Röviden? Semmi. Kicsit bővebben? Erről szól ez a poszt.

Kósa Lajos, Debrecen polgármestere tanévnyitó beszédet tartott egy debreceni elitgimnáziumban. A beszédet a Népszabadság leközölte, s ha már így országos ügy lett belőle, a balliberálisok menetrend szerint kiakadtak rajta. No nem azon, amin lehetne, de mit is várhatnánk tőlük? Pont olyanok, mint voltak. Ha már országos ügy lett a beszéd, én is elgondolkodtam - elismerem, a konkrét debreceni körülmények ismerete nélkül, ahogy sokan mások is -, mire föl a felháborodás.

Egyik tárgya, hogy Kósa Lajos az elitképzés fontosságát hangsúlyozta. Na de mégis, milyen beszédet kellene mondania egy elitiskola közönségének? Fennakadni még a leginkább azon lehet, amikor azt fejtegeti, hogy a magyar diákok legrosszabb tíz százaléka versenyképes a fejlett nyugati országok diákjainak legrosszabb tíz százalékával. Nem tudom, ez igaz-e, de azt érthetjük, hogy a leggyengébb képességű és leghátrányosabb helyzetű gyerekekről beszélt, akik esetében a nemzetközi versenyképesség talán nem a legfontosabb szempont. De felháborodni - ezen? Ezen a butaságon - meg persze a lokis-barcelonáson - inkább röhögjünk. A felháborodást hagyjuk meg másra.

A második panasz az volt, hogy Kósa szerint "a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek". Nem tudom, hogy értheti ezt a mondatot valaki szó szerint, ha még nem őrült bele az amúgy indokolt Fidesz-utálatba és nem is ezért fizetik. Magyarországon a törvény tiltja a testi fenyítést. Még a szülőnek is. Tudom, hogy nem mindig tartják be a törvényeket, de az a pedagógus, akinek eljár a keze, az állásával játszik. A polgármester pedig nem olyan hülye, hogy gyerekverésre - a szavazói gyerekeinek a verésére! - biztasson pedagógusokat, akiket ezért utána ki is kellene rúgni. Azt is mondja, hogy a gyereknek fogni kell a kezét, akkor ezt értsük úgy, hogy a tanár az egyik kezével a gyerek kezét fogja, a másikkal pedig üti? Remélem, olvasóim nem értik félre, ha Kósával egyetértve azt mondom, a jó teljesítményhez néha kell egy seggberúgás. Nyugi, nem szó szerint... Ahogy remélem, azt sem veszik szexuális erőszakra való felhívásnak, ha azt mondom, néha sajnos baszogatni kell az embereket, hogy hozzák a kívánt eredményt.

A harmadik sikoly azért hangzott el, mert Kósa szavai parancsuralmat idéznek. Ezt mondta: "...az egész átszervezést azért kellett csinálni, hogy egy egységes állami fenntartási-működtetési rendszerben tudjuk támogatni azt, hogy minden gyereknek legyen esélye jó színvonalú oktatást elérni, és ezen belül azokat a kifejezetten a minőséget támogató programokat tudjuk csinálni, amely [sic] – innentől most már – valahogy úgy, ahogy annak idején mi csináltuk a nemzetközi érettségivel – parancs!" Kezdjük ott, hogy ennek a mondatnak nincs értelme. Mi is a parancs? Hogy "minden gyereknek legyen esélye jó színvonalú oktatást elérni"? Mert ez ellen aligha lehet kifogás. Vagy a minőségi programok megvalósítása? A ilyenként említett nemzetközi érettségiről ezt mondta: "Amikor azzal az ötlettel jöttünk ide, hogy meg kell csinálni a nemzetközi érettségi programot, akkor... hogy is mondjam... a lelkesedés nem volt hatalmas, ellenben senki nem merte kifejezni az ellenérzését, mert akkor mi voltunk a fenntartó, és azt nem szokás csinálni, hogy azt mondják, hogy na, ezt nem." Szegény, szegény elitgimnáziumi tanári kar és diákok! Megparancsolták nekik, hogy kiválóak legyenek! Egy elitgimnáziumban! Amit ők választottak, pont azért, hogy kiválóak legyenek...

Egyébként komikus a balliberálisok állandó nyafogása a tekintély és a parancsok ellen. Egy vezető utasít, netán parancsol? Miért, mi a fenét csináljon egy vezető? Könyörögjön? Szavaztasson? Akkor mitől vezető? Rábeszéljen? Van erre mindig idő, mód és kapacitás? A rendes főnök persze nem parancsol, hanem kér, de aki dolgozott már munkahelyen, az pontosan tudja, hogy ez mit jelent. Akinek pedig ez nem tetszik, az lehet vállalkozó és teljesítheti a vevők és a piac parancsait.

A tekintély és a tekintélyelvű vezetés önmagában véve nem rossz. Lehet rossz, de lehet jó is, például ha gyorsan vagy határozottan kell dönteni, vagy felelősséget kell vállalni. A liberális vezetés is lehet rossz, például ha gyáva és tutyimutyi módon csak azért keresi a vezetettek egyetértését, hogy elkenje a felelősséget. Vannak helyzetek, amikor a liberális vezetés konszenzuskeresése csak azt jelenti: "úgyis az lesz, amit kigondoltunk vagy aminek lennie kell, de azt várjuk, hogy ne csak megcsináld, hanem érts is egyet vele, és vállalj részt a felelősségből". Ilyen helyzetekben egyenesebb üzenetet közvetít a parancs: "valakinek dönteni kell, és ez most én vagyok, tehát én döntök és én viszem el az esetleges balhét is". A parancs bizonyos helyzetekben jobban tiszteli az alárendeltek autonómiáját, mert a parancsot nem szeretni kell, hanem végrehajtani. A gondolkodás így szabad marad.

Kósa beszéde jól illik egy tekintélyelvű vezetéshez. Határozott, optimista, teljesítményorientált, néhány felejteni való butasággal és elnézhető szabadszájúsággal. A maga módján a butaságokat leszámítva jó beszéd, vállalható egy elitiskola tanévnyitóján. Ugyan, mégis, mi lehet vele kapcsolatban igazán komoly baj?

Megmondom.

Kósa beszéde tükrözi a Fidesz hozzáállását az ország dolgaihoz. A Fidesz tekintélyelvű rendszert épít. A hatalomgyakorlása "konzervatív hatalomgyakorlás", ahogy egy ifjúkonzervatív bloggertől olvashattuk nemrég, talán épp valamelyik minisztériumból. Alapelvei a hatalom szabadsága és a tetszés szerint alakítható hagyomány, ahogyan egy másik, az intellektuális rúdtáncot alacsony színvonalon, de magas díjazásért művelő blogger kifejtette.

A tekintélyelvű vezetéstől viszont, ha már keménykedik, elvárható, hogy tisztességes és kompetens legyen, eredményeket mutasson fel, vállaljon felelősséget és legyen elszámoltatható. Az sem árt, ha képes felismerni a hibáit, korrigálni őket és legalább meghallgatni a tanácsot. Akkor a beosztottak olyanokat mondanak, "a főnök nehéz ember, de korrekt, érti a dolgát, keményen dolgozik ő is, és jól mennek a dolgok". Mit látunk mindebből az ország jelenlegi vezetésének munkájában? Tisztesség helyett pofátlan lenyúlást, a haveri kör és a hű kutyák pénzzel tömését, a pedagógusoknak hazudozást a béremelésről. Kompetencia helyett rossz királyt, kontraszelektált hülyéket, az oktatásban forráshiányt és káoszt. (Milyen tekintélyelvű vezetés az, amelyik még a tankönyveket sem képes rendesen kiosztani?) Felelősségvállalás helyett megúszásra tervezett választási rendszert, elszámolás helyett sumákolást a közérdekű adatok nyilvánossága körül. S ami a legfontosabb volna, eredmények helyett elszegényedő, lecsúszó, pusztuló, balkanizálódó Magyarországot.

A tekintélyelv megvan - de hol a tekintély?

Márpedig az a vezetés, amelyik úgy tekintélyelvűsködik, hogy közben sem tisztessége, sem kompetenciája nincsen, magát megmérettetni csak erős hátszélben hajlandó, elszámolni nem akar, az eredményei pedig borzalmasak - az olyan vezetés nem autoritás, hanem seggfej.

Ez a baj a Kósa-beszéddel. Nem az, ami benne van, hanem ami az ország állapotát elnézve nincs mögötte. S ami az ország vezetésének állapotát elnézve nem is lesz.