A Bölcs Boldi Bácsi tanácsai 10.

"...megpillantottak maguk előtt egy bolygót, se kicsit, se nagyot, csak amolyan közepes formát, egyetlenegy kontinenssel. Közepén vörös vonal húzódott végig, s mindaz, ami a vonal egyik oldalán terült el, sárga volt, ami pedig a túlsó oldalán, az rózsaszínű. Látták ebből, hogy két szomszéd állam van előttük..."
(Stanislaw Lem: Kiberiáda. Trurl és Klapanciusz hét utazása. Első utazás avagy Gargancián csapdája)

Kedves, Tehetséges Fiatalok Elvándorlása Miatt Aggódó Feleim!

A Fidesz-kormány alatt az ellenzékiek egyik kedvenc toposza lett a kivándorlás emlegetése. Orbanisztánból csak elmenni lehet, és el is megy a jó munkaerő és a sok fiatal tehetség, mekkora veszteség, jaj. Persze, lehet a kérdést aktuálpolitikai szempontból is vizsgálni, és a poszt legvégén vissza is térek rá, addig azonban arra kérek minden kedves olvasót, kis időre felejtsük el, milyen kormányunk van éppen. Kedves feleim, erőltessétek meg magatokat, és képzeljetek el egy lehetőségeihez képest jól működő, fejlett, szabad, normális Magyarországot. Megvan? Akkor most gondoljatok arra, mit tennének ilyen helyzetben a fiatal hazai tehetségek.

Szerintem elmennének.

Ha a jó Magyarország elképzelésekor tekintetbe vettétek a "lehetőségeihez képest" feltételt, akkor be kell látnotok: Magyarország még sokáig nem fog olyan lehetőségeket kínálni, mint a Nyugat, jó esetben sem. Sokáig érvényes lesz még, hogy Nyugaton több pénzt lehet keresni, jobb egyetemekre lehet járni, boldogabban és kényelmesebben lehet élni, mint nálunk. Egy harmincas-negyvenes embernek a kivándorlás, akár csak pár évre, persze nagy macera. Ő már nem egy hátizsákkal és két bőrönddel költözik, hanem kamionnal. Ha hátrahagyja a családját, az a baj. Ha viszi őket, az a baj. Ha kicsi a gyerek, az a baj. Ha nagy már, az a baj. Ha készülne a következő, az a baj. Új életet kezdve át kell értékelnie a régit, és vele minden olyan korábbi ambícióját, hogy neki esetleg valami feladata lett volna itthon. (Írja inkább, hogy "küldetése", Boldi Bá, az sokkal nyálasabb! - H.Hartland :))

De mi tart vissza egy huszonévest? Ő nem új életet kezd, hanem még az elsőt.

Magyarország - az elképzelt jó és egyelőre a létező is - az EU tagja. Az emberek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása pedig azt jelenti, hogy ilyen szempontból az Európai Unió nevű "ország" egyik "megyéje" vagyunk, méghozzá az egyik elmaradottabb, szegényebb, "vidéki" megyéje. (Igen, ilyen szempontból a budapestiek is vidékiek, hurrá, egy ostoba fel- és megosztással kevesebb! - H.Hartland) A világ legtermészetesebb dolga, hogy a tehetséges fiatalok mondjuk Békéscsabáról vagy Hódmezővásárhelyről Budapestre vagy legalábbis Debrecenbe vagy Szegedre mennek egyetemre, és utána esetleg ott is ragadnak. Pont ugyanígy természetes, hogy a tehetséges magyar fiatalok egy része távozik nyugatra.

Lehet, hogy ez baj, de keseregni ugyanúgy nem érdemes rajta, mint azon, hogy az ember halandó - nem tudunk mit csinálni, ez van és kész. A jelenség más kormányzás esetén is létezne, legfeljebb más mértékben. Lehetnek olyanok, akiket más esetben itthon lehetne tartani, de biztosan vannak, akiket sehogyan sem. Lehet és kellene is a magyar felsőoktatást fejlesztgetni, de belátható időn belül az ELTE vagy a BME pont úgy nem lesz egy ligában a Harvarddal vagy Cambridge-dzsel, mint ahogy Békéscsabának vagy Hódmezővásárhelynek sem lesz ELTE- vagy BME-szintű egyeteme. (Hódmezővásárhelyre azért nem vennék mérget, Boldi Bá! - H.Hartland :))

Mielőtt nagyon elkámpicsorodnánk, jusson eszünkbe még egyszer tágabb "országunk", az EU négy szabadságelve: az emberek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása. Ez az áramlás nemcsak tőlünk indulhat, hanem felénk is jöhet. A magyar felsőoktatásban van annyi potenciál, hogy ha Oxford soha nem is lesz, az európai középmezőnyben megkapaszkodva jó ár/érték-arányban kínáljon diplomákat az ezért fizető külföldi hallgatóknak. Tudtátok-e például, hogy a Semmelweis Egyetemen kb. kétezer külföldi hallgató tanul angol és német nyelven? Tudtátok-e, hogy a nevezett intézménynek ezekre a fizetős helyeire már túljelentkezés is van? Utóbbi egy kapitalista szemléletű világban nem lehet tartós: ha egy áruból vagy szolgáltatásból - mert a felsőoktatás is üzlet, majdnem annyira, mint az egészség - hiány mutatkozik, akkor a termelő gyorsan gondoskodik a hiány megszüntetéséről, vagy az ár, vagy a kínált mennyiség növelésével.

A 444.hu nemrég cikkezett arról, milyen komoly hagyományokkal rendelkezik és ennek megfelelően milyen erős a magyar matematika. Bűn lenne, ha ezt például az ELTE TTK nem használná ki, és nem hirdetne fizetős angol nyelvű képzést külföldieknek. Van is MSc és PhD-programjuk, bár azt sajnos nem sikerült megtudnom a honlapjukról, hogy hány külföldi hallgató szurkolja le a félévenkénti több ezer eurós tandíjat - remélhetőleg jó sok. Már csak egy jó BSc-program hiányzik. Az MSc önmagában ugyanakkor talán már elég lehet ahhoz, hogy Laczkovich professzor megbékéljen egy kicsit a bolognai rendszerrel. (Bónusz: maroz bloggerkolléga bizonyára értékelni fogja, hogy az ELTE TTK-n a matekot már differenciáltan oktatják a hallgatók ambícióihoz és képességeihez igazodva, és van egy "alapszint" is azoknak, akiknek nem megy annyira, és ahol "a hangsúly az alapvető fogalmak és tételek megértésén, a felzárkóztatáson, a matematikai gondolkodás és problémamegoldó készség kifejlesztésén van". Gyógymatek? Nem, tisztességes "ruhatár-büfé szak", legalábbis ELTE TTK-s viszonylatban!)

Persze miért állnánk meg az orvosoknál vagy a matematikusoknál? EU-ország magyar megyéjében a gazdasági szereplők mellett a magyar felsőoktatásra is igaz, hogy szolgáltatásaival és áruival nem csupán a megyén belül kell versenyeznie, hanem azon kívül is. A tudományban és az egyetemeken egyébként is olyan közös nyelv az angol, mint a középkorban a latin. A versenyt - angolul, nemzetközi mezőnyben, az EU-beli, sőt, azon túli hallgatókért - megúszni nem lehet, legfeljebb elveszíteni. A különböző területen dolgozóknak persze nem egyformán nehéz a dolguk - attól függően, hogy az ő területükön mennyi a szöveg és mennyi a szám. Szakítani kellene továbbá a szocialista múlt olyan, máig élő hagyományaival, mint a merev bürokrácia, a másokat visszahúzni kívánó irigység és a relaxált szelekció. Akkor már csak a megfelelő szintű ligát kellene megtalálni a bajnokságban, ahol a magyar csapatok eséllyel indulhatnak.

Nem, kedves olvasók, nem kerülte el a figyelmemet a valóság. A fentieket egy lehetőségeihez képest jól működő, fejlett, szabad, normális Magyarországról írtam. De kezet moshatok és visszatérhetünk a valóságba, ha nagyon akarjátok. A további stadionépítésekre biztató futballsikereinken mások már kiélcelődték magukat, és miközben a síró gyerekek iskoláját bezárták, több egyetemen pedig leépítenek, egy egész Vastagbőr-blogot lehetne megtölteni "erre bezzeg van pénz"-jellegű posztokkal. Én most inkább arról emlékeznék meg, hogy maga Navracsics miniszter is megemlítette a kivándorlás problémáját a Fidelitas kongresszusán. Az még teljesen rendben volna, hogy az eltávozottakat bővülő munkaerő-piaci lehetőségekkel várná vissza, ha nem lenne a dolognak egy kicsit fairy tale-szaga. Utána viszont ugyanebben a beszédben azt is mondta, hogy (a Mandinert idézem) "a közigazgatás megújításában a Fidelitas a legfontosabb utánpótlás lehet".

Hogy tetszik? A közigazgatás utánpótlását egy pártszervezet biztosítja.

Emlékeim szerint ennyire magas rangú fideszes ennyire nyíltan még soha nem mondta ki, hogy pártállamot építenek. A pártállamokba pedig, hacsak nincs alattuk rengeteg ásványkincs, nem nagyon szokott vonzódni sem az ember, sem a tőke, sem az áru, sem a szolgáltatás.

Hogy mi a mai tanács? Ha hisztek abban a Magyarországban, amiről a poszt szól, tegyetek érte. Ha nem: tegyetek, ahogy jónak látjátok.

Üdvözöl benneteket:

A Bölcs Boldi Bácsi