Internetes vitákban időről-időre fölmerül, hogy a nickek miért "névtelenül" írnak, és miért "nem merik vállalni" az igazi nevüket. Különösen közéleti emberek és politikusok szeretnek büszkélkedni azzal, hogy lám, ők bátran a saját nevükön írnak, bezzeg a kommentelő a névtelenség homályából válaszol - mintha emiatt már eleve nem is lehetne igaz vagy értékes, amit ír. Legutóbb a Mandineren Lányi András méltóztatott nem is olyan burkoltan kannibálnak nevezni bennünket, álneves bloggereket és kommentelőket. Nem ő az első. Több közéleti szereplő és politikus is követett el már ilyesmit, vagyis Lányi András helyett szerepelhetne a címben bárki más, aki neves emberként a névtelenség miatt méltatlankodott. Így alakult.

Szerintem pedig a névtelenség nehezményezése vagy átgondolatlan, vagy még rosszabb: tisztességtelen.

Először is, nem vagyunk mi annyira névtelenek. Többen ismerjük egymást, sokan pedig hagyunk magunk után annyi egyéb nyomot is, hogy aki akarja, kiderítheti, kik vagyunk. Nem mintha fontos lenne. De fogadjuk el, hogy nincs rá ideje, motivációja vagy képessége - akkor az ő számára tényleg névtelenek maradunk. Ha a fenti érvet ily módon zárójelbe tesszük, akkor jöhetnek a névtelenség védelmében a fő érvek.

Névvel írni költséges.

Nem arra gondolok elsősorban, hogy vannak emberek, akik tényleg megüthetik a bokájukat még egy kulturáltan kifejtett vélemény miatt is. Ez remélhetőleg ritka, bár nem olyan irányban haladnak a dolgok, hogy ritka is maradjon. Az ilyen helyzetben lévő emberek számára tényleg nagy a saját névvel írás költsége. Nem is az otromba trollokra gondolok - bár az adatvédelmi jogok őket is megilletik. (Jól is néznénk ki, ha csak annak a jogait kellene tiszteletben tartani, akit amúgy is kedvelünk.)

Arra gondolok elsősorban, hogy a blogolással és a kommenteléssel a magánszféránknak egy része úgy válik - írásban rögzítve - maradandóvá és hozzáférhetővé, ahogy az internet nélkül elképzelhetetlen volna, legfeljebb egy diktatúrában történhetne meg, ahol minden szavunkat le- és kihallgatják. Élőszóban tudhatjuk és megválogathatjuk, hogy kivel beszélgetünk és ki hall még minket, kit mibe avatunk be. De a szó még ott is elszáll. Az internet nyilvános blogjain és fórumain viszont a magánszféra (privacy) és a szabadság védelmére a névtelenség a legegyszerűbb eszköz. Magánszférára szükségünk és jogunk van, feladása tehát - például a saját név közzétételével - még bármilyen félni- vagy szégyellnivaló hiányában is költség, amelynek a megfizetését mindenkitől egyformán elvárni nem tisztességes dolog.

Az ár megfizetését aszerint várhatjuk el, ahogyan a haszon eloszlik.

Lányi András ismert értelmiségi, neves közéleti figura, kandidátus és egyetemi docens, több könyv szerzője, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje. Neki tehát jelentős haszna volt/van a közéleti és politikai szereplésből - amit nem hiszem, hogy bárki sajnálna tőle, ugyanakkor ezért aztán természetes is, hogy a saját nevén ír. Akit az ország (vagy legalább egy része) azért fizet és azért becsül, hogy vegyen részt a politikában és a közéletben, attól el is várható, hogy ne álnéven írjon. Ez vonatkozik mindenkire, aki legalább részben a politikából él: politikusra, újságíróra, valamely politikai oldalon anyagilag is érdekelt megmondóértelmiségire, minisztériumi tisztviselőre, politikai kinevezettre, holdudvar-tagra. Bosszantó dolog a "civil" vagy "hobbiblogger" álruhába bújt fizetett ágens. Ezzel szemben a kedvtelésből író blogger vagy kommentelő "haszna" legfeljebb a jó szórakozás, esetleg néhány barát, néhány elismerő hozzászólás (meg persze sok gyalázkodó). Miért kellene ugyanazt az árat fizetnie, mint a közéleti embernek, a politikusnak vagy a publicistának?

Ez a baj tehát azzal, amikor "neves" emberek a névtelenséget vetik az internet vademberei és kannibáljai szemére: ugyanazt az árat fizettetnék meg velünk, pedig a haszonból mi még csak nem is kérünk.

Tisztelettel: egy fityiszt, azt fizetünk.