Hartland

Népszerű vitatéma mostanság, hogy vonatkozik-e a médiatörvény a blogokra és kommentekre, és hogy egyáltalán jó dolog-e, ha álnéven bárki tetszése szerint írogathat, vagy vessünk véget ennek. Nem sokan tudják, de a kommentbűnözés már az ókori görögöknek is komoly fejfájást okozott. Erről szól az alábbi kis mese.

*

Réges-régen, amikor Athén még Hippiász és Hipparkhosz türanniszát nyögte, a napsütötte Égei-tengeren volt egy aprócska szigetállam: Polithika. Büszkén őrizte függetlenségét és demokratikus berendezkedését. A polithikaiak a sziget ügyeit az Agórán vitatták meg, és négy évente itt választották meg vezetőiket is. Néhány év múltán azonban a demokrácia veszélybe került. Az Agóra sajnos a szigetet uraló hegy tetején volt, ahová sokan lusták voltak felgyalogolni; egyeseket a népgyűléseken tolongó tömeg riasztott el; mások pedig a korrupció átható bűzére hivatkozva maradtak távol.

Egy találékony polgár elmés javaslattal állt elő a helyzet orvoslására: kössék össze Polithika házait egy jó akusztikájú, föld alatti csőrendszerrel, így a polgárok az otthon kényelmében üldögélve is vitatkozhatnak az állam ügyeiről! A csőrendszert meg is építették a köztiszteletben álló vállalkozó, Rhokonosz Partkhasszisz vezetésével. Polithika kicsiny sziget, ám kora egyik legfejlettebb civilizációja volt: a házak árnyékszékeiről már akkor, kétezer-ötszáz évvel ezelőtt szennycsatorna-rendszeren keresztül távozott mindaz, aminek egy ilyen helyről távoznia kell. A Partkhasszisz javasolta néhány apró kiegészítéssel a rendszer beszélgetésre is alkalmassá vált. A csatornákat átalakították, hogy jobban vezessék a hangot. A polgárok otthonaiban az árnyékszékek falába szájmagasságban lyukakat vágtak, és ezeket összekötötték a már meglévő, föld alatti csatornahálózattal. A polithikaiak most már úgy politizálhattak, hogy ki sem kellett lépniük házuk falai közül!

Kissé zavarták ugyan őket a beszélgetésbe szükségszerűen beszűrődő egyéb hangok, és a terjengő szag is (amiért is a népnyelv az új rendszert Szagórának nevezte el), ám bőségesen kárpótolva érezték magukat mindezért azzal, hogy otthonról vitatkozhattak, és akár névtelenül is hozzászólhattak a polisz ügyeihez. Bemutatkozni azért illett a Szagórán is, ám erre a legtöbben álnevet használtak. A szavakkal ügyesen bánó polgárok hamarosan egész beszédeket mondtak a Szagórán, s ezt a tevékenységüket - ki tudja, talán a beszédüket aláfestő árnyékszéki hangok miatt - blogolásnak nevezték. Ők voltak a blogoszok, beszédeik végén pedig a többiek, a kommentészek is hozzászóltak.

Polithika polgárai azonban hamarosan kénytelenek voltak szembesülni a Szagóra bevezetésének nem kívánt következményeivel. Egyes kommentészek álnéven egészen durva hangnemet engedtek meg maguknak. Mások még ennél is messzebb mentek. Az egyik polgár, aki esztelkúrtadgonosztörpész álnéven kommentelt, rendszeresen hangos böfögés formájában fejtette ki véleményét. Kündüsz álnevű ellenlábasa nem akart alulmaradni, ezért megtanulta, hogyan irányíthatja szellentéseit úgy, hogy azok a hallgatóság számára érthető beszédhangokat formázzanak, és a továbbiakban szellentésekben fejezte ki magát. Volt olyan is, aki komment helyett egyszerűen fekáliadarabokat szórt a lyukba, ám ez fel sem tűnt a rendszerből egyébként is áradó szag miatt.

Időközben Polithika vezetése új médiatörvényt alkotott, amelytől egyes polgárok a szólásszabadságot féltették, a Szagóra blogoszai és kommentészei pedig élénken vitatkozni kezdtek, vajon csorbítja-e az ő szabadságukat az új törvény.

- Csorbítanák a szabadságomat, mi? - kiáltotta hetykén az egyik ismert blogosz, Tótász Omega Árpisz - Rendben, ezután csakis a legnagyobb tisztelettel beszélek a Tekintetes Arkhón Úrról, de a nevének minden említése után elfingom magam - bizonyítsák be, hogy nem véletlen volt!

- Márpedig a törvény szerint bármelyik blogoszra vagy kommentészre lecsaphatnak a hatósági pribékek - aggodalmaskodott a Vinszentosz blogosz-csoport tagja, Kettész - Polithika szigetén türannisz épül!

- Csak nem a nyivánosan szellentők "jogait" védi? A Szagórán talán nincs helye a törvényesség uralmának? - replikázott Elpethosz, aki újabban Levisz Arkhérosz néven kommentészkedett - A véleménynyilvánítás nem korláttalan szabadság! Sőt, a polisz ügyeiről méltóképpen vitázni csakis illendő külsőségek között, fehér abrosz mellett, mükénéi cserépedényekből krétai bort kortyolgatva lehet! Aki ezt nem érti, az nem igazi polgár. Én már át is alakíttattam az árnyékszékemet a fentieknek megfelelően.

Hasonlóan vélekedett egy idős polgár, Michnész is, aki ritka módon az igazi nevén szólt hozzá: - Ami itt folyik, az fekália, kérem! A fedorészhez hasonló, álnéven siránkozó liberálisok a szabadság jelszavát hangoztatva nem mást, mint a mocskot és a zsíros üzletüket mentegetik! Be kell vezetni, hogy a Szagórán minden polgár csak a valódi nevének bemondása után szólalhasson meg!

- Igazi néven kommentészkedni? - hördült föl erre a kolbászosz álnevű - Hogy a halászt bármikor elbocsáthassa a hajó kapitánya, ha nem ért egyet vele?

- Ugyan, kedves Michnész, ez LOL, sőt, WTF - vette védelmébe a kommentészeket ergész, a Mandineroszok néven ismert blogosz-közösség egyik vezetője - A rendszerből áradó fekáliaszag persze büdös, de azonnali visszacsatolást kapunk általa. És hát nem ugyanez folyik a nyilvános árnyékszékeken is? Különben is, még mindig jobb, ha hagyják, hogy a nép itt, a Szagórán dobálja a fekáliát, mint hogy fölvigye az Agórára és azt borítsa be vele.

- Nincs igazad, ergész! - méltatlankodott bétabétaiótanikkosz - A Szagóra lassan erősebb hatalmi ág, mint az ötszázak tanácsa! A sztratégoszok pedig nem merik letörni a hatalmát, mert gyávák hozzá! Megmondtam már ezerszer: mindennek a kotszoszi beszéd az oka!

- A Mandineroszok bedobálják a mellszobraimat a Szagórára, hogy az elvetemült kommentészek űríthessenek rá! - panaszkodott Galamuszikaá - Le is mentem és összegyűjtöttem, ami rá hullott, itt van!

- Tartsuk tiszteletben a névtelenséget. Ne legyünk olyanok, mint gonoszbanyisz - javasolta elGabrosz, a híres jósdáról önmagát szerénytelenül Delphoi Büphének nevező kommentész-klub tagja. A sziget egyik filozófusára, Árulkodosz Matekoszra utalt ezzel, aki gonoszbanyisz álnéven kommentészkedett, és rendszeresen hallgatózott a házak budiablakainál, hogy kifürkéssze, majd a Szagórán szétkürtölje, melyik álnevet melyik polgár használja.

Így vitatkoztak a derék polithikaiak, nem is sejtvén, hogy milyen halálos veszedelemtől mentette meg őket a Szagóra. A szigethez ugyanis a perzsák hajóhada közeledett, hogy Hellász többi államával együtt leigázza Polithikát is. A perzsa király csónakokon az éj leple alatt huszonegy kémet küldött a szigetre, akik napokkal később kitikkadtan, háborodott elmével, zavaros beszámolókkal tértek vissza a flottához. Egyesek szagorarchiáról, mások a bérkommentészek rettenthetetlen zsoldoshadairól beszéltek, megint mások a Polithika szigetét lakó, emberevő szörnyekről, a trolloszokról hápogtak. Néhány kémet a király tiszteletlenség miatt kivégeztetett, mert érthetetlen beszámolójukat kizárólag böfögések és szellentések formájában adták elő. Bölcs tanácsadóira hallgatva a király végül úgy döntött, hogy a szigethez vezető hajóutak mentén óriási cölöpöket veret a tenger fenekére, a vízből kiálló tetejükre pedig figyelmeztető feliratot helyezett el:

"Polithika. Vigyázat! Ragályos elmebaj! Továbbutazás csak saját felelősségre!"

Így történt, hogy Polithika szabad és független maradt. Amikor a perzsák után az athéniak próbálták a szigetet meghódítani, Polithikához közeledve meglátták a feliratot, lefordították, majd visszafordultak - de előbb még kiegészítették a görög fordítással. Így tett utánuk is minden hódító, a rómaiaktól a törökökig, sőt, a modern Görögország sem csatolta magához a szigetet. Idén állítólag egy német küldöttség is hajózott arra, mikor felmérte, hogy milyen szigetekért cserébe volna hajlandó a görög államadósságból engedni valamit - legalábbis az Égei-tenger kikötői kocsmáiban részeg tengerészek azt beszélik, hogy a perzsa király figyelmeztető felirata már németül is olvasható.

Polithika polgárai pedig azóta is blogolnak és kommentészkednek, ha ki nem haltak.