"Kedves Baloldaliak és Liberálisok!
Nyilvánvaló, hogy utáljuk egymást, mint a szart. Ellentétesen látjuk a világot, mást gondolunk jóról és rosszról, másképp látjuk a múltat és jövőt is, nem értünk egyet szinte semmiben. Egy dologban talán igen: abban, hogy most már túl sok volt a Fideszből, és nem szeretnénk, ha a szavazatoknak kevesebb, mint a felével ismét a Fideszé lenne minden ebben az országban.
Ezért most alkalmi szövetséget ajánlok. Nem kell megkedvelnünk egymást, egy kicsit sem, és nem kell hosszú távon egymáshoz közelednünk sem. Csakis arról van szó, hogy van egy közös érdekünk, van valami, amit szeretnénk megakadályozni, és csak együtt akadályozhatjuk meg, bármit is gondoljunk egymásról. Gondoljunk ezután is bármit, most viszont ebben az egy dologban alkudjunk meg."
Mondhatta volna, de nem ezt mondta.
Hanem elment a Spinozába (:D !!!) és hűségesküt tett a balliberálisoknak. (Igen, ezt a propagandaoldal írta. És? Igazat írt? Igen. Hát akkor? Tessék megszokni, hogy bizonyos szavak elvesztették az erejüket.)
Vona ment el a balliberálisokhoz, és nem a balliberálisok mentek el Vonához vagy a Jobbikhoz. Vona mondott a balliberálisok számára kedvesen hangzó dolgokat, és nem a balliberálisok ismerték el, hogy "na jó, egyben-másban azért a Jobbiknak is voltak jogos észrevételei". Vona nem kezet nyújtott, hanem letérdelt a balliberálisok előtt, akik így most kényelmesen játszhatják el a kérőt finnyásan méregető úri kisasszony szerepét.
Nem tudom, miért tette, és nem tudom, hány szavazó szimpátiáját nyeri meg ezzel a baloldalról vagy a Fideszből kiábrándultak közül. De hogy a jobboldalon sokak rokonszenvét vagy legalább jóindulatú semlegességét elveszíti, az biztos.
