Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hartland

Je suis Ugocsa, qui non coronat.

Százhúsz ország közül GDP-ben a 34., optimizmusban és közérzetben a 117. Lakói az EU-ban a legszkeptikusabbak a rendszerváltással kapcsolatban. Melyik lehet ez a kemény ország?

"A baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz." (H. Hartland)

"I hate conservatives, but I really fucking hate liberals." (Matt Stone, South Park Republican)

Friss topikok

Linkblog

Történelmi párhuzamok

2015.09.29. 23:39 Holger Hartland

1

Volt egyszer úgy kétszáz évvel ezelőtt a bolognai egyetemnek egy híres könyvtárosa, bizonyos Mezzofanti. Arról volt híres, hogy több tucat nyelven beszélt, köztük magyarul is. Egy anekdota szerint - amelyet Ráth-Végh Istvánnál olvastam valahol - egy alkalommal magyar urakkal találkozott, és őket magyarul köszöntötte. A nemes magyar uraságok zavartan pislogtak egymásra, hogy miféle barbár nyelv ez, amelyet ők nem értenek. Nem tudtak magyarul.

Sajnos nem tudom, ez a történet igaz-e. De akár lehet igaz is. Akkoriban sok magyar nemes volt, aki németül - és persze mellette latinul - beszélt, a karriert és a boldogulást a bécsi udvarnál kereste, magyarul akár nem is vagy csak rosszul tudott. Széchenyi István is így kezdte, és a naplóját még akkor is németül írta, mikor már a legnagyobb magyarként emlegették. A magyar társadalom felső rétegeinek egy részét már akkor, kétszáz évvel ezelőtt is elszipkázta egy olyan, tőlünk nyugatra eső világ, amely kedvezőbb feltételeket és jobb lehetőségeket adott.

Nem tudom, ezeket a magyar nemeseket foglalkoztatta-e vajon az ország sorsa, vagy csupán tehernek érezték, hogy a barbár keleti tartományokból jöttek. Nem tudom, érezték-e szükségét, hogy a magasan civilizált udvari kollégák, bécsi urak és puccos dámák előtt finoman elhatárolódjanak a büdös, elmaradott és primitív magyaroktól, jelezvén, hogy ők nem ide, hanem oda tartoznának. Ha igen, ahogyan kései utódaik teszik, akkor nem tudom, miért kellene őket a magyar nemzet részének tekintenünk, ahogy nem tudom ezt a kései utódaiknál sem. Milyen alapon várnánk el bármely közösségtől, hogy a tagjai között tartsa számon azokat, akik nem viselkednek a tagjaiként, sőt, sokszor maguk élnek az alkalommal, hogy különb-ségüket mutogassák?

Persze utána jött egy Széchenyi, jött a reformkor, a gőzhajó, a vasút, a Lánchíd - majd, ne felejtsük el, egy levert szabadságharc, melynek végén kiváló magyarok sora végezte akasztófán, kivégzőosztag előtt, börtönben, száműzetésben, Széchenyi maga pedig elmegyógyintézetben. Van olyan is, hogy Magyarország feltámad, és van olyan is, hogy Magyarország veszít.

2

Régebbi történet az egri vár kapitányáé, Dobó Istváné. A szépirodalomból őt nagyszerű várvédő hősként ismerjük - pedig nem volt kellemes ember. Szinte folyamatosan perben, viszályban és magánháborúban állt más nemesekkel, akiknek a rovására birtokait válogatatlan eszközökkel gyarapította. Nem mintha az ellenfeleit félteni kellett volna. De Dobót sem. Gönc városának polgáraival például addig önkényeskedett, megsértve a törvényt, bebörtönözve a bírót és istállónak használva a fürdőt, míg fellázadtak ellene, de véres kézzel verte le őket. Katolikusként elszántan üldözte a protestánsokat, míg maga is azzá nem lett. (Ez előfordult akkoriban.) Állítólag szlovák rendszámos terepjárója is volt Lengyelország felé olyan titkos útvonalakon kereskedett - ma úgy mondanánk: feketén -, amelyeken elkerülhette a vámfizetést.

Az egri várat viszont, amikor kellett, megvédte. Nem egy jó állapotú Magyarországot védett, hanem egy szétszakított, félig elpusztított és megszállt országot. Nem is tudott megvédeni többet egy várnál, a török kiűzése persze akkor még szóba sem jöhetett, és Dobó győzelme után vagy százhatvan évet kellett várni, mire az ország elkezdhetett magához térni és újjáépülni. Persze az már egy másik Magyarország lett, nem az elpusztult régi. De ott és akkor, amikor szükség volt rá, Dobó megtette, amit lehetett és kellett.

Felelősségre vonták többször is a különböző ügyei miatt. A börtönt is megjárta. Vitatkozhatunk, hogy az ügyei közül melyik volt a korabeli normák szerint is csúnya ügy, volt olyan is, de az egri vár védelme biztos nem az volt. Az jó ügy volt. Az egyéb dolgaiért pedig elővették azelőtt is, azután is - de nem 1552-ben, Egerben.

Magyarország akkor a fennmaradásáért harcolt, az egri vár védelme volt az első, az egyéb dolgok várhattak. Van ilyen is. Ami késik, nem múlik. De ha késnie kell, akkor késhet. Aligha volt olyan hitvány ember, aki pont 1552-ben, Egerben akarta volna elővenni Dobó ügyeit, vagy számon kérni a többieken, hogyan harcolhatnak egy ilyen kapitány alatt. Ha lett volna, nem tudom, mit csináltak volna vele. De azért sejtem.

13 komment

Címkék: történelem megmondás

A bejegyzés trackback címe:

https://hartland.blog.hu/api/trackback/id/tr887867016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szindbad 2015.09.30. 03:28:38

Azt írta nekem, hogy "Hát nem érdekes, hogy adott esetben talán lőnénk is egymásra".

Lehet, hogy maga lőne, én nem lőnék. Maga engem kikiáltott ellenségének, pedig soha nem voltam az, és nem is leszek.

maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.09.30. 05:44:16

Ezért is nem szabad a személyes erkölcsöt, a korrupciómentességet keverni a politikai hasznossággal.

maroz 2015.09.30. 20:17:36

Milyen igazad lenne neked, ha állna az analógiád. De ez még Viagrával sem. :)

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2015.09.30. 21:56:31

@Szindbad: Ne értetlenkedjék. Azt írtam, hogy "adott esetben talán". A "soha" legfeljebb a halottakra érvényes, az ellenség pedig egyszerűen csak az, aki egy háborúban a másik oldalon áll, semmi személyes. (De mivel ez itt, ami most van, egyelőre csak idézőjeles "háború", az ellenség is idézőjeles "ellenség".)

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: Azért az igazi mégis csak az, amikor mindkettő megvan. Amikor az egyik hiányzik, akkor jön a kérdés, hogy melyik a fontosabb.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.10.03. 22:51:32

@Holger Hartland:

Egy-két megjegyzés/kiegészítés a poszthoz:

A Mezzofanti-anekdotához: az anekdota Habsburg József Magyarország nádora és kísérete egy vatikáni látogatásához kötődik. Mezzofanti (aki magas rangú főpap, bíboros, valamint a vatikáni könyvtár és az evangelizációs kongregáció vezetője is volt; nyilván, e hivatalokban komoly hasznát vette nyelvésztudományának és szinte páratlan nyelvismeretének) fogadta a küldöttséget és magyarul köszöntötte őket. A kíséretben, természetesen, mindenki tudott (sőt, maga József nádor is) valamilyen szinten magyarul, a kínos az volt, hogy senki nem tudott volna olyan szabatosan válaszolni a köszöntésre, ahogyan Mezzofanti megszólította őket. A korabeli magyar arisztokrácia nemigen használta a magyar nyelvet, diplomáciai érintkezésben különösen nem.

Ez nem jelenti azt, hogy ezek az arisztokraták ne lettek volna hazafiak. Csak számukra mást jelentett a hazafiság, mint számunkra. Ők a magyar nemesi nemzet tagjai (ennek is az elitje) voltak, amelyhez tartozásnak nem volt feltétele sem a magyar etnikum, sem a magyar nyelvismeret. Büszkék voltak magyar főnemesi voltukra, amelyet őseik az uralkodóért és a Magyar királyságért tett szolgálatokkal érdemeltek ki és maguk is igyekeztek megfelelni címüknek.

Dobóhoz és Eger ostromához: hogy Dobó milyen jellem volt (a kortársak szerint magának való, kicsinyes, fukar ember volt) az mit sem változtat azon, hogy valóban hatalmas jelentőségű volt tette. Mohács után ugyanis, egészen Eger ostromáig, a török megállíthatatlan volt Magyarországon. Nem veszítettek csatát, nem volt vár, amit be ne vettek volna, ha épp be akartak venni, teljesen úgy tűnhetett, hogy addig terjeszkednek, ameddig csak el bírnak menetelni. Dobó megállította őket, ha csak időlegesen is, ezzel tkp. bizonyítékát adta, hogy nem reménytelen a helyzetünk, hitet adott az ellenálláshoz.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2015.10.04. 15:52:47

@bbjnick: A Mezzofanti-anekdotára vagy a cáfolatára van valami forrás? Meg merek rá esküdni, hogy Ráth-Véghnél olvastam, de nem tudom, pontosan hol, és majdnem biztos vagyok benne, hogy R-V. így írta, vagyis hogy nem tudtak magyarul.

Ha a korabeli magyar urak hazafiak voltak, akkor ez nem párhuzam, hanem kontraszt.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.10.04. 17:20:27

@Holger Hartland:

Az anekdota közkeletű. Én sem emlékszem már, hol olvastam, de rákerestem a Világhálón és tele van kapcsolódó hivatkozásokkal. A Pallas Nagy Lexikona Mezzofanti-szócikke is tartalmazza Mezzofanti és József nádor (és magyar kísérete) találkozását (1817-re, Bolognába --- Bologna ekkor a Habsburg Birodalom része volt --- teszi; valószínűleg helyesen:-)) Egy olyan hivatkozást is találtam, hogy az anekdotát Ráth-Végh I.: Anekdoták, furcsaságok c. kötete tartalmazza (Móra Kk., é. n.). Az általánosan elterjedt anekdotaváltozat szerint latinul válaszoltak (vélhetőleg József nádor) Mezzofanti magyar köszöntésére; ami valószínűleg szintén így történhetett. A "nem tudtak magyarul" tehát nem tényként, hanem feltételezésként került az esemény későbbi anekdotikus interpretációiba.

Találtam még két érdekes forrást (egy nyest.hu-s cikkben): Pulszky Ferenc (Kossuth későbbi titkára) emlékirataiban ír arról, hogy 1833-ban találkozott Mezzofantival a Vatikánban és meglepte a főpap zsíros, debrecenies magyar kiejtése. Mikor rákérdezett, Mezzofanti elmesélte neki, hogy milánói magyar katonákkal folytatott beszélgetésekből igyekezett ellesni a helyes magyar kiejtést. Ugyanitt Wesselényi Polixénia magyar arisztokrata nő 1835-ös itáliai utazásáról és az erről írt magyar nyelvű könyvéről is szó esik, mivel Polixénia is találkozott Mezzofantival és csevegett vele magyarul.

www.nyest.hu/hirek/zsiros-kiejtessel-beszelt-magyarul-a-nyelvzseni

Ami a hazafiságot illeti: hogy mikor mi számít hazafias magatartásnak, az kor és helyzetfüggő. Amikor II. József, "a kalapos király" belesz_rt a nemesi alkotmányosságba, nem koronáztatta magát magyar királlyá, nem hívta össze az országgyűlést, hanem rendeletekkel kormányzott, a latin helyett a németet tette a közigazgatás nyelvévé Magyarországon, felszámolta a vármegyerendszert stb., akkor nemcsak a büdöslábú mucsai közép- és köznemesség, de az udvarhű arisztokrácia részéről is olyan ellenállásba ütközött, hogy halála előtt kénytelen volt rendeleteit visszavonni. Akkoriban Magyarország megmaradásának kulcsa a nemesi alkotmányossághoz való ragaszkodás volt, a nemesség egyöntetűen összezárt mellette.

Szindbad 2015.10.06. 09:42:17

@Holger Hartland: Én is hazafi vagyok, mert a kelleténél jobban érdekel az országom sorsa. :(

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2015.10.07. 21:54:39

@bbjnick: Köszönöm az információkat. Ráth-Véghnek utána fogok nézni. Rég olvastam (gyerekként), és vagy megvannak még azok a könyvek, vagy nem.

A hazafiság furcsa kérdés, mert II. József korában a magyar népességnek úgy max. 5%-a lehetett nemes. Tudom, hogy a rendi nemzetfogalom szerint ők voltak a magyar nemzet, de akkor a magyar nemzet nem volt azonos a magyar néppel. De nem tudnék "ítéletet" mondani, van valami abban is, hogy akármilyen is az ország, ha kívülről támadják, akkor első az ország, aztán a belső problémákat majd rendezzük a külső fenyegetés elhárítása után.

@Szindbad: Ez esetben, és főleg a :( jellel tényleg az vagy.

Begren 2015.10.11. 16:04:43

Ha elolvassátok Petőfi "Isten csodája, hogy még áll hazánk" című versét, vagy meghallgatjátok Andrásfalvy Bertalan valamelyik előadását a Youtube-on, vagy Móriczot olvastok, akkor látszik, hogy valóban messze nem egyértelmű a kép. Andrásfalvy sokat emlegeti, hogy Werbőczy Hármaskönyve cask a nemeseket tekintette a magyar nemzet részének, a jobbágyokat afféle gyarmattartó módjára kihasználták, a marhalegelőik érdekében virágzó megyéket tettek tönkre stb. Nyugaton ekkor már javában folyt a polgárosodás, független, önálló városlakókkal, nálunk még szinte sehogyan, és ez szvsz nem csak a török miatt van.

Sapika 2015.12.06. 16:07:27

Rég nem jártam erre. Először azt hittem, hogy eltévedtem. Vagy hogy most valaki más kommentel ezen az álnéven.
Na mindegy, az egykori kellemes komment-társalgásainkra emlékezve azért nem megyek szónélkül tovább.

(1) Ha engem külföldön bárki tört magyarsággal köszöntene, akkor arra gondolnék, hogy csak ezt a pár szót tudja magyarul, és ezért lehetőleg a saját nyelvén, vagy ha az nem megy, akkor angolul köszönném meg a figyelmességét.

Írtad: "... finoman elhatárolódjanak a büdös, elmaradott és primitív magyaroktól ... miért kellene őket a magyar nemzet részének tekintenünk."
Hát igen. Ha úgy adódna, hogy engem a vak komondorossal, vagy az idegengyűlölő honfitársakkal, vagy kormányzatunk általam helytelenített intézkedéseivel vennének egy kalap alá külföldi kollégáim vagy barátaim, akkor bizony én ettől elhatárolódnék, méghozzá nem is finoman, és kifejteném, hogy én azokat az értékeket vallom, melyet kartársaim/barátaim Nyugat-Európától a Buddhista világ fejlettebb részeiig általában vallanak. Például hogy nem verem családom nőtagjait. Nagyra becsülöm a demokráciát. Demokrácia alatt azt értem, mint a Nyugat-Európaiak, Kanadaiak, Ausztráliak, Japánok, stb. többsége ... A "felebarát" szóba beleértem a cigányokat is, meg a háború és ISIS borzalmai elöl menekülőket is. Továbbá, hogy a magyar kolbász szerintem is egészségtelen (az olasz szalámival és érlelt sonkákkal együtt). (Bár még nem sikerült leszoknom róla.) Roppant bántana, ha Te ezek miatt nem tekintenél a magyar nemzet részének. De persze van egy sor kommentelő, akinek ilyen irányú véleménye nem zavar(na).

(2) Az analógiádról Maróz már szellemesen és tömören megírta a lényeget.
Én ehhez csak annyit tennék hozzá: ez a menekült ügy (ha a menekült ügyről van szó) sztem múló probléma abban az értelemben, hogy egy-két éven belül csak megtalálja az EU a megfelelő kompromisszumokat valami megoldáshoz.
Ellentétben a kormányzatunk által okozott 50-100 éves hatósugarú bajokról. Már ha itt az analógiában Dobó István helyébe a miniszterelnökünket kell behelyettesíteni. Sztem a hosszú távú bajok elég jól láthatók. Például ha most nem oktatunk valakiket rendesen, akkor még 50 év múlva is extra segélyeket/közmunkákat/rendőrséget/terrorelhárítást kell biztosítani emiatt, és majd talán az ő gyerekeik miatt is. Ha most 50 évre szorosabbra fűzzük a függőségünket Oroszországtól, akkor emiatt esetleg később válogatott kellemetlenségek sorozata érhet minket. Stb. Stb.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2015.12.07. 20:40:33

@Sapika: Üdv, Sapika! Én vagyok az, csak az utóbbi időkben politikailag jobbra tolódtam, és attól tartok, ez most egy ideig így is marad. :) Várd csak meg a következő posztomat, arra már ilyen udvariasan sem fogsz írni, csak szépen "kimutatkozol", vagy eltűnsz. Kellemes meglepetés lesz, ha mégsem, de a papírforma szerint ez a helyzet. Már ha elkészülök azzal a poszttal egyáltalán, mert annyira nincs időm. A te kommentedre azért persze van, a régi ismeretségre tekintettel.

1) Nem rajtam múlik, hogy a magyar nemzet része vagy-e. Te magad írod, olvassuk csak el még egyszer:

"Ha úgy adódna, hogy engem a vak komondorossal, vagy az idegengyűlölő honfitársakkal, vagy kormányzatunk általam helytelenített intézkedéseivel vennének egy kalap alá külföldi kollégáim vagy barátaim, akkor bizony én ettől elhatárolódnék"

Vagyis magad mondod, hogy "ezekkel" te nem tartozol össze. Hát akkor? Minek tekintselek? Egy nemzetek fölött álló, európai elit tagjának? Vagy reménybeli tagjának? Mert az közelebb áll a szavaidhoz. Volt neked valaha olyan rokonod, aki valamilyen szempontból "ciki" volt? Ha igen, akkor tudod, miről beszélek. Ha nem, akkor sajnos nem jó a példám.

Az ember nem teljesen maga választja meg, hogy kikkel tartozik össze. Ha tetszik, ha nem, a migránsokról csúnyákat kommentelő honfitársaink is a honfitársaink. Meg az a bő kétmillió ember, aki a Fideszre szavazott, és az az egymillió is, aki a Jobbikra.

Persze, összetartozol a külföldi kollégáiddal is. Szakmai alapon, osztályalapon, helyzet, műveltség és értékek alapján. És amikor olyan helyzet elé állítanak, amelyben te úgy érzed, választanod kell köztük és a disznózsír-szagú, böfögő mucsaiak között, választasz is. Te választasz. Nem én rekesztelek ki. Én nem szeretnélek kirekeszteni, sőt, nagyon sajnálom, hogy azt választod, amit választasz. Veszteség. De a veszteséggel nincs mit tenni, ki kell bírni.

"én azokat az értékeket vallom, melyet kartársaim/barátaim Nyugat-Európától a Buddhista világ fejlettebb részeiig általában vallanak"

Oké, de ettől még lehetsz magyar, és nem kell elhatárolódnod azoktól a magyaroktól, akik másképp gondolják. Persze, ha az összetartozás alapja az, hogy mennyire közösek az értékek - akkor sajnos megint a te szavaidból következik, hogy nem tartozol ide. Nem én mondom. Nem is szeretnék ilyet mondani. Te mondhatod, n tudomásul vehetem. Buddhizmus? Oké. Az élet szenvedés, ugye? A célunk, hogy csökkentsük, ugye? A vakkomondoros, az idegengyűlölő, a nőverő, a demokráciából kiábrándult: nem szenvedő emberek-e? Nem mondom, hogy mars együtt érezni velük, én sem szoktam valami gyakran (ennek inkább személyiségbeli okai vannak, nem világnézetiek), de ha egyszer...

"A "felebarát" szóba beleértem a cigányokat is, meg a háború és ISIS borzalmai elöl menekülőket is"

... - akkor a magyarokat, akiktől elhatárolódsz, nem?

2) Marozzal időközben ellenségek lettünk, nem mérvadó, hogy mit mond. Persze az ember esetenként az ellenségtől is tanulhat, de ez most nem az az eset. Tartom az analógiát: vannak esetek, amikor a vészhelyzettel való szembeszállás fontosabb, mint hogy a várkapitány mennyire korrupt, vagy milyen simlijei vannak. És ha a császári udvar nemhogy sereget nem küld, de még "Jumurdzsák welcome" táblákkal csalogatja ide azokat, akiket szerintem nem kéne, akkor ideiglenes kényszermegoldásként az átbuszoztatásuk is jobb, mint más lehetőségek. Amíg el nem készül a kerítés. Most kész van. De erről majd az ígérgetett, időben folyvást görgetett posztban.

Sapika 2015.12.08. 17:32:43

@Holger Hartland: Fentiek szerint már a magyar "is" szó jelentését sem ismered.
Boldi bácsi ugyan már benne lehet az Alzheimertől veszélyeztetett korban, de ezért annak egyéb látható tünetei is lennének.
Nem tudom, mi van veled, de remélem, elmúlik. Évente egyszer majd ide pillantok, hátha javulás állt be.
Visz lát jövő ilyenkor.
süti beállítások módosítása