Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hartland

Je suis Ugocsa, qui non coronat.

Százhúsz ország közül GDP-ben a 34., optimizmusban és közérzetben a 117. Lakói az EU-ban a legszkeptikusabbak a rendszerváltással kapcsolatban. Melyik lehet ez a kemény ország?

"A baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz." (H. Hartland)

"I hate conservatives, but I really fucking hate liberals." (Matt Stone, South Park Republican)

Friss topikok

Linkblog

Hogyan segítünk a szerencsétleneken?

2015.06.09. 00:41 Holger Hartland

Sok szó esik manapság a menekültekről és a "gazdasági bevándorlókról", de általában is örökös kérdés, hogy mit kezdjen a társadalom a hátrányos helyzetű, szerencsétlen életű emberekkel, akár máshonnan jönnek ide, akár eleve itt élnek. Összegyűjtöttem, hogy milyen válaszokat adnak erre a különböző ideológiák és politikai pártok hívei és képviselői. Mit tesznek ők, ha találkoznak egy szerencsétlen emberrel?

Az igazi szocialista belenyúl a zsebébe és ad a szerencsétlennek egy százast.

A keresztényszocialista belenyúl a zsebébe, ad a szerencsétlennek egy százast, ám előtte még felmondatja vele a Miatyánkot.

Az MSZP-ben politizáló szocialista belenyúl a zsebébe, majd lefényképezteti magát, amint a szerencsétlennek nyújt egy százast. Később kínos magyarázkodásra kényszerül, amikor lelepleződik, hogy a fényképezkedés után a százast mégis megartotta magának.

A balliberális elitértelmiségi belenyúl valaki másnak a zsebébe és onnan ad a szerencsétlennek egy százast. Kivesz egy másik százast is, de azt megtartja magának és elkönyveli a "Civilek intervenciós lehetőségeinek beavatkozó terepkutatása a társadalmi kirekesztettség kontextusában" című projekt "Személyi költségek" alfejezetében.

A fideszes politikus belenyúl mindenkinek a zsebébe, mindenkitől ellop egy-egy százast, majd a szerencsétlenre mutogat, hogy ő volt az, de a kormány majd megvédi a magyar embereket az ilyenektől.

A fideszes értelmiségi belenyúl a zsebébe és mivel nem ér el a keze az aljáig, tanulmányt vagy blogposztot ír arról, hogy a saját százasokhoz való ragaszkodás a kádári kisemberre jellemző individualista csökevény, bizonyos értelemben minden százas a nemzet közös tulajdona, mellyel ki más gazdálkodna, mint az erre demokratikusan kétharmaddal felhatalmazott kormány. A tanulmányért vagy posztért oldalanként kap egy százast.

A tapasztalatlan klasszikus liberális belenyúl a zsebébe és erősen megmarkolja a pénztárcáját.

A kissé tapasztaltabb klasszikus liberális belenyúl a zsebébe és erősen megmarkolja a pénztárcáját, majd meglát valami nagyon érdekeset a távolban és tekintetét mereven odaszegezve tovasiet.

A tapasztalt klasszikus liberális belenyúl a zsebébe és erősen megmarkolja az önvédelmi fegyverét.

A fasiszta belenyúl a zsebébe, és nemcsak megmarkolja az önvédelmi fegyverét, hanem elő is veszi.

A tapasztalatlan konzervatív nem nyúl a zsebébe, mert az érdemeken alapuló elosztásban hisz, ezért inkább munkát ajánl a szerencsétlennek. A kibontakozó interakció során a tapasztalatlan konzervatívból tapasztalt konzervatív lesz, reakciója innentől megegyezik a tapasztalt klasszikus liberáliséval.

A polgári konzervatív programot ír a blogján a szerencsétlenek helyzetének enyhítéséről. Tizenhárom rendszeres olvasója közül hat egyetért vele, négy félreérti, három érti, de vitatkozik vele.

A libertárius belenyúl a zsebébe, hogy az okoskütyüjéről Ayn Rand-idézeteket olvasson fel a szerencsétlennek, de végül erősebbnek bizonyul benne az életösztön és továbbmegy.

Az LMP-s belenyúl a zsebébe, de a pénztárcája helyett csak egy almát talál, így azt adja oda a szerencsétlennek. Ártatlanul hülye nézésének köszönhetően megússza verés nélkül, így másnap kiadhat egy nyilatkozatot, amely szerint a szerencsétlenek helyzete az összes többi párt közös bűne.

A PM/DK/Együtt/stb politikusa maga öltözik be szerencsétlennek, majd az igazi szerencsétlentől biztos távolságban performansszal egybekötött sajtótájékoztatón szavalja el József Attila "Tiszta szívvel" című versét. Százast nem ad senkinek, nincs nála készpénz, bankkártyázik vagy netbankol. De majd legközelebb.

A KDNP-s belenyúl a zsebébe, hogy a vasárnapi mise után adjon a szerencsétlennek egy százast, ám kellemesen meglepődik, hogy sehol nem látni szerencsétleneket. Elfelejti, hogy még a múlt héten elvitette a templom elől az összeset a rendőrökkel.

A jobbikos először megnézi a szerencsétlennek a színét, és ha fehér, akkor kiposztolja, hogy a zsidók megint kisemmiztek egy magyar embert. Ha nem fehér, akkor kihívja rá a Betyársereget. Másnap kényszeredetten bocsánatot kér, a pártelnöke által a kezébe nyomott kiscicát idegesen szorongatva.

Íme a kínálat, kedves Olvasók. Válasszon magának mindenki értékrendje szerint!

12 komment · 1 trackback

Címkék: humor paródia gazdasági bevándorlók

A bejegyzés trackback címe:

https://hartland.blog.hu/api/trackback/id/tr617527948

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Holger Hartland: Hogyan segítünk a szerencsétleneken? 2015.06.09. 08:00:01

Általában is örökös kérdés, hogy mit kezdjen a társadalom a hátrányos helyzetű, szerencsétlen életű emberekkel, akár máshonnan jönnek ide, akár eleve itt élnek.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2015.06.09. 09:17:33

Ez óriási! Nem mindig pontos a megfogalmazás, de ez nem von le az értékéből.
Velem így történt: "tapasztalatlan konzervatív", valamint vállalkozóként ajánlottam munkát egy saját bevallása szerint "hajléktalan" embernek. Persze volt benne némi provokáció is, mondtam, hogy a cégem egy másik városban van, de ott tudok neki pihenőhelyet biztosítani. Az interakció annyi volt, hogy az neki nem jó, mert ő ott hajléktalan. Kérdeztem, hogy nem lenne jobb egy másik településen hajlékosnak lenni, mint itt hajléktalannak? Ezen felháborodott, mert ki vagyok én, hogy meg akarom szabni neki, hogy hol éljen? Más esetben adtam egy tényleg lesíróan elesett embernek némi aprót, majd ezt látva egy pár méterrel odébb lejmoló életerős fiatalember is odajött a markát tartani. Mondtam neki, hogy amíg itt kéreget, akár csinálhatna is valamit, amiért pénzt kapna. Ettől persze vérigsértődött, mert um. diszkriminálom. A két eset után a reakcióm nem "klasszikus liberális", hanem turbo-"fasiszta" (értsd jól!). Persze nincs fegyverem, és nem is lőnék, de elvileg szívesen megtenném olyanokkal, akik nyomort színlelve akarják másokkal eltartatni magukat. A liberálisoknak meg csinálnék egy miniállamot, ahol az általuk traktált szempontok alapján van az élet berendezve ugyan olyan népességösszetétellel, mint amiben most élünk. Majd rájönnének lassan, hogy miért is hülyék?!

teevee 2015.06.09. 21:40:36

Hát, ez elég aljasra sikeredett. Talán majd legközelebb.

borzimorzi 2015.06.11. 21:46:55

:-DDD Úgy röhögtem, hogy sajog az oldalam!
Kösz köb!
b

Sapika 2015.06.24. 20:18:02

Rég nem jártam már erre. (Sőt másfele sem.) Kellemes meglepetés.

balmoral 2015.07.02. 08:35:53

"Ez sikerült, ez remek, ez remek..."- hogy Higgins professzort és Pickeringet idézzem.

Lóhering a fattyúlovag 2015.07.03. 16:58:32

Látom, te is beköltöztél Hudegecz nagyközségbe!
(és amúgy kurvajó)