A mai vendégposztban a Bölcs Boldi Bácsi ad az ellenzéknek néhány tanácsot:

*

Kedves Orbán-váltók!

Látom, szeretnétek elszámoltatni a Jó Pásztort. Nagyon helyes: megbízatásának lejártával mindenkinek el kell számolnia, különösen annak, akiről ordít, hogy nem akar. Az ügyetlenkedésetekről szóló elemzéseket és tudósításokat olvasgatva megszánlak benneteket néhány jó tanáccsal. Mit kell tennetek, ha szeretnétek, hogy legalább esélyetek legyen?

1) Ne kényszerítsetek ránk rögeszmés víziókat!

Ebben az országban sok embernek mindössze annyi a víziója, hogy szeretne normálisan élni, dolgozni, gyereket nevelni és élvezni a szabadidejét. A maradéknak viszont annyiféle víziója van - keresztény-konzervatív, nemzeti radikális, népi-nemzeti, alterbalos, balliberális, ökoizé, szájkapitalista, és még sorolhatnám -, hogy ha bármelyik rá akarja erőszakolni az övét a többiekre, kisebbségben marad. Abba pedig hosszú távon csak belebukni lehet, ahogyan Gyurcsány is belebukott. A Fidesz is bele fog bukni előbb-utóbb abba (előbb és csendesen vagy utóbb, de zajosan), hogy egymillió ember szája íze szerint rendezné be az országot a többi kilencmilliónak is. Vagy 1:9 helyett 1,5:8,5, nekem mindegy. Amikor az SZDSZ még kormányzott, volt az néha 0,3:9,7 is - de hát pont nektek magyarázzam? Ha vízió, akkor találjatok olyat, ami legalább kétmillió embernek tetszik, és úgy-ahogy elfogadja még három-négymillió. Azzal már lehet kezdeni valamit.

2) Kezdjétek el gyakorolni már most!

Mivel az új választási rendszer az összefogást jutalmazza és ti egyébként is hegynek fölfelé játszotok, nem ússzátok meg, hogy megállapodjatok egymással. Ehhez pedig már most el kell kezdenetek búcsút venni a rögeszmés vízióitoktól. Például az MSZP megígérhetné, hogy nem akar majd osztogatni, a képviselői pedig ezen túl mindig józanul szólalnak föl a parlamentben (mert nem egyedül vagy, Tibor). Az LMP elfelejti a paksi erőmű bezáratását és az állampolgári alapjövedelem ötletét. A Milla lemond a fogolydilemma-játékról, a vérballiberálisok a középosztály-gyűlöletről, a DK pedig Gyurcsányról, Debreczeniről és Bauerről, azaz tulajdonképpen önmagáról - tőlük úgyis ez az egyetlen értelmes gesztus, amire még képesek.

3) Ne vegyetek föl a szekérre csak úgy bárkit, aki az út szélén segget riszál és integet nektek!

Ha bejelentkezik nálatok például Kuncze vagy Fodor Gábor, vagy valaki hasonló, gondoljatok bele: az ő politikai életművük annyi, hogy megutáltatták magukat egy egész országgal, megbuktak, és taccsra tették a magyar liberalizmust. Egyszer már elküldtük őket a fenébe. Akarjátok megtudni, hogy megtesszük-e még egyszer? Dehogy akarjátok. Biztos, hogy ilyen csapattársakat szeretnétek? Ezek az emberek nem segíteni akarnak nektek, hanem újra helyet kapni a tutiban. Ha tényleg segíteni akarnának, csendben félreállnának. Ha pedig újjászületett millás ex-jobboldali tollnok zörget, hogy lenne lángoszlopotok, azért olvassátok el, hogy miket írt négy évvel ezelőtt, és gondoljatok bele, vajon mit ír majd négy évvel ezután. Különben is, úgy tudtam, hogy ti büszkén megvetitek azt, akinek a jobboldali lakájmédia adott munkát, etette, ruházta, díjazta, és csinált belőle valakit. Ballib médiamunkások persze felismerhetik benne a rokon lelket. De médiamunkásból már van nálatok elég.

4) Ne nagyon szervezzetek tüntetést!

A tüntetés a legrosszabbat hozza ki az emberekből. A szervezők hülyéket hívnak meg szónokolni, akik baromságokat beszélnek. A lelkesen tapsoló tömeg birkanyáj benyomását kelti, elállja az utat, hangoskodik, hülye pofákat vág, szemetel. A tömegben ráadásul hiába normális akár az emberek 99 százaléka - mindig akad néhány hibbant, nevetséges és ellenszenves figura is, és biztosak lehettek benne, hogy a média őket fogja fényképezni. Értem persze, ha néha meg akarjátok mutatni magatokat, erre vonatkozik az utolsó tanács:

5) Ha mégis tüntetést szerveztek, legalább maradjatok csöndben!

Végül is az köt össze benneteket, amire nemet mondtok, és nem az, amire igent. A nemet pedig minek részletezni? Vegyetek példát a békemenetesekről. Ők legalább jól tudják, milyen ciki lenne, ha Selmeczi Gabriella, Varga István, Rétvári Bence vagy éppen Bencsik András szónokolna nekik. A tieitek nem jobbak annyival, hogy érdemes legyen miattuk órákig nyújtani egy olyan rendezvényt, amire tulajdonképpen tizenöt perc is elég volna. Én se nyújtom, olvassátok el inkább Professzor Pizka kiváló posztját.

Ha e tanácsaimat megfogadjátok és megnyeritek a 2014-es választást, a győzelmetek éjszakáján megnézlek majd benneteket a tévében és az egyik szemem rögtön sírva fakad, hogy milyen korlátolt, ostoba, csillogó szemű idióták fognak kormányozni. (Hogy köztük tolvajok és gazemberek is, azt már nem is mondom, az alap.) A másik szemem viszont nevetni fog, hogy a helyükre külditek a mostani hataloméhes, arrogáns, inkompetens bunkókat. Ha nem fogadjátok meg a tanácsaimat és veszítetek, akkor a hataloméhes, arrogáns, inkompetens bunkók maradása miatt sír majd az egyik szemem, a másik viszont a ti csúfos bukásotokon fog nevetni. Látjátok, nekem mindegy. A tanácsok ingyen voltak. Nem kell megköszönni. Na menjetek szépen játszani.

Mára ennyit mond nektek:

A Bölcs Boldi Bácsi

*

Ingyen tanácsok?! Boldi bá', maga egy lúzer! Nem kap birkapörköltet.