Koincidenciák, 2008:
2008-ban a Mandiner bloggerei közül néhányan felsőfokú tanulmányokat folytatnak. Van, aki éppen diplomát szerez. Hogy államilag finanszírozott képzésben vagy költségtérítésesben, azt ők tudják.
A Fidesz által kezdeményezett márciusi népszavazáson a résztvevők 82%-a, 3,3 millió választópolgár a tandíj eltörlésére szavaz.
A Mandiner bloggerei sokfélét írnak a népszavazásról. Oli bácsi a tandíjról például ezt: "A tandíjat érzelmileg aljasságnak tartom (sok oka van ennek, nem sorolom fel mind: nincs jogalapom tandíjat kérni, amikor én ingyért jártam, ugyanakkor láttam, hogy 1996-97-ben milyen mértékben dugaszolja el az akkori tandíjkísérlet és az ezzel párhuzamos ösztöndíjmegvonás a szociális mobilitás, khm, hajszálcsöveit. Másrészt mindennapi tapasztalatom, hogy a fizetős iskolákban a diákok nem tudást akarnak, hanem diplomát, és jobban szeretik, ha nem cseszegetik őket számonkéréssel.), ugyanakkor tudván tudom, hogy nemcsak az oktatás, hanem az egészségügy is: bizony üzlet."
Koincidenciák, 2012. október 3., szerda:
Hír az indexen: "Teljesen felszámolhatják az állami jogász- és közgazdászképzést"
Poszt a Mandineren: "Miért nem lesz soha kulturális egyenlőség?"
Micsoda koincidencia! Pont azon a napon, amikor az Index hírt ad az államilag támogatott jogász- és közgazdászképzés felszámolásának terveiről és a felsőoktatás kapuinak még szűkebbre zárásáról, a Mandiner bloggere fontosnak tartja közölni: "nem lesz soha kulturális egyenlőség", mint ahogy ma sincs, mert a PhD vagy a szakkollégium "kevesek kiváltsága" (kiemelés tőlem - H.Hartland).
Kínai Kálmán, hol vagy? Itt, vagy esetleg inkább itt?
De még nincs vége a koincidenciáknak.
Ugyanezen a napon egy BKV-járművön egy babakocsis gyerekkel együtt három tagú, lepusztult külsejű család férfi tagja falatozás után a papírtálcáját a szalvétával együtt nemes egyszerűséggel a jármű padlójára dobta. A vele szemben álló száz kilós, tüskehajú, szúrós tekintetű, borostás fazon kérdőre vonta:
- Ezt most komolyan ott hagyják?!
- Mer' mér'?
- Összeszemetelik a járművet.
- Az utcán élünk! Gyerekkeeel! Érted? - Úgy mondta, mint valami felhatalmazást.
- A megállóban van szemetes, ki lehet dobni.
- Igazad van. Jó. Igazad van. Fölveszem és amikor leszállunk, kidobom.
Nem tudom, az erőnek engedett-e, vagy a kultúra fénye pislákolt föl benne. Sajnos azt sem tudom, végül tényleg fölvette és kidobta-e a szemetet, mert jött az én megállóm, és leszálltam. Ha még egyet mentem volna, a koincidenciákról szóló igaz mesém is tovább tartott volna.
Frissítés, 2012. december 6.:
Ma kiderült, hogy a Mandiner blogon azért még működik a biztosíték, mert van, ami kiveri.
