Ócska, régi szar. Megérett a bontásra. Csodálatos, kétszer négy sávos autópályát építünk a helyére, amelyen szabadon áramolhatnak majd az emberek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások.
Tudjuk, tudjuk. A ledózerolt házért jár valami kártérítés. Hogy rohadnál meg. Nos, kapsz egy szép nagy, nullkilométeres japán lakóautót meg egy örökmatricát a sztrádára, és áramolhatsz te is. Még sofőrt is adunk hozzá. Ahmed bátran vezet, a késével pedig remekül elrendezi a közlekedési konfliktusokat. Is. Jól jártok vele, hidd el.
Tessék? Hogy te szereted ezt a házat? Na ne kezdd már. Ismerjük ezt a műsort. Most jön az, hogy itt nőttél fel. Meg hogy ez az otthonod. Nem érdekel. Nem állhatsz a haladás útjába. Ennek a háznak annyi, fogadd el. Örülj a változásnak! A változás jó. Különben is, te csak egy porszem vagy, és annak is elég fölösleges.
Micsoda? Hogy észrevetted, hogy mások házát is le akarjuk dózerolni? Persze. Mit gondoltál, elfér egy egész autópálya egyetlen ház helyén? Tudod, az autópálya hosszú. Igen, a fél város le lesz dózerolva. Nem, a mi házunk nem. Tudod, szeretjük. Ott nőttünk fel. Az az otthonunk.
Hogy akkor most összeálltok és választotok egy másik polgármestert? Na ne már. Azt? Hiszen az a fickó lop. Honnan tudni, honnan tudni, hát onnan, hogy mi mondjuk. Hogy legalább nem dózeroltatja le a házatokat? Kisszerűek vagytok. Hát nem látjátok, milyen buta? Jó-jó, van diplomája, de csak egy magyar egyetemről. Ráadásul hogy néz már ki. Öltözködni sem tud. Ízlése sincs. Amúgy láttátok már a főtanácsadójának a tudományos publikációs jegyzékét? Egy nagy nulla.
Lássátok be, jobban jártok a tízéves német lakóautóval meg az ötéves matricával, amit ajánlottunk.
Nem mondom, ha legalább egy tisztességes konzervatív polgármestert választanátok. Aki jó nyugati egyetemre járt. Aki jól öltözik. Aki ugyanazt mondja, mint mi, ugyanúgy gondolkodik, mint mi, és ugyanúgy irtózik tőletek, mint mi. Aki mi. Akinek van ízlése. Rögtön látná, hogy a szaros házaitok mennyire ízléstelenek, és ledózeroltatná őket.
Hogy a házaitok nem szarosak? Várjatok, mindjárt hozunk néhány szerencsétlen sorsú embert, és odaköltöztetjük őket a házatok vagy a kerítésetek tövébe. Akkor aztán.
Mi? Milyen rendelet? Hogy nem szabad más háza elé szarni? Ezt a rendeletet hozta a polgármesteretek? Ez embertelenség! Fasiszták vagytok! Eleve a házaitok puszta létezése fasizmus. Hiszen útjában vannak az autópályának. Megakadályozzák, hogy az emberek, az áruk, stb. szabadon áramoljanak. Ez populista gyűlöletpolitika. Ti gyűlölitek azokat az embereket, akik itt autókáznának, ezért direkt az útjukban tartjátok a házaitokat.
Ne nyavalyogjatok. Megmondtuk, hogy kaptok egy húszéves olasz lakóautót, azzal furikázhattok, de vállalkozhattok is, például árulhattok belőle fagylaltot, így az ingyen egyéves matrica lejártáig pont megkereshetitek a következő évi matrica árát.
Nahát, milyen sokan lettetek. Birkák. Jé, te ott nem a városi főiskola építészeti tanszékén dolgozol? Neked akkor erkölcsi kötelességed lenne kiállni a dózerolás mellett. Hiszen a mi építészettudományunk világosan kimutatta, hogy ezek a házak fasiszták. Majd odaszólunk a munkahelyedre, hogy legyen gondjuk rád. Jé, te meg nem a dózert kéne, hogy vezesd? Mars dolgozni! Hogy már másik helyen dolgozol? Csak nem a polgármester sógorának a cégénél? A mi sógorunk cége nem volt jó? Szemét fasiszta.
No, mi van, mit bámultok? Menjetek szépen haza. Úgy értem, a parkolóba, ahol kiosztjuk nektek a ponyvás utánfutókat, amelyekben majd laktok. Saját autót hozzatok, ha nem akarjátok puszta kézzel vontatni. Vigyázzatok, a sztráda díjköteles lesz. Na. Mozduljatok. Mi lesz már? Mi az ott a kezetekben? Jaj, ez fáj! Ezt nem tehetitek! Segítség! Futás! Na megálljatok! Nekünk befolyásos külföldi barátaink vannak! Akik erősebbek nálatok! Ezért még megfizettek! Majd... akkor aztán!...
