"A magyar tudásról mint kurrens termékről meg mindent elmond, hogy még Török Gábornak is van diplomája." (Hont András)

Tegnap ismét megtudtuk, hogy nekünk, magyaroknak valószínűleg nincs becsületünk. Honnan máshonnan tudtuk volna meg, mint ahonnan ezt manapság bármikor, a hét bármely napján megtudhatjuk: a balliberális médiából. (Bezzeg amikor ők voltak hatalmon, akkor a jobboldaliak szerint voltunk birka nép, kádárista panelprolik. Így megy ez.) Azt írja a történész végzettségű (remélem, nem magyar-történelem szakpáron végzett) újságíró, Berzsenyit idézve: "Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz".

Mindezt azért, mert egy fideszes polgármester menekültellenes posztja nyomán nem támadt országos felháborodás, nem omlott össze a Fidesz és a Jobbik támogatottsága, sőt, egyes kommentelők még dühöngtek és szitkozódtak is a poszt alatt a menekültek ellen. Amikor ezt írom, 262-en, azaz kettőszázhatvanketten lájkolták a polgármesteri posztot és 41, azaz negyvenegy hozzászólás van alatta, köztük 8-10 kritikus ellenvélemény. Mindez kicsit kevésnek tűnik ahhoz, hogy rögtön egy egész országot elítéljünk. Egyébként is érdemes volna megtenni egy összevetést a balliberális cikkek és blogok őrjöngő kommentelőivel, helyenként szerzőivel.

De mit keres itt Berzsenyi?

Bevallom, sosem szerettem a verseket, de a publicista által idézett sorra én is emlékeztem. A vers többi részére viszont nem. Elolvastam hát egészben, és meglepődtem. Tessék, itt van, "A magyarokhoz" című - így kezdődik:

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?

Erős kezdés: ilyen lehetett volna kétszáz éve a nemzeti rock. A "romlásnak indult hajdan erős magyar" akár egy Jobbik-szlogen. Utána vér. Árpád vére. Fajul. Biztosan ezt a verset akarta idézni a szerző? Ilyen is van benne:

Most lassu méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
     Szélvész le nem dönt, benne termő
          Férgek erős gyökerit megőrlik,

S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
     A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
          Róma ledűl, s rabigába görbed.

A magyar tehát olyan, mint a kevély tölgyfa, mely úgy pusztul el, hogy erős gyökerét és támaszát, a tiszta erkölcsöt a férgek szétrágják. Ha egy ilyen verset ma írna valaki, talán a publicista maga gyanúsítaná meg elsőnek gyűlöletbeszéddel - hacsak nem sikerülne gyorsan tisztázni, hogy a költő természetesen fideszes férgekre gondolt és a rendszerváltás utáni magyar demokrácia (élt 2010-ig, szól a kórus balról) tiszta erkölcseire. De nem, Berzsenyi, a xenofób sajnos elássa magát:

Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
     S hazája feldúlt védfalából
          Rak palotát heverőhelyének;

Eldődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
     A nemzet őrlelkét tapodja,
          Gyermeki báb puha szíve tárgya.

Védfal. Csak nem idegenek ellen? Sajnos feldúlták, és most fényes nemzeti bélyegüket letépő, konzumáló hedonisták palotája lesz belőle. Rút idegen és megtaposott nemzeti őrlélek. Értünk mindent, ugye? A vers többi részét már nem is kell idéznem. Az egész egy őrjöngő, magyarkodó, idegenellenes, áldozati pózban kesergő, magyarszagú szarszagú, böfögő, balkáni komment. Akit érdekel, olvassa el gyorsan a hivatkozott linken - amíg ki nem moderálják.

Persze, tudom én, hogy 1810-ben és 2015-ben ugyanazt leírni - nem ugyanaz. De hogy egy pallérozott publicista ennyire ne nézzen utána, hogy miből idéz? Mit mond ez a magyar tudásról mint kurrens termékről?

Nézzük azt is, mit ír Berzsenyi után ő maga: "Becsületünket csak az menthetné meg, ha a kiszólása miatt Kocsisnak és követőinek kéne menekülniük." Magyarán, már nemcsak az a szar alak, aki ellenzi a bevándorlást vagy a menekültek befogadását, hanem azok vagyunk mind, ha nem üldözzük el az országból azt, aki ilyet ír, de még a követőit is. (Nem tudom, csak a 262 lájkolót kell elüldözni, vagy mind az 1-2 millió fideszest.) Le a kirekesztőkkel, és le azokkal is, akik nem értenek egyet azzal, hogy "le a kirekesztőkkel"! Hogy ki a kirekesztő, azt pedig majd az élcsapat megmondja nekünk.

Persze: hasonlóan tőrőlmetszett bolsevik logikájú írást a jobboldalról is kipécézhettem volna. De minek? Én a balliberálisokat szeretem kipécézni. Nem fog tetszeni egyik oldalon sem, de most azt is megmondom, hogy miért. Az a határozott benyomásom, hogy a közéletben aktív, politikai véleményformálással foglalkozó ún. értelmiségnek a balliberális fele - és a közönsége is - az átlagot tekintve okosabb, tájékozottabb, műveltebb és kifinomultabb gondolkodású, mint a jobboldal. Szerintem ezt a lelkük mélyén a jobboldaliak is elismerik (egy kicsit én is jobbról gondolom így), legfeljebb magukat kivételnek tartják, a csoportszintű különbséget pedig betudják valamilyen történelmi hátránynak. Lehet, hogy ez utóbbi magyarázat részben igaz, de most mindegy, mi a különbség oka. A lényeg az, hogy a "szürkeállomány" eszdéeszes mítosza nem volt egészen alaptalan. Ez viszont csak még csúnyábbá teszi a balliberális holdudvar politikai és közéleti karrierjét. Ugyanaz a butaság okosabb emberektől - nem ugyanaz.

Ez az okos csapat pedig évek óta rúgja magának az öngólokat, elidegeníti magától és elvadítja Európa eszméitől a magyar népet, és gyakran úgy beszél és úgy viselkedik, mint aki nem érti meg és nem is akarja megérteni a Körúton kívüli társadalmat.

A mostani vitákat a legújabb "Nemzeti Konzultáció" generálta. Igazából nem új, nem nemzeti és nem konzultáció. A politizálás maga nem más, mint folyamatos nemzeti konzultáció, amelynek része a politikusok beszédeitől és nyilatkozataitól az országszerte olvasott publicisztikákon át az ilyen kis blogposztokig és az utcasarki beszélgetésekig minden szó, amit a nemzet tagjai a nemzet közös ügyeiről ejtenek.

Miféle "nemzeti konzultáció" zajlik már sok éve Magyarországon?

Az igazi nemzeti konzultáció az lenne, ha türelmesen és konstruktívan tudnánk megbeszélni világnézeti és véleménybeli különbségeinket, hogy közösen találjunk egy modus vivendit. Ehhez képest a jobboldali kormány már a konzultációs kérdéseivel is hazudik, a jobboldal nem kis része az ellenvéleményen lévőket legszívesebben kirekesztené a nemzetből. A kormányoldal igazi konzultáció helyett az amúgy is meglévő indulatokat gerjeszti, hogy minél jobban meglovagolhassa őket, s persze igyekszik el is terelni legtermészetesebb célpontjukról: saját magáról. A balliberális ellenzék pedig ugyanazokkal a kirekesztő szövegekkel tüzel, mint amikor még hatalmon volt: ha nem azt gondoljuk, amit ők, akkor nem vagyunk európaiak, nem vagyunk demokraták, kiírtuk magunkat onnan, sőt, egyáltalán a becsületes emberek közül, mi, büdös magyar suttyók. Sőt, ehhez már meg sem kell szólalnunk, elég az is, ha nem kergetjük el az országból a rosszat posztoló fideszes polgármestert és követőit.

Ez így nem konzultáció. Így nem vagyunk nemzet.

Világos, hogy politikusok és a politikai véleményformálók többsége valójában egyik oldalon sem akar igazi nemzeti konzultációt. Lassan a közönségük egyre nagyobb része sem. Az igazi nemzeti konzultáció első kérdése tehát az lehetne: akarunk-e mi egyáltalán konzultálni?

Ha igen, akkor hogyan?

Ha nem, akkor pedig miért ne legyünk őszinték? Írjunk egymásnak csak annyit, hogy "találkozunk Philippinél". És hogy magunkhoz is őszinték legyünk, biggyesszünk hozzá egy szmájlit.