Ma reggel egy dokumentumot kaptam e-mailben. A feladó ismeretlen, de a spamszűrő átengedte. Kinyitottam, és olyasmit találtam, ami - ha igaz - alapjaiban renget meg mindent, amit a magyar politikáról eddig tudni véltünk. Ajánlanám az Alaptörvény Asztalával foglalkozó bloggerek figyelmébe, de szigorúan rétegposzt lesz, mert nem könnyű szöveg. Értékelni csak a tudományos cikkek olvasásában jártasak fogják - persze mivel ez egy rétegblog, itt a helye. A dátumokon ne csodálkozzon senki, ahogy a referenciák és a függelék hiányán se - én is így kaptam a dokumentumot, melyet az alábbiakban minden változtatás nélkül közlök.

*

Az integratív Hartland-hipotézis vizsgálata egy eddig feltáratlan 21. század eleji magyar szövegen

Hannes Hartland
Universitaet Raab-Oedinburg

The Journal of Historical Social Science, Vol. 42 (2111), 5, 412-415.


Dédnagyapám, Dr. Holger Hartland emlékének

A 22. század elejére az Összeomlás előtti szövegek vizsgálata olyan interdiszciplináris tudományággá nőtte ki magát, amely választ ígér a 21. század első felében lezajlott jelentős történelmi és társadalmi átalakulásokkal kapcsolatos kérdéseinkre (ld. Bohrembuck et al, 2102). Sajnos a kutatók munkáját nehezíti, hogy az Összeomlás során a korábbi szövegek nagy része odaveszett: az 1991-2042 között született összes szöveges dokumentumnak optimista becslések szerint is mindössze néhány milliomod része maradt fenn (ld. Ringlespeel és Ohmen, 2099; újabban Zuckerhaube, 2109). Szerencsére a fennmaradt szövegek típusbeli, valamint keletkezésük tér- és időbeli eloszlása arra utal, hogy a pusztulás véletlenszerű volt, vagyis a megmaradtak tekinthetők az összes 1991 és 2042 között létrejött szöveg reprezentatív mintájának (Cortez-Heynemann és Lumpen, 2101), így statisztikai elemzésükből releváns következtetéseket vonhatunk le. Különösen érdekesek az egykori Magyarország területén keletkezett szövegek, mivel ezek alapján fogalmazódott meg az Összeomlás előtti szövegekre vonatkozó két legfontosabb hipotézis. Mindkettőre igaz, hogy csak közvetett bizonyítékaink vannak rájuk, de az Összeomlás előtti időkből fennmaradt anyag töredékes jellege sajnos csak ennyit tesz lehetővé.


Az Összeomlás előtti szövegek értelmezésének eddigi legfontosabb hipotézisei

Az Összeomlás előtti szövegek értelmezésének első jelentős hipotézise a Hartland-hipotézis (Hartland, 2098), mely paradox módon maga is egy Összeomlás előtti szövegleletből, a ritka módon egészben fennmaradt ún. "Hartland blogból" származik. (Megj.: a szerző dédnagyapjának blogja, kritikai kiadását ld. Hartland, 2101.) E hipotézis szerint az értelmes politikai alternatívákból kifogyó társadalom egyfajta "kollektív regresszión" megy keresztül, és az abszurd, néha gyerekes, néha viszont egészen kifinomult és ravasz utalásokkal teli humor segítségével próbál szembenézni az egyébként reménytelen helyzettel. (Ahogy az idézett blogger megfogalmazta, "a baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz" - ld. Hartland, 2101, 29.) Ezt a hipotézist nem csupán egyes fennmaradt blogtöredékek (pl. Modorosblog, Hírcsárda) támasztották alá, hanem olyan politikai és publicisztikai megnyilvánulások is, mint például Sz. Péter kormányszóvivő kacagtató nyilatkozatai, D. Tamás országgyűlési képviselő szellemes twitteres mikroposztjai, a "Galamus" nevű sikeres humoristacsoport írásai, Gy. Ferenc korábbi miniszterelnök abszurd blogja vagy éppen a nevezetes Kertész-Bartus-hoax. Ezek - ha rendeltetésüknek megfelelően kifinomult önparódiaként olvassuk őket - éreztetik a 21. század első felében virágzó magyar politikai humor szofisztikáltságát. Kormonowitz és Eisenstadter (2109) szerint a korabeli magyar politikusok és publicisták azért is mentek bele az "abszurd baromkodásba", hogy megelőzzék egy izlandi típusú viccpárt választási győzelmét.

Az Összeomlás előtti szövegekre vonatkozó másik, újabb keletű, rivális elképzelés az ún. kölcsönös beszivárgási- vagy rövidebb nevén ügynökhipotézis (Baffler és Baffler, 2103). Ez ugyan specifikusan csak a magyar - illetve Zatvoracek (2106) szerint a kelet-európai - szövegekre kínál magyarázatot, viszont empirikusan a magyar szövegeket tekintve legalább olyan erősen alátámasztott, mint a Hartland-hipotézis. Mint régóta ismeretes, az 1990-es rendszerváltáskor Magyarországon elmaradt az állambiztonsági szervek múltjának megnyugtató feltárása, melyet nagyrészt éppen az akkori politikai elit akadályozott (Ungvary jr., 2061). Az ügynökhipotézis szerint a különböző pártokba és holdudvarukba beépülő egykori ügynökök és tartótisztek 1990 után ismét nekiláttak, hogy ügynökhálózatot szervezzenek, csak ezúttal a rivális pártokban (Baffler és Baffler, 2103).

Az ügynökök feladata nem csupán a rivális titkainak jelentése volt, hanem kitervelten ostoba és népszerűtlen akciók révén a rivális párt szándékos lejáratása is (De Loose és Bikkfay, 2107). A fennmaradt szövegek elemzése szerint ez a folyamat valamikor 2005-2015 között jutott el csúcspontjára, mikor is a parlamenti pártok kádereinek és a holdudvarukba tartozó publicistáknak és értelmiségieknek a nagy része - óvatos becslések szerint mintegy 90%-a - valamelyik rivális párt ügynöke lehetett. Ügynöki feladatuk ekkor már nem is elsősorban a jelentés volt, hanem az, hogy rossz döntésekkel és arrogáns megnyilvánulásokkal rombolják névleges (tehát nyilvánosan vállalt) pártjuk hitelét, és így segítsék az ellenpártot, amely titokban beszervezte őket. A hipotézis gyengéje, hogy a Magyarországon kívül született szövegekre kevéssé alkalmazható, ami viszont a magyarországi - különösen a 2000-2020 közötti - eredetű szövegeket illeti, ezeket félelmetes, átlagosan 95,4%-os mértékben magyarázza (Baffler et al, 2110). Ez a hipotézis érthetővé teszi, miképpen veszíthette el a Fidesz a 2002-es és a 2006-os országgyűlési választásokat a pártba beépült MSZP-s ügynökök aknamunkája következtében. Megmutatja ugyanakkor azt is, hogy a Fidesznek az MSZP-be beépült ügynökei hogyan kalkuláltak még ennél is messzebb, és a 2005-2006-os ún. "elkúrás", majd az átmeneti választási győzelem után 2010-re hogyan tették végképp tönkre a szocialistákat.


Az integratív Hartland-hipotézis

Az eddigi szakirodalom a fenti két hipotézist magától értetődően úgy tekintette, mint egymást kölcsönösen kizáró alternatívákat (Baffler, 2109; Eisenstadter et al, 2109). Valójában ugyanakkor ezt nem indokolja semmi. Erről szól az általunk javasolt új, a két elméletet egyesítő megközelítés, az integratív Hartland-hipotézis. Eszerint a 21. század első feléből fennmaradt politikai természetű magyar szövegek szerzői egyszerre lehettek a másik politikai oldal beépített ügynökei, s ugyanakkor a kifinomult, abszurd humor mesteri szintű művelői. Egyszerre tehettek eleget a rájuk rótt feladatnak - a látszólag "saját" politikai oldaluk lejáratásának - és annak a belső igényüknek, hogy valamiképpen feldolgozzák az ügynökléttel járó stresszt, feszültséget és belső konfliktusokat. Ez utóbbi célt a humor segítségével érhették el, mintegy kikacsintva az értő olvasóra és az utókorra, s eltávolítva maguktól a beépített ügynök hálátlan szerepét. Ezek a szövegek tehát nem csupán a 21. század első felének magyar politikatörténetéről, hanem igazi emberi drámákról is tanúskodnak.


A hipotézis ellenőrzése egy eddig feltáratlan szövegen

Az integratív Hartland-hipotézist elsőként egy nemrégiben előkerült, eddig elemzetlen szövegen, az ún. Kerényi-levélen vizsgáltuk. A levél szerzője jobboldali értelmiségi, az ellenoldal egyik napilapja által publikált (mintegy "leleplezett") levelében pedig különböző nevetséges ceremóniákra tesz javaslatot, melyek látszólag a Fidesz által elfogadott Alaptörvényt hivatottak ünnepelni és népszerűsíteni, valójában azonban éppen e céllal ellentétes hatást keltenek. (A levél teljes szövegét ld. az 1. függelékben.)


Az elemzés módszertana

Elemzésünkben az Összeomlás előtti szövegek vizsgálatának bevett módszertanát követjük (Bohrembuck et al, 2102; Hartland, 2104; Lumpen és Baffler, 2105). A TextAnal (TM) szövegelemző program (De Huuje, 2099, 2108) segítségével a szövegre mint inputra kiszámítjuk a szerzők lehetséges intencióira vonatkozó ióta-indexeket, melyek a szöveg textuális jellemzőit alapul véve azt mutatják, milyen szándékkal keletkezhetett az adott szöveg. Az ún. Kerényi-levélre vonatkozóan háromszor is kiszámítjuk a fenti mutatókat: először a Hartland-hipotézisnek megfelelő modell, majd az ügynökhipotézis modellje, végül pedig az integratív Hartland-hipotézis modellje szerint. Ezután megvizsgáljuk, a három modell között találunk-e olyat, mely a mutatók szerint szignifikánsan jobban illeszkedik az adatokhoz (magához a szöveghez), mint a másik kettő. (A részletes eljárást ld. a 2. függelékben.)


Eredmények

A Hartland-hipotézis modellje 0,937-es ióta-értéket ad, ami magas ugyan, de alatta marad a szokásosan elvárt 0,95-nek (De Huuje, 2102). Az ügynökhipotézis modelljének megfelelő ióta-index 0,951, ami ugyan a határ fölött van, de nem szignifikánsan magasabb, mint a Hartland-hipotézishez tartozó ióta. Az integratív Hartland-hipotézis esetében a két szövegfunkció (lejáratás és humor) lehetséges interakciójának torzító hatásait kiküszöbölendő az ún. interdependenciális ióta, vagy röviden id-ióta mutatót számoltuk ki, hogy az új hipotézis vizsgálatakor a lehető legóvatosabban járjunk el. Az eredmény így is 0,979, ami szignifikánsan magasabb, mint az első két modell iótája, vagyis az eredményeink az integratív Hartland-hipotézist támasztják alá.


Diszkusszió

A kapott eredményt persze óvatosan kell kezelnünk. Nem is elsősorban azért, mert a szöveg lehet akár hamisítvány is. Ha netán az lenne, az mit sem változtat a lényegen. Akkor ugyan a baloldalra beépült Fidesz-ügynökök hamisításáról lenne szó, de ebben az esetben sem a lejáratás mint cél változik, hanem csak a lejáratás konkrét célpontja: ebben az esetben a hamis levél az állítólagos szerző helyett az azt leközlő médium ellen irányul, humoros jellegéből pedig mit sem veszít. (Az erre vonatkozó utóelemzés ióta-mutatóit ld. a 3. függelékben.) Azt sem gondolhatjuk, hogy a 21. század első felének magyar politikusai egyszerűen ostobák lettek volna - a szövegek ilyen magyarázatához olyan mértékű ostobaságot kellene feltételeznünk róluk, mely teljesen ismeretlen a történelemben. Óvatosnak elsősorban azért kell lennünk, mert a hipotézist még csak ezen az egy szövegen ellenőriztük. Az integratív Hartland-hipotézis extenzívebb vizsgálatához további szövegek elemzésére és további kutatásokra van szükség.