Nem vagyok keresztény. Nem hiszek Istenben és templomba sem járok. Nem a keresztény tanítások szerint élek. A gyerekemet sem nevelem kereszténynek.
De közben keresztény is vagyok. Egyértelmű, hogy melyik az az Isten, amelyikben nem hiszek. Egyértelmű, hogy melyik az a templom, amelyikbe nem járok. Ha azt mondjátok, templom, akkor egyértelműen fehér vagy sárga falú, barokk vagy neobarokk falusi vagy kisvárosi katolikus templom jut eszembe. Olyan, amilyenben gyerekkoromban eltöltöttem jó néhány unalmas órát magam is. (- "A szentmise véget ért, menjetek békével." - "Istennek legyen hála!" - szmájlival feleltük, már akkor.)
Nem hiszek Istenben, de abban sem, hogy nincs. Negyvenen túl a helyét már látom. Hogy ott van-e, vagy csak a nagy üresség lakik arra bent középen - azt nem. Ha azt mondjátok, szőlőmunkások, azt mondom, estig van felvétel. Ha erre azt mondjátok, öt balga szűz, azt mondom, lépjetek olajra, de hozottra, mert nekem momentán nincs. Ha azt mondjátok, tálentumok, azt mondom, nem tudom, sáfárkodtam-e vagy elástam, netán tékozoltam. Ha azt mondjátok, római százados, azt mondom, a méltóságomat meg a hajlékomat inkább hagyjuk, és ne a hitem szerint legyen, hanem annál jobban, de úgyis úgy lesz, ahogy lesz.
Ha valaki azt mondja, Magyarország keresztény ország, akkor azt úgy értem, hogy a nagy része nagyjából úgy keresztény, ahogy én. Tehát nem, nem szoktam a köpenyemet megosztani a koldussal. Irgalmas szamaritánus sem vagyok. Viszont igen, Ferenc pápát mocskos komcsinak tartom. Az egyszülött fiamat pedig végképp nem adnám a világért. Fordítva inkább. Nem, nem érdekel, hogy mit gondoltok.
Ha valaki azt mondja, Magyarország keresztény ország, akkor én azt úgy értem, hogy van egy őseinktől örökölt, az ő vérükkel és verejtékükkel épített, nem tökéletes, nem világelső, de élhető, otthonos, normális életünk. El akarják venni. Meg kell védnünk. Csak együtt tudjuk megvédeni, ha egyáltalán. Ehhez pedig kell egy jelkép és egy mese, mert racionalitásból nehezen fogunk össze. A racionális ember a maga hasznát számolja, és amikor úgy állnak a számok, lelép. De ha mindenki lelép, mindenki elvész. A racionális ember szavazni se megy, hiszen az ő egy szavazata nem oszt, nem szoroz - de ha mindenki racionálisan otthon marad, egyetlen szavazat is dönthet. Ha mindenki racionális, az nem racionális. Kell egy zászló. Lehet rajta kereszt. Nem a jel a fontos, hanem az, amit jelöl. Mint Soros a plakátokon. Ott sem a vén disznó a lényeg, hanem amit jelent. Így van ez a mi kereszténységünkkel is. Nem mindenkinek, de nekem így, és valószínűleg nem vagyok egyedül.
Igen, ha egy politikus azt mondja, Magyarország keresztény ország, akkor abban az is benne lehet, hogy na végre, lehet keresztény kurzust építeni. Az is, hogy a nemhívő szülő kisiskolás gyereke Jézusról meg miséről szóló szöveget kap húsvéti házi olvasmánynak. Nem baj. Már a karácsony kapcsán előkerült, hogy van-e Jézuska. Gond nélkül el lehetett magyarázni, hogy egyesek hisznek benne, mások nem, például a Nagymama is hisz benne, én viszont nem - látod, mégis jól megvagyunk. Az őseink pedig sokáig hittek benne, és nem értenénk a tetteiket, ha ezt nem tudnánk. Az ellenségeink is hisznek valamiben, és nem fogjuk legyőzni őket, ha ezt nem értjük.
Sokkal nehezebb lenne a gyereknek azt elmagyarázni, hogy kik azok a furcsa nagyobb gyerekek, akik alig beszélnek a nyelvünkön, és akik miatt nincs többé disznóhús a menzán (megtörtént eset a Fejlettnyugaton). Hogy miért kell neki elviselnie, hogy ezek a nagyobb gyerekek megkeserítik az életét, rendszeresen zaklatják és verik (ez is megtörtént eset a Fejlettnyugaton). Hogy miért nem védi meg az iskola, ha ezek az idegen gyerekek késsel fenyegetik, hogy vigyen nekik otthonról pénzt (megtörtént eset, Fejlettnyugaton). Hogy kik azok a néninek öltözött, gusztustalan bácsik, akik arról beszélnek, hogy a fiúk is lehetnek lányok (ilyen is történt ám a Fejlettnyugaton). Hogy a fiúknak miért olyan házi feladatot ad a fiúkat szerető, tenyérbemászó pofájú igazgató bácsi, hogy szerelmes levelet írjanak egy másik fiúnak (igen, ez is megtörtént eset a Fejlettnyugaton).
Inkább elmagyarázom a Jézuskát. Azt egyébként is el kellett már, a nagymama miatt is. Értem persze, hogy a Jézuskát nehéz elmagyarázni egy olyan családban, ahol már a nagymama is Marxban hitt. Az ilyen családok viszont kisebbségben vannak, ráadásul ez az ország hozzájuk alkalmazkodott 40+20 éven át - most majd ők alkalmazkodnak egy kicsit, szerintem kibírják.
És ha egy baloldali, egy liberális, vagy egy szolgájuknak szegődött konzervatív áruló szofisztikált álintellektuális vitát kezdeményez arról, hogy ki az igazi keresztény, mi az igazi kereszténység, valóban keresztény ország-e Magyarország, akkor pontosan értjük ám, hogy miről van szó.