Röviden: az, hogy ellenségképet fest, orwellien gyűlölködő, primitíven leegyszerűsíti a valóságot, antiszemita/fasiszta, rengeteg pénzbe kerül és ízléstelen.

De nézzük hosszabban, részletekben.

A Soros-ellenes plakátkampány ellenségképet fest. Soros Györgyöt úgy mutatja be, mint a magyarok ellenségét, aki rosszat akar nekünk. Soros a világ egyik leggazdagabb embere, aki rengeteg pénzt költ a politikai álmai megvalósítására. Ő és az emberei multikulturális, nyitott társadalmat szeretnének, ahol nincsenek határok, mindenki szabad és mindenki szereti egymást. Jól hangzik, de a kommunizmus is jól hangzott. A valóság és a balliberális álmok között áthidalhatatlan szakadék van. A progresszív oldalt ez nem zavarja, taszigálna minket az álmai felé akkor is, ha nem akarunk a szakadékba esni. A balliberális álmok vége a gyakorlatban az, hogy pusztuljon a fehér ember és pusztuljon a középréteg. Hogy mire megöregszem, ne legyen hazám, ahol otthon érezhetem magam, és a fiamnak se legyen hazája, ahol otthon lehet. Hogy öregemberként majd harmadikvilágbeli kultúrájú bűnözők koncoljanak fel, a fiamat fejezzék le, az unokahúgomat erőszakolják meg. Ez a balliberálisokat nem zavarja, mert nekik senki más élete nem drága, hogy jónak érezhessék magukat. Nem tudom, minek kellene tekintenem őket, ha nem ellenségnek.

Persze nem az az érdekes, hogy én egymagam minek tekintem őket. Hanem az, hogy tavaly októberben több, mint három millióan mentünk el egy nem feltétlenül rokonszenves kormány nem feltétlenül rokonszenvesen megfogalmazott kérésére leszavazni egy szaros kvóta ellen.

A Soros-ellenes plakátkampány orwellien gyűlölködő. "Két perc gyűlölet" az 1984-ből. Nem szép. De akkor az, amit a liberálisoktól és a kommunistáktól kapunk rendszeresen az interneten, meg amikor bemószerolnak és keresztbe tesznek, az micsoda? Nem baj, nyomják csak, de akkor ne panaszkodjanak, ha visszakapják. Gyűlöltök és a vesztünket akarjátok? Jó, akkor mi is így leszünk veletek. Nem mondom senkinek, hogy ne gyűlölködjön. Vannak helyzetek, amikor nem lehet más. Ma ilyen a közbeszéd, ez a normális. Amikor ennyire összeegyeztethetetlen elképzelések csapnak össze a jövőről, akkor gyűlölködés van. A mérsékléséről majd máskor. De a panaszkodásnak nincs értelme.

A Soros-ellenes plakátkampány primitíven leegyszerűsíti a valóságot. Valójában Soros György nem a főellenség, csupán egy a balliberális offenzíva hadvezérei közül. De nem is elsősorban hadvezér, mint inkább szponzor. Az emberei pedig nem kilóra megvett bábok, hanem hisznek abban, amit csinálnak, és valószínűleg próbálnák csinálni Soros pénze nélkül is. Ezen kívül Soros jó célokra is költ. Na persze. Ha majd a megvalósult liberális, multikulturális, nyitott társadalomban a családom valamelyik tagját valamely erre felhatalmazott kisebbség (vagy addigra többség) tagjai kirabolják, megverik, megerőszakolják vagy lemészárolják, netán ezt mind együtt, akkor igyekezni fogok erősen arra gondolni, milyen jó kognitív tudományi és középkorász tanszékek vannak a CEU-n. Az majd segít elviselni. Meg hogy akik elősegítették, hogy el kelljen viselnem, azok mennyire jót akartak... Ugyan, inkább keressünk olyan plakátot, reklámot vagy kampányt, amely nem leegyszerűsítő, hanem szofisztikált és komplex üzenetet közvetít. Illetve keressen, aki azt hiszi, hogy talál ilyet.

A Soros-ellenes plakátkampány antiszemita/fasiszta. Itt van az a végtelenül unalmas és végtelenül irreleváns tény, hogy Soros György zsidó. Származású. Mert milyen zsidó az, aki olyan migránsokkal árasztaná el Európát, akiknek egyik fő céljuk a zsidók elpusztítása? Milyen zsidó az, aki ugyanazt a felforgató, nemzetellenes, destruktív politikát szponzorálja a zsidók államában, Izraelben is, mint nálunk? Ráadásul az antiszemitizmus (valamint egyéb -izmusok és -fóbiák) vádjával kapcsolatban az elmúlt 27 év legfontosabb leckéje az, hogy aki folyton farkast kiált, annak nem szabad hinni, és annak sem, aki a nyúltól a medvéig bárkit kész lefarkasozni, akivel valami baja van. Az előítéletek elleni "küzdelemnek" miféle "harcosa" az, aki súlyos vádakat napi politikai csatározásokban koptat nevetségesen használhatatlanná?

A Soros-ellenes plakátkampány rengeteg pénzbe kerül. Na ja. Van egy kormányunk, amelyik szereti a pénzt. Melyik előző nem szerette? Hogy melyik lopott többet és mennyivel, azt közgazdaságtanhoz nem értő választópolgárként nem lehet saját fejjel megítélni. A szakértők mondhatnak ezt vagy azt, a polgár pont a szakértelem hiánya miatt nem tudja megítélni, hogy melyik mond igazat. Annyit lát, hogy milyen a saját élete, meg a körülötte élőké, meg hogy az éppen beszélő szakértő azokhoz tartozik-e, akik csak a pénzét szeretnék megcsapolni, vagy azokhoz, akik ennél is rosszabbat akarnak neki. Ugorhatunk is a következő pontra.

A Soros-ellenes plakátkampány ízléstelen. Tényleg nem szép. De komolyan, ha van egy ellenségünk, aki a vesztünkre tör, akkor azon fogunk fennakadni, hogy a kormány kellőképpen ízlésesen áll-e ki ellene? Konzervatív értelmiségiek szokása ez. A "konzervatív értelmiség" meghatározás oximoron, egyesek mégis vállalják, de erről majd máskor. Most annyit, hogy a konzervatív értelmiség a kocsmai jelenetnek az a szereplője, aki, mikor a támadó kést ránt, hogy összevagdaljon, kicsavarná a kezedből a széklábat, mert széklábbal verekedni nem ízléses. Aki űzött olyan sportot, ahol gyakorolhatta a kés elleni harcot (gumikéssel, jó? mielőtt megsebesítik egymást a próbálkozó kedvű olvasók), annak lehet némi fogalma róla, hogy mit jelent ez. Mit lehet erre mondani? Már azon kívül, hogy kurva anyád, konzervatív értelmiség.

Szóval akkor mi is a baj a Soros-ellenes plakátkampánnyal? Kedves Olvasó, ha most a fentiek után azt gondolod, hogy semmi, leszarom, sőt, ha egyáltalán eljutottál idáig úgy, hogy nem háborodtál föl a poszton, akkor te egy ellenségképben gondolkodó, gyűlölködő, primitív, ízléstelen fasiszta vagy. Üdv a klubban!