Karácsonyi novella. Nem vidám. Ajánlhatom a tavalyit is. De aki valami pozitívat szeretne, az nézzen inkább ilyet. Ez más.
*
Megszületett
- Elrontottunk valamit?
- Nem, dehogy. Mindenben az előírások szerint jártunk el.
- Túl kicsi az esély, hogy sikerüljön.
- Gondoskodtunk a jelöltről. A megfelelő üzeneteket küldtük az anyának. Az esélylatolgatás nem a mi dolgunk.
- Akkor is, túl nehéz feladat elé állítottuk őket. Úgy értem, az ittenieket mind... Miért?
- Nem a mi dolgunk. Mindenkinek más jut. Nekik most ez. Én itt voltam az előzőnél is, az sem volt könnyű, de sikerült. Máig emlékeznek is rá.
- Igen. Furcsa, hogy épp ma...
- Ne érzelgősködj! Figyelj és vezesd a jegyzőkönyvet. Hogy állunk?
- Rosszul. Eddig rosszul. A hóban fekszik, a parkban.
- Hát igen. Kevesen jutnak át a tű fokán. Most lehet, hogy ők sem.
- Ó. Nézd. Az életfunkciók... Látod?
- Igen. Látom. Hát akkor ennyi.
- Biztos...?
- Te is látod. Vége. Meghalt.
- Mi lesz most?
- Itt hagyjuk őket.
- Úgy értem, velük mi lesz.
- Velük? Nekik annyi. Ezeknek már nem lesz megváltás. A munka piszkos részét majd elvégzik ők maguk. Ahogy ilyenkor mindig.
- Na de mégis, egy egész világ... Nem lehetne...
- Még egy esélyt? Nem. Te is tudod, hogy működik a dolog. Szelekció és véletlen. Jobb módszert még nem találtak ki a teremtésre. Több világ van, mint amennyit el tudsz képzelni. Ez a gyakoribb eset, amit most láttál. Mennünk kell, vár a következő.
- És az anya?
- Mit csinálnál vele? Nem tudod kihozni, ő ide tartozik. Nekünk itt már nincs több dolgunk. Gyere, menjünk.
*
- Szűz Mária vagyok, Istennek szent anyja!!!
- Nyugalom, hölgyem... Mi azért jöttünk, hogy segítsünk. Fiúk...
- Ne merjenek hozzám nyúlni!
- Ne féljen tőlünk! Segíteni akarunk.
- Mi lesz a kis Jézussal??
- Nyugodjon meg, Isten vigyáz a kis Jézusra... mi pedig magára. Most!
- Áááá!
- Fogják erősen!
- Doki, ez a nő...
- Fogják már le! Így nem tudom szedálni!
- Kihis Jéhé-zuhus...
- Nyugalom!... Oké. Így. Ettől most aludni fog egy ideig. Tegyék a kocsiba. Szép kis karácsonyi műszak, mi? Diszpécser... Diszpécser, itt a tizenkettes. Van egy páciensünk, huszonöt körüli nő, zavart tudattal, önveszélyes állapotban találtuk, szedálva van, hová vihetjük?...
- Doki...
- Diszpécser, várjon... Mi az?
- Doki, jöjjön hátra... ezt látnia kell.
- Jézusmária. Ez a nő nemrég szült. Hol a gyerek?
- Hát ezt kérdezem én is, doki.
- Uramisten... Diszpécser! Változott a helyzet, a nő nemrég szült. Elhagyott újszülöttet keresünk, ismétlem, elhagyott újszülöttet keresünk a környéken. Szóljon a rendőrségnek is, hogy küldjenek járőrt! Mi is keresünk.
- Mi legyen, doki?
- A sofőr itt marad a kocsival és a nővel. Mi elindulunk a park felé, az a legvalószínűbb. Talán még nem késő.
- Istenem, karácsonykor... Tudja, doki, azt kérdezem, hol van ilyenkor az Isten...
- Mi vagyunk itt. Gyerünk, induljunk.
Megszületett
2012.12.26. 06:31 Holger Hartland
5 komment
Címkék: novella
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hartland.blog.hu/api/trackback/id/tr634981872
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Boltzmann 2012.12.26. 07:18:04
"Én itt voltam az előzőnél is, az sem volt könnyű, de sikerült. Máig emlékeznek is rá."
az emlékezésnél kicsit több kellene ...
az emlékezésnél kicsit több kellene ...
jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.12.26. 08:59:30
édes istenem, mennyire közhelyes szar :)
Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2012.12.30. 13:54:37
@Szindbad: Mi a gond? Ez nem vicces poszt, ez novella. Ilyenek is vannak itt néha (klikk a címkére a többihez). Ha nem tetszik, nyugodtan írhatod, hogy szar, ahogy a fölötted szóló is tette. :)
mk27soundmaster · http://mk27.blog.hu 2013.01.01. 23:15:04
@Holger Hartland:
"(...)
55. Miben áll az isteni gondviselés?
302-306
321
Az isteni gondviselés azoknak az intézkedéseknek a sorozata, melyekkel Isten teremtményeit azon végső tökéletesség felé vezeti, amelyre meghívta őket. Isten e tervének mindenkitől független, szuverén ura, de végrehajtásában teremtményei együttműködését is igénybe veszi. Ugyanakkor megajándékozza teremtményeit azzal a méltósággal, hogy önállóan cselekedjenek és ok és okozati összefüggésbe kerüljenek egymással.
56. Hogyan működik együtt az ember az isteni gondviseléssel?
307-308
323
Isten az embert – fölébresztve benne „az ő jóságos tervei szerinti akarást és cselekvést” (Fil 2,13) – megajándékozza azzal és szabadságát tiszteletben tartva meghívja arra, hogy cselekedeteivel, imádságaival, sőt szenvedéseivel is működjön együtt Ővele.
57. Ha Isten mindenható és gondviselő, miért van a rossz?
309-310
324, 400
Erre az amennyire fájdalmas, annyira titokzatos kérdésre csak a keresztény hit teljessége tud válaszolni. Isten semmiképpen, sem közvetlenül, sem közvetve nem oka a rossznak. A rossz misztériumát Fiában, Jézus Krisztusban világítja meg, aki meghalt és föltámadott, hogy legyőzze a nagy erkölcsi rosszat: az emberek bűnét, ami gyökere minden további rossznak.
58. Miért engedi meg Isten a rosszat?
311-314
324
A hit biztosít bennünket arról, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha nem tudna jót kihozni belőle. Csodálatosan megmutatta ezt már Krisztus halálában és föltámadásában: a legnagyobb erkölcsi rosszból, Fiának megöléséből fakasztotta a legnagyobb jókat, Krisztus megdicsőülését és a mi megváltásunkat.
(...)"
www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html
"(...)
55. Miben áll az isteni gondviselés?
302-306
321
Az isteni gondviselés azoknak az intézkedéseknek a sorozata, melyekkel Isten teremtményeit azon végső tökéletesség felé vezeti, amelyre meghívta őket. Isten e tervének mindenkitől független, szuverén ura, de végrehajtásában teremtményei együttműködését is igénybe veszi. Ugyanakkor megajándékozza teremtményeit azzal a méltósággal, hogy önállóan cselekedjenek és ok és okozati összefüggésbe kerüljenek egymással.
56. Hogyan működik együtt az ember az isteni gondviseléssel?
307-308
323
Isten az embert – fölébresztve benne „az ő jóságos tervei szerinti akarást és cselekvést” (Fil 2,13) – megajándékozza azzal és szabadságát tiszteletben tartva meghívja arra, hogy cselekedeteivel, imádságaival, sőt szenvedéseivel is működjön együtt Ővele.
57. Ha Isten mindenható és gondviselő, miért van a rossz?
309-310
324, 400
Erre az amennyire fájdalmas, annyira titokzatos kérdésre csak a keresztény hit teljessége tud válaszolni. Isten semmiképpen, sem közvetlenül, sem közvetve nem oka a rossznak. A rossz misztériumát Fiában, Jézus Krisztusban világítja meg, aki meghalt és föltámadott, hogy legyőzze a nagy erkölcsi rosszat: az emberek bűnét, ami gyökere minden további rossznak.
58. Miért engedi meg Isten a rosszat?
311-314
324
A hit biztosít bennünket arról, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha nem tudna jót kihozni belőle. Csodálatosan megmutatta ezt már Krisztus halálában és föltámadásában: a legnagyobb erkölcsi rosszból, Fiának megöléséből fakasztotta a legnagyobb jókat, Krisztus megdicsőülését és a mi megváltásunkat.
(...)"
www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html
