Aznap este hazafelé bementem a könyváruházba, hogy keressek valamit a gyereknek. Mindenütt a silányságot láttam: giccsesen, idétlenül megrajzolt mesekönyveket bugyuta versikékkel, ócska kivitelezésben. Persze ott voltak a Vidám mesék Szutyejevtől, szépen, kemény fedéllel és kötve, de fölösleges lett volna megvennem egy új példányt, mikor teljesen jó állapotban megvolt még a régi.

Ahogy pásztáztam a polcon a kínálatot, egy kis, vékony könyvgerincen érdekes cím állította meg a tekintetemet: Őszinte gyermekversek. Mi az ördög lehet? Kivettem a könyvecskét a többi közül, és megforgattam a kezemben. A borítóján szerző nem szerepelt, csak a cím. Alatta gyerekrajz, ákombákom felirattal. Így nézett ki:

Azonnal éreztem, hogy ezt a könyvet meg kell vennem. Nem a gyereknek - olyan volt, mintha nekem tette volna oda valaki. Nem tudom, miért, de úgy éreztem, mintha nekem üzenne valaki ezen a könyvön keresztül. Tudtam, persze, hogy ez bolondság. Gyerekkoromban nem is rajzoltam szörnyeket - csatákat rajzoltam, ahol pálcikaemberek hadseregei kaszabolták és lőtték halomra egymást -, mégis, a borítót nézve nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy ebben a könyvben valami fontos üzenet lehet. Lehet, hogy őrültség - de ki tudja? Talán az lenne az őrültség, ha merő konvencionalizmusból és gyávaságból otthagynám.

Elindultam a pénztár felé. Idegesen szorítottam a könyvet, ahogy józan eszem tiltakozott a döntés ellen. Végül két polc között, egy kis folyosó közepén megálltam, és találomra felütöttem:

Jancsi meséje

apukám szerint a zsidók tehetnek mindenről
és biztos csak a zsidók miatt ver meg, különben jó ember
ezt anya mondta, mikor elbújtunk előle a fáskamrában

apukám azt is mondta, hogy a zsidók büdösek
de a Julcsi zsidó, és engedte, hogy megszagoljam a pináját
és nem is volt büdös, csak egy kicsit

meséltem a Julcsinak, hogy apukám sokat szokott inni
egyszer leküldött a boltba, hogy hozzak neki egy kiló holokausztot
de a boltos néni megsimogatta a fejemet és hazaküldött

Julcsi kérdezte, mit mondtam apukámnak, mikor hazaértem
azt mondtam, nem vettem holokausztot, mert nem volt
Julcsi erre pofonvágott és elszaladt

apukám azt mondta, ne törődjek a kis zsidó ribanccal
akkor még nem tudtam, hogy ez a szó mit jelent
de apukám azt is mondta, hogy majd ő elintézi

láttam is azután a Julcsi apukájával
igazgató bácsi a gyárban, ahol apa dolgozik
apa mosolyogva beszélt, néztem, hogy milyen kedves az arca

Remegő kézzel csuktam be a könyvet. Gyorsan feltettem a mellettem álló polcra, de közben ügyetlenül levertem onnan egy másikat. Lehajoltam érte: valami bestseller volt. Különös, de ma is emlékszem a borítójára: egy lendületes vonalakkal megrajzolt, napszemüveges, vékony, fiatal nő állt a tengerparton, szőke haja lobogott a szélben. Visszatettem a bestsellert is a polcra, egyenesen rátoltam a kis könyvecskére, hogy az utóbbit egészen ütközésig nyomtam be vele a polc mélyébe. A bestseller gerince kicsit kiemelkedett a többi közül, ahogy a gyerekversek hátulról kinyomták, de már nem lehetett beljebb tolni. Gyorsan körülnéztem, hogy nem látott-e valaki, majd mintha tolvaj lettem volna, égő arccal, földre sütött szemmel siettem ki az üzletből.

*

Jancsi apja végül halálra itta magát
anyukája idegösszeomlást kapott

Jancsi bekerült egy intézetbe
szájbabaszták, seggbekúrták, szétszopatták

szabadulása után a Nyugatinál
jól szituált férfiaknak árulta a testét