Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hartland

Je suis Ugocsa, qui non coronat.

Százhúsz ország közül GDP-ben a 34., optimizmusban és közérzetben a 117. Lakói az EU-ban a legszkeptikusabbak a rendszerváltással kapcsolatban. Melyik lehet ez a kemény ország?

"A baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz." (H. Hartland)

"I hate conservatives, but I really fucking hate liberals." (Matt Stone, South Park Republican)

Friss topikok

Linkblog

Holtak, szobrok, vérbírók: a múlt árnyai

2012.06.07. 12:00 Holger Hartland

Este van. Fáradtan ülök a számítógép előtt. Nézem a netes termést. Közben a tévé is megy. Horthy és Kádár, szoborgyalázás, Nyirő-újranemtemetés. Kattintok az egérrel, nyomok egyet a távirányító gombján. Szobám sarkaiban a múlt árnyai bújócskáznak, a redőny résein át odakintről a jövő sötét szemekkel figyeli őket.

nyom

Kertévé, híradó

- Befejezte munkáját a Szoborrongálások Megelőzésére Létrehozott Bizottság. A testület megállapította, hogy a közelmúltban történtekhez hasonló szoborrongálások ellen ugyanolyan hiábavaló a puszta tiltás, mint a várost elborító falfirkák ellen. A bizottság ezért úgynevezett legálszobrok felállítását javasolja, melyek a magyar történelem vitatott vagy kedvezőtlenül megítélt figuráit ábrázolnák. A szobrokat bárki szabadon összefestékezhetné vagy írhatna rájuk gyalázkodó feliratokat, felületük pedig könnyen tisztítható lenne.

katt

Vincent blog: Boldogtalan ordítozás (részlet)

Te, sötétben bújkáló, boldogságkutató rezsimlány! Reszkess! Láttam a nevedet a minisztérium weboldalán, rád kerestem a facebookon, és tegnap felismertelek a kisboltban. Előttem álltál a pénztárnál a sorban és húszezressel fizettél. A húszezrest is felismertem. Erre a húszezresre annak idején, amikor befizettem a magán-nyugdíjpénztáramba, jó nagy betűkkel ráírtam: "Vincent nyugdíjára". És most nálad volt. Az én húszezresem. Nem érdekel, hogy tudod-e, hogy Malopcsy szajréjával orgazdálkodsz. De tudod mit? Ma lopcsi, holnap szopcsi. Boldogságot kutatsz? Ha megbukik a rendszeretek, akkor dühös emberek találják majd meg a boldogságot - benned és úgy, hogy az neked nagyon nem lesz jó. Akkor majd elgondolkodhatsz, hogy legközelebb milyen munkát vállalsz!

nyom

Ballib tévé

- Kedves Nézőink, a Bűntudat ma esti adásának vendége Horthy Miklós, a róla elnevezett rendszer névadója.
(Az asztal másik oldalán vizespohárban zöld növényke, a felirat szerint Horthy sírjáról.)
- Horthy úr, hogyan tud ön elszámolni a fehérterrorral?
- ...
- Ezt vehetjük úgy, hogy nem tud? Horthy úr, hogyan tud ön elszámolni 437 ezer deportált magyar zsidóval?
- ...
- Tehát velük sem? Horthy úr, hogyan tud ön elszámolni azzal, hogy az ön rendszere a hárommillió koldus országa volt?
- ...
- Horthy úr, hogyan tud ön elszámolni Magyarország második világháborús hadbalépésével? A Don-kanyarral? A kiugrási kísérlet kudarcával? Az elvesztett háborúval?
- ...
- Horthy úr, nem érzi magát felelősnek az ön mostanában újjáéledő kultuszáért? Nem gondolja, hogy meg kellene szólalnia és elhatárolódni?
- ...
- Ezek szerint nem.
(Egy asszisztens bejön és kiviszi az asztalról a vizespoharat.)
- Kedves nézők, a következő adásunk vendége Nyirő József, a jobboldal által írónak nevezett nyilas politikus lesz. Ha megtaláljuk.

katt

Habarcsy Teréz, eszméletlenségtörténész: A vállalható múlt (Mandiner-szemle)

Ahhoz, hogy Magyarország újrakezdhesse, meg kell találni a múltban azokat a közös pontokat, amelyek egyaránt vállalhatók baloldaliak és jobboldaliak, liberálisok és konzervatívok számára. Csak így lehet közösen megvalósítani az álmainkat. És ha már az álmoknál tartunk: van is a magyar múltnak ilyen, mindenki számára vállalható része, ez pedig az alvás. Minden rosszat, minden történelmi bűnt és hibát olyanok követtek el, akik ébren voltak. Amikor aludtak, nem követtek el semmit. Az alvó Horthy és az alvó Kádár szemére nem vethetünk semmit. Álmukban a keretlegények és az ávósok sem bántottak senkit. Utóbbiak talán csöngettek egy picit. De ha belegondolunk, hogy ezek az emberek álmukban mind jobb emberek voltak, mint ébren, akkor magától értetődő a megoldás: merjünk álmodni, nagyot vagy kicsit, és osszuk meg egymással az álmainkat.

Kommentek:
- Picsog a faszhiányos libsi liba.
- Sunáznád, fidesznyik? Csak a saját pinahiányodat projektizálod!
- Az én álmom: Terike, hátulról és keményen!
- Majd kapsz hátulról és keményen, amikor a Viktorotokkal együtt sittre lesztek vágva, te szexuálisan deprivatizált, látensbuzi fideszes köcsög!
- Az én álmom az, hogy a magadfajta komcsilibsiket mind kinyírjuk!
- Az én álmom egy jobboldaltalanított ország. Le kell vágni Orbán Viktor jobbkezét!
- Az én álmom, hogy a többi fideszes kezét is. Minden kezet, amelyik a Fideszre szavazott! Miattuk tartunk itt!
- Álmodik a nyomor, mi? Ne merjél bepróbálkozni, mert félálomban, fél kézzel is elintézlek!
- Tudod, mit intézel el félálomban, fél kézzel! Bár te még azt sem, te nagyonmagyar, nagyonkeresztény.
- Mi van, magyarozni és keresztényezni szabad? Nem baj, csak az alkalomra vártam, hogy zsidózzak egyet!
- Na, témánál vagyunk.

nyom

Jobbos tévé

- Kedves Nézők, a Tetemre hívás ma esti adásába egy olyan embert hívtunk meg - ha nevezhetem embernek -, aki elárulta a hazáját, aki ezrek haláláért és milliók nyomorúságáért felelős, és akinek az örökségét máig nyögjük. És akit a magyarnak nevezett baloldalon - mert a magyarnak nevezett baloldal jellemzően már csak ilyen - a mai napig istenítenek. Ne menjenek sehová, a reklám után rögtön kezdünk. Tetemre hívás - Kádár Jánossal.
(Természetgyógyászati rendelő auradiagnosztika reklámja)
(Hazafias könyvesbolt reklámja)
(Potencianövelő készítmény reklámja)

- Itt vagyunk hát, és üdvözlöm a stúdióban Kádár Jánost.
(Az asztal másik oldalán egy koponya.)
- Kádár úr - vagy inkább elvtársnak szólítsam? -, nem érez legalább egy kicsi bűntudatot mindazért, amit tett?
- ...
- Tudja, az jár a fejemben, hogyan lehet képes egy ember ennyi aljasságra, mint ön. Mondja: hogyan?
- ...
- Hogyan lehet képes egy magyar ember - mert ön valahol végül is az - a magyar szabadságot eltipró idegen tankokra felülni, elvállalni az idegen elnyomók bábjának szerepét, és részt venni abban az aljasságban, ami ennek a nemzetnek a lassú halál, erkölcsi züllés, demográfiai katasztrófa és államadósság általi kivégzése?
- ...
- Értem. A többi néma csend. Ahogy a költő mondja.
(Egy asszisztens bejön és kiviszi az asztalról a koponyát.)
- Hát ennyi lett volna, kedves nézők. Válaszok nélkül maradtunk, de szerencsére mindannyian tudjuk a válaszokat. Tartsanak velünk a jövő héten is!

katt

Vincent blog: Boldogtalan ordítozás (komment)

Dehogy fenyegetünk! Mi nem fenyegetünk senkit. Mi csupán féltő szeretettel, aggódó humanizmussal figyelmeztettük azt a két boldogságkutató lányt. Jobb lenne vigyázniuk. Veszélyes a mai világ. De nem mi leszünk, akik a Fidesz-rezsim bukása után majd jól megungabungázzák őket. Mi sajnálni fogjuk. Na jó, nem fogjuk. De ungabungázni sem fogunk. Ugyan, kik vagyunk mi ahhoz?

nyom

Köztévé, riportműsor

Szereplők: riporternő, riporter, 1. öregúr, 2. öregúr

Riporternő: - Köszöntjük a kedves nézőket! A Csengőfrászt a komcsikra! mai adásában egy igazi vérbírót szembesítünk a múltjával. Ez az idős úr lesz a kalauzunk, aki azt állítja, hogy személyesen ismer egy vérbírót.
1. öregúr (türelmetlenül topogva): - Igen, igen! Én biztosan tudom, hogy az az ember vérbíró volt. A címét sajnos nem tudom, de a nevét igen.
Riporter: - És találkozni akar vele?
1. öregúr: - Igen! De nem akarok én neki rosszat. Csak a szemébe akarok nézni. Csak meg akarom szorítani a kezét. Mielőtt meghalok.
Riporternő (a kamerába): - Van tehát egy nevünk. Stábunk nekilátott, hogy kinyomozza a címet. Hosszú és nehéz munka állt előttünk. (Vágókép: a riporterek egy laptop fölött görnyednek.)
*
(Szoba könyvespolcokkal. A műsor következő tíz percében egy pszichológus elmagyarázza, hogy a vérbíróknak rossz a lelkiismeretük.)
*
(Autó belseje. A riporter vezet. Mellette a riporternő, hátul az 1. öregúr.)
Riporter: - Megtaláltuk a címet. Megyünk meglátogatni a vérbírót.
Riporternő: - Hogy szembesítsük a múltjával.
*
(Társasház bejárata. A riporternő csönget. A földszinti lakásból kicsoszog a 2. öregúr, és ajtót nyit.)
Riporternő: - Jó napot kívánok! Ez az úr itt azt állítja, hogy ön vérbíró volt.
2. öregúr: - Hogy mi voltam én??
Riporter: - Vérbíró.
2. öregúr: - Ééén? Soha nem voltam vérbíró.
(Az 1. öregúr türelmetlenül topog.)
Riporternő: - Ez az úr itt azt állítja...
2. öregúr: - Ne hülyéskedjenek már! Soha nem voltam vérbíró! 1945-ben születtem! Hát hogy lettem volna már vérbíró?!
1. öregúr (2. öregúrhoz): - Sanyikám! Hát nem ismersz meg?
2. öregúr: - Ki maga?
1. öregúr: - Hát nem emlékszel? Amikor műtőssegédek voltunk a városi kórházban! Együtt cipeltük a levett vért zacskókban az átömlesztéses műtétekhez! Te bírtad el a legtöbbet! Azért is zrikált a Jancsi, hogy te vagy köztünk a vérbíró!
2. öregúr: - Lacikám! Hát te vagy az? Miért nem ezzel kezdted?
(1. és 2. öregúr összeölelkeznek.)
2. öregúr: - Hanem a szegény Jancsi, őt le is csukták egy évre azért a tréfáért. Valaki besúgta.
1. öregúr (a földre néz, cipőjével odébbpöccint egy kavicsot): - Eh, ne bolygassuk a múltat! Hanem aztán mesélj, hogy vagy! Unokák?...
(A két öregúr beszélget. A kamera a riporternőre svenkel.)
Riporternő: - Kedves nézők, ez volt a Csengőfrászt a komcsikra! mai adása. Ha igazi vérbírót nem is találtunk, boldoggá tettünk két embert. A következő adásunkban folytatjuk a vérbírók utáni nyomozást. Nem adjuk fel. Tartsanak akkor is velünk!

katt

Mandiner blog: Mi a jobb? MMXII. (részlet)

Polgári Magyarország? Ugyan! Álom volt, és az álomnak vége. A magyar soha nem volt polgár. Úr volt vagy paraszt. Polgár csak a német volt és a zsidó. S amikor ezek nyelvükben és érzésükben magyarrá lettek, de továbbra sem szűntek meg szemtelenül sikeresnek lenni, Magyarország nem habozott megszabadulni polgáraitól. A magyar pedig maradt, ami volt: úr és paraszt. Rátarti, semmirekellő úr, aki előjogokhoz igen, de munkához nem szokott, aki az élettől harácsot, hivatalt, hódolatot követel, mert az neki jár. Paraszt, akit a kizsigereltség sunyivá tett, aki tudja, hogy az élet már születésekor becsapta őt, s aki ezért maga is azt lesi, hol csaphat be másokat, hogyan úszhatja meg minél könnyebben a rákényszerített robotot, adót, napszámot. Az elmúlt évtizedek társadalomromboló baloldali kurzusának köszönhetően a szerepek már össze is keveredtek. Úrnak hiszi már magát a taxis, a vendéget letegező pincér, az ajtóban füstöt eregető bolti eladó. Paraszt a borítékot elváró orvos, a hivatalnok, a számlát nem adó vállalkozó. Ezekkel a magyar úri parasztokkal kellene polgári Magyarországot építeni. Ha nem késő máris. Brühühü!

nyom

Kertévé, tehetségkutató show

(Miniszoknyás műsorvezetőnő a színpad közepén. Mellette két oldalt két asztal. Az egyiken vizespohárban zöld növényke, a másikon egy koponya.)
Műsorvezetőnő: - Halljuk tehát a zsűri véleményét a két produkcióról!
Zsűri: - Miklós! A múltkori tengerésznóta jól ment neked, ma viszont nehéz dalt választottál. Már az elején úgy énekeltél, mint akit éppen amputálnak, a közepére kicsit belejöttél, de a végét iszonyatosan elrontottad. János! A te produkciód sem érdemli meg, hogy továbbjusson. Az eleje felért egy akasztással, a végére pedig szánalmasan szétestél. A közepe hazug és hamis giccs volt, de az sms-eket küldő nyugger közönségnek talán bejön.
Műsorvezetőnő: - Ez hát a zsűri értékelése. De ne feledjék: az önök szavazata dönt! Ha azt akarják, hogy kedvencük továbbjusson, küldjék a MIKLÓS vagy a JÁNOS kódot sms-ben a képernyőn látható telefonszámra! Szavazzanak és nyerjenek!
(Reklám.)
 

11 komment

Címkék: humor kádár paródia abszurd horthy vincent mandiner

A bejegyzés trackback címe:

https://hartland.blog.hu/api/trackback/id/tr424571164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.06.07. 14:18:25

ügyes! különösen a lelkilolásszefárdos fosműsor és a hazaáruló mandarin rész teccett! :)

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.06.07. 15:58:27

@jose maria padilla: Láttam azt a műsort, így könnyű volt. :) De nem gondolja, hogy a mandarin-szövegben lehet igazság is?

Google 2012.06.07. 16:21:39

Tényleg jaú!
A boldogtalan ordítozásos rész és hozzá a komment mindent visz.

Dr. Barnard 2012.06.07. 16:30:56

úr és paraszt:
ebben végül is a magyarság ázsiai eredete - és kötődése - idéződik meg: ott az állami vezetői szerepkörben, bármilyen modern is legyen az adott állam, (még) sejlik a despota. az ázsiai népek alapvetően ebben a relációban tudnak gondolkodni a hatalomról a mai napig

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.06.07. 21:29:45

@Dr. Barnard: Fenét. A magyar történelmet elnézve sok rosszat lehet mondani, de azt nem, hogy a magyar "politikai nemzet" a despotizmus barátja lett volna. Az ázsiai eredet meg rég volt, talán igaz sem volt. Európaiak vagyunk. Kelet-európaiak, periféria-európaiak, de európaiak.

Dr. Barnard 2012.06.07. 22:26:58

@Holger Hartland: akkor miről van szó? hogy még a 21. században is a feudalizmust gyűrjük?

Sebastian Knight 2012.06.07. 23:27:17

A vérbírós részt leszámítva tetszett. :)

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.06.08. 10:19:20

@Dr. Barnard: Vagy annak a maradékát. Ld. a poszt címében: a múlt árnyai.

@Sebastian Knight: Biztosan azért, mert nem látta az eredeti műsort. (Azt elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lenne humoros! :)) Most belinkeltem a posztba.

Sebastian Knight 2012.06.12. 16:24:39

@Holger Hartland:

A vérbíró szóvicc rontja le, szerintem.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.06.12. 18:52:38

@Sebastian Knight: Nem tehetek róla, hogy ilyen műsort csináltak! :)

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.06.15. 17:08:25

@Sebastian Knight: nekem meg az tetszett:)
na nem feltétlen a poén, hanem a skrabski-novák paródia :)