen államon múlhat!

11. Michi-micsoda? Ó, háj, ó, mit visz konzin? Pennsylvani-jaj!

12. Nem ér, Clintonra többen szavaztak! Rég mondja mindenki, hogy a popular vote-ot kellene nézni! Nehogy már ne Kalifornia döntsön! Pokolba ezzel a korhadt, kétszázegyven éves, ostoba elektori rendszerrel! Különben is, újraszámolás lesz!

13. A fake news miatt nyert. A hülyék miatt. A bigottak, a rasszisták, a szexisták szavaztak rá. Sötét idők elé nézünk. Hősnek kell most lenni.

14. Ne szavazzanak rá az elektorok! Az egyik bölcs Alapító Atya is megírta már kétszáznegyven éve, pont az ilyen esetekre gondolva! Kedves, drága, nyomorult, rasszista, szexista, féreg republikánus elektorok, a kurva anyátok becsületére kérünk szépen, hogy ne szavazzatok rá!

15. Orosz hackerek segítettek neki! Ez hazaárulás! Higgyenek nekünk, mi már csak tudjuk, mi az!

16. A CIA tud valamit. Valószínűleg a beiktatása előtt veszik elő. Várjuk ki a végét. Nem lesz elnök.

17. A kurvák pisáját! Olvasták a kémjelentést? Hahaha! Pisi! Kaki! Fütyi! Nuni! Most már BIZTOS nem lesz elnök! Hahaha, ismét beindult a mémgyár!

18. Na jó, lehet, hogy nem igaz, de végül is nem bizonyították, hogy nem igaz, tehát lehet igaz is, nem? Hogy a zsidó gyíkemberekről sem bizonyították? Occam borotvája, hülyék!

19. A beiktatásig még sok minden történhet. Az utolsó pillanatig. Robbantás, távcsöves puska... Egyébként észrevették, hogy sokkal kevesebben vannak a beiktatásán, mint Obamáén?

20. Jól van, agyhalott jobbosok, most örültök, de majd meglátjátok, hogy milyen szar lesz nektek. Ez a populista majd jól átvág titeket. Összeomlás lesz. Amerika összeomlása pedig magával ránt mindenkit. Fogtok még a Szakértők után sírni. De késő lesz.

21. Hahaha, Trump Elnök Úrnak több esze van, mint hogy mucsai orbánviktorokkal barátkozzon! Izraellel barátkozik, bibííí! Orbánt meg se hívta. Meg kell hagyni, sokkal okosabb nálatok és van neki stílusa is. Ami nektek sosem lesz. Éljen Trump Elnök Úr! Egy kicsit.

25 komment

Címkék: humor paródia USA Trump

Clintonra többen szavaztak. És?

2016.11.11. 09:33 Holger Hartland

Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást, pedig Hillary Clintonra valamivel többen szavaztak. Fogjuk még hallani, hogy ez milyen antidemokratikus és igazságtalan. Liberális és baloldali barátaink talán éppen csak arról nem fognak ábrándozni, hogy avatkozzon már be végre valaki, hiszen, Amerikáról lévén szó, nincs, aki beavatkozzon.

De számít-e, hogy országosan Clinton egy kicsivel több szavazatot kapott, mint Trump?

Igen is, meg nem is.

1) Nem számít, mert az amerikai rendszerben az elnökválasztásnak olyanok a szabályai, hogy nem országosan kell nyerni, hanem az egyes államokban külön-külön. Ez a szabály, és ezt minden amerikainak iskoláskorától illik tudni. Egy versenyben a résztvevők úgy versenyeznek, ahogyan a keretek diktálják. Ezekhez igazítják a stratégiájukat. Nemcsak a jelöltek és a kampánystábjuk, hanem akár a szavazók is. Nem tudjuk, hogyan kampányolt volna a két jelölt, ha a szavazatokat országosan és nem államonként számolják. Nem tudjuk, hányan maradtak távol a szavazástól olyan államokban, ahol eleve lefutott volt a meccs. Clinton például Kaliforniában 62-33-ra nyert, New Yorkban 59-37-re, Washington D.C.-ben 93-4-re (!). Ha valaki ezeken a helyeken republikánus, legfeljebb a gesztus kedvéért vagy lelkiismeretből megy el szavazni. (Ugyanez áll persze az alabamai vagy az oklahomai demokratákra is).

Az országos eredményre hivatkozni olyan, mintha kiszámolnánk, hogy egy focibajnokságnak más lenne a győztese, ha egy-egy mérkőzésen a győzelem nem 3, hanem 2 pontot érne, vagy épp 4-et (szemben az 1 pontot érő döntetlennel és a 0 pontot érő vereséggel). Nincs értelme az összehasonlításnak, mert az már egy másik verseny, és a csapatok máshogy játszanak, ha mások a szabályok. (Régen a fociban csak 2 pontot ért a győzelem, és pont azért változtatták 3-ra, hogy a csapatok motiváltabbak legyenek a támadó szellemű játékra.) Vagy pedig mondhatnánk, hogy Portugália Európa-bajnoki címe "illegitim", hiszen egy "rendes" EB-n csoportharmadikként már ki kellett volna esnie az első körben. Igen ám, de az idei EB-n harmadikként is tovább lehetett jutni, és a portugálok ezt tudták. Szép teljesítményt nyújtott a magyar csapat, de abban a portugálok elleni 3-3-ban az is benne volt, hogy a portugálok eleve úgy mentek ki a pályára, hogy nekik a döntetlen sem rossz.

Nem tudjuk, mi lett volna a magyar-portugál meccs eredménye, ha a portugáloknak mindenképpen győzniük kell. Azt a meccset nem játszották le. Nem tudjuk, mi lett volna az amerikai elnökválasztás eredménye, ha nem államonként, hanem országosan összesítik a szavazatokat. Azt a meccset nem játszották le.

2) Hogy Clinton kicsivel több szavazatot kapott, az olyan szempontból viszont igenis számít, hogy az amerikai "baloldal" nem omlott össze. Beleszaladt egy hatalmas pofonba, elvesztette az elnökválasztás mellett a szenátusi és a képviselőházi többségét is, de attól a tábor még egyben van. Legközelebb újra nyerhetnek. Amerikában továbbra is két, nagyjából egyforma nagyságú tábor néz farkasszemet, és bár a politikai hatalom ezúttal a republikánusoké lett, a demokratáknak továbbra is megvannak a pozícióik abban a gazdasági-, társadalmi-, kulturális-, szórakoztatóipari- és médiaelitben, amely most is majdnem egységesen sorakozott föl Clinton mögé, Trump ellen. Az amerikai "baloldal" csatát vesztett, ám a háborút még megnyerheti.

(Félreértés ne essék: mindezt úgy írom, hogy örülök Trump győzelmének, akkor is, ha nekem ebből személy szerint csak károm származik. Nem csak haszon és kár létezik a világon.)

Valójában az eredmény nagyon szoros volt, egy hajszálon múlott - nagyjából azon, hogy Trump kis többséggel győzni tudott néhány olyan államban is, amely egyébként a demokraták bázisának számít. Nincsen sok értelme grandiózus elméleteket megfogalmazni arról, hogy miért győzött Trump. Taktikai győzelem volt, más taktikával vagy más jelölttel ugyanígy nyerhettek volna a demokraták is. Olyanokat pedig egyenesen ostobaság mondani, hogy "Amerika így döntött", "Amerika ezt vagy azt akarja", erre vagy arra "igent vagy nemet mondott", "az amerikaiak" így vagy úgy.

Választási infografikákban szokás beszínezni a térképen a különböző területeket olyan színűre, amilyen párt jelöltje ott nyert. Ez megtévesztő is lehet, hiszen ha az egyik helyen A jelölt nyer B-vel szemben 52-48-ra, míg máshol B győz ugyanilyen arányban, az a valóságban csak 4%-os különbség, a térképen mégis úgy tűnik, mintha két teljesen különböző országról volna szó. Ugyanígy divatos - néha jóindulatúan - a különböző társadalmi csoportok "beszínezése" is. A jóindulatú általánosításoknál viszont sokkal gyakrabban hallunk és fogunk még olyanokat hallani, hogy Trump szavazói a vidéki fehér bunkók, míg az okos városi diplomások Clintonra voksoltak. Ezzel az egyik baj az, hogy nem igaz. Trump a diplomások körében csak 52-43-ra kapott ki, a diploma nélküliek csoportjában is csak 8%-kal győzött, a diplomásokon belül a fehérek között ugyanakkor pár százalékos különbséggel még nyert is.

A másik baj, hogy olyan liberálisok gyártanak és adnak tovább ostoba és megbélyegző sztereotípiákat, akik más esetben harciasan kiállnak mindenféle sztereotípia ellen. Olyanok vidékifehérbunkóznak most, akik más, általuk kivételezetten kezelt csoportok esetén a hasonló gondolatoknak még akár az egészen civilizált, statisztikával alátámasztott felvetését is rasszizmusnak, egyéb -izmusnak vagy valamilyen fóbiának bélyegeznék. Olyasmiket mondanak, aminek a töredékéért is kirekesztenének és tönkretennének másokat. Az első pontra visszatérve pedig: olyan emberek hivatkoznak a "többségre", akik más esetben a procedurális demokrácia legelszántabb hívei.

Röhögjünk a képükbe.

6 komment

Címkék: választás megmondás USA Trump

Nyerő program:

2016.11.09. 08:00 Holger Hartland

Build the wall. Drain the swamp.

Európa is átvehetné.

Persze nem tudjuk még, mi lesz ebből. Előre sosem.

Egyelőre annyi biztos: ma meglepően szép reggelünk van.

Szólj hozzá!

Címkék: Trump

Mese a fasiszta és a demokratikus autópályákról

2016.11.03. 20:00 Holger Hartland

Autós Aurél csórisztáni állampolgár nyaralni vitte a családját.

Úti céljuk Fejlettnyugat volt, az út első szakaszát viszont még a csórisztáni autópályán tették meg. Csórisztán autópályái 2x2 sávosak - többre nem tellett, kevesebbet nem lehetne autópályának nevezni. Egy irányban tehát két sáv halad, plusz a leállósáv, aminek még szerepe lesz.

Eleinte jól haladtak. Aurél szabálykövető ember volt, jobbra tartott, 130-cal autózott a külső sávban, amikor pedig utolért egy lassabb járművet, indexelés után megelőzte a belsőben, majd ismét indexelt és visszatért a külső sávba. Egy idő után egyre több volt a lassabb jármű - kamionok, teherautók, buszok, bátortalan Suzukik, régi Zsigulik -, így Aurélnak egyre jobban kellett figyelnie a sávváltásokra. Még egy kis idő elteltével annyian lettek a lassabbak, hogy már egymást is előzgették. Ha bement egy távolsági busz a belső sávba, hogy 100-as tempóban előzze meg a 95-tel döngető kamiont, mindkét sáv belassult.

Ilyenkor érdekes jelenség alakult ki. A gyorsabban haladni kívánó autósok mind a belső sávban tömörültek, nem tartottak a szabály szerint jobbra, és így üresen hagyták a külső sávot. Aurél tudta, hogy jobbról előzni nem szép dolog, de mit tehetett volna, egyedül volt a külső sávban, miközben a belső lelassult, így előreóvakodott a busz által előzött kamion mögé, majd indexelve megpróbált besorolni a belsőbe, hogy ő is megelőzze. Nem engedték. A belső sávban haladók esztelenül kis távolságokban követték egymást, Aurél előtt pedig mintha még szorosabban összezárták volna soraikat. Meg kellett várnia, míg elfogynak, így még később előzhette meg a kamiont, mint ha eleve a belső sávban maradt volna.

- Micsoda? - méltatlankodott magában - Betartom a szabályt és még én járok rosszul? Nincs ez így jól!

A következő ilyen alkalommal tehát a belső sávban maradt. Még magyarázatot is talált hozzá:

- Az írott szabály azt mondja, hogy jobbra kell tartani, de van egy másik, íratlan szabály is, ami úgy látszik, fontosabb. Ez pedig úgy szól, hogy "állj be a sorba és várd ki, amíg te következel!" A belső sávban tulajdonképpen sorban állunk, azaz megyünk.

Igen ám, de mivel nem akart a családja életével játszani, ő nem pár méterrel követte az előtte haladót, hanem rendes követési távolságot hagyott. Ezt hamarjában ki is használta egy szakadt Opel, amelynek vezetője éktelen dudálással húzott el jobbról, majd vágott be Aurélék elé.

- Ez nem járja! - méltatlankodott megint Aurél - Bármelyik szabályt is tartom be, én járok rosszul? A pofátlanok és a közveszélyes felelőtlenek juthatnak előrébb? Nagyon nincs ez így jól!

Még egy kis idő elteltével olyan sűrű lett a forgalom, hogy mindkét sáv lelassult, már csupán 90 körüli tempóban lehetett menni. Aurél nem bánta: igazságérzetének elviselhetőbb volt, hogy ha lassan is mennek, legalább mindenki egyformán lassan, és nincs hely a pofátlankodásra. Ez az érzés addig tartott, míg a mögötte haladó Lexus nem vett egy nagy lendületet, hogy kivágjon a leállósávba és jobbról 120-szal elhúzzon mindenki mellett.

- Hát ez már végképp több a soknál! - fakadt ki Aurél - Az kéne, hogy egy rendőrségi helikopter figyelje fentről a forgalmat, és jól megbüntessék az ilyeneket! Rendet kellene már végre csinálni!

Aurélék hamarosan letértek az autópályáról, hogy közönséges közúton lépjék át a határt, mivel az autópályán szigorú határellenőrzést vezettek be a túlsó oldalon. A fejlettnyugatiak ugyanis féltek az illegális migránsoktól, akiknek a be nem fogadásáért amúgy a sajtójuk rendszeresen elverte a port a civilizálatlan és buta Csórisztánon.

Hanem Fejlettnyugaton tényleg minden más volt! A 2x3 sávos autópályán remek tempóban lehetett haladni. Amikor lassú előzött lassút a középső sávban, még ott volt egy legbelső sáv, ahol mindkettőt meg lehetett előzni. Néhol 2x4 sáv is volt, ott aztán sosem volt torlódás! Csak pont akkor, amikor Aurélék éppen arra mentek, de az is biztosan valami rendkívüli ok, netán a hétköznap délutáni csúcs miatt. Mindenki kedvesnek és udvariasnak tűnt, és mindenki betartotta a szabályokat. Na jó, nem mindenki, de ez is csak azt mutatta, hogy lám, a fejlettnyugatiak is emberek.

- Hogy miért nem lehet nálunk is így? Miért nem lehetünk mi is olyanok, mint a fejlettnyugatiak? Volna mit megtanulnunk tőlük! - sóhajtott föl tiszteletteljesen Aurél.

Olykor azért Fejlettnyugaton előfordult némi zűrzavar. Egy kisebb, 2x2 sávos autópályán megismétlődött az otthonról ismerős jelenet: egy kamiont előző busz mögött a belső sávban sorakoztak fel a személyautók. De senki nem akart jobbról előzni, ehelyett Aurél azt vette észre, hogy hátulról villognak rá. A tükörben egy ideges negyvenes nőt pillantott meg egy VW volánja mögött. A nő láthatóan sietett volna, és nagyon zavarta, hogy előtte nem tartanak jobbra. Nem mintha ő maga jobbra tartott volna.

- Jól van, menj csak! - húzódott le előle Autós Aurél, majd jót derült azon, amikor a nő a következő előtte haladóra is villogni kezdett. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy visszasorol a nő mögé és rávillant, de úgy döntött, nagylelkű lesz. Végül is itt Fejlettnyugaton így szokás, nem? Elöl egy perc múlva befejezi az előzést a busz, akkor megint szabad lesz az út. Minek tülekedni?

Hanem amíg Aurélék Fejlettnyugaton autókáztak és töltötték a nyaralásukat, addig Csórisztánban a kormány a háborgó autósnépnek elébe menve új rendszert vezetett be. A csórisztáni autópályák forgalmát mostantól járőröző rendőrségi helikopterek figyelték, hogy jól megbüntessék a szabálytalankodókat. A csórisztáni politikusok persze sosem szabálytalankodtak az utakon - ők maguk is helikopterrel közlekedtek -, de a nép reménykedett, hogy legalább az autópályákon rend lesz végre. Sajnos a fejlettnyugati helikoptergyártó cég megvesztegette a csórisztáni döntéshozókat, így drágábban és kevesebb helikoptert sikerült vásárolni, ráadásul kamerákra sem futotta már, de az a néhány helikopter - amelyekről végül is kívülről nem látszott, hogy nincs bennük kamera! - kétségtelenül elriasztott legalább néhány bátortalanabb autóst a szabálytalankodástól.

Aurél kipihenten, élményekkel telten, a fejlettnyugati közlekedési kultúra - és általában a fejlettnyugati kultúra - iránti őszinte tisztelettel a szívében érkezett haza. Mikor átlépték a csórisztáni határt, az első dolog, amit megpillantott, az autópálya felett köröző rendőrségi helikopter volt.

- Micsoda? - hördült fel - Rendőrségi helikopter figyeli a forgalmat? Netán kameráznak is? Fasiszta rendőrállam!

És már bánta is, hogy hazatért, és arra gondolt, milyen jó lenne Fejlettnyugaton élni, ahol minden szép és jó, minden autópálya legalább 2x3 sávos, és ahol mindenki udvarias és mindenki betartja a szabályokat.

28 komment

Címkék: politika novella

Mi a baj az emberekkel?

2016.10.06. 09:13 Holger Hartland

Megnéztem a 444 videóját. A Nyírségben készült, olyan településeken, ahol tíz éve még az MSZP-s Veres János nyerte a választást szoros versenyben a fideszes jelölttel szemben. Az emberek a riportban elmondják, miért szavaztak most nemmel. Nem biztos, hogy értem a készítők szándékát. Mi a baj a riportban szereplő emberekkel? Emberek, akik elmondják a véleményüket. Nem olyan választékosan fogalmazva, nem olyan bonyolult körmondatokban és nem olyan sok idegen szót használva, mint egy Tamás Gáspár Miklós vagy egy Heller Ágnes, de azért elmondják. Nemmel szavaztak, mert nem szeretnének kockáztatni és tartanak az ismeretlentől. Van elég bajuk, nem akarnak mellé még újabbakat. Van elég ismert bajuk, nem akarnak melléjük még ismeretlent. Elhiszik, amit a tévében látnak - de ha a tévében migránssimogatás menne, vajon azt is elhinnék? A véleményük indoklásában vannak irracionális elemek - de a liberális értelmiségiek érvelésében talán nincsenek? (Dehogy nincsenek, olyanokra épül az egész.)

Ha a riport készítőinek az volt a szándékuk, hogy aki érvénytelenül szavazott vagy tudatosan bojkottált, az érezze igazolva magát - valószínűleg elérték. Ha az volt a szándékuk, hogy akik nemmel szavaztunk, érezzük rosszul magunkat, amiért ugyanúgy szavaztuk, mint a riportban szereplő emberek - nálam nem értek célt. Szerintem nincs baj ezekkel az emberekkel. Ha van baj, akkor inkább a liberálisokkal van baj, akik elszakadtak az emberek többségétől, és gyűlölik és megvetik ezt a többséget, mert nem követi őket a saját jól-rosszul fölfogott érdekeivel és értékeivel szemben. Hasonló emberek szavaznak Amerikában Trumpra, Nagy-Britanniában a leave-re, és talán ennél műveltebb emberek is Németországban az AfD-re és Ausztriában az FPÖ-re. Aki meg akarja érteni, hogy mi folyik itt, annak nem árt, ha fölvesz némi perspektívát. Az emberek pedig nem hülyék.

2 komment

Címkék: népszavazás megmondás

Két igaz mese

2016.07.19. 02:12 Holger Hartland

Senatores omnes boni viri, senatus romanus mala bestia.

*

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fél osztályra való általános iskolás fiú. Egyenként egészen okos gyerekek voltak, de csapatostul néha butábbak tudtak lenni a legkevésbé okosnál is. Nagyon szerettek focizni, amiben testnevelő tanáruk nyomban fölfedezte a fegyelmezés eszközét: ha nem lesz csönd az öltözőben, akkor nincs foci - közölte, majd kiment.

A fiúk erre éktelen lármában törtek ki.

Egymást túllicitálva kiabálták: "csönd legyen!", "csönd!", majd "kuss!" Mindenki szerette volna, hogy legyen csönd, ám sokan szerették volna, hogy az ő vezényszavukra legyen, vagy legalább ne a máséra - vagy csak szerették a hangjukat hallatni. És minél hangosabb lett a kiabálás, annál inkább.

Ez így senkinek sem volt jó. Mert azt nem lehet elviselni, hogy a testnevelés óra foci nélkül teljen, de azt sem, hogy a másik leüvöltse a fejünket, és mi némán tűrjük. Nyuszi enged, szamár szenved.

A helyzetet végül az mentette meg, hogy valaki rákezdett a "Mátyás király Gömörbe'"-kezdetű zseniális gyermekversikére, amihez hamar csatlakozott az egész csapat. A végére csönd lett.

A fiúk pedig boldogan fociztak, amíg el nem ballagtak.

*

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi és buta ország, és annak egy nagy és okos értelmiségi elitje. (Legalábbis az utóbbinak egy része így gondolta.)

Egyszer valaki ebből az elitből, hogy a közepéből-e vagy a pereméről, azt nem tudom, szervezett egy konferenciát. Hanem a levelezőlistát, amelyre a felhívás kiment, valaki rosszul állíthatta be, mert a bölcsészkonferencián részvételre hívó elektronikus üzenetet megkapta boldog-boldogtalan, a hadtudóstól a zenetanáron, a szociológuson, a jogászon és a közgazdászon át a mérnökig és az orvosprofesszorig.

Lett is ebből haddelhadd!

A tudós doktorok és professzorok egyetlen szombat délelőtt majdnem száz levelet írtak a listára, előbb udvariasan kérve, majd ahogy a listára írt levelek egyre sokasodtak, indignálódottan követelve, hogy vegyék le a címüket a listáról. És minél több lett a tiltakozó levél, annál többen tiltakoztak a levéláradat ellen.

Hogy a helyzetet végül mi mentette meg: néhány csitító üzenet a higgadtabbaktól, vagy egyszerűen csak az, hogy kitiltakozta magát mindenki, aki akarta, nem tudom. Csak annyit tudok, hogy ha még több levelet írtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Szólj hozzá!

Címkék: mese abszurd

Minek örülsz, nigró?

2016.06.16. 00:03 Holger Hartland

Nyertetek egy meccset az Afrika-kupán? Mbwabanga nemzeti tizenegye most megmutatta, mi? Hát kezdjük azzal, hogy azt a Zambiát vertétek, amelyik azért messze nem a legjobb afrikai csapat. Megnézném, hogy mire mentek a kontinensbajnok ellen. Vagy a mi európai csapatunk ellen. Bizonyítsatok egy vébén, oda eleve nem tizenhat magatokfajta majomcsapat juthat ki, hanem csak öt.

Buta majmok vagytok. Észre sem veszitek, hogy a Zambia elleni 2-0-ás győzelem is csak arra jó, hogy eltakarja előletek, milyen állapotban van az országotok. A mbwabangai gazdaság az összeomlás szélén, borzalmas a szegénység, romokban hever az oktatás, középkori az egészségügy. A vezéretek, Orbagumbi elnök mindent ellop a haverjaival, ti pedig tapsoltok neki és örültök a nyomorult 2-0-nak. Elnyomjátok a mukakebele kisebbséget, akik emiatt százezrével tolják ide hozzánk az undorító, füstös képüket kénytelenek nálunk menedéket keresni. Észre sem veszitek, hogy Orbagumbi azért építteti nálatok azt a sok stadiont, hogy a világ szeme ne lássa, mikor összegyűjti és lemészárolja bennük a mukakebele gyerekeket a kannibál bandátok. Reménytelen, szar, büdös, bunkó népség vagytok egy reménytelen, szar, büdös országban.

Ha a pénzeteket foci helyett értelmes dolgokra költenétek, talán lehetnétek akár egy kicsit emberszerűek is. Focizni a majmok is megtanulhatnak - ti vagytok rá a bizonyíték -, civilizált országot építeni, ahhoz már emberekre van szükség. Olyanokra, mint mi. Én például egy piacvezető élelmiszeripari világcégnél dolgozom. Amíg ti egymást ölitek, mi virágzó gazdaságot építünk. Most éppen tőletek várunk egy nagyobb hússzállítmányt: bagóért vesszük, feldolgozás után pedig pont nálatok, a ti piacotokon adjuk el mukakeburgernek egész jó pénzért. Látod, így kell csinálni.

Na, nyugi már, ne bomolj. Szimpatikus gyerek vagy, mondok valamit. Kijöhetnél ide. Itt minden sokkal jobb. Lehetnél a cégnél junior meat manager, mint én. Nem, nem fognak leniggerezni, ott lesz a kezedben a csontfűrész meg a bárd. És lehet kapni fehérítő krémet. Minden este magadra kened, egy-két év múlva fehér leszel. Nem, én még csak öt hónapja kenem, azért nem látszik rajtam. Öt hónap nem elég, legalább egy év kell, vagy több. Függ attól is, hogy a bőröd hogyan reagál.

Mi? Nem hiszel nekem? Nem jössz? Akkor dögölj meg Afrikában, feka majom!

9 komment

Címkék: humor abszurd

A fideszesek Soros-ösztöndíjairól és Oroszországról

2016.05.28. 02:18 Holger Hartland

Miután a Fideszben végre kimondták, hogy "háttérhatalom", a balliberális média rögtön előásta, hogy annak idején melyik fideszes politikus milyen Soros-ösztöndíjat kapott. A Fidesz pedig volt olyan hülye, hogy hárítani kezdett, és már ott tart, hogy ha kell, visszafizetik a pénzt.

Nem kell, és ne tegyék. Először is, végső soron a mi adónkból fizetnék vissza, és nem hiszem, hogy a magyar adófizetők többsége örülne neki. Másodszor, az a pénz nem kerülne jó helyre: vagy kimenne az országból, vagy ami még rosszabb, itt maradna, hogy balliberális vagy éppen kommunista szervezeteket finanszírozzanak belőle. Harmadszor, és ez a legfontosabb: egyik jobboldalinak sincsen semmi szégyellnivalója, ha netán valaha Sorostól ösztöndíjat kapott.

Azokat az ösztöndíjakat a mai fideszes politikusok 15-20 éve vagy még régebben kapták. Akkor még más volt a világ, a Fidesz liberális párt volt, vagy még éppen csak elindult jobbra. Még volt remény, hogy bejön a rendszerváltás és elégedett kapitalista demokráciaként Európa teljes jogú tagjai leszünk, és nem kilóra megvett félgyarmat. Még nem voltak olyan könnyen észrevehetők és markánsak a balliberalizmusnak azok a szörny-vonásai, amelyek miatt ma már egyre többen elutasítjuk.

A Fidesznek nem kellene szégyellnie a múltját. Vállalható dolog, hogy ha évtizedek alatt fordul a világ, mi is megváltozunk. Senki nem dörgölte volna 1962-ben Amerika orra alá, hogy bezzeg húsz évvel korábban még szövetségesek voltak a szovjetekkel. Van olyan, hogy változik a helyzet és a régi barátokból ellenségek lesznek. Soros György évtizedekkel ezelőtt Magyarország barátjának tűnhetett, és talán az is volt, ki tudja. Most meg nem. Így megy ez.

Van egy hasonló ügy: az Orbán-kormány barátkozása Oroszországgal. A balliberálisok és a társutas konzervatívok előszeretettel idézgetik fideszes politikusok nem éppen hízelgő régi nyilatkozatait az oroszokról. Ez pont olyan öngól, mint a Soros-ösztöndíjak emlegetése. Igen, akkor úgy tűnt, hogy Oroszországgal barátkozni nem jó ötlet, a mi helyünk nyugaton és csakis ott van. Csakhogy eltelt közben úgy nyolc-tíz év, a világ változott, és - különösen a migránsválság óta - már nem olyan biztos, hogy hol is a helyünk.

Magyarország sajnos kicsi és gyenge, sorsa nem kis részben külföldön dől el. Azon belül is főleg nyugaton, Berlinben, Brüsszelben, Washingtonban. Vagy éppen a német ipar vezetésében. Ezekre a folyamatokra nekünk, magyaroknak alig van hatásunk, vagy éppen semmi sincsen. Semmi hatásunk nem lehetett arra, hogy ki legyen Ausztria elnöke (kár), semmi hatásunk nem lehet arra, hogy mikor váltja le Angela Merkelt Frauke Petry (sajnos valószínűleg soha), semmi hatásunk nem lehet arra, hogy Trump vagy Clinton lesz a következő amerikai elnök (pedig annak aztán jelentős hatása lesz ránk nézve is). A liberálisok uralta nyugathoz pedig egyre nehezebben tudunk tartozni. Könnyebb lenne, ha ott is konzervatív fordulat következne be - na nem "európai értelemben vett", hanem igazi konzervatív. (Balliberálisoknak: "nacionalista-populista", esetleg "fasiszta" - koptassátok csak szépen a szavakat, amíg simára, fényesre, tisztára nem kopnak.)

Megértem azokat, akiknek Oroszország nem szimpatikus. A jelen helyzetben azonban a "keleti nyitás" és az oroszokkal építgetett kapcsolatok egyszerűen a függésünk diverzifikálásáról szólnak. S persze a híd fel nem égetéséről, a kiskapu nyitva hagyásáról, ha egyszer - ne adja Isten - mégis lépni kell. Persze, hogy ez nem tetszik azoknak, akik azt szeretnék, hogy csakis tőlük függjünk. Ahogy azoknak sem, akik az előbbiektől - és nem a magyar néptől - kapják a támogatást és a reményt, hogy egyszer még hatalomra kerülhetnek ebben az országban.

41 komment

Címkék: megmondás

A háttérhatalom, Soros György és a zsidók

2016.05.25. 00:11 Holger Hartland

Amióta Orbán Viktor kimondta, hogy "háttérhatalom", ezen pörög a fél magyar internet. Amit eddig kipörgött magából, az megint a politikai táborok közötti "racionális párbeszéd" lehetetlenségét mutatja. A balliberális térfélen általános vélemény, hogy aki háttérhatalmat emleget, az őrült vagy gazember. A jobboldali térfél ehhez képest elég csendes, vagy a neten kisebbségben van, vagy csak nem olvasom eleget.* Akkor összefoglalom röviden.

*Így jár, akinek nincs ideje rendesen blogolni és darabokban írja meg a posztjait. Mire kész lesz ez a poszt, a Mandiner már ki is tett két jobboldali véleményt, az egyiket három évvel ezelőttről! De most már élesítem ezt a posztot, ha egyszer dolgoztam vele, hadd legyen meg itt is, hogy:

A háttérhatalom természetesen létezik. Soros György pedig ellenség. (Van, akinek barát. Ő dolga.)

Soros György olyan ember, akinek határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen legyen a világ, és rengeteg pénze is van hozzá, hogy a világot az elképzelései szerint befolyásolja. Van saját egyeteme, kutatóintézetei, médiája, és még arra is marad pénze, hogy politikai kampányokat (most pl. Hillary Clintonét) és a neki kedves célokért dolgozó független civileket támogasson. Tekintélyes professzorok, szakértők, nagy tömegeket elérő véleményvezérek és időnként a nevezett "független civilek" szólnak és tesznek napi nyolc órában, főállásban azért, hogy a világ egy kicsit közelebb kerüljön ahhoz, amilyennek Soros György álmodja. Minek nevezzük ezt, ha nem hatalomnak? Akik úgy gondoljuk, hogy az általa kívánt úton ránk csak pusztulás vár, minek tartsuk őt, ha nem ellenségnek?

Természetesen a hatalmi hálózat nem úgy működik, hogy Soros György odatelefonál az egyetemre vagy a szerkesztőségbe és lediktálja, mit mondjon másnap a nemzetközi hírű szakértő és mi legyen a mértékadó vélemény. Képzeljünk el egy kockásinges tanárt, aki egy kisvárosi középiskolában szervezi a tanárok tiltakozó mozgalmát! Képzeljük el, hogy a Fidesz által kinevezett iskolaigazgató rászáll, szigorúan ellenőrzi minden lépését, és a legkisebb szabálytalanságért is bünteti. Azt hiszem, a balliberálisok egy emberként kiáltanának elnyomást, pedig nyilván ők maguk sem gondolnák, hogy Orbán Viktor személyesen utasítaná az igazgatót. Nem: egy ilyen igazgató magától is "tudja, mi a dolga", hiszen eleve azért is lehetett igazgató. Talán még hisz is benne, hogy ezzel jó ügyet szolgál.

Valahogy így működik a Soros-féle gépezet is. Eleve az kerül bele és az marad bent, aki magától is tudja, mit kell tenni, mondani, sőt, gondolni. Előny, ha hisz benne, hogy ezzel jó ügyet szolgál. Sok-sok ilyen ember együtt, sok humán tőke, szervezetten, médiával és pénzzel megtámogatva, esetenként egy-egy általuk irányított intézmény presztízsét is felhasználva pedig hatni tud a közvéleményre és ezzel a világ alakítására. Soros György nem bábjátékos, aki egymaga rángatná dróton az általa megvett embereket - inkább szponzor, szervező és hadvezér, aki sereget gyűjt és finanszíroz, hogy a világot a saját - és feltehetően az emberei által is osztott - eszméinek megfelelően alakítsa.

Ez pedig hatalom. Persze nem Soros az egyetlen, akinek ilyen hatalma van. Ott van például Mark Zuckerberg, akinek szintén rengeteg pénze van, a Facebook révén pedig úgy alakíthatja a közvéleményt és úgy szólhat bele akár az amerikai elnökválasztásba, hogy nehéz legyen rábizonyítani. Elég csak egy kicsit manipulálni, hogy milyen cikkek szerepeljenek a hírfolyamon, és ha csak az emberek néhány százalékát sikerül befolyásolni, az már eldönthet egy szoros választást. Aki jobban utánanéz, találhat még bőven gazdag és befolyásos embereket, alapítványokat, intézményeket, valamint a nyugati világ társadalmi, gazdasági és kulturális elitjéből számos figurát, akik ennek a lazán szervezett és informális, ám nagyjából egységes célok szerint működő véleménybefolyásoló hatalmi hálózatnak a részesei.

Ez a hatalom nem szeretné, hogy hatalomként gondoljunk rá. Nem akarja, hogy annak lássuk és nevezzük, ami. Azt szeretné, hogy úgy gondoljunk rá és hálózatára, mint filantróp üzletemberekre, zseniális és jó szándékú vállalkozókra, megfellebbezhetetlen objektivitással nyilatkozó, tekintélyes tudósokra, kiváló és nekünk jót akaró független szakértőkre, bölcs filozófusokra, okosan, jó tollal és jó szívvel író független véleményvezérekre és persze nemes célokért önzetlenül küzdő, független civilekre. A nevezettek egy része pedig talán saját maga is elhiszi mindezt, és nem látja, hogy egy hatalmi hálózat része. Aki mégis fölveti ezt, azt jó esetben őrültnek, rosszabb esetben elvetemültnek és gonosznak bélyegzik, mindkét esetben a nevetségessé tétel és az undorkeltés eszközeivel - pontosan úgy, ahogyan az egy rejtőzködni kívánó hatalomtól várható.

Ilyesmi lehetne ugyanis a "háttérhatalom" definíciója: a nyugati világ elitjének irányából szervezett, anyagi és humán tőkével bőségesen ellátott, ugyanakkor választói felhatalmazással nem rendelkező, valamely politikai-társadalmi-gazdasági-kulturális célrendszer elérése érdekében többé-kevésbé összehangoltan tevékenykedő és befolyást gyakorló szervezetek és egyének hálózata, mely tevékenységének politikai/hatalmi természetét stratégiája részeként elrejtené.

(Szegény Csurka Istvánnak mégis lehetett valamelyes igazsága a szakértelemről és a bolsevista trükkről.)

Csak hát az a baj, hogy mire szegény Orbán Viktor ezt kimondja a rádióban, a hallgatók elkapcsolnak. Rövid elnevezés kell - és hogy nevezzünk egy hatalmat, amely hatalom-jellegét elrejtve a háttérben akar maradni? Úgy bizony.

A szóhasználatban persze nyilván van egy fricska is. Jelzés, hogy nem zavar minket, ha emiatt őrjöng a balliberális oldal, felmondjuk velük a békét, miután ők rég felmondták velünk, nem teszünk nekik semmiféle gesztust, mert nem érdemes (ne tegyetek, tudom, próbáltam), nem akarunk nekik a politikában semmiféle módon megfelelni, mert nincs értelme. A gesztusainkkal együtt is büdös mucsai parasztnak és a mocsárral együtt lecsapolandó békának fognak tartani, és akkor már inkább álljunk bele a konfliktusba, tartsuk őket mi is annak, aminek, és tartsuk is magunkat ehhez. Egy jobboldali kormánytól most már el is várom ezt a hozzáállást. Modus vivendi most már legfeljebb a politikán kívül lehetséges.

Van azután a szóhasználatban egy adag dac is, nyilván azért is, mert másunk a dacon kívül nem sok van, az ország rosszul áll, és mozgósítani kell. Állítólag a háttérhatalom uralkodik a világon - ha ez kissé túlzás is, annyi igazság van benne, hogy a nyugati világban részben tényleg övé a hatalom: a nézetei széles körű támogatást élveznek, és jó viszonyt ápol az előtérben álló, megválasztott hatalommal. Ezek a hatalmak, a nyugati világ egyes "előtér-hatalmai" a háttérhatalommal szövetségben fenyítenék a lázongó félgyarmatot, Magyarország pedig, bár Orbán Viktor szeret biztató dolgokat mondani, hozzájuk képest kicsi és gyenge. Az Audinak van gyára Győrben, és nem a Rábának Ingolstadtban. Amerikából mondják meg, hogy kinek nem lehet szobra Székesfehérváron, és nem Felcsútról, hogy mit mondhat Bill Clinton. Az EU-nak lakosságarányosan a 2%-át adjuk, ez arra lesz elég, hogy ha majd ötmillió migránson kell osztozni, rögtön jusson nekünk százezer. Amerika küld épp szárazföldi csapatokat a szomszédunkba, Romániába, és nem a Magyar Honvédség Mexikóba. Ebből persze akár az is következhet, hogy adjuk fel, fogjuk be a szánkat, esetleg álljunk át az erősebb csapatba. De az ellenkezője is.

Ígértem még valamit. Valami kevésbé jelentős dolog volt, aminek nem sok köze van a témához. Részben kattintásvadászatból és az olvasó meghökkentése végett írtam bele a címbe, de annyira nem volt fontos, hogy sajnos elfelejtettem.

Ja!

Megvan.

Hogy Soros György zsidó. Nos, ez engem egész mostanáig nem érdekelt. Sőt: most sem, és ezután sem fog érdekelni. Nem számít. Nem is tudom, nevezhető-e még Soros György zsidónak, van-e bármi köze a zsidósághoz a felmenőin kívül. De mindegy. Nem ezért nem szeretjük. A származás emlegetése tulajdonképpen a háttérhatalom és vele a liberálisoktól a kommunistákig terjedő baloldal érdekeit szolgálja, hogy Szigetvári Viktor és elvbarátai eljátszhassák a jól begyakorolt, menetrendszerű és egyre unalmasabb aljasságaikat. Ne üljünk fel ennek, otromba zsidózás helyett legyintsünk az aljas indokból antiszemitázókra és beszéljünk inkább hatalomról, pénzről, befolyásról, érdekütközésekről.

Ezt elősegítheti még valami, aminek viszont a Fidesz nem fog örülni, de hát ez van, és azért rájuk is fér, hogy ne örüljenek mindennek. Nevezhetjük a jelenséget a háttérhatalom paradoxonának is:

Minél többen ismerik fel a háttérhatalom természetét és minél kevesebben hiszik el róla, hogy nem is hatalom, annál inkább átkerül az "előtérbe" és változik át előbb-utóbb közönséges "előtér-hatalommá".

Vagyis élvezzük ki még egy ideig a háttérhatalmazást, aztán vegyük majd észre, amikor új lemez kell.

8 komment

Címkék: civil összeesküvés antiszemitizmus megmondás háttérhatalom

Egy kis számvetés

2016.05.20. 06:24 Holger Hartland

A személyijövedelemadó-bevallás határidejének napján ismét számot vethetünk azzal, hogy kik a középosztály barátai (már amennyire), és kik az ellenségei.

Hogy mi a középosztály? Ez nem szociológiai szakblog. A "középosztály" itt egyszerűen azokat jelenti, akik - a magyar viszonyokhoz képest - se nem "gazdagok", se nem "szegények". Azokat, akik dolgoznak, gyereket nevelnek, valahogy megállnak a lábukon, megélnek a munkájukból, jól, közepesen, elfogadhatóan vagy tűrhetően. Ez persze azt jelenti, hogy a magyar "középosztály" nem elhanyagolható része társasházban illetve lakótelepen lakik, félszobában is elvan, az autója pedig az évjárata szerint lassan megkaphatná a szavazati jogot. (A Fideszt ismerve ha befesteném a miénket narancssárgára, meg is kapná.) A magyar "középosztály" többsége nyugati mércével mérve már szegény - de itt élünk, és nem nyugaton.

Az adórendszert helyzete szerint ki-ki másképp ítélheti meg - nekem "középosztálybeliként" hosszú időn át kifejezetten bosszantó volt, hogy átlagos vagy annál nem sokkal magasabb jövedelemmel már a felső adósávba - a "gazdagok" közé - lehetett kerülni. Pedig nicsak, mit ígért közben egy párt a 2002-es választási kampányban:

2002.jpg

"A garancia." Hagyjuk is.

(Azért ne felejtsük el. Az SZDSZ-nek vége, de az eszdéeszesség él és virul, és ahol tud, árt.)

Nézzük meg inkább, hogy alakult az elmúlt évtizedben a magyar bruttó átlagbér adózása. Vegyük úgy, hogy a magyar "középosztálybeli" a mindenkori hazai átlagbért keresi, és egy gyermeket nevel. Az átlagbéreket a KSH weboldaláról vettem, a mindenkori átlagbér nettóját pedig bérkalkulátorokkal kiszámolhatjuk.

év havi bruttó átlag nettója egy gyerekkel nettó aránya (%)
2005 158343 105545 66,7
2006 171351 109012 63,6
2007 185018 112460 60,8
2008 198741 121737 61,3
2009 199837 122153 61,1
2010 202525 139471 68,9
2011 213094 149626 70,2
2012 223060 155195 69,6
2013 230714 161118 69,8
2014 237695 165690 69,7
2015 247746 172274 69,5

 

A számokból világosan látszik a balliberális oldal középosztály-ellenes politikája. Gyurcsány kormányzásának elején az átlagos magyar dolgozó a bruttó keresete kétharmadát kapta meg nettóként, majd ez gyorsan csökkent kb. 61%-ra, hogy Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt 69-70% között stabilizálódjon. Kösz, Orbán!

A tájékozottak persze tudják, hogy már a Bajnai-kormány is vezetett be adóreformot, és a 2010-es 68,9% még ennek az eredménye, nem a Fidesz egykulcsos adójáé. Bajnaiék följebb vitték a felső sáv határát, és csökkentették az adókulcsot a lejjebb lévő sávokban. Értelmes lépés volt. "Kösz, Bajnai" - mondhatnám, de túl kevés volt és túl későn. A vereség árnyékában tett engedményért nem jár köszönet.

A dolgok persze bonyolultabbak ennél - szinte mindig, minden -, de attól még nyers tény marad, hogy ma egy átlagos keresetű, egy gyermeket nevelő magyar "középosztálybeli" 8-9%-kal többet tarthat meg a bruttó jövedelméből, mint a balliberálisok uralma idején. Ha ezek neadjisten visszajönnének, valószínűleg inkább a 2007-eshez hasonló számot láthatnánk újra, mint a Bajnai-félét. Az utóbbi már a kétségbeesett kármentés eredménye, az előbbi mutatja meg az igazi természetüket. Egy okkal több, hogy ne hagyjuk őket visszajönni.

Ráadásul a balszárnyukon elhelyezkedő természetes szövetségeseik felől a minap már nem is egyszerűen középosztály-ellenes, hanem egyenesen kommunista javaslat fogalmazódott meg: az "alapjövedelem" bevezetése. Mindenki kapna pénzt, puszira, csak úgy. Amit akkor először valahonnan el kéne venni. Például az átlagos keresetűektől. A kommunista törpepárt polgármestere alatt Budapest XIV. kerületében már kicsiben zajlik a koncepció tesztelése: egyelőre viszonylag alacsony összegig "pótolják ki" az - elvileg, legalábbis papíron - alacsony jövedelmeket. Ennél még a rendszerváltás előtti kommunisták is normálisabbak voltak: a szocializmusban is volt valamiféle "alapjövedelem": olyan formában, hogy akkor még mindenkinek jutott munkahely. Munka nem mindig, de legalább meg kellett jelenni és amikor volt munka, el kellett végezni. Nem volt feltétel nélküli.

Miközben az alapjövedelmet szorgalmazó Szabó Tímea állítása szerint az alulfizetett és többet érdemlő bölcsődei dolgozókon is szeretne segíteni, éppen az elvtársa, Karácsony Gergely polgármester által vezetett, minimumjövedelmet osztogató zuglói önkormányzat volt az, amelyik arra már nem akart költeni, hogy a kerületi óvodák és iskolák minimálbéres dolgozóinak a bérét egy szerény összeggel megemelje. Ugyanők hagytak hónapokon át beázni egy bölcsődét, benne a gyerekekkel. Ez csak Budapest egy kerülete, de világosan látszik belőle a balliberális-kommunista társadalompolitika lényege: ha papírt szerzel róla, hogy "elnyomott", "rászoruló" és "áldozat" vagy, akkor kapsz. Ha dolgozol, akkor szívsz.

Zugló persze remek megfigyelési hely arra is, hogyan jelenik meg helyi szinten több oldalról, több párt felől is a politika mindenfajta mocska - de a mocsokról majd máskor. Ma május huszadika van. A személyi jövedelemadó bevallásának napja. Majd holnap mérgelődünk, szidhatjuk megint a Fideszt is, ahogy mindenkit, de akinek átlag körüli a keresete és gyereke van, az a mai napon örülhet valaminek. Nem bánom, örüljenek az eszdéeszesek is - végül is megvalósult, amit ígértek!

 

9 komment

Címkék: adó megmondás alapjövedelem

Rejtvény! Frissítve: megfejtéssel

2016.03.18. 22:12 Holger Hartland

Kikről írták, hol írták, és milyen ember írta?

Kicsit változtattam a szövegen, hogy nehezebb legyen rákeresni. De a lényege változatlan.

"A szavazók árnyalt üzenete így szól: dögöljetek meg, szarházi pénzeszsákok! A párt szavazói pontosan az ellenkezőjét akarják, mint amit a pártot pénzelők és a tanácsadók osztálya. Nagyítóval kellene keresni a történelemkönyvekben még egy olyan pártelitet, amelyet így küldenek a fenébe a szavazói... Az elit a képünkbe röhögött. A szavazatunk, az kellett neki, de utána fütyült ránk és hazudott nekünk."

Tanulságokat nem vonok le - akinek sikerül megfejteni, le tud vonni maga is. Nem is egyet.

 

Frissítés - íme a megfejtés:

"Voters deliver subtle message: die donor scum"

Vagyis az amerikai Republikánus Párt - az ottani jobboldali-konzervatív párt - elitjéről írta nem más, mint az odamondogatásairól híres, ugyanakkor megkérdőjelezhetetlenül patrióta, jobboldali és konzervatív amerikai publicista, Ann Coulter. Mintha megbolondult volna a világ: az amerikai republikánus elit úgy árulja el a hazáját, hogy az a liberálisoknak is "becsületükre" válna, ezzel szemben az elitet a jobboldalra szavazva pokolra küldő köznép lázadását egy kőgazdag ingatlanmágnás vezeti. Azoknak van igazuk, akik szerint ma nyugaton a "konzervatívok" is liberálisok, jobboldalinak lenni pedig a legnagyobb lázadás. Happy endre ott is, itt is kicsi az esély, de nem szabad birkaként, harc nélkül hagyni, hogy lassan lemossanak a térképről.

2 komment

Címkék: játék

Helyreigazítás

2016.03.02. 21:46 Holger Hartland

Mesekönyvünk előző kiadásában valótlanul állítottuk, hogy a legkisebb fiú legyőzte a hétfejű sárkányt és elnyerte a királylány kezét. Ezzel szemben a valóság az, hogy a sárkány a hét fejével naponta hét legkisebb fiút harap ketté, a királylányok pedig sorban állnak a barlangja előtt, hogy leszophassák. Az érintettektől és az olvasóktól elnézést kérünk.

Szólj hozzá!

Címkék: humor abszurd egyperces

Műbalhék és igaziak

2016.02.28. 01:53 Holger Hartland

A Bölcs Boldi Bácsi tanácsai XIII. Régi vendégszerzőm visszatért, hogy rendet tegyen a fejekben.

***

Kedves Gumicsonton Élő, De Kutyasorsnál Jobbat Érdemlő, Olvasó Emberek!

Tele van a közélet műbalhékkal, igazi kérdésekről alig esik szó. Unalmas.

Első műbalhé: "Balliberális figurák állnak a tanárok tiltakozása mögött" - írja a kormánypárti sajtó. "Nem igaz, a fideszes lakájmédia propagandagépezete akarja így megosztani az össznépi elégedetlenkedést" - feleli a ballib tábor. Miközben a valóság az, hogy a balliberális figurák tényleg ott vannak a tiltakozók mögött és persze között - na és? Nem pont az-e a dolga egy ellenzéknek, hogy ha egy kormány elront valamit, akkor ügyet csináljon belőle? Hasonló helyzetben mit tenne a Fidesz, ha ellenzékben lenne? Na ugye. Nem botrány ez, és az sem, ha beszélünk róla.

Második műbalhé: "Soros György és emberei állnak a tanárok tiltakozása mögött" - írja a kormánypárti sajtó. "Nevetséges összeesküvés-elmélet, figyelemelterelő sorosozás, antiszemitizmus" - feleli a ballib tábor. Miközben a valóság az, hogy Soros György a világ nagyjából harmincadik leggazdagabb embere, aki nagyon hisz egy utópisztikus ideológiában, ezért aztán tényleg ott van mindenféle dolog mögött. Más gazdag emberek palotát, yachtot, focicsapatot és versenylovat vesznek, Soros civil szervezeteket, aktivistákat, újságírókat, egyetemet, kutatóintézeteket és professzorokat. Na és? Ebben sincsen semmi rendkívüli (konzervatív gazdag emberek is vesznek médiát, stb-t), na de abban sem, ha valaki nyíltan beszél róla. Soros György hatalmi tényező, így aztán pont ugyanúgy tárgyalható és kritizálható, mint bármely más hatalmi tényező.

Harmadik műbalhé: kigyúrt rosszfiúk állták útját a szocialista politikusnak, hogy ne adhassa be a népszavazási kérdését. Erről össze-vissza hazudik és terel a kormánypárti sajtó, fasizmust és a magyar demokrácia halálát kiáltva felel a ballib tábor. Miközben a valóság az, hogy igazán demokrácia itt sosem volt, a NER-ben pedig évek óta eldöntött tény, hogy népszavazás márpedig nincsen. Csak most éppen egy bunkó és PR-szempontból öngóllal felérő eszközzel sikerült megakadályozni. De ha a népszavazás intézményének ellehetetlenítése botrány, akkor nem néhány napja van botrány, hanem néhány éve. És ha botrány, akkor a kigyúrt kopaszok kigyúrtkopaszkodásánál nem botrányosabb-e a Nemzeti Választási Bizottság jogvégzett tagjainak és jogászprofesszor és egyetemi rektor elnökének asszisztenciája mindehhez? Ők legalább tudják, mit cselekszenek.

Mik lennének hát az igazi kérdések?

Például hogy mi legyen az oktatással. Sajnos fogalmam sincs, nem értek hozzá. Egy eddig talán elhanyagolt kérdést viszont hadd vessek föl. Magyarország az "Európa" nevű "ország" egyik szegény megyéje, ahonnan sok ember elmegy, pont úgy, ahogyan faluról mennek "föl" a városba. Magyarország nem tud versenyezni a nyugati országokkal. Az emberek oda mennek, ahol a pénz van, és mennének akkor is, ha ballib vagy jobbikos kormány lenne. Akkor viszont a magyar oktatás - lassan a középfokú is, és különösen az élmezőny - részben a nyugati országoknak termel humán tőkét, a magyar adófizetők pénzéből. Jól van ez így? Egy szegény és fogyatkozó nemzet képezzen utánpótlást a saját pénzén a saját utánpótlásából a gazdagabbaknak? A magyar adófizetők pénzének egy része arra menjen el, hogy a felső tíz-húsz százalék gyerekei leléphessenek az országból? Íme, itt egy probléma - nem tudom, van-e rá válasz, de sokkal igazibb problémának tűnik, mint az, hogy ki viseli a kockás inget.

Igazi kérdés az is, hogy meddig mehet el a Fidesz. Lop, csal, hazudik, és még el is ront mindenfélét - hogy lehet az, hogy nem állítja meg senki? Szerintem úgy, hogy minden "csináld!" és "ne csináld!" annyit ér, amennyit a melléje tett "mert különben". A politikában a legegyértelműbb "mert különben" az, hogy a választók leváltják a kormányt. A Fidesz addig mehet, amíg a választók többsége nem lát nála kevésbé rossz alternatívát. Nos, nem lát. Ballibek szerint a választók a hülyék - szerintem pedig a balliberálisok nem képesek a népnek jobbat ajánlani a Fidesznél. (Hartland ecsém írt erről egy kis drámát, csak még nem rakta ki, mert kényes az "irodalmi" posztjaira, pedig hát olyan szar mind, hogy akár ezt is nyugodtan kirakhatná. - Kösz, Boldi bá, magát sem hívom egy ideig vendégposztolni! H.Hartland) A másik "mert különben" az, ha már a fideszesek és a pártot nem választók is elégedetlenkednek. Abból viszont nem kormányváltás lesz, hanem az, hogy a kormány hátrál egy kicsit, és tárgyalóasztalhoz ül, ahogy most az oktatásügyben is történik. Lesz-e olyan ellenzék, amely képes betölteni a "mert különben" szerepét? Ez is igazi kérdés.

Valamirevaló ellenzék lehetne az LMP, ha ki tudna törni a 3-5 százalékos kispárt helyzetéből. Schiffer András a minap látta be, hogy tévedés volt a korábbi álláspontjuk a migráció ügyében. De mondott más érdekeset is:

"Elsősorban nem értékközösség jött létre az unió bővítésével, hanem piacvásárlás történt. Amikor leültünk egy ötpárti egyeztetésre nyáron az új közbeszerzési törvényről a kormánnyal és a jobbikos kollégával  megkérdeztük, miért nem lehet olyan közbeszerzési törvényt alkotni, ahol a helyi vállalkozókat helyzetbe hozzuk, mi a válasz? A nemzetinek nevezett kormány államtitkárai sápadtan közlik, hogy Brüsszel miatt nem lehet. Ez a helyzet."

Értitek, olvasók? A jobbikos mellett egy zöld-balos politikus kéri számon a nemzeti és konzervatív kormányon a nemzeti és konzervatív értékeket? Ez is igazi kérdés.

Közben a ballibek nem győznek örülni annak, hogy a kormány "megint kapott egy pofont" -  az EU bírósága elmeszelte, hogy a kormány pár éve kisöpörte a francia cégeket az adókedvezménnyel járó étkezési utalványok osztásából. Ezek a külföldi cégek most majd jönnek vissza, de minimum kártérítést akarnak. Miért is? Értitek, olvasók? Ha botrány az, hogy kigyúrt kopaszok beállhatnak a népszavazási kérdést benyújtó szoci politikus és az ügyfélablak közé, akkor az miért nem botrány, hogy a magyar állam és a magyar adófizető polgár közé meg beállhat egy francia cég, és kérheti a részét a magyar állam által a magyar adófizető polgárnak nyújtott adókedvezményből?

Szóval az a tanácsom: csámcsogjatok csak nyugodtan a politikai műbalhékon, az is van olyan jó, mint a testrészeket villantó sztárnőkön és más bulvárhíreken csámcsogás - de ne feledkezzetek meg róla, hogy vannak igazi kérdések is.

Üdvözöl:

A Bölcs Boldi Bácsi

8 komment

Címkék: oktatás botrány megmondás ellenzék Bölcs Boldi Bácsi

A gazemberek boltja

2016.01.28. 22:20 Holger Hartland

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bolt. Úgy hívták: A Gazemberek Boltja. Kapni lehetett ott mindent, ami a világon kapható volt, és nem is akárhogyan, hanem a szokásos ára hatodáért. Lett is volna tülekedés - de nem hiába hívták a boltot A Gazemberek Boltjának: csak azok vásárolhattak ott, akik igazolvánnyal tudták tanúsítani, hogy gazemberek. Nem csoda hát, hogy az emberek nagy része minden gazemberségre hajlandó volt, hogy gazember-igazolványt szerezzen. Igen ám, de az igény sok volt, az igazolvány kevés. A hiába gazemberkedők sokasága egyre nagyobb morgolódással viselte, hogy kimarad a jóból.

Egy napon aztán a népnek elege lett ebből, elkergette az igazolványos gazembereket, és új vezéreket választott. Azok rögvest leverették A Gazemberek Boltjáról a cégtáblát, s onnantól új felirat hirdette, hogy mostantól más világ lesz, mert ez immár A Rendes Emberek Boltja.

A Rendes Emberek Boltjában kapni lehetett mindent, ami a világon kapható volt, és nem is akárhogyan, hanem a szokásos ára hatodáért. Lett is volna tülekedés - de nem hiába hívták a boltot A Rendes Emberek Boltjának: csak azok vásárolhattak ott, akik igazolvánnyal tudták tanúsítani, hogy rendes emberek. Nem csoda hát, hogy az emberek nagy része minden gazemberségre hajlandó volt, hogy rendesember-igazolványt szerezzen. Igen ám, de az igény sok volt, az igazolvány kevés. A hiába gazemberkedők sokasága egyre nagyobb morgolódással viselte, hogy kimarad a jóból.

Egy napon aztán a népnek elege lett ebből, elkergette az igazolványos rendes embereket, és új vezéreket választott. Azok rögvest leverették boltról a cégtáblát, s onnantól új felirat hirdette, hogy mostantól más világ lesz, mert ez immár Az Igazán Rendes Emberek Boltja.

Az Igazán Rendes Emberek Boltjában kapni lehetett mindent, ami a világon kapható volt, és nem is akárhogyan, hanem a szokásos ára hatodáért. Lett is volna tülekedés - de nem hiába hívták a boltot Az Igazán Rendes Emberek Boltjának: csak azok vásárolhattak ott, akik igazolvánnyal tudták tanúsítani, hogy igazán rendes emberek. Nem csoda hát, hogy az emberek nagy része minden gazemberségre hajlandó volt, hogy igazánrendesember-igazolványt szerezzen. Igen ám, de az igény sok volt, az igazolvány kevés. A hiába gazemberkedők sokasága egyre nagyobb morgolódással viselte, hogy kimarad a jóból...

Egy napon aztán, sok-sok évvel később, A Most Már Igazándiból Igazán, De Tényleg Nagyon-Nagyon Rendes És Jó Emberek Boltjánál tüntető sokaságból szót kért valaki, és a bolt lépcsőjére állva rövid szónoklatot intézett az emberekhez, azt javasolván, hogy a boltot örökre be kellene zárni.

A dühös tömeg azonnal fölkoncolta.

Így esett, hogy a bolt most is áll még, bár nem tudom, éppen hogy hívják.

Aki nem hiszi, menjen oda és nézze meg magának.

18 komment

Címkék: mese novella

Pocsolyába lépni csak szépen

2016.01.20. 01:41 Holger Hartland

Zseniális cikkben követel minőséget a magyar tudományban a Mandiner szerzője, aki "az egyik hazai jogi kar állami ösztöndíjas doktorandusz hallgatója" (bár a nevére nincs találat a doktori.hu-n), és "a cikkben leírtakat a társadalomtudományi (és főleg jogtudományi) szcénában szerzett benyomásai alapján fogalmazta meg". Minőségre törekedni már önmagában szép és jó. De hogyan követeljen az ember minőséget? Nézzük, hogyan teszi ezt a szerző:

"[az MTA] körül néha az a látszat alakul ki, mintha az elég ügyesen helyezkedő, de a kutatásban nem mindig jeleskedő egyetemi oktatók szűkebb köreinek plusz kifizetőhelye lenne."

Az MTA-tagság vagy a kutatóintézetek? Nagyon nem mindegy. De bármelyik is, miért nem néz utána számokkal, pl. az MTMT-ből, hogy ki milyen munkásságot tud felmutatni? Akár csak az általa ismert és választott területen. Nem nagy dolog, egyszer még a jelen blog szerzőjének is sikerült. Persze értem, az fárasztó. De nézzük tovább:

"[A tudományos élet szereplői] boldogan zsebre tehetik az emelést és nyugodtan tovább pancsikolhatnak a magyar >>tudományos élet<< langyos pocsolyájában; kitanítva közben a bratyizó társadalomtudósok következő generációját, akik ősztől még nagyobb ösztöndíjaknak örvendhetnek."

"[A doktori iskola felesleges órái] csak arra jók, hogy elvegyék az idejét a kutatástól és helyette megtanítsák arra, ami a magyar akadémiai közegben sokkal fontosabb: a bratyizásra." (Nem egy konkrét iskoláról írja, hanem általában. - H.Hartland)

"az egyetemi tanárok: >>kiképzik<< a következő generációt, a doktoranduszokat. Csak éppen nem elsősorban a megalapozott tudományos kutatásra, hanem az öcsibácsi-sógorkomázásra, a magyar tudományos élet kis langyos pocsolyájában való pancsikolásra."

"a rendszer alapja jelentős mértékben a lötyögés, a bratyizás és nagy átlagban a közepesnél alacsonyabb színvonal"

Kezdhetném sajnálni, hogy annak idején frissen érettségizettként - mondhatni, fenekemen a tojáshéjjal - nem követeltem az irodalomoktatás átfogó reformját azon az alapon, hogy a középiskolai magyartanáraim 75%-ával nem voltam elégedett, és elvették a kedvem a magyar szaktól. (Dehogy írnék ilyet, hálás vagyok ezért nekik azóta is.)

A Mandiner szerzőjének bizonyos értelemben teljesen igaza van. Személyes tapasztalatok alapján inszinuáló általánosítások sorát írni egy komplett rendszerről sokkal egyszerűbb és kevesebb munkával jár, mint utánanézni a dolgoknak, elgondolkodni és olyan cikket írni, amelyben komolyan vehető érvelés, esetleg még számok is vannak. Az külön szép, ha nem hobbibloggerként írja, hanem még fizetnek is neki érte, ám ez már nem a doktori képzés, hanem a Mandiner minőségi követelményeiről szól. A cikk argumentációs bravúrja, hogy puszta létezésével támasztja alá saját állításait. A társadalomtudománnyal ösztöndíjas doktoranduszként foglalkozó Bakó Beát a cikk tanúsága szerint senki sem tanította meg a reprezentatív mintavétel fontosságára, az anekdotikus bizonyítékokkal dobálózás helyett a szisztematikus adatgyűjtésre, a helyes érvelésre, de még az olyan alapvető dolgokra sem, amilyen a higgadt elemzés, az arányérzék vagy hogy a minőséget ne csak másoktól várja el az ember, hanem saját magától is.

Valóban ideje bevezetni a minőségi követelményeket a doktori képzésben. Kezdve mondjuk azzal, hogy hiszti helyett alaposan kidolgozott, jól megírt, minőségi elégedetlenkedést, színvonalas lázadást várjanak a hallgatóktól.

8 komment

Címkék: felsőoktatás megmondás