Amióta Orbán Viktor kimondta, hogy "háttérhatalom", ezen pörög a fél magyar internet. Amit eddig kipörgött magából, az megint a politikai táborok közötti "racionális párbeszéd" lehetetlenségét mutatja. A balliberális térfélen általános vélemény, hogy aki háttérhatalmat emleget, az őrült vagy gazember. A jobboldali térfél ehhez képest elég csendes, vagy a neten kisebbségben van, vagy csak nem olvasom eleget.* Akkor összefoglalom röviden.

*Így jár, akinek nincs ideje rendesen blogolni és darabokban írja meg a posztjait. Mire kész lesz ez a poszt, a Mandiner már ki is tett két jobboldali véleményt, az egyiket három évvel ezelőttről! De most már élesítem ezt a posztot, ha egyszer dolgoztam vele, hadd legyen meg itt is, hogy:

A háttérhatalom természetesen létezik. Soros György pedig ellenség. (Van, akinek barát. Ő dolga.)

Soros György olyan ember, akinek határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen legyen a világ, és rengeteg pénze is van hozzá, hogy a világot az elképzelései szerint befolyásolja. Van saját egyeteme, kutatóintézetei, médiája, és még arra is marad pénze, hogy politikai kampányokat (most pl. Hillary Clintonét) és a neki kedves célokért dolgozó független civileket támogasson. Tekintélyes professzorok, szakértők, nagy tömegeket elérő véleményvezérek és időnként a nevezett "független civilek" szólnak és tesznek napi nyolc órában, főállásban azért, hogy a világ egy kicsit közelebb kerüljön ahhoz, amilyennek Soros György álmodja. Minek nevezzük ezt, ha nem hatalomnak? Akik úgy gondoljuk, hogy az általa kívánt úton ránk csak pusztulás vár, minek tartsuk őt, ha nem ellenségnek?

Természetesen a hatalmi hálózat nem úgy működik, hogy Soros György odatelefonál az egyetemre vagy a szerkesztőségbe és lediktálja, mit mondjon másnap a nemzetközi hírű szakértő és mi legyen a mértékadó vélemény. Képzeljünk el egy kockásinges tanárt, aki egy kisvárosi középiskolában szervezi a tanárok tiltakozó mozgalmát! Képzeljük el, hogy a Fidesz által kinevezett iskolaigazgató rászáll, szigorúan ellenőrzi minden lépését, és a legkisebb szabálytalanságért is bünteti. Azt hiszem, a balliberálisok egy emberként kiáltanának elnyomást, pedig nyilván ők maguk sem gondolnák, hogy Orbán Viktor személyesen utasítaná az igazgatót. Nem: egy ilyen igazgató magától is "tudja, mi a dolga", hiszen eleve azért is lehetett igazgató. Talán még hisz is benne, hogy ezzel jó ügyet szolgál.

Valahogy így működik a Soros-féle gépezet is. Eleve az kerül bele és az marad bent, aki magától is tudja, mit kell tenni, mondani, sőt, gondolni. Előny, ha hisz benne, hogy ezzel jó ügyet szolgál. Sok-sok ilyen ember együtt, sok humán tőke, szervezetten, médiával és pénzzel megtámogatva, esetenként egy-egy általuk irányított intézmény presztízsét is felhasználva pedig hatni tud a közvéleményre és ezzel a világ alakítására. Soros György nem bábjátékos, aki egymaga rángatná dróton az általa megvett embereket - inkább szponzor, szervező és hadvezér, aki sereget gyűjt és finanszíroz, hogy a világot a saját - és feltehetően az emberei által is osztott - eszméinek megfelelően alakítsa.

Ez pedig hatalom. Persze nem Soros az egyetlen, akinek ilyen hatalma van. Ott van például Mark Zuckerberg, akinek szintén rengeteg pénze van, a Facebook révén pedig úgy alakíthatja a közvéleményt és úgy szólhat bele akár az amerikai elnökválasztásba, hogy nehéz legyen rábizonyítani. Elég csak egy kicsit manipulálni, hogy milyen cikkek szerepeljenek a hírfolyamon, és ha csak az emberek néhány százalékát sikerül befolyásolni, az már eldönthet egy szoros választást. Aki jobban utánanéz, találhat még bőven gazdag és befolyásos embereket, alapítványokat, intézményeket, valamint a nyugati világ társadalmi, gazdasági és kulturális elitjéből számos figurát, akik ennek a lazán szervezett és informális, ám nagyjából egységes célok szerint működő véleménybefolyásoló hatalmi hálózatnak a részesei.

Ez a hatalom nem szeretné, hogy hatalomként gondoljunk rá. Nem akarja, hogy annak lássuk és nevezzük, ami. Azt szeretné, hogy úgy gondoljunk rá és hálózatára, mint filantróp üzletemberekre, zseniális és jó szándékú vállalkozókra, megfellebbezhetetlen objektivitással nyilatkozó, tekintélyes tudósokra, kiváló és nekünk jót akaró független szakértőkre, bölcs filozófusokra, okosan, jó tollal és jó szívvel író független véleményvezérekre és persze nemes célokért önzetlenül küzdő, független civilekre. A nevezettek egy része pedig talán saját maga is elhiszi mindezt, és nem látja, hogy egy hatalmi hálózat része. Aki mégis fölveti ezt, azt jó esetben őrültnek, rosszabb esetben elvetemültnek és gonosznak bélyegzik, mindkét esetben a nevetségessé tétel és az undorkeltés eszközeivel - pontosan úgy, ahogyan az egy rejtőzködni kívánó hatalomtól várható.

Ilyesmi lehetne ugyanis a "háttérhatalom" definíciója: a nyugati világ elitjének irányából szervezett, anyagi és humán tőkével bőségesen ellátott, ugyanakkor választói felhatalmazással nem rendelkező, valamely politikai-társadalmi-gazdasági-kulturális célrendszer elérése érdekében többé-kevésbé összehangoltan tevékenykedő és befolyást gyakorló szervezetek és egyének hálózata, mely tevékenységének politikai/hatalmi természetét stratégiája részeként elrejtené.

(Szegény Csurka Istvánnak mégis lehetett valamelyes igazsága a szakértelemről és a bolsevista trükkről.)

Csak hát az a baj, hogy mire szegény Orbán Viktor ezt kimondja a rádióban, a hallgatók elkapcsolnak. Rövid elnevezés kell - és hogy nevezzünk egy hatalmat, amely hatalom-jellegét elrejtve a háttérben akar maradni? Úgy bizony.

A szóhasználatban persze nyilván van egy fricska is. Jelzés, hogy nem zavar minket, ha emiatt őrjöng a balliberális oldal, felmondjuk velük a békét, miután ők rég felmondták velünk, nem teszünk nekik semmiféle gesztust, mert nem érdemes (ne tegyetek, tudom, próbáltam), nem akarunk nekik a politikában semmiféle módon megfelelni, mert nincs értelme. A gesztusainkkal együtt is büdös mucsai parasztnak és a mocsárral együtt lecsapolandó békának fognak tartani, és akkor már inkább álljunk bele a konfliktusba, tartsuk őket mi is annak, aminek, és tartsuk is magunkat ehhez. Egy jobboldali kormánytól most már el is várom ezt a hozzáállást. Modus vivendi most már legfeljebb a politikán kívül lehetséges.

Van azután a szóhasználatban egy adag dac is, nyilván azért is, mert másunk a dacon kívül nem sok van, az ország rosszul áll, és mozgósítani kell. Állítólag a háttérhatalom uralkodik a világon - ha ez kissé túlzás is, annyi igazság van benne, hogy a nyugati világban részben tényleg övé a hatalom: a nézetei széles körű támogatást élveznek, és jó viszonyt ápol az előtérben álló, megválasztott hatalommal. Ezek a hatalmak, a nyugati világ egyes "előtér-hatalmai" a háttérhatalommal szövetségben fenyítenék a lázongó félgyarmatot, Magyarország pedig, bár Orbán Viktor szeret biztató dolgokat mondani, hozzájuk képest kicsi és gyenge. Az Audinak van gyára Győrben, és nem a Rábának Ingolstadtban. Amerikából mondják meg, hogy kinek nem lehet szobra Székesfehérváron, és nem Felcsútról, hogy mit mondhat Bill Clinton. Az EU-nak lakosságarányosan a 2%-át adjuk, ez arra lesz elég, hogy ha majd ötmillió migránson kell osztozni, rögtön jusson nekünk százezer. Amerika küld épp szárazföldi csapatokat a szomszédunkba, Romániába, és nem a Magyar Honvédség Mexikóba. Ebből persze akár az is következhet, hogy adjuk fel, fogjuk be a szánkat, esetleg álljunk át az erősebb csapatba. De az ellenkezője is.

Ígértem még valamit. Valami kevésbé jelentős dolog volt, aminek nem sok köze van a témához. Részben kattintásvadászatból és az olvasó meghökkentése végett írtam bele a címbe, de annyira nem volt fontos, hogy sajnos elfelejtettem.

Ja!

Megvan.

Hogy Soros György zsidó. Nos, ez engem egész mostanáig nem érdekelt. Sőt: most sem, és ezután sem fog érdekelni. Nem számít. Nem is tudom, nevezhető-e még Soros György zsidónak, van-e bármi köze a zsidósághoz a felmenőin kívül. De mindegy. Nem ezért nem szeretjük. A származás emlegetése tulajdonképpen a háttérhatalom és vele a liberálisoktól a kommunistákig terjedő baloldal érdekeit szolgálja, hogy Szigetvári Viktor és elvbarátai eljátszhassák a jól begyakorolt, menetrendszerű és egyre unalmasabb aljasságaikat. Ne üljünk fel ennek, otromba zsidózás helyett legyintsünk az aljas indokból antiszemitázókra és beszéljünk inkább hatalomról, pénzről, befolyásról, érdekütközésekről.

Ezt elősegítheti még valami, aminek viszont a Fidesz nem fog örülni, de hát ez van, és azért rájuk is fér, hogy ne örüljenek mindennek. Nevezhetjük a jelenséget a háttérhatalom paradoxonának is:

Minél többen ismerik fel a háttérhatalom természetét és minél kevesebben hiszik el róla, hogy nem is hatalom, annál inkább átkerül az "előtérbe" és változik át előbb-utóbb közönséges "előtér-hatalommá".

Vagyis élvezzük ki még egy ideig a háttérhatalmazást, aztán vegyük majd észre, amikor új lemez kell.