Kedves Gyerekek és Felnőttek!
Mai tanácsom azoknak a nyafogó hisztigépeknek szól, akik telesírják a netet azzal, hogy el kell innen menni. Kezdjük azzal: maga az elmenés vagy maradás problémája valós. Ebben az országban legalább 1849 óta jogos a kérdés, hogy el kell-e menni. Az is igaz, hogy sok olyan hely van a világon, amihez képest Magyarország bizony szar. És bizony, ahogy manapság állunk, a kérdés egyre jogosabb, Magyarország pedig egyre szarabb lesz. Ám, Kedves Emigráns, miután mindezt tisztáztuk, nem árt, ha még valamivel tisztában vagy:
Ha úgy döntesz, hogy elmész, az individuális és individualista döntés.
Individuális, mert a te saját, egyéni döntésed. A te helyzetedre és a te lehetőségeidre érvényes. Másoknak lehet, hogy még elviselhető itt. Az is lehet, hogy külföldön már telített a piac abban, amit csinálnak. Az is lehet, hogy eltéphetetlen családi szálak fűzik őket ide, vagy esetleg másképp gondolkodnak olyasmikről, hogy haza, meg effélék. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak gyávák és öregek új életet kezdeni egy idegen országban, vagy fiatalok és épp most jöttek rá, hogy az ő tudásukkal és hozzáállásukkal még mindig a ReGeneráció Kormányzati Karrier Expo nyújtja a legjobb lehetőségeket.
Megannyi egyéni döntés, amelyek ráadásul egymás környezetét is meghatározzák. A parkolóban is csak oda állhatsz, ahol szabad hely van, vagyis mások döntésein is múlik, hogy te mit dönthetsz. Ha egy munkahelyen ketten hajtotok ugyanarra az előléptetésre, és a riválisod elmegy máshová, már eggyel több okod van, hogy maradj. Ha viszont az összes értelmes ember lelép, és így vesztes csapatban maradnál, akkor lehet, hogy te is jobban teszed, ha elmész. Vagy nem. Nincs két egyforma ember és egyforma helyzet. Ha ketten kerestek helyet ugyanabban a parkolóban, az már nem ugyanaz.
A döntésed ugyanakkor individualista is. Elmennél innen, mert az neked jó. Nincs ezzel semmi baj. Lehet, hogy tényleg jó. (Bár szeretnék már olyan emigránst látni, aki azért megy el, hogy Magyarországnak nélküle jobb legyen!) Még az is lehet, hogy a távozásoddal mindenki jól jár: te is, az új hazád is, és azok is, akik maradnak. De ha individualista vagy, akkor miért érzed úgy, hogy közöd van a mások döntéséhez? Individualista nézőpontból az elmenés vagy maradás: a legmagánabb magánügy. Miért csinálsz belőle akkor közügyet?
Vigyázz, mert írásod olvasója nem feltétlenül úgy fogja értékelni a pusztában kiáltónak szavát, ahogyan te szeretnéd. Az olvasó gonosz. Persze, hogy az: hiszen ez egy szar ország, ahol mindenki szar, és ahonnan el kell menni. Magad mondád. Miről árulkodik a gonosz olvasó számára, ha mégis azt harsogod - újságcikkben, blogban, kommentben -, hogy el kell menni?
1) Lehet, hogy nem is gondolod komolyan, csak az ország állapota miatti fájdalmadnak adtál hangot. Igazából nem is azt akartad mondani, hogy el kell menni, hanem hogy bukjon már meg az Orbán Viktor, csak ezt valamiért snassznak érezted. Megnyugtatlak: nem snassz.
2) Lehet, hogy mégsem jön be annyira a kinti élet. Ha bejött volna, most nem azt írnád, hogy "el kell menni", hanem hogy "én elmentem és nekem bejött". Vagy még inkább semmit. Végül is: nekünk? Minek? Vigyázz, mert ha az olvasók gyanút fognak, hogy mégsem lettél olyan sikeres, akkor kegyetlenül ki fognak röhögni. Hoppá, már meg is tették.
3) Lehet, hogy úgy érzed: ebben az országban te nem kapod meg a neked járó megbecsülést. Ezzel csak az a baj, hogy akkor tulajdonképpen kinek írsz? Aki mégis megbecsül, azt nem kell meggyőznöd. Aki pedig nem becsül meg, az ettől aligha fog. Különben is, már tisztáztad: ez egy szar ország, ahonnan el kell menni, szar emberek élnek benne. Az ő megbecsülésükre vágysz?
4) Végül az is lehet, hogy még el se mentél. Csak a szád jár. Gyűjtöd az erőt és a bátorságot a nagy elhatározáshoz. Erre is komoly az esély. Elvégre ha már mindenki elment volna, aki szerint ez egy szar ország szar emberekkel, akiknek a megbecsülése fityiszt sem ér, és el kell innen menni, és mindegyiküknek be is jött volna, hogy elment - akkor mára már nem maradt volna senki, aki továbbra is azt írná, hogy ez egy szar ország szar emberekkel... stb. Ebben az esetben is tudok segíteni:
Ha telesírod a netet azzal a magánügyi magándöntéseddel, hogy márpedig el kell menni, az olyan, mintha világgá kürtölnél valami olyasmit, hogy "a Zsófit feleségül kell venni!"
Akkor kérd meg, te hülye.
Ha el akarsz menni: pakolj, indulj.
A távozás és a maradás is lehet tiszteletre méltó döntés.
Csak ne hisztizz és ne pózolj hozzá. Örülj inkább, és légy boldog!
Látod, szarországi szarembertől is lehet jó tanácsot kapni. :)
Üdvözöl:
A Bölcs Boldi Bácsi
