Nemrég derült ki, hogy a 2011-es népszámláláson kb. 1,3 millióval kevesebben vallották magukat katolikusnak, mint az előző alkalommal, 2001-ben. Hová tűnt ennyi katolikus?

Az egyház szerint a jelenség egyik oka, hogy más volt a kérdés megfogalmazása. Erre még visszatérünk. A másik ok pedig az lenne, hogy a számítógépes rendszer az interneten válaszolóknak napokig nem engedte, hogy katolikusnak vallják magukat. Ez a magyarázat viszont komolytalan. Annyi történt ugyanis, hogy az első napokban az interneten válaszoló katolikusoknak azt is ki kellett választaniuk, hogy pontosan milyen katolikusok (római, görög, stb). A túlnyomó többségnek valószínűleg nem esett nehezére megtalálni a rá érvényes "római katolikus" megnevezést, a problémát pedig napokon belül orvosolták, onnantól szerepelt a válaszlehetőségek közt az egyszerű, jelző nélküli "katolikus" is.

Felmerült az a lehetőség is, hogy generációváltás történt, vagyis miközben az idősek (köztük sok katolikus) elmennek, a helyükre érkező fiatalok már nem katolikusok. Nem is lehetnek, mert - mint maroz bloggerkolléga bibliai idézettel is alátámasztja -, a katolikusoknál a hit megvallása parancs, tehát aki nem vallja magát katolikusnak, az nem lehet (jó, rendes) katolikus. Ha viszont generációváltás történt, azt látni kellene a népszámlálás életkor szerinti bontásban közölt adataiban. A 2001-es népszámlálás adatai alapján látszik is némi hatás: akkor a 60 év fölöttiek között volt a legnagyobb a katolikusok aránya (64%), az 50-59 év közöttieknél 59%, az akkori negyveneseknél 55%, a harmincasoknál 52%, a 15-29 éves korosztályban 49%, míg a 14 év alattiaknál 48%.

De vajon ez elég ahhoz, hogy tíz év alatt 1,3 millió katolikus "eltűnjön"? Ha összehasonlítjuk a vallás korcsoportonkénti adatait 2001 és 2011 között, akkor a következőket látjuk:

2011-ben a 15-29 évesek közt 614 ezer katolikus volt. Ők 2001-ben még 5-19 évesek voltak, és közülük akkor még nagyjából másfélszer ennyi, azaz 929 ezer volt katolikus, nyilván szülői bevallás alapján. A csökkenés 34%-os. Lehet, hogy sokan a szülői házból kilépve döntöttek úgy, hogy 2011-ben már nem vallják magukat katolikusnak, és ez ennyiben lehetne generációs hatás, de így is legfeljebb mintegy 300 ezer katolikus "eltűnését" magyarázná - és nem lenne összhangban a továbbiakkal.

A 2011-ben 30-39 éves generáció soraiban 527 ezer katolikus volt, míg tíz évvel korábban, amikor 20-29 évesek voltak, még 786 ezer. Ezt a 33%-os csökkenést már nehezebb a szülői házat elhagyó fiatalok szemléletváltására fogni - különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a csökkenés aránya majdnem ekkora volt a középkorú nemzedékben is. A 2001-ben harmincas éveiben járó 687 ezer katolikusból 2011-re, negyvenes éveikre 490 ezer maradt, az akkori negyvenesek 844 ezer katolikusából pedig ötvenes éveikre 602 ezer (a csökkenés mindkét esetben 29%).

Magyarán, a csökkenést nagyrészt az okozza, hogy a 15-60 év közötti korosztályokból eltűnt valamivel több, mint egymillió katolikus, a korosztályok közt majdnem egyenletesen. Ez az adott generációkba tartozó katolikusok majdnem egyharmada. Ennyien nem halhattak meg idő előtt és nem vándorolhattak ki. Az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy van kb. egymillió ember, aki 2001-ben még katolikusnak diktálta be magát (vagy őt a szülei), de 2011-ben már nem.

Lehet, hogy a kérdés megváltozása miatt? 2001-ben a vallásra vonatkozó kérdés így szólt: "Vallása, hitfelekezete?", 2011-ben pedig így: "Mely vallási felekezethez, közösséghez tartozónak érzi magát?" Az első kérdés mintha tényadatra vonatkoznék, a hittől és a hitéletben való részvételtől függetlenül. A második megfogalmazás már a kérdezett eszébe juttatja, hogy a vallás másról is szólhat, mint hogy milyen családba született, vagy hogy tíz évente mit mond magáról, és hogy néha (esküvő, keresztelő, temetés alkalmával) elmegy templomba. Sokan éppen az ilyen egyházi szolgáltatások igénybevételekor szembesülnek azzal, hogy pl. egyházi esküvő előtt hitoktatásra kell járni, vagy hogy a pap ilyenkor visszamenőleg elkéri az éveken át be nem fizetett egyházi adót (végül is joggal, ahogy egy klubban vagy szakmai szervezetben is kell tagsági díjat fizetni).

Valóban, a vallási felekezethez nem tartozók száma 2001 és 2011 között 1,5 millióról 1,8 millióra emelkedett - a "hiányzó" katolikusok száma viszont még mindig jóval magasabb, mint a növekedés. Van ugyanakkor egy rovat, ahol most sokkal többen vannak, mint 2001-ben: a vallási kérdésre az akkori 1,1 millióval szemben 2011-ben 2,7 millió megkérdezett nem válaszolt. Vajon miért? Nem az újonnan érkező fiatal generációról van szó. A növekedés eloszlik a korosztályok között, vagyis minden nemzedékben van több százezer ember, aki 2001-ben még válaszolt a kérdésre, 2011-ben pedig már nem. Ha megnézzük az anyanyelvre és a nemzetiségre vonatkozó válaszadási hajlandóságot, hasonló változást látunk: 2001-ben ezekre a kérdésekre mintegy félmillióan passzolták a választ, 2011-ben közel másfél millióan, így például "eltűnt" úgy egymillió magyar...

Leginkább arról van tehát szó, hogy a legutóbbi népszámláláson sokkal többen hagyták megválaszolatlanul a nem kötelező kérdéseket (amelyek elé oda is volt írva, hogy nem kötelező válaszolni rájuk), mint 2001-ben. Csak tippelhetünk, miért. Bizalmatlanság az állammal szemben? Bizalmatlanság úgy általában bárkivel szemben, aki az adatainkat kéri? Öntudatos ragaszkodás az ilyesfajta személyes adatok meg nem osztásának jogához? Időhiány, fáradtság, bezárkózás, érdektelenség, nemtörődömség, lustaság? Vagy kinél ez, kinél az?

Egy biztos: az eltűnt katolikusok nagy részét a nem válaszolók közt kell keresni. Kisebb részük talán felekezet nélküli lett, egy másik, szintén kisebb részt pedig magyarázhat a természetes fogyás és a generációk lassú cserélődése. A lemorzsolódás pedig valószínűleg zömmel a legkevésbé elkötelezett "katolikusokat" érintette. Akit egy átfogalmazott kérdés, egy pár napig létező és nem igazán súlyos internetes válaszadási probléma, vagy éppen a kérdés nem kötelező jellege visszatart attól, hogy katolikusnak vallja magát, az tényleg nem biztos, hogy katolikus, és még az is kérdés, hogy igazából az volt-e tíz évvel korábban. Jó kérdés persze az is, mit jelent az, hogy "igazából". Ha az elkötelezett és hitüket gyakorló katolikusok számát akarjuk tudni, az nyilván a 2011-es népszámláláskor magát katolikusnak valló 3,9 milliónál is kevesebb, vagyis lehet még kiknek lemorzsolódniuk a következő alkalomra is. Tíz év múlva meglátjuk.