Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hartland

Je suis Ugocsa, qui non coronat.

Százhúsz ország közül GDP-ben a 34., optimizmusban és közérzetben a 117. Lakói az EU-ban a legszkeptikusabbak a rendszerváltással kapcsolatban. Melyik lehet ez a kemény ország?

"A baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz." (H. Hartland)

"I hate conservatives, but I really fucking hate liberals." (Matt Stone, South Park Republican)

Friss topikok

Linkblog

Két igaz mese

2016.07.19. 02:12 Holger Hartland

Senatores omnes boni viri, senatus romanus mala bestia.

*

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fél osztályra való általános iskolás fiú. Egyenként egészen okos gyerekek voltak, de csapatostul néha butábbak tudtak lenni a legkevésbé okosnál is. Nagyon szerettek focizni, amiben testnevelő tanáruk nyomban fölfedezte a fegyelmezés eszközét: ha nem lesz csönd az öltözőben, akkor nincs foci - közölte, majd kiment.

A fiúk erre éktelen lármában törtek ki.

Egymást túllicitálva kiabálták: "csönd legyen!", "csönd!", majd "kuss!" Mindenki szerette volna, hogy legyen csönd, ám sokan szerették volna, hogy az ő vezényszavukra legyen, vagy legalább ne a máséra - vagy csak szerették a hangjukat hallatni. És minél hangosabb lett a kiabálás, annál inkább.

Ez így senkinek sem volt jó. Mert azt nem lehet elviselni, hogy a testnevelés óra foci nélkül teljen, de azt sem, hogy a másik leüvöltse a fejünket, és mi némán tűrjük. Nyuszi enged, szamár szenved.

A helyzetet végül az mentette meg, hogy valaki rákezdett a "Mátyás király Gömörbe'"-kezdetű zseniális gyermekversikére, amihez hamar csatlakozott az egész csapat. A végére csönd lett.

A fiúk pedig boldogan fociztak, amíg el nem ballagtak.

*

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi és buta ország, és annak egy nagy és okos értelmiségi elitje. (Legalábbis az utóbbinak egy része így gondolta.)

Egyszer valaki ebből az elitből, hogy a közepéből-e vagy a pereméről, azt nem tudom, szervezett egy konferenciát. Hanem a levelezőlistát, amelyre a felhívás kiment, valaki rosszul állíthatta be, mert a bölcsészkonferencián részvételre hívó elektronikus üzenetet megkapta boldog-boldogtalan, a hadtudóstól a zenetanáron, a szociológuson, a jogászon és a közgazdászon át a mérnökig és az orvosprofesszorig.

Lett is ebből haddelhadd!

A tudós doktorok és professzorok egyetlen szombat délelőtt majdnem száz levelet írtak a listára, előbb udvariasan kérve, majd ahogy a listára írt levelek egyre sokasodtak, indignálódottan követelve, hogy vegyék le a címüket a listáról. És minél több lett a tiltakozó levél, annál többen tiltakoztak a levéláradat ellen.

Hogy a helyzetet végül mi mentette meg: néhány csitító üzenet a higgadtabbaktól, vagy egyszerűen csak az, hogy kitiltakozta magát mindenki, aki akarta, nem tudom. Csak annyit tudok, hogy ha még több levelet írtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Szólj hozzá!

Címkék: mese abszurd

A bejegyzés trackback címe:

https://hartland.blog.hu/api/trackback/id/tr778899782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.