Én is fel voltam iratkozva. Talán nem véletlen, de rizsára én sem vagyok vevő. Ha nincs mit, nem kell írni. Mostanság tényleg csak a részletekben lehet elveszni. Lényegi mondanivaló alig akad.

Akkor csak ez a két alternatíva van? A kedves vezető egyre furcsább rendszere, vagy a nyugati libsi ideológia vak kiszolgálása? "Nincs ott valaki más, akivel beszélhetnénk?", ahogy a Gyaloggaloppban kérdezik a vándorok :-)

A koronavírus nem változtatott?
Mert úgy tűnik, mintha a járvány egy újabb határvonalat húzott volna magyarok és magyarok közt, meg úgy általában a világban, és ez nem simul bele a szokásos "balliberális-populista" ellentétbe.

@Begren: "Akkor csak ez a két alternatíva van?"
- Nem, két másik alternatíva van.

Az egyik, a nagytőkeérdek, amelyik mindig felhasználja a legkönnyebben befolyásolható, kvázi legostobább néptömegeket a saját érdekei érvényesítéséhez. Ez azért praktikus, mert az ostoba emberek nem gondolkodnak, tehát nem ismerik az érdekeiket. El lehet hitetni velük, hogy mindenkié azonos. Ebben segítségére van az egyébként mindenben tehetségtelen, de elég nagyarcú politizáló söpredék. Ezen utóbbiak a kicsinyes érdekeiknél vannak megfogva.

A másik alternatíva a legalább alapszinten gondolkodó emberek sokkal nagyobb halmaza, de ezek sokféle világnézet körül csoportosulnak. Mint általában a normálisabbakra jellemző, nem különösebben nagyhangúak, mert a normalitás általában feltételezi a tévedés lehetőségét, csak a hülye biztos a feltétlen igazában.

Persze ezek között nem lehet választani, hiszen nem így vannak a kirakatban. Választani a demagógia, és a normalitás között lehet.

A demagógia megnyilvánulásai: ellentmondásos gyűlölködés, pl.: FideSS-Zsidesz, a kormány nem csinál semmit - diktatúra van, tényszerűen következmények nélküli ellenzéki sajtóhadjárat - hangoztatott elnyomott sajtónyilvánosság.

A normalitás jellemzői: rendszeres önkontroll, intézkedések visszamenőleges vizsgálata, szükség szerinti korrigálás, döntéshozatal és felelősségvállalás, önazonos és következetes véleményvállalás.

"Nincs ott valaki más, akivel beszélhetnénk?"
- De van. Azokkal lehet beszélni, akiknél alátámasztott nézet van hangerő helyett, meg azokkal is, akik például meg tudnak különböztetni egy diktatúrát egy mondvacsinált hecckampánytól, és mondjuk nem "kedvesvezetőznek", csak mert nem értik a politikai környezet összefüggéseit.

@F.M.J.: jaj már, bántottam a főnit, elnézést, na!
Egyébként van olyan, hogy mindenki érdeke azonos, pl. akkor, mikor elvárjuk, hogy senkinek se legyen több esélye pl. egy jó állásra, pályázatra, csak mert ismer valakit. Lásd Lölőnket.
Ennyit az összefüggésekről.

@Begren: "jaj már, bántottam a főnit, elnézést, na!"
- Nem mintha nem érteném a cinikus utalást, el kell mondanom, hogy mint általában legtöbbünknek, nekem is van főnököm, de az egy munkaszerződés munkaköri leírásában van rögzítve, és bármikor felmondható.
Félrevezető olyan legelőnek képzelni az országot, amiben sok-sok birka keresi a számára legmegfelelőbb nyájat. Nem akarom elvitatni, hogy vannak ilyenek, nagyobbrészt viszont többé-kevésbé értelmesnek mondható emberek próbálnak a politikai palettáról választani olyat, amelyik leginkább megfelelő, de legalábbis legkevésbé kártékony. Napjainkban épp ennek lehetünk tanúi. Közéleti szempontból nekem nincs főnököm. Lehet, hogy ez egyesek számára elképzelhetetlen, de az akármivel kapcsolatos véleményemet magam szoktam megalkotni. A politikait is.

"van olyan, hogy mindenki érdeke azonos"
- Dehogy van. A felvetett példa csak a felszín. Ezek az "azonos" véleményen állók mindjárt külön utakon járnak, mihelyt bármelyikük is privilegizált helyzetbe kerül. Tehát, az embereknek nem az a bajuk a protekcionizmussal, hogy van, hanem hogy nem az ő személyes érdekükben létezik. Ez így elég álszent.

Persze van jó és rossz értelemben vett protekció is. Nem mindegy, hogy valaki segíti a gyerekkori pajtását, mert erre a sorsa idővel lehetőséget ad, vagy másvalaki bizalmába férkőzik nagy hatalmú embereknek, hogy az érdekei szerint befolyásolhassa a döntéseit.
Persze egyik sem etikus, de az előbbi talán mégis elfogadhatóbb.

Ide tartozik még, hogy az emberi társadalmak bárhol a világon hierarchikusak. Ezen belül mindenki próbál a személyes ambícióinak megfelelő pozíciót elérni, és ehhez meglehetősen abszurd módszereket is képes felhasználni. Felesleges azon rugózni, hogy az akármelyik rendszernek vannak kedvezményezettjei, mert mindegyik másiknak is vannak. Erről persze lehet társadalomfilozófiai vitát indítani, de teljesen felesleges. Minden rendszer korrumpálódik egy idő után, mert kialakulnak a kapcsolatrendszerei. A kisember szempontjából csak annyi lényeges, hogy az adott vezetés a tevékenységéhez képest kevesebbet, vagy többet nyúl le. Ha többet, akkor a vége államadósság (Bokros-csomag, IMF-hitel), ha kevesebbet, akkor foglalkoztatás-bővülés, átlagbéremelkedés, adócsökkenés, stb. Ebből lehet választani. Én a módszerváltás idején voltam első szavazó, láttam ezt-azt. Biztosan mondhatom, hogy a jelenlegi a legjobb az eddigi felhozatalból. El tudnék képzelni jobbat, de evvel az impotens ökörkörrel, akik ellenzéki politikusoknak nevezik magukat, nem szívesen kísérleteznék.

@F.M.J.: annyi világos, hogy az egyes országokban a korrupció szintje erősen különböző lehet. Pl. Honduras a létra alja felé van, ahol a korrupció létforma, Dánia meg a teteje felé. ahol meg ritkaság. Mink meg az aljához közelítünk, a Fidesz nyíltan felvállalt rongyrázásával, központosításával, mindent átpolitizálásával.

@Begren: "Mink meg az aljához közelítünk, a Fidesz nyíltan felvállalt rongyrázásával, központosításával, mindent átpolitizálásával."
- Mi erre a bizonyíték? Pontosan mi a rongyrázás, ami amúgy valamilyen szempontból nem igazolható? Hogyan függ össze a korrupció mértéke a központosítással és az átpoitizáltsággal? Egyáltalán, mi a korrupció mértékegysége?
Ezek nem összefüggő dolgok. Korrupció lehet egy banán-köztársaságban meg egy gazdag ipari államban is. Semmi köze egy-egy párt politikai teréhez. Én még emlékszem a SIEMENS-botrányra, amikor kiderült, hogy ügyes könyvelési trükkökkel képeztek láthatatlan házi-kasszát kenőpénzek számára. A korrupcióhoz legalább két fél szükséges. Egészen más dimenziókban van a probléma gyökere.

A témával kapcsolatban már pár évvel ezelőtt írtam egy elemző posztot. Elég hosszúra sikerült, de talán érdemes elolvasni és átgondolni. Kiderül belőle, hogy szerintem miért tartunk ott ahol, és hogy miért nincs értelme részletkérdéseken rugózni átfogó szemléletmódosítás helyett.: magan-galaxis.blog.hu/2017/07/07/szemet_politikusok_korrupt_tisztviselok

Tényleg nincs új a nap alatt, most, hogy Petry Zsolt el merte mondani, hogy aggódik a tömeges bevándorlás miatt, a liberális kórus és csatolmányai (Bede, "Jotunder" stb.") rögtön rázendítenek, hogy "gyűlölködő". Gyűlölködő az apátok f*a. ÉS ezt olyan emberek mondják, akik szemrebbenés nélkül náci tömeggyilkosokhoz meg tetvekhez hasonlítják a nekik nem tetsző kortárs közéleti embereket. Tényleg nem érti az ember: honnan ez a szemellenzős, messianisztikus, végletekig öntelt hozzáállás?

"nincs semmiféle hagyományunk, sem liberális, sem konzervatív, sem keleti, sem nyugati."

írja orulunkblogján az az Elek, aki elalél minden, csak sznobok által ismert nyugati politológustól. A lényeg a nyugati.
Kit érdekel Széchenyi, Bibó, Babits, Deák, az Eötvösök, Kodolányi, Karácsony, Illyés stb stb. Ezek az emberek nem léteztek. Bőgatyásmagyarok.
Ugyanebben a szellemben nyilatkozott az a (mára szerencsésen a feledés homályába merült) török származású német integrációügyi miniszter, aki szerint olyan, hogy német kultúra nem létezik, sose létezett.
Reméljük, az elekek is hamarosan felejtésbe merülnek.

@Begren: Jótündér? Ugyan... Van neki egy sajátos értelmiségi perspektívája, és hajlamos mindent onnan nézni - na és, le van tojva. Lásd a "Ledózeroljuk a házadat" c. posztot, abban benne van ez is, ő is. :)