Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hartland

Je suis Ugocsa, qui non coronat.

Százhúsz ország közül GDP-ben a 34., optimizmusban és közérzetben a 117. Lakói az EU-ban a legszkeptikusabbak a rendszerváltással kapcsolatban. Melyik lehet ez a kemény ország?

"A baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz." (H. Hartland)

"I hate conservatives, but I really fucking hate liberals." (Matt Stone, South Park Republican)

Friss topikok

Linkblog

A tehetségkutatók

2011.12.26. 19:25 Holger Hartland

Kedves Olvasók!
Aki csak a vicces politikai posztok miatt néz be a blogomra, most csalódni fog. Novella következik. Ilyet is írok néha. Ez most egyenesen karácsonyi novella. Fogadják... - nos, fogadják, ahogy akarják. :) Tessék:


A tehetségkutatók

  A meredek, havas hegyoldalon állt, és nézte, ahogy az alkonyat rózsaszín fénye fokozatosan elsötétül a hegyek fölött. A szemközti hegygerinc innenső oldala már sötétbe borult - csak afölött, a sziklás tetőn túlról derengett még némi világosság. A már lebukott nap fénye volt, és nem a hegyeken túli városé; azt csak elképzelte magában, ahogy rá gondolt. Szeretett volna átkelni a gerincen - kissé balra volt is egy lapos, erdővel borított nyereg -, eljutni a városba, közelről látni a fényeket, nézni az emberek sürgés-forgását, hallani a kásás latyakká taposott hóban gördülő kerekek zaját. Szerette volna közelről tapasztalni a csillogást, szeretett volna maga is a részese lenni. Talán majd most...
  Ág reccsent a közelben. A cserjék közül egy szürke bundát viselő figura bújt elő. Odajött hozzá és letelepedett mellé a félhomályban világító hóba, majd megszólalt:
- Kellemes a mai este. Kellemes idők járnak mostanság. Napok óta nem láttam egyetlen embert sem.
- Egyet sem? Pedig te sokat barangolsz.
- Ezt úgy mondtad, mintha csalódott lennél. Tán szeretnéd, ha idejönnének? Ó, persze. A tehetségkutatók. Megint őket várod, ugye?
  A tehetségkutatók minden év vége felé kirajzottak a városból, hogy megkeressék és elvigyék a legjobbakat, a legszebbeket. Évek óta gyűjtötték a tehetségeket a szemközti hegyeken túl. Két éve már ideát is körülnéztek, na nem itt fönt, hanem lent a völgyben, de nem vittek magukkal senkit. Tavaly aztán hiába várta, hogy ismét felbukkanjanak - úgy tűnik, magukhoz közelebb is megtalálták, amit kerestek.
- Nem tudod, mi az, amire vágyol - jelentette ki a szürkeruhás.
- De igenis, tudom. Szeretném egyszer látni a várost. Nem mondom, hogy a hírnév nem vonz... talán egy kicsit vonz. De nekem úgy is jó, ha nem én leszek híres. Lehet az bárki. Csak hadd legyek egyszer én is ott.
- Hát idehallgass. Elmesélem akkor neked, hogy mit láttam tavaly. Kemény tél volt. Emlékszel? Éheztünk. Éjjelenként elmerészkedtünk egészen a város széléig. Néha még egy kicsit tovább is.
- Te láttad a tehetségkutatókat? És a kiválasztottakat is?
- Csigavér, barátom. Igen, láttam őket.
  És a szürkeruhás mesélni kezdett.
  Elmesélte, ahogy a tehetségkutatók összegyűjtötték, a városba vitték, majd felkészítették, bemutatták és dicsérték a kiválasztottakat. A városlakók csodálták őket. Elmesélte, hogy a kiválasztottak ezután különböző helyeken léphettek fel. Ki itt, ki ott, a győztes pedig nem máshol, mint a város főterén. Mindannyiukat pompásan felöltöztették, nagy csinnadrattával körberajongták, és látványos ünnepséget rendeztek nekik. Ami ezután történt, az hihetetlenül hangzott, ám a szürkeruhás megesküdött rá, hogy igaz, és hogy bármelyik társa is megerősítheti.
  Ahogy az ünneplésnek vége lett, az embereknek már nem volt szükségük a kiválasztottakra. Megfosztották őket csillogó, díszes ruháiktól, és a gyökereiktől már korábban elszakított szerencsétleneket a várossszéli szeméttelepre hurcolták. Ott pusztultak el nyomorultul.
- Azóta minden napnak örülök, amikor nem látok embert - fejezte be történetét a szürkeruhás. Majd szó nélkül felpattant, beleszimatolt a levegőbe, hegyes füleit az égnek meresztette, és heves farkcsóválással megiramodott a völgy felé.
  A havas hegyoldalon álló hatalmas fenyő némán figyelte, ahogy szürkebundás barátja eltűnik a sötétben. Megrázta magát a szélben, és nézte, ahogy az alkonyat rózsaszín fénye fokozatosan elsötétül a hegyek, és a hegyeken túl a város fölött.

*

- Mi ez a szaaar??! - nyerített föl székével megpördülve a kreatív igazgató. Megvetően az asztalra dobta a kinyomtatott lapot - mindent kinyomtatott magának, még ha e-mailen kapta is -, és a vele szemben ülő beosztottjára nézett:
- Bazmeg, te minek képzeled magad, valami kibaszott Tolsztojnak, bazmeg?? Az volt a munka, baszod, hogy karácsonyi mesét írsz az aranyvasárnapi reklámújságba! Ez a szar neked karácsonyi mese?! Na ne már! Szerinted ettől mennyivel több műfenyőt fognak eladni? Mit gondolsz, mi itt az ügynökségnél mi a faszból élünk meg? Mert ebből a szarból aztán biztos, hogy nem!
  Az író hallgatott.
- Nézd, öregem - folytatta a kreatív igazgató - Te vagy nálunk a legjobb reklámszöveg-író. Kurva jó szövegeket tudsz. Annyi szart adtunk már el a szövegeiddel, hogy számolni sem tudom.
  Ez nem volt igaz. Pontosan számon tartották. - Most menj szépen haza, verd ki a fejedből ezeket a baromságokat, és írj nekünk egy rendes karácsonyi mesét. Csöpögjön, bazmeg, nem érdekel, de olyan legyen, ami elad, érted? Elolvasom, vásárolok, érted. Nem kell magyaráznom. Holnap van a határidő, délre kész legyen.
  A szövegíró kábultan lépett ki a kreatív igazgató irodájából. Az előtérben lébecoló kollégák vegyesen sajnálkozó és kárörvendő arccal néztek rá - vagy csak ő látta így? Nem tudta, mennyi hallatszott ki az odabent kapott harsány letolásból, és nem is akart rágondolni. Gyorsan összepakolt, motyogott valami köszönésfélét a többieknek, és kifelé indult.
  Az egyik asszisztens utánaszaladt. Az a fekete hajú, mosolygós, kissé dundi lány volt, aki folyton Coelhót olvasott. Most is mosolygott, ahogy naivan csillogó szemekkel nézett rá. Egy dossziét szorongatott a kezében.
- Ezt a Péter küldi - adta oda végül - Kéri, hogy ha végeztél ezzel a karácsonyi szöveggel, nézd majd át.
  A következő munka volt.
  A szövegíró hazaérve lerúgta a cipőjét, az asztalra dobta a dossziét, majd kibontott egy üveg sört. Kitöltötte az apjától megörökölt korsóba - a családi mese szerint az apja egy prágai kocsmából lovasította meg még diákkorában -, majd kiment az erkélyre, és rágyújtott. Négy szálat szívott el, mire a sör is elfogyott. Bement és kinyitotta a dossziét. A borító belső oldalára sárga cetli volt ragasztva, rajta nőies kézírás:
  "Nekem tetszett! :)"
  Becsukta a dossziét, és visszadobta az asztalra. Levetkőzött, majd kimerülten dőlt be az ágyba.

*

Újra kint állt a havas hegyoldalban. Furcsa volt, hogy kabát nélkül, egy szál alsónadrágban állt ott, és mégsem fázott. Világos volt, de nem lehetett megmondani, pontosan milyen napszak, mert az eget szürke felhők borították. Elindult volna, de a lába nem mozdult. Lepillantott, és látta, hogy térdig áll a hóban. A hó keményre fagyott körülötte és nem eresztette. Óriási erőfeszítéssel próbálta megemelni a jobb lábát, de alig néhány centit mozdult. Eszébe jutott, hogy meg kellene írnia még a karácsonyi reklámszöveget. Haza kell jutnia. Kétségbeesetten próbálta kiszabadítani magát.
- Ne félj! - szólalt meg mögötte egy hang a fák közül. Próbált megfordulni, de kicsavarodva is csak a szeme sarkából tudott megpillantani egy fehérruhás alakot.
- Ki vagy te? - kérdezte.
- Nevezhetsz tehetségkutatónak - felelte amaz. A hangjában hallani lehetett az ironikus mosolyt - Ami engem illet, jobban szeretem a "tálentum" kifejezést...
  Az ismeretlen megkerülte őt és megállt előtte. Fiatal, szakállas, tiszta tekintetű férfi volt. Egyszerű, könnyű ruhát és valami szandálszerű lábbelit viselt. A hó tetején állt, és nyomot sem hagyott, ahogy lépett. Egyenesen a reklámszöveg-író szemébe nézett, és megkérdezte:
- Akarod, hogy magammal vigyelek?
- Hová?
  Az ismeretlen újra elmosolyodott.
- Nos, mondjuk úgy, hogy az irodámba. Elszámolunk a tálentumaiddal.
- Az mit jelent?
- Olyan, mint egy év végi teljesítményértékelés, vagy mint egy háromszázhatvan fokos értékelés. Csak sokkal komolyabb - Arcáról eltűnt a mosoly, ahogy folytatta: - Befejezzük a történetedet és megnézzük, mihez kezdtél mindazzal, ami megadatott neked. Végignézzük az életedet percről percre, és ítélet mondatik mindafelett, amit gondoltál, mondtál és cselekedtél.
  A szövegíró nagyot nyelt: - Mi fog beleszámítani? A munkám? Tudod, reklámszövegeket írok... Egész jók az eladási statisztikák...
- Minden bele fog számítani. Minden egyes gondolatod, szavad és cselekedeted.
- Hogyan fog beleszámítani? Van valamilyen teljesítményértékelési rendszer?
- Nem csak teljesítményről van szó. Az értékelési rendszerünk pedig nagyon egyszerű. Magadtól is tudni fogod az ítéletet.
- És ha most nem megyek veled?
- Eljövök érted később.
- Mikor?... Sok időm van még?... Vagy talán már holnap jössz?
- Nem tudhatod.
- Mennyit javíthatok még?... Ha nagyon igyekszem...
- Nem tudhatod.
- Mi az, ami megadatott nekem? Hány tálentummal kezdtem?... Hogy állok most?...
- Nem tudhatod.
  A reklámszöveg-író menekülni akart. Minden erejét megfeszítve nekirugaszkodott. Előrevetődve érezte, ahogy teste kiszabadul a hó börtönéből. Bukfencet vetett a levegőben, majd háttal, keményen csapódva talajt ért. Az ütéstől kábultan fordult a hasára, hogy föltápászkodjon, amikor megpillantotta a helyet, ahol az imént állt. Térdből letört két lábszára megfagyva meredt ki a hóból.

*

Egy héttel később, december 26-án este a mentőket egy elhanyagolt külsejű, félig megfagyott férfihoz riasztották, aki egy külvárosi vasúti töltés mellett feküdt. Amikor a hordágyra akarták tenni, a zavaros tekintetű, fiatal férfi a mentősökre támadt, majd menekülni próbált előlük. Gyorsan utolérték és lefogták.
- Karácsonyfa vagyok! Ne nyúljanak hozzám! - kiabálta - Karácsonyfa vagyok! Még nincs vége az ünnepnek! Ne vigyenek a szeméttelepre!! Áááá!
  Üvöltése halk nyöszörgéssé szelídült, ahogy a mentőorvos által beadott nyugtató injekció hatni kezdett.

19 komment

Címkék: novella

A bejegyzés trackback címe:

https://hartland.blog.hu/api/trackback/id/tr593497361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2011.12.26. 21:27:48

"Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van."

Annak az írónak nem volt semmije, annyit is ért.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.12.27. 00:01:52

@Doomhammer: Igen, a Máté-effektus is lehetséges értelmezés. :) A főhősnek voltak tálentumai, állítólag egész jó reklámszövegeket írt. Na de nem tudhatjuk, hogy állunk a tálentumainkkal, amíg el nem számolunk.

Bell & Sebastian 2011.12.27. 00:40:12

"És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás."

Stimmel, az van.

Bell & Sebastian 2011.12.27. 00:44:02

Pikáns kis csevely, nem kicsit skizo.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.12.30. 20:49:01

@Doomhammer: @Bell & Sebastian:

Li Ven-Pe kommentárja:
Hősünk előtt három út is nyílott, ő mégis a mélybe zuhant.

A Tulku kommentárja:
A karácsonyfa: káprázat.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2011.12.31. 11:02:47

Maga kitalált keleti bölcsekkel etet itt minket?

Inkább azt magyarázza meg, Máté miért akarja elvenni a nincstelenektől azt is, ami még van nekik. Máté miért fagyasztotta meg majdnem a reklámszövegírót? Keresztényi dolog ez?

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.12.31. 12:44:47

@Doomhammer: Ez nem vitacikk, hanem novella. Nehogy már egy novellát az írója elemezzen! Az az olvasók dolga, például a magáé. Keleti barátaim szerint maga tévúton jár.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2011.12.31. 13:59:13

@Holger Hartland:
Elemzésem szerint a reklámszövegíró a fogyasztói társadalomban fogaskerékként funkcionáló ember spirituális kiüresedésének szimbóluma és amikor találkozik a szakrális spiritualitást, bocs, spirituális szakralitást jelképező szakállassal, akkor a találkozásból nem egy magasabbrendű, Li Ven-Pe gondolatiságának elfogadásáig emelkedő katarzis jön létre, hanem a materiális konzumerember félhalottan hull vissza a saját világába, ahonnan kitörni nem tudott.

Keleti barátaim szerint mindenkinek okostelefon kell.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.12.31. 19:11:40

@Doomhammer: Érdekes értelmezés, nem is gondoltam rá, legfeljebb egyes részleteire. Másokra viszont egyáltalán nem.

Máté el akarna venni valamit bárkitől is?

És ki fagyasztotta meg (?) majdnem a reklámszövegírót? Ki?

Keleti barátai tévednek. Nem kell mindenkinek okostelefon. Mert például nekem sem kell.

Köszönöm, hogy reflektált a novellára. A "tömeg" ;) csak paródiákat olvasni jár ide.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2011.12.31. 19:49:42

Magának nincs joga kérdeznie a novellájával kapcsolatban, mert maga szerző, tehát nem több, mint egy cső, amin az Élet átfolyva novellákat növeszt. Csak a mi kontextusunkban van a novellának bármilyen értelme, mert mi vagyunk a Befogadók. Csak az számít, hogy mi mit olvasunk bele.

Én például azt olvasom bele, hogy amikor a reklámszövegíró elkezdett emelkedni Li Ven-Pe magasabbrendű világa felé, akkor a hőmérséklet -70 fokig süllyedt, mert Li Ven-Pe az asztrálvilágban él, ahol az asztal is szárazjégből van. Ha a reklámszövegíró készen lett volna a gondolati befogadásra, akkor nem ordít fel a fagyási sérülések miatt, hanem átszellemült arccal emelkedik tovább a létezésen túli létezésig. Így azonban felordított, lezuhant és ebben az állapotban találták meg.

Olvassa ezt újra:
"Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van."

Keleti barátaimnak elküldtem az álláspontját és már el is küldték a választ. Azt kérdezik, hogy 30%-kal kevesebbért se kell okostelefon?

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.01.01. 15:00:32

@Doomhammer: Azért elolvassa majd józanul is? :) Képzelje, okostelefon egyáltalán nem kell. Nem látott még szabad embert? :) BÚÉK, ha netán tulajdonítana jelentőséget az ilyen esetleges és önkényes dolgoknak.

Természetesen BÚÉK az összes többi olvasónak is, aki jelentőséget tulajdonít neki. Aki nem, annak meg főleg. :)

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2012.01.01. 16:49:54

@Holger Hartland:
"Képzelje, okostelefon egyáltalán nem kell."

45% árengedmény, de ez az utolsó ajánlat és még két másik vevőt is kell hoznia. Ez nem az ergya, elpuhult nyugati szociális piacgazdaság, itt a kínai turbókapitalizmus farkastörvényei uralkodnak.

Novelláját is át kell írnia, a kínai piacon ezzel a szakállassal nem tudunk piacot fogni.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.01.01. 23:20:57

@Doomhammer: Okostelefon nem kell. Ha az okostelefon annyira akarja, hogy meglegyen nekem, akkor majd eljön hozzám. Én nem megyek az okostelefonhoz. :)

A novella marad. Konzultáltam keleti barátaimmal.

Li Ven-pe tanácsa:
Te csak írj. Ne törődj vele, hogy a közönség érti-e - az már az ő dolguk.

A Tulku tanácsa:
(szunyókálva bólint)

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2012.01.02. 13:53:06

En is konzultaltam keleti barataimmal, akik dobbenten konstataltak, hogy maga nem uzlet nekik. Igy aztan vegtelen sajnalattal annak az uzenetnek atadasara kertek engem, hogy ilyen korulmenyek kozott a novellat se tudjak beszamitani. Eredetileg azt gondoltak, atveszik PR koltsegek fejeben.

Ez a Li Ven-pe is ilyen anyagias?

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.01.02. 14:55:53

@Doomhammer: A novella nem üzlet! :) Legalábbis nálam.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2012.01.02. 15:51:20

@Holger Hartland:
Keleti barataim azt mondjak, hogy minden uzlet. Kulonben honnan lesz a rizs a cseszeben este?

Tehat maga nem tudja eladni a novellait? Keleti barataim szerint ennek nem lesz jo a vege.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.01.02. 16:49:07

@Doomhammer: Amatőr, szabadidős tevékenység. A játék öröme. Azért néhányan olvassák, például maga is.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2012.01.02. 17:01:17

Keleti barataim nem ertettek meg, hogy mi a szabadido. Azt kerdeztek, hogy miert nem dolgozik?

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.01.02. 18:15:07

@Doomhammer: Szoktam azt is. Amikor viszont nem dolgozom és nem is alszom, annak egy része a szabadidő. Keleti barátai ezt nem érthetik. Ez a dekadens Nyugat egy hitvány szokása.