A Mandiner blog mai posztja értelmiségi rendszerváltást követel. Történt ugyanis, hogy Ludassy Mária filozófiaprofesszor interjút adott a 168 órának, és mondott ezt-azt.
Mit érthet ebből a magunkfajta laikus, akinek lövése sincs a filozófiához?
Például érthetjük a felállást. A piros sarokban egy filozófiaprofesszor, aki bármit is mondott az interjúban, akkor is egy 69 éves professzor, aki megírt 15 könyvet, szerkesztett 16 másikat, valamint írt 57 cikket és 25 könyvfejezetet. Ráadásul a jelenlegi hatalom és annak sajtóhadosztálya éppen az ő és kollégái kinyírásán buzgólkodik. Vele szemben a kék sarokban egy (két?) névtelen blogger, akik uszító gúnyposztot írnak azon a Mandineren, amelynek a főszerkesztőjéről utólag derül ki, hogy milyen megbízásokkal stafírozták ki, és ahol utólag derül ki az is, ha valamelyik szerzőjük a minisztériumból blogol. (S vajon hány van még, akiről nem tudunk?) A hatalom bloggerei a kinyírandó proffal szemben. Elég ronda dolog.
Érthetjük azt is, hogy az éhes ifjújobboldaliak, miközben rendszerváltást követelnek, személyeket támadnak, rendszerről pedig szó sem esik azon kívül, hogy váltani kellene. Akkor viszont nem rendszer-, hanem személyi váltásról van szó: X-et, Y-t, Z-t ki kell rúgni, és a mieinket (minket) kell a helyükre ültetni. Politikai kinyírással kell helyet csinálni a leendő politikai kinevezetteknek. Még rondább.
Ludassy az interjúban több csúnyát is mondott a konzervatív filozófus-ikon Thomas Molnárról, de volt köztük egy olyan kijelentés, aminek akár utána is lehet járni: "Molnár egy 1999-es írásában pozitívan értékelte Maurras azon nézeteit, miszerint a francia nemzetből ki kell vetni a zsidókat, liberálisokat, szabadkőműveseket, sőt a reformátusokat is, mint az idegenség megtestesítőit." Könnyű megtalálni, miről lehet szó: Molnárnak a Modern Age c. amerikai konzervatív folyóiratban megjelent írásáról (Thomas Molnar: Charles Maurras, Shaper of an Age, Modern Age, 41:4, Fall 1999, 337-342, pdf-ben és html-ben elérhető innen). A hat oldalas tanulmányt elolvasni sem tart sokáig, így könnyen meggyőződhetünk róla, hogy bár Molnár valóban pozitívan szól Maurras-ról, azért a Ludassy-féle összefoglalóval szemben teljesen jogos lehet a felhördülés. Egy professzornak pontosan tudnia kell, hogy ha a protestánsok, szabadkőművesek, zsidók és külföldiek (és nem a liberálisok) "nemzetből való kivetésének" pozitív értékeléséről van szó, azt a mai olvasók - főleg a 168 óra olvasói - hogyan fogják értelmezni. Molnár értelmezésében viszont mindössze arról van szó, hogy Maurras szerint ezeknek a kisebbségeknek elkülönült közösségekben lenne a helyük (337.), esetleg az ókori városállamok metoikoszai mintájára (341.), és az uralkodó személye kapcsolná össze őket egymással és az ország egészével. Lehet, hogy mai szemmel ez sem szép, de a Ludassy-mondat sugalmazásához képest azért sokkal kevésbé durva, és ne felejtsük: száz évvel ezelőtti politikai gondolkodóról van szó. Molnar (nem egyöntetűen) pozitív attitűdje sem kifejezetten az adott elemek "nemzetből való kivetésének", hanem a Maurras-i életmű egészének szól. Hát igen, ha most Ludassy lenne a hatalom embere, és a Mandiner a hatalomnak beszóló ellenzéki blog, akkor ez a poszt is máshogy alakult volna.
Mi ebből a tanulság?
A Mandiner bloggerei találhattak volna olyat a Ludassy-interjúban, amibe tárgyilagosan is beleköthetnek, de inkább maradtak a fikázásnál és az uszításnál. Nem ismerik Thomas Molnar munkásságát, és az intellektuális munkát megspórolva nem is néztek utána, pedig nagyon könnyen megtehették volna. És így követelnek értelmiségi rendszerváltást. Ez a legrondább.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.