Szia Holger! Alacsonyan szállnak a nyílt levelek, tegnap én is kaptam egyet. Éppen egy jó pohár ausztrál vörösbort kóstolgattam (az Aldiban most csak 899 Ft), és azon morfondíroztam, hogy Esterházyt vagy Nádast olvassak, esetleg csakazértis Kertész Ákost, amikor e-mailem érkezett. Az ismeretlen feladó A NÉP HANGJA-ként azonosította magát, és egy nyílt levelet küldött. Rögtön láttam, hogy lopott némi szöveget a Gyurcsány melletti nyílt levélből. Ez már egymagában is baljós előjel volt, és mire a végére értem, tudtam, hogy jók voltak a megérzéseim. El is határolódom ettől az indulatos, demagóg, populista szövegtől! Annyira égeti a merevlemezemet, hogy meg akarok szabadulni tőle - nem vinnéd el innen? Van az a blogod, ahová mindenféle hülyeséget szoktál írni, kitehetnéd oda, sisteregjen és füstölögjön csak ott. Mehet a te neved alatt, az enyémet lécci ne áruld el senkinek, jó? Na, akkor tessék, itt van:

*

Az Országgyűlés 306 képviselő szavazatával felfüggesztette Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök képviselői mentelmi jogát. Az ellene folyó eljárás ezzel drámai fordulatot vett. Két évtizede azt hittük, Magyarország végleg maga mögött hagyta azt a kort, amikor a politikusok és klienseik, no és persze patrónusaik bármit megtehettek. Azt hittük, végleg miénk egy olyan jövő, ahol a sikerhez elsősorban a tudás és a becsületes munka vezet, és csak ritkán, kivételként a hitványság és az erkölcstelenség.

Tévedtünk.

De még mennyire tévedtünk. Akkorát estünk pofára, hogy huszonegy éve a saját taknyunkon szánkázunk.

A demokrácia kiüresített díszletei között ma lehet, hogy új önkényuralom épül, de ha így is van, szarunk rá. Nem tiltakozunk a sajtó bedarálása ellen, mert nem olvasunk százhetven oldalas médiatörvényt (úgysem értenénk), és nem is látjuk a bulvár és a bármilyen oldali pártmédia posványában azt a magyar sajtót, amelynek a szabadságáért érdemes lenne akár a kisujjunkat is megmozdítanunk. Nem tiltakozunk a demokrácia lebontása ellen, mert egy percet sem vagyunk hajlandóak tüntetni azért a demokráciáért, ahol kontraszelektált ostobák és gazemberek közül választhatunk, és ahol huszonegy éve nem tudjuk, hogy kik voltak a kommunista rendszer besúgói és tartótisztjei. Eszünkben sincs kiállni azért a jogállamért, amely az elmúlt huszonegy év korrupt politikusainak, rablóprivatizátorainak és közpénz-eltüntetőinek túlnyomó részét futni hagyta, amely az ország bizonyos területein már a közbiztonság látszatát sem igen tudja biztosítani, és amelyben a jogorvoslat képtelenül hosszú évekig eltartó, az átlagember számára vállalhatatlan terhekkel járó procedúra lehet.

Gyurcsány Ferenc ellen koncepciós eljárás folyik? Szarunk erre is. Gyurcsány Ferenc a saját bevallása szerint 2004 és 2006 között szándékosan a szarba vezette az országot, hogy a túlköltekezés révén a szarból is visszahozhassa a kormányzást magának és társainak. Lebukása után, politikai és erkölcsi hullaként a legtöbb, amire képes lehetett, a hatalomba kapaszkodás volt. Ezt 2009-ig meg is tette, újabb három évet kúrva el az ország életéből. Kíváncsiak vagyunk, hogy ha mindezekért nem jár teljes vagyonelkobzás és tíz év börtön, akkor mi az, amiért igen.

A vád koholt? A fentiek után kurvára nem érdekel minket, hogy koholt vagy valós vádak alapján küldik Gyurcsányt oda, ahová való.

A büntetőeljárás nem az igazságot, hanem a hatalmat szolgálja? Ugyan, kedves hetvennégy értelmiségi, ennyire nem lehetnek buták. Éppen az igazságot szolgálja - akár a jogállamiság felrúgása árán is, és normális körülmények között ez valóban túl nagy ár lenne, de itt nincsenek normális körülmények, és már mondtuk, hogy szarunk a jogállamiságra. Gyurcsány elítélése rokonain, üzletfelein, fogyatkozó számú rajongóin és hetvennégy illusztris barátján kívül mindenkit jól szolgálna:

• Precedensként jobb munkára motiválhatná a kormányoldal embereit, akiknek ezután arra is gondolni kellene, hogy ez vár majd rájuk is, ha ők is elkúrják.
• A baloldal megszabadulhatna egy súlyos ballaszttól.
• A zöldballibek megmutathatnák, hogy ők tényleg mások.
• A radikális jobboldal követelhetné, hogy a magasra jutott exkomcsik közül ne csak az MSZP-ben maradtakat vegyék elő, hanem az összes többit is.
• A magyar választópolgárokat pedig némi elégedettséggel tölthetné el, hogy végre tartalmat kap a politikusi felelősség eddig üres fogalma.

Ilyen eljárásra a Rákosi-korszak és az ötvenhatos forradalmat követő megtorlás óta nem került sor. Pedig jó ok és igény, az bőven lett volna rá.

Orbán Viktor és társai – s a velük cinkosságot vállalók – ma olyan határon léptek át, ahonnan remélhetőleg nincs visszaút. Talán abban reménykednek, hogy mindannyiunk emlékezetéből kitörölhetik az elmúlt két évtized el- és átbaszott Magyarországát. Bár kitörölhetnék. A balliberális politikusok és megmondóemberek - s a velük cinkosságot vállalók - pedig talán abban reménykednek, hogy most megsajnáljuk őket szorult helyzetükben.

Tévednek.

Bennünket nem tudnak félrevezetni azzal, hogy koncepciós eljárást emlegetnek. Önként álltak be pártkatonának egy mocskos politikai háborúba, élvezték helyzetük minden előnyét amíg lehetett, most pedig sírnak, mert vesztésre állnak. Nem tudták, hogy a háborúban veszíteni is lehet? Nem tudták, hogy minél mocskosabb egy háború, annál mocskosabban lehet benne veszíteni? Nem voltak tisztában a kockázatokkal? Ugyan miért ne szarnánk le magasról ezeket a hitelességkárosultakat pont ugyanúgy, ahogy a szívük mélyéről ők is leszarnak bennünket? Annyit ígérhetünk, hogy ha lesz jobboldali elkúrás, és bekövetkezik majd jobboldali politikusok és megmondóemberek megmogyorózása is, azokat pont ugyanígy nem fogjuk sajnálni.

Lehet minket hülyének tartani, és könnyen lehet, hogy azok is vagyunk. Lehet azt mondani, hogy mi mind nullák vagyunk, és igen, tényleg. De sokan vagyunk, és ha mind odaállunk akár csak egy nyavalyás egyes mögé, úgy már vagyunk annyik, hogy összehúzza magát a sok törtető hetes, felkapaszkodott nyolcas és nagyképű kilences. Amit mondunk, azzal nem kell egyetérteni, de ajánlatos legalább megérteni. Nem kell azt gondolni, hogy igazunk van, de azon el kell gondolkodni, hogy talán van igazunk.

Kiállunk azért, hogy kurvára elegünk van.

Aláírók:

Alkesz Attila (betanított munkás)

Dühöss Dezső (nyugdíjas tanár)

Gárda Gábor (buszgépjármű vezető)

Közepes Károly (senki)

Krapekné Gondos Éva (magángazdász/háztartásbeli)

Matuska Szilveszter (közirtó)

nemecsek ernő (lúzer)

*

Ezt küldte nekem A NÉP HANGJA nevű titokzatos feladó. Rémes, nem? Annyira felzaklatott, hogy amikor meg akartam hallgatni a youtube-on ezt a számot, helyette véletlenül erre kattintottam. Azt hiszem, ebből az országból tényleg el kell költözni. Mindjárt indulok is. Csak még összecsomagolok. Áh, ma már nem megy. Majd holnap. Meg a családdal is meg kell beszélni, és valami állást is nézni kéne külföldön. Az nem kis idő. De jövőre istenbizony elmegyek, vagy legkésőbb két év múlva, és akkor ez az ország majd megnézheti magát. Holger, neked is el kéne gondolkodnod ezen. Hülye vagy, ha maradsz. Én most fel is írom a naptáramba december 31-re, hogy "Jövő évi naptárba beírni: emigráció!!!" Ez már a tavalyiba is be volt írva, csak akkor még nem felkiáltó-, hanem kérdőjelekkel, és aztán elfelejtettem átírni az ideibe. De majd most. Ha kell, akár fekete mosogatónak is elmegyek, mert odakint még fekete mosogatónak lenni is jobb, mint itthon Valakinek. Ebben az országban nem becsülik meg a Valakiket. Majd rájönnek, mekkora hiba volt. De akkor már késő lesz.