Tegnap este két olvasói levél is érkezett hozzám azzal a kéréssel, hogy tegyem közzé. Mindkét feladó a nevének elhallgatását kérte. Az első levelet egy külföldre távozott honfitársunktól kaptam, és angolul van:

A Sad Hungarian Emigré's Songlet

Bear with me, my Western friends
For the recent nasty trends
In Hungarian democracy
Are not my evildoing
Me the evil booing
If he reads my blog, can only see

My blog Mr. Orban
Would love to kill or ban
So do not think I'm just one of my kind
In fact I'm one of yours
No regret, no remorse
Glad to have left that racist scum behind

A whole country of rascals
- Barbarians, Vandals! -
Coming from some wretched mother's tube
In Vienna still blue
But further down just goo
I know it's not the same river Danube

The Westperson's burden
Is yours to take up - burst them!
At all cost help us get rid of them please
When everything is done
They will have to run
In slippers which will be Vietnamese

*

A másik levelet egy vidéki olvasóm küldte, aki a helyi iskola diákújságjából mellékelt egy szerinte érdekes cikket:

Otrompf Bandi: Ez azért már durva

Biztosan hallottátok, mi volt a múltkor a vécében a böhöm Bagonyádinak, a suli új bikájának a gyúrós haverjai és aközött a szemüveges kis nyüzüge között, akinek piszkálta a csőrét, hogy einstandoljuk az alsósok tízóraiját. Azok után persze, hogy már a Nyelvenczy, a Bagonyádi csicskája is azt mondta, hogy talán kicsit eldurvultak a dolgok, most úgy tűnhet, hogy én is a Bagonyádit védem. De én tegnap is azt írtam volna, mint ma, csak nem voltam gépközelben, bocs.

Szóval igen, ez kicsit már túlzás volt. Igaz, a múltkor mi magunk is azt írtuk (konkrétan a Bódés Bandi, nem én), hogy az ilyen szemüveges kis nyüzügék seggét szét kell kúrni. Különben a végén a tanárokhoz vagy a szülőkhöz rohannának árulkodni néhány szaros tízórai meg pár saller miatt. De mi nem úgy gondoltuk. Csak felcseszte az agyunkat, hogy egy ilyen kis buzgómócsing jogokról hadovál. Nehogy már ő mondja meg, hogy nekünk mit szabad. Különben is, a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Na mindegy, történt, ami történt.

A böhöm Bagonyádit eddig pont azért bírtuk, mert még mindig jobb volt, mint a Nyakas, aki a kirúgásakor lelépett a diák sportkör pénzével. Bagonyádival ki lehet jönni, ha rendesen tejelsz. Az iskolaudvaron szedett védelmi pénzekből még vissza is csorgat egy kicsit, amikor megengedi az alsósoknak, hogy suli után kijöjjenek velünk a délutánra bérelt műfüves pályára szurkolni és labdát szedni nekünk. Ez az incidens viszont most kicsit felkavarta az állóvizet.

Na persze nem is a nyüzügét akarom védeni. Az egyik szünetben pénzt adott az egyik nyominger alsósnak, aki bömbölt a tízóraija meg a zsebpénze meg pár tockos miatt, hogy majd suli után hazafelé vegyen magának valami kaját. Az iskola házirendjében pedig ott van, hogy nem lehet pénzt behozni. Ez a szabály. Ahogy a sportban, az iskolai életben is az lenne a fair, ha mindenki betartaná a szabályokat. Na mindegy, én nem akarok bántani senkit, főleg a Bagonyádit nem, csak azt szeretném, ha lenyugodna végre mindenki, és visszatérnénk a normális kerékvágásba.