Hartland

Je suis Ugocsa, qui non coronat.

Százhúsz ország közül GDP-ben a 34., optimizmusban és közérzetben a 117. Lakói az EU-ban a legszkeptikusabbak a rendszerváltással kapcsolatban. Melyik lehet ez a kemény ország?

"A baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz." (H. Hartland)

"I hate conservatives, but I really fucking hate liberals." (Matt Stone, South Park Republican)

Friss topikok

Linkblog

Gyereknap

2011.07.11. 14:45 Holger Hartland

Marcit szépen felöltöztették a koncertre. Farmernadrágban és rövid ujjú, csíkos ingben érkezett a Szent László parkba, ahol már vagy kétszázan várták, hogy június utolsó szombat délelőttjén elkezdődjék a gyerekműsor. A hatalmas fák alatt a nagyobbacska gyerekek műanyag székekből kialakított sorokban ültek, mellettük a szüleik. Néhány gyerek a park végében felállított pódium elé is kimerészkedett. A karon vagy babakocsiban ülő kicsik és az ő szüleik távolabb, félkaréjban helyezkedtek el - körültekintő módon inkább a park templom felőli szélén, hogy a másik oldalról, a lacikonyhák előtt faasztaloknál ücsörgő vendégektől a dohányfüstöt ne feléjük vigye a szél.

Marci éppen a faasztalok mellett érkezett. Egy hatvanas, ősz hajú nő vezette kézen fogva. Ez fáradságos munka volt, mert Marci minden asztal mellett megállt, hogy vidáman összetapicskolhassa. Az asszony alig tudta őt egy-egy asztaltól finoman továbbráncigálni. Végül sikerült valahogy elvergődniük a pódium elé, a második széksor szélére, és ott leültek. Épp időben, mert a zenekar máris rázendített.

*

A Kommunikációs Főiskola csinos, harmincas adjunktusnője valamikor a nyolcadik vagy a kilencedik szám után érkezett. Nem a koncertre jött - gyereke sem volt -, hanem egy barátnőjével kerestek valami helyet, ahová kiülhetnek és beszélgethetnek. Letelepedtek az egyik faasztalnál, és nekiláttak egy-egy csirkés gyrosnak. A szomszéd asztalnál egy szebb napokat látott, negyvenöt körüli, szétdohányzott arcú, szőke nő ült. Gyorsan, kapkodva evett, és minden falat után szívott egyet olcsó cigarettájából. Az étel mellett ott hevert a nyitott cigarettásdoboz és az öngyújtó. Az adjunktusnő úgy tett, mintha nem venné észre és nem zavarná a füst. Próbált divatos szemüveget viselő, fekete hajú barátnőjére koncentrálni, aki a dohányfüstről tudomást sem véve élvezettel falatozott és közben lelkesen magyarázott:

- Szóval, csinálunk egy ilyen webes portált a nőiség új trendjeiről, és lesz rajta sokféle tartalom, elemzések, receptek, riportok, szépségötletek, meg versek és novellák és még blogok is. Eu-s doménen fogjuk regisztrálni, hogy ne csesztethessen minket a médiahatóság, meg úgy több pénzt is lehet rá pályázni. Tök sokat lehet nyerni, tök jó
lesz, és arra gondoltunk hogy te is írhatnál nekünk.

- Hát ez tök jó! Nagyon örülök, hogy szóltál! Mi ez a szar zene? - ráncolta össze a szemöldökét, ahogy kezdődött a következő szám:

Rég úgy képzeltem a faiskolát,
Hogy fatanárhoz jár sok fadiák.
Fapadsorokban ülnek valahányan,
Akár egy közönséges iskolában.

- Ja, valami gyerekműsor. Tök édi ez a sok gyerek, nem?

- Akárki akármit mond, a gyerek csak agresszív kis evőszarógép. Na jó, ezek itt egy kicsit már nagyobbak, ezekkel már lehet valamit kezdeni. De nézd azt ott a babakocsiban, az biztosan csak bömböl, eszik és szarik - Az adjunktusnő tovább mélázott: - A gyerekek aranyosak, de otthonra nem akarnék. Annak a szerencsétlennek meg jobb lett volna, ha meg sem születik - szúrta ki Marcit, aki elöl, a pódium közelében vidáman forgolódott a székén. Az ősz hajú asszony alig bírta visszafogni, hogy fel ne ugráljon.

- Ja, ez is egy tök jó téma, hogy trendi-e a gyerekvállalás, erről is írhatnál, meg arról az abortuszellenes örökbefogadás-kampányról, ami szerintem tök manipulatív és hogy ez így tökre nem oké, főleg nem ebben a túlnépesedett világban.

De fatízpercben igazi helyett
Esznek fakolbászt, isznak fatejet.
Fafiúk robognak fafolyosón,
S fakislányok tárgyalnak kuncogón.


- Hát az biztos, hogy én nem akarok szülő-, etető- és pelenkázógép lenni. Én alkotni szeretnék. Az én életem az enyém, és jogom van eldönteni, hogy mihez kezdek vele.

- Igen, írhatnál nekünk egy elemzést a childfreeness-ről, meg hogy a társadalom így tökre szülőgépnek tekinti és ledegradálja a nőket, és... Valami baj van?

*

A Kommunikációs Főiskola csinos, harmincas adjunktusnője szeretett volna válaszolni, de nem tudott. Érezte, ahogy elszorul a torka. Levegő után kapkodott - hasztalanul. Elsötétült előtte a világ. Úgy érezte, háttal zuhan egy kút mélye felé. A kút száján át néhány pillanatra még látta a fák lombkoronáját, majd a nyílás egyre kisebb lett, és végül egészen eltűnt. Sötétség vette körül.

- Helló! - szólalt meg egy hang bent, a fejében. Majd az adjunktusnő döbbenetére pár pillanat múlva méltatlankodva hozzátette: - Köszöntem, hé!

- He... helló! - hebegte a csinos, harmincas adjunktusnő, persze csupán gondolatban, mert kinyögni továbbra sem tudott egy szót sem. Még mindig nem kapott levegőt, de ez valahogy már kevésbé zavarta. Magatehetetlenül, kábán sodródott a sötétségben.

- Hogy vagy? - kérdezte a hang.

- Rosszul! Mi ez? Hol vagyok? Mi történik? Segítség! - gondolta a nő. Úgy tűnt, a hang minden kontrollálatlan gondolatát hallja, mert így felelt:

- Nyugodj meg. Beszélgessünk egy kicsit. Ha ilyen izgatott vagy, nem tudunk értelmesen beszélgetni. És nincsen sok időnk.

- Nincs időnk?! Úristen, mi az, hogy nincs időnk? Meghalok?

- Ne félj! Kérlek, beszélgess velem!

- Jó - egyezett bele a nő. Mást úgysem tehetett.

- Hogy tetszik a zene? - kérdezte a hang.

- Milyen zene?

- Hát a koncert, itt a Szent László parkban. A Kaláka együttes játszik a gyerekeknek. Hogy tetszik?

És el nem árulnák fatitkukat,
Bármily kíváncsi a fafiúhad.
De ha faestén fölkel a fahold,
A favant fölcseréli a favolt.

- Nem hallok semmit! - sikított némán a nő.

- Hogy tetszenek a gyerekek? - kérdezett tovább a hang, mintha meg sem hallotta volna - És hogy tetszik ez a szélfútta, enyhe júniusi szombat délelőtt az árnyas fák alatt?

- Nem hallok semmit! Nem látok semmit!! Mi ez?! Ki vagy te? Mi történik? - gondolta kétségbeesetten a nő. A szavak sebesebben áramlottak a tudatában, mint ahogy ki tudta volna mondani őket.

- Nem hallasz? Nem látsz? - kérdezte csalódottan a hang - Pedig én éppen azt szerettem volna tudni, milyen érzés hallani és látni. Milyen élni. Szeretsz élni?

- Én... szeretek... szeretnék... Mi történik velem? Ki vagy te?

- A falat vagyok a torkodban. Ízlem?

Talán mert nem kapott választ, a hang ismét megszólalt: - Tudod, azelőtt csirke voltam. Azért éltem, hogy élhess.

A csinos, harmincas adjunktusnő döbbenten hallgatott. A hang elérzékenyülve folytatta: - Ne haragudj, hogy megállítottalak egy pillanatra. Csak szerettem volna tudni, hogy milyen az életed. Hogy nem haltam meg hiába.

- Őrület! - gondolta a nő - Egy ostoba, szentimentális csirkefalat fog végezni velem!

Gyorsan megálljt parancsolt a gondolatainak, mert félt, hogy a hang meghallja őket. Agya szélvészgyorsan kereste a kiutat szorult helyzetéből. Úgy döntött, hogy könyörögni fog a hangnak. Az érzéseire fog játszani - a jelek szerint vannak neki. Mindenféle szépet mond majd arról, hogy mennyire szeret élni, meg a főiskoláról, ahol tanít, és hogy mennyire jó és értelmes élete van. Vagyis lesz. Lehetne... Ez hatni fog. De mielőtt nekikezdhetett volna, a hang ismét megszólalt, ekkor már egészen fátyolosan, két mondat között olykor szipogva:

- Hamarosan elindulok a gyomrodba, és akkor nem tudunk beszélgetni többet... Megtennél egy utolsó szívességet? Nekünk, falatoknak senki sem köszöni meg, hogy engedelmesen tűrjük a fogai marcangolását, a nyála marását, és egyetlen zokszót sem hallatva megyünk le a torkán - pedig a halálunkkal életet adunk. Te - te megköszönnéd nekem?... Hogy ez legyen az utolsó, amit hallok, mielőtt elmerülök gyomorsavad halálos fürdőjében...

Az adjunktusnő egyszerre akart sírni és nevetni - de tudta, hogy az életéről van szó, ezért gyorsan összeszedte magát. Érezte, hogy fogytán az ereje. Sietnie kell. Nekikezdett, ahogy csak tudott:

- Kö... khö... kööö... khöhhh!...

*

A nyállal és fognyomokkal borított, félig megrágott falat nedvesen, tompa püffenéssel pottyant a papírtálcára, amely a csinos, harmincas adjunktusnő előtt hevert a faasztalon. A nő zihálva, kivörösödött arccal, fuldoklástól könnyes tekintettel borult fölé.

- Úristen! Jól vagy? Semmi bajod? - hajolt hozzá fekete hajú, szemüveges barátnője.

Mert azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.
Azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.

- Nem. Nem vagyok jól. Nem bírok enni. Nem bírom ezt a bugyuta zenét. Menjünk innen.

Fölpattant, és bizonytalan léptekkel, vissza sem nézve sietett ki a parkból. Barátnője utána szaladt a táskájával.

*

A másik asztalnál a negyvenes, szétdohányzott arcú, szőke nő észre sem vette a mellette játszódó jelenetet. Oda sem pillantott. Gyorsan bekapta az utolsó falatot, majd ahogy véget ért a dal, kiszívta az utolsó, mély slukkot is a filterig égett cigarettából. Fölsietett a pódiumra, hogy felkonferálja a következő műsorszámot.

Természetesen Marci sem vett észre semmit. Végig csak a zenekarra figyelt, vidáman ingatva magát a kis műanyag székben, amely majdnem szét is roppant a nagy himbálózástól. Mikor a zenészek elbúcsúztak, vidáman integetett nekik hosszú, vékony, szőrös karjával. Marci huszonhat éves volt, egy kétéves gyerek értelmi képességeivel. Az ősz hajú, hatvanas asszony - talán az anyja? - ismét kézen fogta, és átvezette a másik pódiumhoz, ahol hamarosan kezdődött a bohócok műsora. Marcinak jó napja volt.

*

Másnap végül is a Kommunikációs Főiskola csinos, harmincas adjunktusnőjének is jó napja volt. Reggel óriási megkönnyebbülést hozott neki a negatív terhességi teszt - az előző napi rosszullét alaposan ráijesztett! -, majd estig el is készült a gyermekválallás-mentes életmódot dicsérő cikkével. A barátnője már összerakta az EU-s pályázatot, hogy másnap elküldje. Tudta, hogy nyerni fognak.

19 komment

Címkék: gyerek novella irodalom abortusz

A bejegyzés trackback címe:

https://hartland.blog.hu/api/trackback/id/tr23057540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alfőmérnök 2011.07.11. 17:32:32

Hol vannak a kommentek?

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.07.11. 17:35:56

Nahát. A saját kommentem is csak előzetes moderáció után jelenik meg. Micsoda egy blog ez.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.07.11. 17:36:52

@Alfőmérnök: Ezen a blogon előzetes moderáció van. A kommentek megjelenésére várni kell. Eddig nem moderáltam ki semmit. Annyi komment érkezett, amennyi látható.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.07.11. 17:39:57

@Holger Hartland:
Akkor most ennek hatására úgy döntöttem, hogy próbajelleggel megszüntetem az előzetes moderációt. Aztán mindenki viselkedjen ám! :)

Alfőmérnök 2011.07.11. 20:55:40

@Holger Hartland: Mikor a kommentet írtam, nem tudhattam, hogy nem jelenik meg, úgyhogy nem erre céloztam. :)
Csak a posztba beépített kommenteket hiányoltam, de már kapcsoltam, hogy az csak az "így írtok ti" típusú bejegyzéseknél van. :)

tyto 2011.08.07. 15:19:42

elolvastam. látom mélyre ment a cucc. meg azért nem értetted, de ez várható volt. fő hogy foglalkoztál a témával.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.08.07. 20:49:06

@tyto: Ugyan, ez nem vitacikk, ez egy novella. :) Novellaként is kell olvasni. Az ihletet részben egy valódi Kaláka-koncertből merítettem, ahol a kisfiammal voltunk (igen, tudom, hogy milyen is tud lenni egy gyerek :)), részben pedig a Mandiner posztjának kommentjeiből.

tyto 2011.08.16. 08:03:21

@Holger Hartland: az a nemjó, hogy ha az ember ír olyasmit mint én a gyerek/nem gyerek kérdésről, még odáig sem megy el senki, hogy gondolkozzon rajta, mert a szöveg megnyom valami gombot sokakban, amitől jön ez az ellenhörgés. mindegy. ha pár ember van aki érti amiről beszélek, már jó. és néhány év múlva úgyis probléma lesz. mint ahogy japánban már van.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.08.19. 20:48:26

@tölgy: Fogalmam sincs. Nickek beazonosításáért igazi szakértőhöz kellene fordulnia, de az nem én vagyok. :) Én csak annyit látok, hogy Tyto valamiféle "Babarczy Eszter 2"-imázst épít, és egy kicsit értetlen. :)

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.08.19. 21:10:18

@tyto: Még egyszer: ez nem vitacikk, hanem novella. Ld. még "irodalom". Tarthatod fércműnek, tarthatod közepesnek vagy jónak, de nem tarthatod vitacikknek, mert nem az. Ha szétnézel a blogomon, akkor láthatod, hogy nem vitatkozom, hanem paródiákat és humoreszkeket írok, valamint próbálkozom novellákkal is. Eddig hármat neveznék annak, és ez az egyik. A mandineres kommentjeidhez annyi köze van, hogy más tapasztalatok mellett ezeket is anyagként használtam a megírásához.

málnási · http://gozdom.blogspot.com/ 2011.08.29. 14:38:45

körmi, magának szülnie kéne. minden más szétfoszlik. minden más érték nélkül való, ami magából kijön.

tewton 2011.09.10. 23:42:10

mi van itt, blogosztálytalálkozó?
a novella nem annyira rossz, a beszélő falat ötlete kicsit ... görögös, az előzetes moderáció szintén. én ebből a szövegből húznék, mert szétfolyik.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.09.11. 20:56:11

@tewton:
Offline kritikusaim szerint is lehetne rövidebb, de én direkt írtam ilyenre.
Beszélő falat? Maga minden hülyeséget elhisz, amit olvas? :)))
Előzetes moderáció meg már rég nincs.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2011.09.16. 11:30:43

@Holger Hartland: "Maga minden hülyeséget elhisz, amit olvas?"
Maga megtévesztené az olvasóit?

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.09.16. 11:55:53

@tölgy: Dehogy. Tewton tévesztette meg saját magát. Hol van beszélő falat a novellában? A főhős fejében megszólal egy hang, amely azután beszélő falatként mutatkozik be. De hihetünk-e neki? Valóságos-e a hang egyáltalán? És ha igen, akkor kinek, minek a hangja? Ki tudja? :)

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2011.09.16. 12:02:49

@Holger Hartland: "A falat vagyok a torkodban."
Értem, tehát a Hang tévesztette meg az adjunktusnőt. Jó hogy tisztáztuk, így egész más az üzi.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2011.09.16. 13:29:34

@tölgy: Én csak kérdeztem. Ki tudja? Lehet, hogy Tewtonnak is volt némi igaza? Vagy egyikünknek sem? Nincs nevetségesebb, mint amikor valaki a saját írását magyarázza, ezért nem is teszem. Különben is, onnantól, hogy megírtam a novellát, én is csak olyan olvasó vagyok, mint más. Irodalmi szövegeknél :) igaz lehet, hogy ha ketten olvassák ugyanazt, az már nem ugyanaz.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2011.10.23. 14:14:52

mikor elkezdett beszélni a falat, nagyon béna volt, de mikor rájöttem, hogy megakadt a torkán és a halálát is okozhatja, akkor már jó volt

jó volt ez.
süti beállítások módosítása