Ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak, akkor a Fidesz biztosan vezet a pártok versenyében, és hacsak nem történik valami drámai változás, akkor megnyeri a 2014-es választást. A maga formálta választási szabályoknak köszönhetően pedig nem is kell a szavazatok abszolút többségét megszereznie, akár 40% körüli eredménnyel is lehet újra parlamenti kétharmada. Két figyelmeztetés, mielőtt folytatnánk.

1) Ez a poszt azzal foglalkozik, mit tehet és mit (nem) tesz az ellenzék a Fidesz nagy arányú győzelmének megakadályozására. Nem arról szól, hogy mi lenne a "jó" az országnak (van olyan?), és azzal sem, hogy mi lenne a "legkisebb rossz" (ezt most egy "fene tudja" megjegyzéssel félreteszem). A poszt az ellenzék stratégiáját elemzi, ennyi és nem több.

2) Az olvasó érezheti akár úgy is, hogy a poszt semmi újat nem mond. Ami alább következik, abból sok mindent leírtak már, illetve sokaknak eszébe juthatott. Ez az írás csak összeszedi, amit lehet, a naiv, de gondolkodó átlagpolgár szemszögéből.

Nézzük tehát a közvélemény-kutatásokat. A legfrissebbek szerint (Medián, Tárki, Szonda) a Fidesz vezet, de nem feltétlenül abszolút többséggel: a pártpreferenciájukat kinyilvánító megkérdezetteknek hol közel 50%-a, hol kicsit több támogatja, de többnyire inkább 50%-nál kevesebb. A kormány megítélése inkább kedvezőtlen, a többség pedig kormányváltást szeretne. Ha hiszünk ezeknek a kutatásoknak és ha feltételezzük, hogy 2014 tavaszáig nem áll be változás (ez két nagy "ha"), akkor egyértelmű, hogy az ellenzéknek milyen stratégiával van esélye leváltani a Fideszt. Olyan választási szövetséggel, amely mögé a Jobbikot is beleértve valamennyi ellenzéki párt beáll. Egy ilyen heterogén szövetséget persze nem az kötne össze, hogy miképpen képzeli Magyarország jövőjét, hanem hogy mi az, amit elutasít. Így nem is lehetne más programja, mint hogy megszünteti a NER-t, kirúgja annak bebetonozott tisztségviselőit, esetleg elszámoltat, valamint új, tisztességes választási szabályokat alkot és egy éven belül új választásokat ír ki - például egyfordulós, pártlistás rendszerben.

Kicsiben volt is már példa hasonló szövetségre: a 2010-es önkormányzati választáson Esztergomban. A polgármester-választást a fideszes jelölt 36%-os szavazataránnyal elveszítette az ellenzék által egységesen támogatott jelölttel szemben. Az egyéni önkormányzati képviselői helyeket viszont (ahol nem volt ellenzéki összefogás) a fideszes jelöltek 31-43% közötti eredménnyel megnyerték. Az Esztergomban három éve működő "technikai koalíció" az egész országra nézve persze nem lehetséges, legfeljebb a NER-bontás és új, arányos választás korlátozott céljait felállító alkalmi szövetség.

Az ellenzéki pártoknak akkor is érdekükben állna megegyezni egy ilyen alkalmi szövetségben, ha az esetleges győzelmük után egy éven belül kiírandó új választást 2014 őszén vagy 2015-ben a Fidesz nyerné. Megnyerhetné, de nem kétharmaddal, hanem csak szavazatarányosan. Az ellenzéki pártoknak több képviselőjük, nagyobb súlyuk lehetne, ami politikusaiknak is, de a politikai pártokban és környékükön szinte törvényszerűen található éhes szájaknak és mély zsebeknek is előnyös lenne. A Fidesszel köthető koalíció gondolatával is eljátszadozhatnának, a Jobbiktól az LMP-n át akár (bizony) az MSZP-ig. Mivel a szövetségük alkalmi lenne és csak maximum egy évre, az új választásig szólna, programokkal se nagyon kellene bajlódniuk, és a "Gyurcsánnyal (Fodorral, Kunczéval, egyéb szánalmas önjelölttel) vagy nélküle" kérdésével sem kellene foglalkozniuk. A törpepártok akár saját jelölt nélkül is támogathatnák az alkalmi szövetséget, hiszen egy évre rá úgyis megmérethetnék magukat az egyfordulós, szavazatarányos képviseletet biztosító új választáson.

A nagy kérdés: miért nem köt ilyen szövetséget az ellenzék? Látványos nevetségessé válás helyett miért nem politizálnak úgy, ahogyan azt (már ha hihetünk annak, amit egyszerű állampolgárként látunk) a saját érdekeik diktálnák? Megpróbálom összeszedni a lehetséges magyarázatokat, a prózaiaktól és unalmasaktól a vad és szórakoztató összeesküvés-elméletekig.

1) Egyszerűen csak hülyék. Végigmérik egymást, majd azt mondják: "ezekkel soha" - és nem gondolkodnak tovább. Ez hihető, és ahogy mi is végigmérjük őket, még tökéletesen érthető is - de nem racionális. Hülyék, de ennyire?

2) Félnek a szavazóik reakcióitól. Tényleg furcsa lenne, amikor a Jobbik arra buzdítana, hogy egy szocialista jelöltre szavazzunk, a Demokratikus Koalíció pedig egy jobbikos jelölt mellett kampányolna. De ha hozzáteszik, hogy ez csak a Fidesz leváltásáról szól, és utána hamar új választás lesz? Jó kérdés. Persze már az ajánlattétel is csak titkos lehet, hiszen ha valamelyik párt ezt fölveti, a másik pedig harsányan visszautasítja, a javaslattevő fog hülyének tűnni.

3) Félnek egymástól. Mi lesz azután? Ha nem tudnak megegyezni az új választás szabályaiban? Vagy abban, hogy a NER-bontás után egy évig milyen legyen az ideiglenes rendszer? Vagy mi lesz, ha valaki felrúgja a megállapodást, és köt egy koalíciót a Fidesszel?

4) Félnek a vereségtől. Mi lesz, ha 2014-ben még így is a Fidesz nyer? A 2010-es szavazatarányokkal ez megtörténhetne, és akkor a felsült ellenzék ott állna megfürödve az egymás közt kialkudott mandátumaival. Megtörténhet.

5) Meg fognak egyezni, csak halogatják. Nem érdemes előre bejelenteni, hiszen akkor a Fidesznek volna ideje válaszlépésekre. Hirtelen rájöhetne, hogy mégis másfajta választási rendszer lenne a legjobb - iPad-je van, embere van, pár nap alatt írathat egy újat. Vagy megpróbálhatná magához édesgetni valamelyiket az ellenzéki erők közül.

6) Tudnak vagy várnak valamit, amit mi nem. Lehet, hogy mégsem hihetünk a közvélemény-kutatásoknak? A Medián például szeptemberben a teljes népességben 33%-ot mért a Fidesznek - ez nagyjából a 2010-es választás szavazatarányaival megegyező eredmény. Hm, hm. Eközben Baján a Fidesz egy korábban jobbra hajló körzetben csak megismételt választáson tudott nyerni, egy - maradjunk most visszafogottak - furcsa szavazókörnek köszönhetően. Lehet, hogy elkezdhetjük a közvélemény-kutatásokat lehúzni a vécén? Nem hiszem, hogy a közvélemény-kutatók csalnának. Nagyot bukhatnának rajta. De az lehet, hogy a megkérdezettek sokan titkolják a pártpreferenciájukat, főleg a nem fideszesek. Lehet, hogy az ellenzékiek ebben reménykednek, vagy a most még bizonytalanok mozgósításában.

7) Nem is akarnak nyerni. Egy vezető ellenzéki politikusnak megfelelhet az is, ha egy ideig ellenzéki képviselő marad. Kevesebb a hatalom és a lenyúlási lehetőség, de kevesebb a kockázat is. Elég csak nagyokat mondani és tiltakozni, felelősség nélkül - a kényelmes élet így is biztosított. Ellenzékre legitimációs célokból a NER-nek is szüksége van, 40-60 ellenzéki képviselői hely azért még marad, a vezető ellenzéki politikusok és a sleppjükhöz tartozók pedig akármi történik is az országgal, az elit részei maradnak. Lehet, hogy könnyebb a pártbeli és az egyéb ellenzéki riválisokat kiszorítani és befutó listás helyre kerülni, mint a Fidesszel megvívni.

8) Lehet, hogy az ellenzék vagy egy része már le is paktált a Fidesszel. Némelyik (némelyik? :)) ellenzéki figura tevékenysége tényleg olyan, mintha a Fidesz pénzelné. A nemzeti együttműködésre különböző motívumaik lehetnek, az előző pontban leírtaktól akár odáig, hogy részt kapnak a zsákmányból. Az a bizonyos 70-30 ma is működhet, esetleg a megváltozott körülményekhez igazítva 80-20-as vagy 90-10-es leosztásban. És persze lehet az is, hogy a Fidesznek elegendő terhelő információja van sok balliberális vezérről, hogy az ügyészség helyett hozzájuk bekopogva visszautasíthatatlan ajánlatot tegyen nekik.

Nagyjából ezek a lehetséges magyarázatok jutottak eszembe. Akinek az olvasók közül eszébe jut más is, írja meg a kommentekben.