Hogy micsoda tiltakozó leveleket fúj be hozzám a szél! Ezt tegnap este kaptam:

*

Tiltakozás a röghöz kötés ellen

Mi, alulírott adófizető magyar állampolgárok, tiltakozunk a mai Magyarországon fejét újra felütő jobbágyság és kizsákmányolás ellen!

Mint ismeretes, az Orbán-kormány új felsőoktatási koncepciója szerint az államilag finanszírozott képzésben diplomát szerző fiatalok számára - hacsak nem fizetik meg utólag a képzésük árát - kötelező lesz, hogy a diploma megszerzése után pár évet Magyarországon dolgozzanak. A koncepció ellen tiltakozók ezt "röghöz kötésnek" nevezik. A röghöz kötés csúnya dolog. A középkorban sújtották vele a jobbágyokat, amikor megtiltották nekik, hogy más, kedvezőbb feltételeket kínáló földesúr földjére költözzenek.

Mi, alulírott adófizető magyar állampolgárok tiltakozunk az ellen, hogy a jobbágyság súlyos jármába kényszerítsenek bennünket! Mert bizony vannak, akik szerint jobbágyként kellene értük dolgoznunk - el is mondjuk, hogyan.

A felsőoktatás olyan képzett embereket bocsát ki, akik az ott kapott okításnak köszönhetően többet tudnak, több mindenhez értenek, több értéket képesek előállítani, mint amikor megkezdték a tanulmányaikat. Röviden: a felsőoktatás humán tőkét hoz létre. Jól vagy rosszul, túl sokat vagy túl keveset - egyeteme és főiskolája válogatja. De a végeredmény: humán tőke, ami az államilag finanszírozott képzésben az adófizetők pénzéből keletkezik. Amennyiben az adófizetők pénzén kiképzett friss diplomás külföldre költözik és ott vállal munkát, úgy a magyar adófizetők pénzén termeltünk humán tőkét - másoknak. Nem abszurd, hogy nálunk sokkal gazdagabb és fejlettebb országok számára szakembereket képeztessünk a saját pénzünkön?

Kedves, államilag finanszírozott képzésben részt vevő ifjú hölgyek és urak: ha elfogadják az adófizető magyar állampolgároktól azt a pénzt, amibe az Önök oktatása kerül, akkor cserébe igazán nem nagy kérés, hogy néhány évet Magyarországon dolgozzanak. Lehet, hogy elvágyódnak az EU nevű "országnak" ebből a vidéki, falusias, mucsai porfészkéből, ahol a fizetések és az életkörülmények még jó sokáig nem lesznek olyanok, mint nyugatabbra. De ha a mucsaiak dobták össze Önöknek az egyetemre valót, akkor cserébe kérhetnek is ezt-azt. Vagy pénzt vissza. Valamit valamiért.

A kormány persze bevezethette volna elegánsabban is a dolgot. Mondhatta volna, hogy mostantól tandíj van, de aki vállalja, hogy diploma után pár évet itthon dolgozik, annak az állam kifizeti a tandíját. Persze, miért pont ebben a dologban lettek volna elegánsak? Csinálhattak volna jobban rengeteg minden mást is, a felsőoktatásban is - hát még azon kívül! Nem, bizony nem szeretjük őket sem. Ebben a tiltakozó nyílt levélben viszont nem a kormányról van szó, hanem azokról, akik hazug manipulációval "röghöz kötésnek" nevezik a hallgatói szerződés intézményét. A leendő diplomásokat senki sem köti röghöz: amelyik fizet, mehet Isten hírével. Aki viszont elfogadja, hogy az adófizetők fizessenek helyette, az bizony legyen kedves viszonozni ezt. Nem jobbágyság ez, hanem felnőtt emberek közötti csereügylet.

Milyen jobbágyság ellen tiltakozunk akkor mi, alulírott adófizető magyar állampolgárok? Az ellen, amelybe éppen bennünket próbálnak belekényszeríteni! A tiltakozó egyetemisták elvárnák, hogy fizessük ki, amibe a taníttatásuk kerül, de ők fenntartanák maguknak a jogot, hogy diplomaszerzés után fityiszt mutatva itt hagyják az országot, kizárólag a sajátjukként kezelve azt a humán tőkét, amelyben pedig az ő eszük és szorgalmuk mellett a mi adóforintjaink is benne vannak. Elfoglalják az egyetem előadótermét, és transzparenseken hirdetik: "Az egyetem a miénk." Ifjú hölgyek és urak: bár nagyra értékeljük, hogy Önök bátran szembeszálltak a császári Sardaukarokkal a birodalmi lépegetőkkel az uruk-hai harcosokkal a Waffen-SS-szel az ajtó kilincsével, egy dolgot azért szögezzünk le:

Önöknek nincs egyetemük.

Majd akkor lesz az Önöké az egyetem, ha saját pénzükön építtetik föl, vásárolják meg vagy bérlik az épületet; ha saját pénzükön látják el bútorokkal, számítógépekkel, könyvekkel, műszerekkel és egyéb eszközökkel; ha saját pénzükön fizetik a fűtést, a villanyt, a vizet; ha saját pénzükön fizetik az alkalmazottakat a rektortól a portásig. Akkor az valóban az Önök egyeteme lesz. Így viszont, hogy mindezt az adófizető magyar állampolgárok fedezik, az egyetem az övék, adófizető magyar állampolgároké. Vagyis a miénk, alulírottaké is. Amennyiben Önök a saját jövedelmükből élnek és adót fizetnek, úgy üdvözöljük Önöket a tulajdonostársak között. Ne feledjék persze, hogy a tulajdonrészük - mint mindannyiunké - milyen csekély. Ha viszont a szüleik támogatják Önöket a tanulmányaik ideje alatt, akkor tanuljanak inkább a randalírozás helyett, a komoly dolgok megbeszélését pedig bízzák a felnőttekre. Küldjék be a szüleiket.

*

Ejnye, kedves adófizető magyar állampolgárok! Mi ez a tekintélyelvűség, ez a ressentiment, ez az előítéletes, irigy, mucsai gyűlölködés? Mi ez az Európa-ellenesség? Ne legyenek az Orbán-fasizmus akaratlan kiszolgálói! Pofa súlyba, és tessék szépen tovább csinálni azt a robotot. Hogy a kilencedet melyik romkocsmához kell vinni, arról majd kapnak értesítést.