Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást, pedig Hillary Clintonra valamivel többen szavaztak. Fogjuk még hallani, hogy ez milyen antidemokratikus és igazságtalan. Liberális és baloldali barátaink talán éppen csak arról nem fognak ábrándozni, hogy avatkozzon már be végre valaki, hiszen, Amerikáról lévén szó, nincs, aki beavatkozzon.
De számít-e, hogy országosan Clinton egy kicsivel több szavazatot kapott, mint Trump?
Igen is, meg nem is.
1) Nem számít, mert az amerikai rendszerben az elnökválasztásnak olyanok a szabályai, hogy nem országosan kell nyerni, hanem az egyes államokban külön-külön. Ez a szabály, és ezt minden amerikainak iskoláskorától illik tudni. Egy versenyben a résztvevők úgy versenyeznek, ahogyan a keretek diktálják. Ezekhez igazítják a stratégiájukat. Nemcsak a jelöltek és a kampánystábjuk, hanem akár a szavazók is. Nem tudjuk, hogyan kampányolt volna a két jelölt, ha a szavazatokat országosan és nem államonként számolják. Nem tudjuk, hányan maradtak távol a szavazástól olyan államokban, ahol eleve lefutott volt a meccs. Clinton például Kaliforniában 62-33-ra nyert, New Yorkban 59-37-re, Washington D.C.-ben 93-4-re (!). Ha valaki ezeken a helyeken republikánus, legfeljebb a gesztus kedvéért vagy lelkiismeretből megy el szavazni. (Ugyanez áll persze az alabamai vagy az oklahomai demokratákra is).
Az országos eredményre hivatkozni olyan, mintha kiszámolnánk, hogy egy focibajnokságnak más lenne a győztese, ha egy-egy mérkőzésen a győzelem nem 3, hanem 2 pontot érne, vagy épp 4-et (szemben az 1 pontot érő döntetlennel és a 0 pontot érő vereséggel). Nincs értelme az összehasonlításnak, mert az már egy másik verseny, és a csapatok máshogy játszanak, ha mások a szabályok. (Régen a fociban csak 2 pontot ért a győzelem, és pont azért változtatták 3-ra, hogy a csapatok motiváltabbak legyenek a támadó szellemű játékra.) Vagy pedig mondhatnánk, hogy Portugália Európa-bajnoki címe "illegitim", hiszen egy "rendes" EB-n csoportharmadikként már ki kellett volna esnie az első körben. Igen ám, de az idei EB-n harmadikként is tovább lehetett jutni, és a portugálok ezt tudták. Szép teljesítményt nyújtott a magyar csapat, de abban a portugálok elleni 3-3-ban az is benne volt, hogy a portugálok eleve úgy mentek ki a pályára, hogy nekik a döntetlen sem rossz.
Nem tudjuk, mi lett volna a magyar-portugál meccs eredménye, ha a portugáloknak mindenképpen győzniük kell. Azt a meccset nem játszották le. Nem tudjuk, mi lett volna az amerikai elnökválasztás eredménye, ha nem államonként, hanem országosan összesítik a szavazatokat. Azt a meccset nem játszották le.
2) Hogy Clinton kicsivel több szavazatot kapott, az olyan szempontból viszont igenis számít, hogy az amerikai "baloldal" nem omlott össze. Beleszaladt egy hatalmas pofonba, elvesztette az elnökválasztás mellett a szenátusi és a képviselőházi többségét is, de attól a tábor még egyben van. Legközelebb újra nyerhetnek. Amerikában továbbra is két, nagyjából egyforma nagyságú tábor néz farkasszemet, és bár a politikai hatalom ezúttal a republikánusoké lett, a demokratáknak továbbra is megvannak a pozícióik abban a gazdasági-, társadalmi-, kulturális-, szórakoztatóipari- és médiaelitben, amely most is majdnem egységesen sorakozott föl Clinton mögé, Trump ellen. Az amerikai "baloldal" csatát vesztett, ám a háborút még megnyerheti.
(Félreértés ne essék: mindezt úgy írom, hogy örülök Trump győzelmének, akkor is, ha nekem ebből személy szerint csak károm származik. Nem csak haszon és kár létezik a világon.)
Valójában az eredmény nagyon szoros volt, egy hajszálon múlott - nagyjából azon, hogy Trump kis többséggel győzni tudott néhány olyan államban is, amely egyébként a demokraták bázisának számít. Nincsen sok értelme grandiózus elméleteket megfogalmazni arról, hogy miért győzött Trump. Taktikai győzelem volt, más taktikával vagy más jelölttel ugyanígy nyerhettek volna a demokraták is. Olyanokat pedig egyenesen ostobaság mondani, hogy "Amerika így döntött", "Amerika ezt vagy azt akarja", erre vagy arra "igent vagy nemet mondott", "az amerikaiak" így vagy úgy.
Választási infografikákban szokás beszínezni a térképen a különböző területeket olyan színűre, amilyen párt jelöltje ott nyert. Ez megtévesztő is lehet, hiszen ha az egyik helyen A jelölt nyer B-vel szemben 52-48-ra, míg máshol B győz ugyanilyen arányban, az a valóságban csak 4%-os különbség, a térképen mégis úgy tűnik, mintha két teljesen különböző országról volna szó. Ugyanígy divatos - néha jóindulatúan - a különböző társadalmi csoportok "beszínezése" is. A jóindulatú általánosításoknál viszont sokkal gyakrabban hallunk és fogunk még olyanokat hallani, hogy Trump szavazói a vidéki fehér bunkók, míg az okos városi diplomások Clintonra voksoltak. Ezzel az egyik baj az, hogy nem igaz. Trump a diplomások körében csak 52-43-ra kapott ki, a diploma nélküliek csoportjában is csak 8%-kal győzött, a diplomásokon belül a fehérek között ugyanakkor pár százalékos különbséggel még nyert is.
A másik baj, hogy olyan liberálisok gyártanak és adnak tovább ostoba és megbélyegző sztereotípiákat, akik más esetben harciasan kiállnak mindenféle sztereotípia ellen. Olyanok vidékifehérbunkóznak most, akik más, általuk kivételezetten kezelt csoportok esetén a hasonló gondolatoknak még akár az egészen civilizált, statisztikával alátámasztott felvetését is rasszizmusnak, egyéb -izmusnak vagy valamilyen fóbiának bélyegeznék. Olyasmiket mondanak, aminek a töredékéért is kirekesztenének és tönkretennének másokat. Az első pontra visszatérve pedig: olyan emberek hivatkoznak a "többségre", akik más esetben a procedurális demokrácia legelszántabb hívei.
Röhögjünk a képükbe.
