A gyöngyöspatai cigányoknak az ingyen üdüléshez és ahhoz, hogy megvédték értékeiket a faluban évek óta garázdálkodó magyarbűnözőktől.
A rendőrségnek ahhoz, hogy felismerte a különbséget a 2008. július 24-én lezajlott ártalmatlan siófoki jogvédő-felvonulás és a félelemkeltő, garázda gárda-masírozás között.
Az egyenruhásbűnöző "Véderőnek" és társaiknak (ha ugyan nem szervezett provokátorok) ahhoz, hogy öntöttek némi olajat a tűzre, melynek a "jogvédőkkel" átellenes oldalán ők is a pecsenyéjüket sütögetik.
Szívből gratulálok a pártoknak és politikai erőknek is.
A Fidesz-kormánynak és különösen Szíjjártó Péternek és Pintér Sándornak ahhoz, hogy sikerült beletalálniuk a két szék közötti, pad alatti résbe: a külföld most nehezen fogja elhinni, hogy a magyarok nem rasszisták; és a hazai közvélemény is nehezen fogja elhinni, hogy a kormány valóban véget akar vetni a gettó- és lumpenbűnözésnek. (Ugyan, ki beszél itt már két hét alatti rendcsinálásról?)
Az MSZP-nek ahhoz, hogy a Fidesz minden erőlködésének dacára ismét nyugdíjaspárt lehetnek, és ahhoz is, hogy folyamatosan gyűlik az anyag, amelyből végre lesznek majd kibaszott jó könyvek a magyar baloldalról.
Az LMP-nek, Richard Fieldnek és a civil jogvédőknek a hibátlanul megszervezett országlejárató akciókhoz; kb. egymillió szerencsétlen helyen élő, de törvénytisztelő ember laza ignorálásához; és ezáltal az LMP-nek az egykori SZDSZ helyét egyre jobban eltaláló pozicionálásához.
A Jobbiknak a szavazótábora egyben maradásához, sőt, várható növekedéséhez.
Ismét a Fidesznek a hatalma bebetonozása érdekében eddig tett és ezután várható lépéseihez, és ahhoz is, hogy világossá tette: négy év múlva egész Magyarország olyan képtelen helyzetbe és akkora bajba kerülhet, mint amilyenben most Esztergom van.
Az első olyan politikai erőnek, amelyiknek eszébe jut, hogy alapítványt szervezzen a halmozottan hátrányos helyzetűek megsegítésére, az összegyűjtött pénzből pedig házat vegyen a Rózsadombon egy halmozottan hátrányos helyzetű, népes család számára. Micsoda lehetőség lenne, hogy végre bizonyítottan kiderüljön: létezhet előítéletek nélküli, békés együttélés egészen különböző kultúrájú és társadalmi helyzetű emberek közt is!
Szívből gratulálok a nyilvánosság szereplőinek, újságíróktól bloggereken át egészen egyszerű kommentelőkig.
Czeglédi Zoltánnak, a Hírszerző SZDSZ-es publicistájának ahhoz, hogy végre észrevett egy lelkes és meghatott vidéki nénit, aki "hálálkodott a kamerába, hogy az Isten áldja meg a gárdistákat, mert mióta itt vannak, azóta megszűntek a falu életét megkeserítő bűncselekmények, konfliktusok, összetűzések", valamint külön a felismerésekhez, hogy "nem, ez a néni nem náci", és hogy "A Jobbik első tizenöt százalékát nem kis részben a Gyurcsány-Draskovics-féle rendészet szállította". Az elemző-újságíró hosszú és nehéz utat járt meg, hiszen az a párt, amelyikből kibújt, két éve még azt kérdezte: "Ki lesz a harmadik erő?" (Nem ők lettek.)
A Hírszerző egy másik ifjúszadeszosból lett szerzőjének, amiért keresett magának dominát szociológust, akivel talán még szerepcserét is óhajtana, pedig még csak egyetemi hallgató. (Vagy megvan már az a fránya diploma?)
Paul Lendvainak ahhoz, hogy sikerült a rosszindulat és az elfogultág teljes kelléktárát felvonultatnia egy olyan ország ellen, amelyik pedig szerinte az övé. (A könyv eredeti címe: Mein verspieltes Land.)
Heller Ágnesnek ahhoz, hogy előkerült életművének egy igen fontos korai darabja, amely ötven év múlva talán a majdani Heller Archívum egyik legtöbbet kutatott írásműve lesz.
A "kaszinótojásos embernek" ahhoz, hogy ismét sikerült lejáratnia a balliberális oldalt, és komolyan még senki sem gyanúsította meg azzal, hogy a Fidesz fizetett ügynöke.
A Galamus újságírójának ahhoz, hogy szerinte "Magyarországon emberek félnek másfél hónapja, két településen ténylegesen, az összes többin meg potenciálisan". (Csak másfél hónapja? Ténylegesen csak két településen? Hol tetszik élni?)
A Mandiner blognak ahhoz, hogy sikerült újra hollánutcaistáskodás gyanújába keveredniük vulgár-buddho-falangista törzskommentelőjük előtt.
Minden olyan mandineres kommentelőnek, akinek sikerült zsidózás nélkül hozzászólni a Heller-levél témájához.
Az "Örülünk, Vincent?" blog szerzőinek ahhoz, hogy ellenállnak az őket repesve, tárt karokkal váró, fejlett, nyugati demokráciák csábításának, és egyelőre nem emigráltak. Az emberi méltóság védelméről alkotott elképzeléseik üdítő sokszínűségéhez pedig különösen.
A "Tilikov" nick ifjú gazdájának hihetetlen tapintatához és emberi nagyságához, amiért a Mandiner csupán egyetlen, feszületet ábrázoló képből álló nagypénteki posztját választotta, hogy kommentjében a keresztény civilizáció perverzitásáról elmélkedjen. (Méghogy nincs a szociknak utánpótlásuk! Vagy lehet más a nagypéntek?)
A Konzervatórium blognak pedig (és ez komoly :)) a "Heller Ágnes védelmében" c. poszthoz, amely egyszerre tekinthető a kontextusnak a szövegre gyakorolt hatását szellemesen bemutató stílusparódiának, ugyanakkor olyan provokatív írásműnek, amely bevonja az olvasókat az alkotás folyamatába (mivel a poszt az alatta sorakozó kommentektől nyeri el értelmét).
Végezetül szívből gratulálok mindenkinek, aki felismerte a Hartland-hipotézis igazságát: a baromi abszurd és egyúttal keserű helyzetre nemcsak a kesergés, hanem az abszurd baromkodás is lehet válasz. Valószínűleg ezt ismerte fel a posztban szereplők többsége is. További kellemes abszurd baromkodást mindannyiunknak!
