A nyári szünetben hallgatásba burkolózott a blog, de most elő kell állnom az igazsággal. Július óta birtokomban vannak az IMF-nek a magyar kormánnyal szembeni titkos feltételei. Pár nappal a tárgyalások után egy névtelen levelet kaptam, a feladó pedig csak annyit árult el magáról, hogy közelebbről meg nem határozott munkakörben dolgozik az Aranykezű Maya és Pajkos Társnői Masszázsszalonban. Július 18-án hajnalban, egy külföldi vendég távozása után az egyik szobában talált egy aktatáskát, benne angol nyelvű, rejtélyes dokumentumokkal. A "rejtélyes dokumentum" kifejezésre rákeresve jutott el a blogomra, és úgy döntött, elküldi nekem a táska tartalmát. Először úgy éreztem, jobb, ha nem keveredem ilyesmibe, de most, hogy mindenki az IMF tárgyalási feltételeiről vitatkozik, meg kell írnom, hogy mit olvastam. Nézzük tehát, milyen feltételeket szab nekünk az IMF!

A dokumentum szerint a Valutaalap Magyarországnak teljesen új hitelkonstrukciót szán, amelyet eddig sehol sem alkalmaztak, és kifejezetten a különleges magyar helyzetre tekintettel dolgoztak ki. A Social Card Assistance Program (SCAP) nevet viselő konstrukció egyik legfontosabb eleme, hogy az IMF-hitelt a magyar kormány nem egyszerű átutalásként, hanem egy különleges hitelkártya-szerűségen, az úgynevezett Social Card-on keresztül kapná meg. A kormány ezzel a kártyával vásárolhat, kizárólag az IMF által jóváhagyott kereskedelmi partnerektől és kizárólag az IMF által jóváhagyott termékeket és szolgáltatásokat, például nyugat-európai hipermarket-üzletláncok márkatermékeit vagy PPP-beruházást, illetve importálhat olyan, Magyarországon hatékonyan nem megtermelhető mezőgazdasági javakat, mint amilyen a búzaliszt, a cukor vagy a zöldségek. A kártyát Orbán Viktor mindenkor köteles a nyakában selyemzsinóron fityegő vízhatlan tokban tartani. Az IMF rendszeresen ellenőrzi a Social Card használatát, és különleges megbízottat, úgynevezett Social Workert rendel a magyar kormány mellé a szoros együttműködés elősegítésére.

Nem igaz viszont, hogy az IMF a különadók megszüntetését is követelné. Mindössze a kulcsuk módosítását kéri: a negatív tartományba, így a különadókat a magyar állam fizetné a Magyarországon működő, külföldi tulajdonú cégeknek. Az IMF a családi pótlék megszüntetését sem akarja, csupán annak helyes, rászorultsági alapú értelmezését várja el a magyar kormánytól. Ennek értelmében a családi pótlékot az kapná, akinek nincsen családja (vagy aki szabadságvesztés vagy alkalmatlanság miatt elveszíti a gyermekei fölötti szülői felügyelet jogát) - hiszen ő az, aki család hiányában pótlékra szorul.

A csomag másik fontos része a privatizáció. Tőkeerős és megfelelő know-how-val rendelkező nyugati cégek részére kell áruba bocsátani: a tömegközlekedést; az egészségügyet, különös tekintettel az ingatlanfejlesztés szempontjából potenciálisan értékes vagyonra; a közszolgáltatásokat, különös tekintettel a vízművekre; továbbá Magyarország vízkészleteit, beleértve az állampolgárok testében található vízkészleteket is, melyek eddig érthetetlen és indokolatlan módon ki voltak zárva a szabad piaci működésből. A felsőoktatás privatizálása viszont nem feltétel, mivel a kormány már elkötelezte magát annak megszüntetésére. A privatizált vagyon árát a magyar kormány francia étkezési utalványokban kapja meg, amelyeket belátása szerint szétoszthat a családtagok, az államigazgatás dolgozói, a kirúgandó közalkalmazottak, vagy a 2014-es választásokra regisztráló szavazói között. A francia étkezési utalványok egyébként is felváltanák az elavult, provinciális és egyre értéktelenebb forintot a fizetőeszköz szerepében. (A lap szélén kézzel írt jegyzet: "Why not beads? We have them by the balls - squeeze 'em!")

Hát ezek volnának a titkos feltételek. Természetesen az IMF-et nem is érdemes megkeresni ez ügyben, úgyis letagadnának mindent. A dokumentumról készített másolatokat viszont elküldtem a hazai sajtó és blogvilág néhány képviselőjének, akik cserébe megengedték, hogy kedvcsináló részleteket közöljek az üggyel kapcsolatban hamarosan megjelenő írásaikból. Íme:

Ballibber Balambér: A kinyújtott kéz (Szabad Értelmiségi Folyóirat)
"...Segítő kezét kínálja nekünk a Fejlett Nyugat, pedig meg sem érdemeljük. Csak ha elfogadjuk a felénk nyújtott kezet, akkor szerezhetünk vissza valamit sosem volt és azóta sokszorosan elveszített méltóságunkból, és tehetünk egy lépést afelé, hogy európai citoyenek legyünk. A Social Card ugyanis nem elveszi a méltóságot, hanem adja. Aki rászorultságában a közösségtől kap anyagi segítséget, attól cserében elvárható, hogy maga is tegyen valamit. Például hogy tartsa be a közösség szabályait, és hogy ismerje el a közösség jogát a kapott segítség megfelelő felhasználásának ellenőrzésére. A segítségkérő így a kiszolgáltatott koldus pozíciója helyett a kétoldalú megállapodást kötő és azt betartó felnőtt ember pozícióját foglalja el. Az alamizsna megaláz, a Social Card viszont felemel. Mi, balliberálisok mindig is ezt mondtuk. Social Card vagy mucsa és kiszolgáltatottság. Nincs harmadik út."

Yobber Zsolt: Ütnek (Hírlapja Széles E Hazának)
"...A félmilliós békemenetet kigúnyoló balliberális sajtó ahányszor csak teheti, élvezettel vágja az arcunkba, hogy Magyarország "pofont kapott". És mondják ezt mindenre Brüsszel - azelőtt Moszkva - leghalkabb pisszenésétől a Cohn-Benditek legvadabb, rágalmazó ámokfutásáig. És örülnek neki. Ezek ők. Ilyenek ők. Ez a lényegük. Hanem most valóban pofont kaptunk. És ha belegondolunk, hányszor kapott már pofont ez a nemzet - és hányszor tűrte szelíden és méltósággal! Ahogyan most sincs más választásunk, mint tűrni, szelíden és méltósággal. Mondják, hogy a titkos tervezetet az IMF magyar ügyosztályán egy bizonyos Mr. Almondtree dolgozta ki. Utánanéztem ennek a titokzatos Mr. Almondtree-nek, és kiderült, hogy nem véletlenül került ő a magyar ügyosztályra. Magyarországról származó dédapját még Mandelbaumnak hívták, szatócsboltja volt a Dob utcában. Gondoljunk bele, barátaim! Dob utcai szatócsok dédunokái mondják meg nekünk, Dobó Istvánok dédunokáinak, hogy mire költhetjük a saját pénzünket! Csak nehogy elfogyjon a türelmünk, és egyszer ne kapjuk, hanem adjuk a pofont. Mert az iszonyatos lesz."

Tóth Omega Álmos: Elmagyarázom a sok hülyének (blogbejegyzés)
"...Elmagyarázom, hogy a valláskárosult Orbán-hívek is értsék. Nincs Isten. Pontosabban: van Isten, de úgy hívják, hogy Szabad Piac, és most elküldte értünk egyszülött fiát, az IMF-et, hogy megváltson bennünket bűneinkből. És kik tagadják meg ezt az Atyát, és kik feszítenék legszívesebben keresztre a Fiút? Hát pont a valláskárosult fideszesek, hahaha! Ennyit az ő hitükről. A mesebeli kaporszakállúban hisznek, akinek nincs pénze, mert a pedofil papjai ellopják, és nem hisznek az IMF-ben, akinek meg van, mert jól beosztja. Ennyit a számolni tudásukról. Bővebben majd kifejtem a 2014-es kormányváltás után készítendő Még Modernebb Képmesékben."

N. Badar Nándor: Kultúrák harca (blogbejegyzés)
"...Két kultúra vívja most harcát Magyarországon. A mellébeszélés kultúrája és a hazabeszélés kultúrája. A régi rend haszonélvezőinek kultúrája és az új rend haszonélvezőinek kultúrája. Én mint politikai gondolkodó létfontosságúnak látom, hogy ebből a harcból melyik kerül ki győztesen. Van egy feladat. El kell magyarázni az embereknek, hogy ha mi élvezzük a hasznot, az nekik is jó. Mert ha velünk egy politikai közösség tagjának érzik magukat, akkor a mi haszonélvezetünk látványa nekik is önbecsülést ad. Akinek nem tetszik, hogy mi élvezzük a hasznot, az azt akarja, hogy a régi status quo hívei élvezzék a hasznot. Az tehát ellenség. Azon kell dolgoznia mindenkinek, hogy mi élvezzük a hasznot, mert akkor a magyarok győztesnek érezhetik magukat. Ha velünk tartanak."