Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hartland

Je suis Ugocsa, qui non coronat.

Százhúsz ország közül GDP-ben a 34., optimizmusban és közérzetben a 117. Lakói az EU-ban a legszkeptikusabbak a rendszerváltással kapcsolatban. Melyik lehet ez a kemény ország?

"A baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz." (H. Hartland)

"I hate conservatives, but I really fucking hate liberals." (Matt Stone, South Park Republican)

Friss topikok

Linkblog

Szerénység és alázat a Mandineren (Így írtok ti 3.)

2011.04.11. 16:34 Holger Hartland

Mai vendégszerzőnket nem kell bemutatnom: TeReL_2k2 elmagyarázza nekünk, hogy politikusnak lenni sokkal több munka és felelősség, mint azt a hülye nép gondolja. Az idő rövidsége miatt most az egyébként elmaradhatatlan kommentek nélkül. Adjuk is át neki rögtön a szót.

A szerénységről és alázatról
Írta: TeReL_2k2

A demagógiának felülő sok buta proli többség ma Magyarországon hajlamos elhinni, hogy politikusnak lenni nem munka, és aki eleve politikusként kezdte a pályáját, az egy percet sem dolgozott egész életében. Tekintsünk most el attól az aprócska zavaró ténytől, hogy ezek a gondolatok gyakran reakcióként születnek egy-egy arrogáns meggondolatlan politikusi megnyilvánulásra, és vizsgáljuk meg a fenti kijelentés igazságtartalmát!

Hamar kiderül, hogy a politikusok valójában rengeteget dolgoznak! Pályázati kiírásokat a kiválasztott vállalkozókra fazonírozni, pártkasszákba visszacsengetendő pénzekről tárgyalni bizony hosszadalmas és komoly stresszel járó munka. Társadalmi eseményeken és fogadóórákon részt venni, a sok hülyét embert rezzenéstelen arccal végighallgatni szintén. És akkor még nem is beszéltünk a médiaszereplésekre való felkészülésről: már csak a riporter által feltehető kérdések összeállítása is nehéz, embert próbáló feladat. Sokan leszólják és nem tekintik munkának, amit a politikus csinál, pedig ez az ország szempontjából a legnélkülözhetetlenebb munka. Nagyon téved a sok megélhetési muzeológus, kontraszelektált könyvtáros, tébláboló tanár és okvetetlenkedő orvos, aki azt hiszi, hogy csak az munka és az nélkülözhetetlen, amit ő csinál. Majd ha zárolják az intézményeik fenntartásához szükséges pénzeket és leépítik az állásaikat, akkor megtanulják, hogy nem is annyira nélkülözhetetlenek ők! Parlamentre, önkormányzatokra, tiszteletdíjakra és költségtérítésre viszont mindig lesz pénz. Talán nem véletlenül.

Nem is érdemtelenül, mert a politikus felelőssége óriási. Ha a callcenteres vagy a pizzafutár elront valamit, legfeljebb kirúgják. Attól még elmehet szórólapozni, vagy kaphat munkanélküli segélyt. Ha viszont a politikus ront el valamit, ráveti magát a sajtó, megtudja róla mindenki, és a totális bukással kell szembenéznie. Kérdezzük csak meg Gyurcsány Ferencet vagy Kóka Jánost, milyen érzés a hatalomból kiszorulva, egyszerű kényszervállalkozóként illetve részvényesként élni a szürke mindennapokat! Kérdezzük meg Demszky Gábort, milyen érzés idő előtt kegyelemkenyérre csökkentett nyugdíjra szorulni! Vagy a Fideszből kérdezzük meg Meggyes Tamást, milyen érzés ellenzékbe szorítva látni, ahogy városépítői életművünk romba dől! Különösen igaz ez a már fiatal koruktól kezdve kizárólag politikai munkát végző politikusokra. A bukás őket érinti a legsúlyosabban, hiszen vagyonuk alig van, kivéve persze azt, akinek a családja segít, a politikán kívül pedig nincsenek számukra lehetőségek - feláldozták azokat már akkor, amikor fiatalon politikusnak álltak ahelyett, hogy sokkal kecsegtetőbb lehetőségek csábításának engedtek volna. Sokat bírált politikusaink bizony olyan hidakat égettek fel maguk mögött, amelyeken a legtöbb ember nemhogy nem kelt volna át, de még odáig sem jutott volna el.

Egy neve elhallgatását kérő szegedi jogászprofesszor például így nyilatkozott nekünk: - A Jani a 21. század legkiválóbb jogásza lehetett volna. Fényes tudományos karriert áldozott fel a haza oltárán. Ha itt marad, adjunktusként ma már havi kettőhúsz lehetne a bruttója, és ezért csak a tőlem örökölt harmincéves óravázlatokat kellene hetente tizenpár órában felböfögnie. Ő viszont húszévesen sajnos önzetlenül a politikát választotta, kockáról kockára építkezett, és most meg is kapja érte szegény a magáét. Másodéves korára viszont már készen voltak a nagy egyetemes jogelméleti és jogfilozófiai szintézisről írt vázlatai. Ezekből született volna meg a 21. század jogtudományát megalapozó Nagy Mű, amelynek a megírásáról végül is az ország érdekében lemondott. A jegyzeteit nagylelkűen itt hagyta nekem - én pedig tizenöt éve az ő munkájából publikálok!

Egy szintén a neve elhallgatását kérő debreceni vállalkozó szerint: - Amikor egyetemre jártunk, a Lajostól nagyon féltünk, hogy ha befejezi a közgázt és megírja a diplomamunkáját, olyan penge üzletember lesz belőle, hogy övé lesz majd egész Debrecen. Végül is így is az övé lett, de hát a tehetség előtt meg kell hajolni, ugye. Már egyetemistaként professzorokat oktatott ki a devizaárfolyamok mozgásából! Az egyetem öt éve alatt négyszeres "Gazdálkodj okosan!"-bajnok volt, és az első alkalommal is csak egy szerencsétlen kockadobás miatt szorult a második helyre. Amikor pedig a kocsmában titokban monopoliztunk - azok voltak a késő kádári szép napok! -, abban is mindenkit elvert. Tudja meg mindenki, hogy ez az ember a Bill Gates-i vagyon és üzleti siker lehetőségéről mondott le, amikor képviselő lett.

Névtelen fideszes forrásunk így fogalmazott: - Schmitt Pál ugyancsak megkönnyebbült, hogy Péter a közgáz nemzetközi kapcsolatok és sportmenedzsment szakának végzése mellett már húsz évesen úgy döntött, hogy a győri közgyűlés legfiatalabb tagja lesz, hogy aztán végigjárja a grádicsot, és mára magának a miniszterelnöknek a személyes szóvivője legyen! Pali bá azelőtt komolyan tartott tőle, hogy Péter a sportdiplomata pályát választja. "Meglátjátok, ez a fiú egyszer még a főnököm lesz" - mondogatta. És ki tudja, hogy most a színfalak mögött melyikük áll magasabban a másiknál? Pedig Schmitt Pál se semmi: a NOB-elnökségről mondott le, hogy egy kis ország államfője legyen! A helyesírási sztorikat meg ne higgyék el! PR-fogás volt. A stáb hetekig dolgozott azon, hogy rávegye az elnököt ezekre a dolgokra, hogy így közvetlenebb, szerethetőbb, valóban "az emberek embere" legyen.

Nos, ilyenek a mi politikusaink. Ezt már évek óta meg akartam írni róluk, csak eddig valahogy nem jutott eszembe. Nem akárkik ők, és nem akármennyi munkát végeznek - szerénységgel és alázattal, ahogyan az a választási győzelem éjszakáján is elhangzott. Ideje, hogy a polgárok is illő szerénységgel és alázattal viszonyuljanak hozzájuk.

*

Kedves TeReL_2k2,
Örülök, ha Te, aki közelebbről látod a politikát, velünk ellentétben ezt így gondolod. Csak tudod, ha valaki azt mondja, hogy egy politikus "életében egy percet sem dolgozott", az nem azt jelenti ám szó szerint, hogy nem végzett munkajellegű tevékenységet! Azt jelenti, hogy ő kizárólag a politikából és a politika révén lett "valaki", és az ilyesmire bizony sokan ellenszenvvel és gyanakvással tekintünk, mert a hazai politikát kontraszelektált és mocskos világnak tartjuk - hogy mennyire okkal vagy ok nélkül, az más kérdés. Jó volna, ha tisztelettel és elismeréssel tekinthetnénk a politikusainkra. Ez viszont úgy működik, hogy először nekik kell hozzáértőnek, becsületesnek, szerénynek és alázatosnak lenniük - és aztán jöhet az elismerés. Nem fordítva.
Üdvözöl:
Holger Hartland

1 komment

Címkék: politika közélet magyarország paródia mandiner

A bejegyzés trackback címe:

https://hartland.blog.hu/api/trackback/id/tr772817774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.