Hartland

Beépített embereim feltörték a mandineres és a vincentes bloggerek számítógépeit, és különleges dokumentumokra tettek szert. Egy-egy napló került a birtokomba, melyek segítségével megtudhatjuk, mi jár ezeknek a bloggereknek a fejében, amikor a blogokra és fórumokra beköszöntő forró ősz tüzén kavargatják a politikai véleményalkotás kondérjában rotyogó zavaros levet. A két naplóból egy-egy hét bejegyzéseit közlöm. A posztot persze kommentelhetővé tettem a törzsközönség számára is. Előbb a mandineres, majd a vincentes naplót mutatom be, a kommentek a két naplórészlet után olvashatók.

*

Egy mandineres naplója (részlet)

Hétfő
Jól kezdődik a hét! Berendeltek a minisztériumba, megint van valami munka. Pénz áll a házhoz! Bent összefutottam a köldöknézőpontos fiúkkal, ők éppen a jövő heti közvélemény-kutatási eredményeiket kapták meg a titkárságon. Korábban az ilyesmit a köldökükből nézték ki, ezek szerint most fejlesztettek a módszertanon. Jó látni, hogy ők sem ülnek a babérjaikon, és hogy itt komoly munka folyik! Ma este nagy bulit csapunk!

Kedd
Bakker, de másnapos vagyok. Ma nem írok, inkább kiteszek valamit Julia Tyimosenkóról. Ezen majd elmilfeznek vagy elgyurcsányoznak a kommentelők egy darabig. Mostanában keveset írtunk, posztolni kellene. Megkérdezem holnap a minisztériumban, hogy nincs-e rá valami kis ösztönző keret.

Szerda
Munkamegbeszélés a minisztériumban. Méghogy a politikusok nem dolgoznak! TeReL_2k2-nek milyen igaza volt. Le kell számolni a hamis mítoszokkal. A megbeszélésen sok a fiatal arc, a többség harminc alatti, de máris mennyi mindent elértünk. Persze a tehetséggel és kemény munkával kivívott sikernek mindig vannak irigyei. Méghogy kontraszelekció! Ez is egy hamis mítosz. Nem értem, hogy Magyarországon a fiatalok mit nyavalyognak. Robin felolvasta nekünk a frissen írt posztját, lájkoltuk. :) Holnap délre fogjuk időzíteni. Férfiasan helyreteszi benne vaccpáör Dórit. :) Robin a kolesz óta jóbarátom, ő már akkor is ilyen leveleket dugdosott be a lányok szobáiba a küszöb alatt. Mint annak a kiscsajnak is, aki aztán erre jól... Na, ezt inkább nem írom le, hátha a vincentesek kémprogramot küldtek a gépemre. Furcsán lassú néha mostanában.

Csütörtök
A kommernyuggerek, a balos bérbloggerek és a liberráltak durván támadják telkytányát a posztja miatt. Undorító, hogy mit meg nem engednek maguknak egy nővel szemben. Alantas prolitempó.

Péntek
Robin bakker, elkúrtad a ma estémet. Az ex-judapestes és elempés barátaimmal találkoztunk volna a Szimplában, de inkább lemondtam, nem volt pofám odamenni. Egyébként pedig: fészbúkon lebukni? Ehh. Mondjuk az eléggé az aljas vincentekre hajazó húzás volt, ahogy a HVG az üzenőfalon látott információt felhasználta. Csak azért, mert ki volt írva a falra, már el is kell olvasni?

Szombat
Összeültünk és átgondoltuk, hogy a barátság egy konzervatív érték. Robin pedig a barátunk. Ahogy Tibi bácsi és a minisztérium is a barátunk. Ennek ők mind sok-sok tanújelét adták már. Most rajtunk a sor. Az ember nem hagyja cserben a barátait. Megvédünk, Robin!

Vasárnap
Indul az ellentámadás! Tegnap Thai Tamásék bemutatták, ahogy Fábryt kifütyüli a liberrált mob. Igaz, behallatszott, hogy Fábry végül is el tudta mondani a szövegét, de ha kicsit kitágítjuk a tolerancia fogalmát, az is jó muníció a törzskommentelőinknek. Legalább megtudjuk, hogy ki van igazán velünk. És ha "butyto" nick és eszmetársai meg akarják mondani nekünk, hogy milyen egy jó katolikus, akkor mi is megmondhatjuk nekik, milyen a jó liberális! Mától záporoznak rájuk a posztok!

*

Egy vincentes naplója (részlet)

Hétfő
Ma reggel is megnéztem a keresztvíz-gyűjteményemet. Felcímkézett kis fiolák egy vitrinben. Az egyik fiolában Orbán Viktor lányáé van. Lassan új vitrint kell vennem, annyi mindenkiről leszedtem már a keresztvizet. Reggelente megnézem a gyűjteményt - most épp külföldön vagyok, de kamionnal kihozattam - és permutálom. Kiszámoltam, hogy ha ilyen ütemben gyarapodik a gyűjteményem, akkor életem végéig sem fogynak el a lehetséges permutációk. Ez megnyugtat. Így minden nap jól kezdődik.

Kedd
A mandineres rezsimpatkányok állampolgári vizsgához kötnék a szavazati jogot. Én a mandineres rezsimpatkányokat kötném, de most nem írom meg, hogy mihez és milyen irányban.

Szerda
Ezt ma olvastam a delphoibüphé.blog.hu-n:

"pupvanegyahatamon
@VII. Rezső
Elegem van a gettolako szarmazasuak ajvekolasabol, hogy mi kirekesztjuk oket. Valojaban ok zarkoznak be a tejjel-mezzel folyo tuti kis gettojukba, ahonnan persze barmikor kijohetnek, mi viszont nem mehetunk be. Tehat mi vagyunk a kirekesztettek. Semmi bajom veluk, de pusztuljanak mar innen."

Miért kell nekem olyanokat olvasni, amiktől szívlapát nő ki a kezemből? Hát normális vagyok? Nem vagyok. Nem baj. Végre bekommentelhettem az igazi nevét ennek a fideszes keresztény úriasszonynak. Ezek valahol nagyon motiválnak engem. Hogy elköltözzek végre szarszagú Madzsarisztánból. Hogy jobb ember és jobb tudós legyek.

Csütörtök
Patkányok.
Pöllencsek.
Rezsimszolgák.
Surmedlik.
Szarháziak.
Szopadékok.
Szívlapát.

Péntek
Be kéne már verni ezeknek a pofáját. Én persze nem fogom. Én ahhoz túl normális vagyok. De majd Árok Kornél tűzoltó ezredes, aki nagy és erős, és nem fél. Majd ő.

Szombat
Rájöttem, hogyan lehetek jobb ember és jobb tudós. Készítettem egy mátrixot azokról a nickekről, akik a leginkább motiválnak engem. Nem is tudják, mekkora szívességet tesznek. :) Majd sírhatnak, ha elmegyek. Elviszem a májat és ők itt maradnak a szarban. De akkor már késő lesz. Itt a mátrix:



Holnap vasárnap lesz, de én akkor is dolgozni fogok az új matematikai tételemen, mert Májországban szeretnék élni, ahol hízhat a májam, és nem Szarországban, ahol csak az ország anyaga jön ki belőlem.

Vasárnap
És kijött. Gyönyörű a levezetés. A végeredmény itt van a táblámon:



 

*

Kommentek

nevton
Kilopott naplórészletek? Ez a blog is elvincentinfósodik?

Rózsa Sándorné
@nevton:
Én semmi vállalhatatlant nem látok a mandineres naplóban. Mi rossz van abban, ha valaki a politikában dolgozik? Ezt teszik az úgynevezett "civilek" is, csak ők még be sem vallják.

HaGólem
Kedves Vincentes barátom, én sárga irigységgel olvastam a naplódat. Jó volt látni, hogy a határozott politikai attitűdjeid nem mennek a mentális egészséged rovására, és jut energiád az alkotó munkára is. Lieben und arbeiten!

gonoszbanya
@HaGólem:
A rezsimszolgák és az újnyilasok nem tudják, de csak motiválnak az alkotó munkára. Én a lokális amenábilis csoportokkal akarok foglalkozni, ha közben a mandineres rezsimpatkányoktól abszolúte fel is fordul a gyomrom.

nagykaa
@gonoszbanya:
Akkor a mandiner egy totális hasmenábilis csoport?
Mert itt vannak...

gonoszbanya
Mi van, a mandineresek is itt kommentelnek??? :(((

Rózsa Sándorné
A vincentesek is itt kommentelnek? :(((

pupvanegyahatamon
@Rózsa Sándorné:
Igen, itt vannak sajnos, és mocskolnak minket, hogy kirekesztők, antiszemiták, rasszisták meg nem tudom milyenek vagyunk. Ők persze genetikusan felsőbbrendűek. Utólag is kiérdemlik a numerus clausust.

Princip
@pupvanegyahatamon:
Ezek a vincentesek húzzanak már el!

Nemszázas
@Princip:
Jól van Gabriló, elhúzunk. Titeket húzunk el, egy platós furgon után kötve. Az út porában piros csíkot húzunk a véretekkel a minisztériumtól a számonkérőszékig vésztörvényszékig demokratikus emberjogi bíróságig. De előtte még szétrúgjuk a seggeteket.

mandinericus
@Nemszázas:
A hangnemetek benneteket minősít. Lelepleztek, fenyegetőztök. Máris úgy érzem magam, mintha a Duna-parton állnék hatvanhét évvel ezelőtt, levetett cipővel, tarkómon egy pisztoly csövével.

Nemszázas
@mandinericus:
Nem érdekel a nyavalygásod. A lámpavasak közé kifeszített beleitekre lesz kiteregetve a lenyúzott bőrötök.

Őrült Vince
@mandinericus:
A hétvégi tüntetés arcotokon csattanó pofonja után úgy vélem, látni fogjuk még a gyomortartalmatokat. Hogy kiokádjátok, vagy híg fosként folyik végig a lábatok szárán, vagy henteskéssel kell majd kivágni belőletek, az már tirajtatok múlik.

jobbray
@Őrült Vince:
Pofon? :D Szánalmasak vagytok ti is, meg a tüntetésetek is. :DDD A tüntetésről csak azért írtunk annyit, mert minden fontos szerzőnk szerette volna elmondani, hogy mennyire nem érdekli. Ti pedig a stílusotokkal kiírtátok magatokat a valamennyire is komolyan vehető blogok sorából.

tataroz
@jobbray:
A kormányotok a tökünkön ugrál, amihez ti vígan énekeltek, és azt várjátok, hogy ne ordítsunk, és fogjuk vissza magunkat? Hát nem: igenis ordítunk és alig várjuk, hogy a tökötökkel legyen kipeckelve a vigyorgó pofátok.

jobbray
@tataroz:
Mondhatom, szép. Ki akartok irtani minket, és még ti náciztok másokat?

gonoszbanya
@jobbray:
Cicanyuszibogár, honnan veszed, hogy itt bárki bántani akar? Főleg téged, aki egy senki vagy, különösen hozzám képest, ezért nem is akar bántani senki. Mármint közülünk. De Árok Kornél tűzoltó vezérezredes, na ő majd kiadós együttlétben részesít egy tűzoltófecskendővel. Tulajdonképpen féltünk titeket...

Őrült Vince
@jobbray:
Kurvára megnéznénk Nem kívánjuk nektek, hogy a ti májatokból készüljön a pástétom a rezsimbuktatás utáni tűzoltó-bulira. Csakhát a politika veszélyes üzem. De talán elintézhetjük nektek, hogy viszonylag ép bőrrel megússzátok.

Princip
Na, itt vagyok megint. Látom, az agresszív és mások adatait kiteregető vincentesek borzasztóan irigyek arra, hogy én a tehetségemmel és a szorgalmammal már 25 évesen minisztériumi tanácsadó lettem. Az én koromban gonoszbanya mennyire volt sikeres?

butyto
@Princip:
Ujujujjj.
Az olyan emberke, aki bármi rosszat ír a Vincentekről, azzal fejben komoly nagy bajok vannak. Az ilyen delikvens gondolja át a dolgokat alaposan, csiszoljon még a szövegértésén, aztán jöjjön vissza és fusson neki még egyszer.

gonoszbanya
@Princip:
Öcsi, én a te korodban Amerikába mentem doktorálni olyan egyetemre, ahová téged portásnak sem vennének fel. Szemben a nullatudású mai elitünkkel, én igazi egyetemen tanultam.

bikkmakk
@gonoszbanya:
Igazi egyetemen tanult? Azt hittem, labirintusban. Nyöhehe.

gonoszbanya
@bikkmakk:
Anyukádat patkányozd.

bikkmakk
@gonoszbanya:
Gondolhattam egérre vagy Thészeuszra is. Labirintust emlegetni nem bűn. A másik édesanyját emlegetni bűn. Azért nem lesz pardon. Két éve várom, hogy bejöjjön az egyetemi szobámba, hogy pontot tegyünk a vita végére.

a csősz
Uraim, látom, verekedni akarnak. A városszéli kiserdőt most vasárnapra lefoglalták a ferencvárosi és újpesti drukkerek. Beírhatom Önöket szombatra?

Őrült Vince
MENE-KÜLJE-TEK!
MENE-KÜLJE-TEK!

jobbray
@a csősz:
Nekem ez ellenkezik a hitemmel.

bikkmakk
@a csősz:
Vincenték tudják az összes elérhetőségünket. Ha verekedni akarnak, nekik kell megkeresniük minket.

gonoszbanya
@a csősz:
Nem fogok hazautazni Májországból szarszagú Madzsarisztánba egy verekedés kedvéért. Nem is kellek hozzá, majd Árok Kornél tűzoltó marsall és csapatai elintézik.

tataroz
@a csősz: Én sem fogok ezért vidékről felutazni.

Princip
@a csősz:
Nekem nem jó a szombat, politikai tanácsokat kell írnom.

Nemszázas
@Princip:
Pedig az ország érdeke az lenne, hogy akkor inkább verekedj.

Princip
@Nemszázas:
Tele a gatya? Nem jössz a kiserdőbe?

Nemszázas
@Princip:
Hogy beazonosítsatok és a NER szellemében tönkretegyetek? Hogyisne!

Őrült Vince
Hát, ha mások sem mennek, akkor én sem.

mandinericus
@Őrült Vince:
Ha ti nem jöttök, akkor mi sem.

a csősz
Uraim, időközben szombatra is bejelentkezett két szurkolói csoport. Akkor talán majd máskor. Csak szóljanak időben! Manapság elég hamar betelik az előjegyzési naptár. Várjuk Önöket szeretettel!
 

Friss hír:

Váratlan fordulat az Álsemjén-ügyben

2011. október 21. péntek - Orsolya

Sajtótájékoztatót tartott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az általa még júniusban tett feljelentés ügyében. Mint ismeretes, a politikus azután fordult a hatóságokhoz, hogy egy ismeretlen személy a nevével és fényképével visszaélve mikroblogot indított, melyen Semjén Zsoltnak adta ki magát és a politikus nevében parodisztikus bejegyzéseket tett közzé. A Központi Nyomozó Főügyészség azóta sorra hallgatta ki a mikroblog regisztrált olvasóit, hogy kapcsolati hálójuk feltérképezésével jusson a tettes nyomára.

Semjén Zsolt a feljelentés ügyében tartott mai sajtótájékoztatóján váratlan bejelentést tett:

- Álfeljelentés volt. Az elkövetőnek nem kell további retorzióktól tartania - közölte a kereszténydemokrata politikus, majd hozzátette: az elkövető igen kellemetlen perceket okozott neki, amikor egyes politikustársai, valamint a képviselői fogadóóráján a választói felháborodottan kérték számon rajta az ál-Semjén által írottakat. - Ahogy a közmondás tartja, kölcsönkenyér visszajár. Most, hogy én is szereztem az elkövetőnek és a többi rajtam röhögőnek néhány kellemetlen percet, kvittek vagyunk. A feljelentést visszavonom.

Semjén Zsolt azon óhajának is hangot adott, hogy személyesen is megismerkedne a tréfás bloggerrel: - Szívesen vendégül látnám például egy vadászaton. A szalonka-kvótát már 2014-ig lekötöttük, de például egy medvevadászat életre szóló élmény lehetne ismeretlen felebarátomnak. A medvejelmezt persze ingyen biztosítjuk neki. Csak vicceltem, he-he-he! A szót komolyra fordítva, már csak azért is jó lenne beszélgetnünk, mert néhány bejegyzésében látok fantáziát jómagam is.

Névtelenséget kérő kormányzati forrásaink szerint a kormány tegnap Semjén Zsolt vezetésével különbizottságot hozott létre a szenteltvíz adójának csökkentésére vonatkozó javaslat kidolgozására.
 

Már megint rejtélyes dokumentumot kaptam, e-mailen, azonosíthatatlan feladótól, pont úgy, ahogy az előzőeket is. Tudományos folyóiratcikknek tűnik, de a függelékek és a hivatkozott irodalom listája hiányoznak. Íme:

A választójogi cenzus bevezetésének háttere a 21. század eleji Magyarországon

Hannes Hartland
Universitaet Raab-Oedinburg

Eastern European History Quarterly, Vol. 36 (2107), 2, 304-322.

A 21. század elejének Magyarországán a politika kudarcait látva sokakban felmerült a választójogi cenzus bevezetésének ötlete (ld. pl. Unterhauptingenieur, 2101, Himbeerer et al, 2102, valamint Goodfairy és Badwitch, 2104 áttekintéseit). Az ötletelés azután vált komollyá, hogy a 2010-es választásokon a Fidesz kétharmadot szerzett, és ezzel megnyílt a lehetőség többek között a választási rendszer drasztikus átalakítására is. A jelen tanulmányban egy általunk újonnan feltárt eredeti forrás közlésével mutatjuk be a cenzus bevezetéséig vezető folyamatot, valamint röviden elemezzük az utána következő eseményeket is.

A forrás egy jegyzőkönyv-gyűjtemény azon ifjúkonzervatív politikai véleményformálók beszélgetéseiről, akiket a kormány megbízott a cenzusra vonatkozó elképzelések elvi megvitatásával és a közvélemény blogbejegyzésekben történő kipuhatolásával. A jegyzőkönyvekről egyesek sokáig úgy vélték, hogy azok sok más dokumentummal együtt elvesztek a Nagy Összeomlás alatt (pl. Schneidig et al, 2099), mások szerint viszont eleve nem is léteztek, tehát jogos volt a 2010-es években rájuk aggatott gúnyos, "Az Ifjúkonzervativizmus Bölcseinek Jegyzőkönyvei" megnevezés (Tugennov, 2101). A Nagy Összeomlás körülményeit vizsgáló kutatásaink során azonban az egykori Budapest romjai között egy régi, 21. század eleji számítógépre bukkantunk, amelynek ún. "merevlemezén" sikerült megtalálnunk és helyreállítanunk ezeket a jegyzőkönyveket. (A megtalálás és a helyreállítás dokumentációját, valamint a fennmaradt jegyzőkönyveket ld. a Függelékben.) A jegyzőkönyvek eredetiségére utal, hogy a megtalált számítógépet a rajta lévő egyéb anyagok alapján a "Mandiner" blog szerkesztősége használhatta.

A jegyzőkönyvek alapján az ifjúkonzervatív bölcsek abból a feltevésből indultak ki, hogy ha csak a politika iránt érdeklődő és tájékozott polgárok szavazhatnának, akkor a választásokon "bölcsebb" döntések születhetnének. A vagyoni vagy a jövedelemadó-fizetésre épülő cenzus gondolatát mint libertárius elhajlást viszonylag gyorsan elutasították (ld. 1. jegyzőkönyv). Hosszasabban időztek a műveltségi vagy iskolázottsági cenzus ötleténél (2-4. jegyzőkönyvek). A beszélgetésekben kikristályosodni látszott az a konszenzus, hogy ne az alacsony iskolázottságúak szavazati jogát vegyék el, hanem a magasabb iskolai végzettségekért járjanak többletszavazatok. Az utolsó pillanatban azonban rájöttek (5. jegyzőkönyv), hogy ebben az esetben az "Örülünk, Vincent?" blog szerzői és törzskommentelői valamennyien az átlagosnál több szavazattal bírnának, amit az egyik ifjúkonzervatív bölcs egyenesen "tűrhetetlennek" minősített, így a javaslatot végül elvetették. (Ami az "Örülünk, Vincent?" blog posztjaiból és az ottani törzskommentelők hozzászólásaiból fennmaradt, az alapján biztosan állíthatjuk, az ifjúkonzervatív bölcsek ez esetben valóban bölcs döntést hoztak.)

Igen érdekes a 6. jegyzőkönyv, amely a cenzus koncepcióját kidolgozó csapat elbizonytalanodását mutatja. A beszélgetésben felmerül, hogy miközben a szavazáshoz elég egy aláírás és egy, a megfelelő helyre tett X jel, az internetes blogokon való kommenteléshez már számítógép, internet-hozzáférés, valamint legalább minimális felhasználói ismeretek szükségesek. Mint az egyik ifjú bölcs megjegyzi: "Basszus, a kommentelésben szigorúbb cenzus érvényesül, mint a szavazásban, de kurvára nem látom, hogy a kommentelők egy kicsit is bölcsebbek lennének, mint a szülőfalumban a focipálya melletti Sport bisztró törzsközönsége!" (Az utólagos elemzés alátámasztja ezt az értékelést. Mint említettük, a megtalált gép a Mandiner blog szerkesztőségéhez tartozott. A posztokról készült biztonsági másolatokban látszottak a kommentek és mellettük a kommentelők által megadott e-mail címek is - ahogy a blog.hu minden blogjának admin felületén. Ez és a blog.hu egyik fennmaradt szervere alapján számos kommentelőt azonosítottunk, és megállapítottuk, hogy a többdiplomás, esetenként PhD-fokozattal rendelkező hozzászólók átlagosan ugyanolyan ostoba és rosszindulatú hozzászólásokat írnak - ha cizelláltabbakat is -, mint az alacsonyabb végzettségűek, sőt, esetenként még a másik fél fizikai bántalmazására vonatkozó vágyaiknak is hangot adnak - ld. Hartland et al, 2107.)

Végül a 7. jegyzőkönyv tanúskodik a döntés megszületéséről. Az Ifjúkonzervatív Bölcsek olyan rendszert javasoltak, amelyben a választópolgároknak állampolgári vizsgát kell tenniük. A vizsga során az államszervezetre, a politikára, esetleg a gazdaságra vonatkozó kérdéseket kell megválaszolniuk, és aki olyan tájékozatlan vagy annyira nem érdekli a politika, hogy nem megy át a teszten, az ne szavazhasson.

Szót kell ejtenünk a tanácskozás következményeiről is. Az egyéni képviselői indítványként benyújtott elképzelést a parlamenti Fidesz-többség még a 7. jegyzőkönyv keltének másnapján megszavazta. Egyes ellenzéki politikusok eleinte hőbörögtek, de végül a vártnál könnyebben alkalmazkodott mindenki az új helyzethez. A pártok fejtágító tanfolyamokat rendeztek állampolgári ismeretekből azoknak a tájékozatlan választóknak, akiknek a szavazatát ígérgetéssel akarták megnyerni vagy egyszerűen meg akarták vásárolni. A jobboldali publicisták a tanfolyamok népnevelő hatását méltatták, a baloldaliak örömüket lelték abban, hogy a szavazatukat áruba bocsátó rászorultak a tanfolyamhoz járó ingyen ebéddel újabb szociális juttatásban részesülnek. Botrány csak abból kerekedett, amikor egy kiszivárgott hangfelvételen egy MSZP-s jelölt puskázásra biztatta vizsgázni készülő bérszavazóit, illetve amikor a vizsgakérdéseket megfogalmazó, fideszes képviselőkből álló Választójog-védelmi Bizottság egyik tagjáról kiderült, hogy nulla ponttal bukna meg az állampolgári teszten. Az időközben beindult vizsgák eredményei alapján viszont úgy tűnt, a javaslat beválik: nemhogy tömegek veszítenék el a választójogukat, de innentől kezdve tudatos, tájékozott polgárok fognak megfontoltan és bölcsen dönteni az ország sorsáról.

A bajok akkor kezdődtek, amikor a pártok fejtágító állampolgári tanfolyamain részt vevő választók egy része annyira megokosodott, hogy átlátott a tanfolyamot szervező párt hazug ígéretein, és tanulótársai körében heves agitációba kezdett a párt ellen. A pártok Szkülla és Kharübdisz között érezték magukat: gyenge tanfolyam esetén a kilóra megvenni kívánt szavazóik megbukhatnak a vizsgán, színvonalas tanfolyam esetén viszont annyira kikupálódhatnak, hogy más pártot keresnek maguknak, esetleg az egész politikai elitet le akarják majd váltani. Ez már önmagában is elég baj volt, de a tanfolyamok ráadásul költségesek is voltak. Időközben pedig zászlót bontott az "Egyenlő Szavazatért Egyenlő Bért Mozgalom", amely a bérszavazókéival azonos juttatásokat követelt a tájékozottabb választópolgárok számára is.

A veszélyek és a költségek láttán a pártok végül a nevezetes kormányüdülőben megkötötték az ún. Őszödi Paktumot. Ennek dokumentumai máig nem kerültek elő, csupán kortárs tanúk zavaros vallomásai számolnak be róla (Spekulac és Borondovic, 2098), ezért egyesek úgy vélik, inkább egyfajta hallgatólagos megállapodás jöhetett létre (pl. Reshevsky és Benko, 2105). A lényegen azonban ez nem változtat: az állampolgári vizsga intézményének visszavonása túl nagy presztízsveszteség lett volna a Fidesznek, változatlanul hagyása viszont a többi pártot is fenyegette. A parlamenti képviselők így végül megszavazták azt a módosítást, mely szerint az állampolgári tesztben a válaszaitól (sőt, a vizsgán való megjelenéstől) függetlenül mindenki maximális pontszámot kap, mert mint a javaslatot előterjesztő képviselő megfogalmazta, "ez a törődés, ez a gondoskodás a magyar államtól minden magyar embernek, minden magyar állampolgárnak jár".

Nem tudjuk, az Ifjúkonzervatív Bölcsek hogyan viszonyultak az állampolgári vizsgáról szóló törvény módosításához, iletve hogy volt-e benne valamilyen előkészítő szerepük. Reméljük, a Mandiner-lelet, vagyis a korbeli számítógép merevlemeze további kutatások után választ ad majd ezekre a kérdésekre is.

Szia Holger! Alacsonyan szállnak a nyílt levelek, tegnap én is kaptam egyet. Éppen egy jó pohár ausztrál vörösbort kóstolgattam (az Aldiban most csak 899 Ft), és azon morfondíroztam, hogy Esterházyt vagy Nádast olvassak, esetleg csakazértis Kertész Ákost, amikor e-mailem érkezett. Az ismeretlen feladó A NÉP HANGJA-ként azonosította magát, és egy nyílt levelet küldött. Rögtön láttam, hogy lopott némi szöveget a Gyurcsány melletti nyílt levélből. Ez már egymagában is baljós előjel volt, és mire a végére értem, tudtam, hogy jók voltak a megérzéseim. El is határolódom ettől az indulatos, demagóg, populista szövegtől! Annyira égeti a merevlemezemet, hogy meg akarok szabadulni tőle - nem vinnéd el innen? Van az a blogod, ahová mindenféle hülyeséget szoktál írni, kitehetnéd oda, sisteregjen és füstölögjön csak ott. Mehet a te neved alatt, az enyémet lécci ne áruld el senkinek, jó? Na, akkor tessék, itt van:

*

Az Országgyűlés 306 képviselő szavazatával felfüggesztette Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök képviselői mentelmi jogát. Az ellene folyó eljárás ezzel drámai fordulatot vett. Két évtizede azt hittük, Magyarország végleg maga mögött hagyta azt a kort, amikor a politikusok és klienseik, no és persze patrónusaik bármit megtehettek. Azt hittük, végleg miénk egy olyan jövő, ahol a sikerhez elsősorban a tudás és a becsületes munka vezet, és csak ritkán, kivételként a hitványság és az erkölcstelenség.

Tévedtünk.

De még mennyire tévedtünk. Akkorát estünk pofára, hogy huszonegy éve a saját taknyunkon szánkázunk.

A demokrácia kiüresített díszletei között ma lehet, hogy új önkényuralom épül, de ha így is van, szarunk rá. Nem tiltakozunk a sajtó bedarálása ellen, mert nem olvasunk százhetven oldalas médiatörvényt (úgysem értenénk), és nem is látjuk a bulvár és a bármilyen oldali pártmédia posványában azt a magyar sajtót, amelynek a szabadságáért érdemes lenne akár a kisujjunkat is megmozdítanunk. Nem tiltakozunk a demokrácia lebontása ellen, mert egy percet sem vagyunk hajlandóak tüntetni azért a demokráciáért, ahol kontraszelektált ostobák és gazemberek közül választhatunk, és ahol huszonegy éve nem tudjuk, hogy kik voltak a kommunista rendszer besúgói és tartótisztjei. Eszünkben sincs kiállni azért a jogállamért, amely az elmúlt huszonegy év korrupt politikusainak, rablóprivatizátorainak és közpénz-eltüntetőinek túlnyomó részét futni hagyta, amely az ország bizonyos területein már a közbiztonság látszatát sem igen tudja biztosítani, és amelyben a jogorvoslat képtelenül hosszú évekig eltartó, az átlagember számára vállalhatatlan terhekkel járó procedúra lehet.

Gyurcsány Ferenc ellen koncepciós eljárás folyik? Szarunk erre is. Gyurcsány Ferenc a saját bevallása szerint 2004 és 2006 között szándékosan a szarba vezette az országot, hogy a túlköltekezés révén a szarból is visszahozhassa a kormányzást magának és társainak. Lebukása után, politikai és erkölcsi hullaként a legtöbb, amire képes lehetett, a hatalomba kapaszkodás volt. Ezt 2009-ig meg is tette, újabb három évet kúrva el az ország életéből. Kíváncsiak vagyunk, hogy ha mindezekért nem jár teljes vagyonelkobzás és tíz év börtön, akkor mi az, amiért igen.

A vád koholt? A fentiek után kurvára nem érdekel minket, hogy koholt vagy valós vádak alapján küldik Gyurcsányt oda, ahová való.

A büntetőeljárás nem az igazságot, hanem a hatalmat szolgálja? Ugyan, kedves hetvennégy értelmiségi, ennyire nem lehetnek buták. Éppen az igazságot szolgálja - akár a jogállamiság felrúgása árán is, és normális körülmények között ez valóban túl nagy ár lenne, de itt nincsenek normális körülmények, és már mondtuk, hogy szarunk a jogállamiságra. Gyurcsány elítélése rokonain, üzletfelein, fogyatkozó számú rajongóin és hetvennégy illusztris barátján kívül mindenkit jól szolgálna:

• Precedensként jobb munkára motiválhatná a kormányoldal embereit, akiknek ezután arra is gondolni kellene, hogy ez vár majd rájuk is, ha ők is elkúrják.
• A baloldal megszabadulhatna egy súlyos ballaszttól.
• A zöldballibek megmutathatnák, hogy ők tényleg mások.
• A radikális jobboldal követelhetné, hogy a magasra jutott exkomcsik közül ne csak az MSZP-ben maradtakat vegyék elő, hanem az összes többit is.
• A magyar választópolgárokat pedig némi elégedettséggel tölthetné el, hogy végre tartalmat kap a politikusi felelősség eddig üres fogalma.

Ilyen eljárásra a Rákosi-korszak és az ötvenhatos forradalmat követő megtorlás óta nem került sor. Pedig jó ok és igény, az bőven lett volna rá.

Orbán Viktor és társai – s a velük cinkosságot vállalók – ma olyan határon léptek át, ahonnan remélhetőleg nincs visszaút. Talán abban reménykednek, hogy mindannyiunk emlékezetéből kitörölhetik az elmúlt két évtized el- és átbaszott Magyarországát. Bár kitörölhetnék. A balliberális politikusok és megmondóemberek - s a velük cinkosságot vállalók - pedig talán abban reménykednek, hogy most megsajnáljuk őket szorult helyzetükben.

Tévednek.

Bennünket nem tudnak félrevezetni azzal, hogy koncepciós eljárást emlegetnek. Önként álltak be pártkatonának egy mocskos politikai háborúba, élvezték helyzetük minden előnyét amíg lehetett, most pedig sírnak, mert vesztésre állnak. Nem tudták, hogy a háborúban veszíteni is lehet? Nem tudták, hogy minél mocskosabb egy háború, annál mocskosabban lehet benne veszíteni? Nem voltak tisztában a kockázatokkal? Ugyan miért ne szarnánk le magasról ezeket a hitelességkárosultakat pont ugyanúgy, ahogy a szívük mélyéről ők is leszarnak bennünket? Annyit ígérhetünk, hogy ha lesz jobboldali elkúrás, és bekövetkezik majd jobboldali politikusok és megmondóemberek megmogyorózása is, azokat pont ugyanígy nem fogjuk sajnálni.

Lehet minket hülyének tartani, és könnyen lehet, hogy azok is vagyunk. Lehet azt mondani, hogy mi mind nullák vagyunk, és igen, tényleg. De sokan vagyunk, és ha mind odaállunk akár csak egy nyavalyás egyes mögé, úgy már vagyunk annyik, hogy összehúzza magát a sok törtető hetes, felkapaszkodott nyolcas és nagyképű kilences. Amit mondunk, azzal nem kell egyetérteni, de ajánlatos legalább megérteni. Nem kell azt gondolni, hogy igazunk van, de azon el kell gondolkodni, hogy talán van igazunk.

Kiállunk azért, hogy kurvára elegünk van.

Aláírók:

Alkesz Attila (betanított munkás)

Dühöss Dezső (nyugdíjas tanár)

Gárda Gábor (buszgépjármű vezető)

Közepes Károly (senki)

Krapekné Gondos Éva (magángazdász/háztartásbeli)

Matuska Szilveszter (közirtó)

nemecsek ernő (lúzer)

*

Ezt küldte nekem A NÉP HANGJA nevű titokzatos feladó. Rémes, nem? Annyira felzaklatott, hogy amikor meg akartam hallgatni a youtube-on ezt a számot, helyette véletlenül erre kattintottam. Azt hiszem, ebből az országból tényleg el kell költözni. Mindjárt indulok is. Csak még összecsomagolok. Áh, ma már nem megy. Majd holnap. Meg a családdal is meg kell beszélni, és valami állást is nézni kéne külföldön. Az nem kis idő. De jövőre istenbizony elmegyek, vagy legkésőbb két év múlva, és akkor ez az ország majd megnézheti magát. Holger, neked is el kéne gondolkodnod ezen. Hülye vagy, ha maradsz. Én most fel is írom a naptáramba december 31-re, hogy "Jövő évi naptárba beírni: emigráció!!!" Ez már a tavalyiba is be volt írva, csak akkor még nem felkiáltó-, hanem kérdőjelekkel, és aztán elfelejtettem átírni az ideibe. De majd most. Ha kell, akár fekete mosogatónak is elmegyek, mert odakint még fekete mosogatónak lenni is jobb, mint itthon Valakinek. Ebben az országban nem becsülik meg a Valakiket. Majd rájönnek, mekkora hiba volt. De akkor már késő lesz.

Ma reggel egy dokumentumot kaptam e-mailben. A feladó ismeretlen, de a spamszűrő átengedte. Kinyitottam, és olyasmit találtam, ami - ha igaz - alapjaiban renget meg mindent, amit a magyar politikáról eddig tudni véltünk. Ajánlanám az Alaptörvény Asztalával foglalkozó bloggerek figyelmébe, de szigorúan rétegposzt lesz, mert nem könnyű szöveg. Értékelni csak a tudományos cikkek olvasásában jártasak fogják - persze mivel ez egy rétegblog, itt a helye. A dátumokon ne csodálkozzon senki, ahogy a referenciák és a függelék hiányán se - én is így kaptam a dokumentumot, melyet az alábbiakban minden változtatás nélkül közlök.

*

Az integratív Hartland-hipotézis vizsgálata egy eddig feltáratlan 21. század eleji magyar szövegen

Hannes Hartland
Universitaet Raab-Oedinburg

The Journal of Historical Social Science, Vol. 42 (2111), 5, 412-415.


Dédnagyapám, Dr. Holger Hartland emlékének

A 22. század elejére az Összeomlás előtti szövegek vizsgálata olyan interdiszciplináris tudományággá nőtte ki magát, amely választ ígér a 21. század első felében lezajlott jelentős történelmi és társadalmi átalakulásokkal kapcsolatos kérdéseinkre (ld. Bohrembuck et al, 2102). Sajnos a kutatók munkáját nehezíti, hogy az Összeomlás során a korábbi szövegek nagy része odaveszett: az 1991-2042 között született összes szöveges dokumentumnak optimista becslések szerint is mindössze néhány milliomod része maradt fenn (ld. Ringlespeel és Ohmen, 2099; újabban Zuckerhaube, 2109). Szerencsére a fennmaradt szövegek típusbeli, valamint keletkezésük tér- és időbeli eloszlása arra utal, hogy a pusztulás véletlenszerű volt, vagyis a megmaradtak tekinthetők az összes 1991 és 2042 között létrejött szöveg reprezentatív mintájának (Cortez-Heynemann és Lumpen, 2101), így statisztikai elemzésükből releváns következtetéseket vonhatunk le. Különösen érdekesek az egykori Magyarország területén keletkezett szövegek, mivel ezek alapján fogalmazódott meg az Összeomlás előtti szövegekre vonatkozó két legfontosabb hipotézis. Mindkettőre igaz, hogy csak közvetett bizonyítékaink vannak rájuk, de az Összeomlás előtti időkből fennmaradt anyag töredékes jellege sajnos csak ennyit tesz lehetővé.


Az Összeomlás előtti szövegek értelmezésének eddigi legfontosabb hipotézisei

Az Összeomlás előtti szövegek értelmezésének első jelentős hipotézise a Hartland-hipotézis (Hartland, 2098), mely paradox módon maga is egy Összeomlás előtti szövegleletből, a ritka módon egészben fennmaradt ún. "Hartland blogból" származik. (Megj.: a szerző dédnagyapjának blogja, kritikai kiadását ld. Hartland, 2101.) E hipotézis szerint az értelmes politikai alternatívákból kifogyó társadalom egyfajta "kollektív regresszión" megy keresztül, és az abszurd, néha gyerekes, néha viszont egészen kifinomult és ravasz utalásokkal teli humor segítségével próbál szembenézni az egyébként reménytelen helyzettel. (Ahogy az idézett blogger megfogalmazta, "a baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz" - ld. Hartland, 2101, 29.) Ezt a hipotézist nem csupán egyes fennmaradt blogtöredékek (pl. Modorosblog, Hírcsárda) támasztották alá, hanem olyan politikai és publicisztikai megnyilvánulások is, mint például Sz. Péter kormányszóvivő kacagtató nyilatkozatai, D. Tamás országgyűlési képviselő szellemes twitteres mikroposztjai, a "Galamus" nevű sikeres humoristacsoport írásai, Gy. Ferenc korábbi miniszterelnök abszurd blogja vagy éppen a nevezetes Kertész-Bartus-hoax. Ezek - ha rendeltetésüknek megfelelően kifinomult önparódiaként olvassuk őket - éreztetik a 21. század első felében virágzó magyar politikai humor szofisztikáltságát. Kormonowitz és Eisenstadter (2109) szerint a korabeli magyar politikusok és publicisták azért is mentek bele az "abszurd baromkodásba", hogy megelőzzék egy izlandi típusú viccpárt választási győzelmét.

Az Összeomlás előtti szövegekre vonatkozó másik, újabb keletű, rivális elképzelés az ún. kölcsönös beszivárgási- vagy rövidebb nevén ügynökhipotézis (Baffler és Baffler, 2103). Ez ugyan specifikusan csak a magyar - illetve Zatvoracek (2106) szerint a kelet-európai - szövegekre kínál magyarázatot, viszont empirikusan a magyar szövegeket tekintve legalább olyan erősen alátámasztott, mint a Hartland-hipotézis. Mint régóta ismeretes, az 1990-es rendszerváltáskor Magyarországon elmaradt az állambiztonsági szervek múltjának megnyugtató feltárása, melyet nagyrészt éppen az akkori politikai elit akadályozott (Ungvary jr., 2061). Az ügynökhipotézis szerint a különböző pártokba és holdudvarukba beépülő egykori ügynökök és tartótisztek 1990 után ismét nekiláttak, hogy ügynökhálózatot szervezzenek, csak ezúttal a rivális pártokban (Baffler és Baffler, 2103).

Az ügynökök feladata nem csupán a rivális titkainak jelentése volt, hanem kitervelten ostoba és népszerűtlen akciók révén a rivális párt szándékos lejáratása is (De Loose és Bikkfay, 2107). A fennmaradt szövegek elemzése szerint ez a folyamat valamikor 2005-2015 között jutott el csúcspontjára, mikor is a parlamenti pártok kádereinek és a holdudvarukba tartozó publicistáknak és értelmiségieknek a nagy része - óvatos becslések szerint mintegy 90%-a - valamelyik rivális párt ügynöke lehetett. Ügynöki feladatuk ekkor már nem is elsősorban a jelentés volt, hanem az, hogy rossz döntésekkel és arrogáns megnyilvánulásokkal rombolják névleges (tehát nyilvánosan vállalt) pártjuk hitelét, és így segítsék az ellenpártot, amely titokban beszervezte őket. A hipotézis gyengéje, hogy a Magyarországon kívül született szövegekre kevéssé alkalmazható, ami viszont a magyarországi - különösen a 2000-2020 közötti - eredetű szövegeket illeti, ezeket félelmetes, átlagosan 95,4%-os mértékben magyarázza (Baffler et al, 2110). Ez a hipotézis érthetővé teszi, miképpen veszíthette el a Fidesz a 2002-es és a 2006-os országgyűlési választásokat a pártba beépült MSZP-s ügynökök aknamunkája következtében. Megmutatja ugyanakkor azt is, hogy a Fidesznek az MSZP-be beépült ügynökei hogyan kalkuláltak még ennél is messzebb, és a 2005-2006-os ún. "elkúrás", majd az átmeneti választási győzelem után 2010-re hogyan tették végképp tönkre a szocialistákat.


Az integratív Hartland-hipotézis

Az eddigi szakirodalom a fenti két hipotézist magától értetődően úgy tekintette, mint egymást kölcsönösen kizáró alternatívákat (Baffler, 2109; Eisenstadter et al, 2109). Valójában ugyanakkor ezt nem indokolja semmi. Erről szól az általunk javasolt új, a két elméletet egyesítő megközelítés, az integratív Hartland-hipotézis. Eszerint a 21. század első feléből fennmaradt politikai természetű magyar szövegek szerzői egyszerre lehettek a másik politikai oldal beépített ügynökei, s ugyanakkor a kifinomult, abszurd humor mesteri szintű művelői. Egyszerre tehettek eleget a rájuk rótt feladatnak - a látszólag "saját" politikai oldaluk lejáratásának - és annak a belső igényüknek, hogy valamiképpen feldolgozzák az ügynökléttel járó stresszt, feszültséget és belső konfliktusokat. Ez utóbbi célt a humor segítségével érhették el, mintegy kikacsintva az értő olvasóra és az utókorra, s eltávolítva maguktól a beépített ügynök hálátlan szerepét. Ezek a szövegek tehát nem csupán a 21. század első felének magyar politikatörténetéről, hanem igazi emberi drámákról is tanúskodnak.


A hipotézis ellenőrzése egy eddig feltáratlan szövegen

Az integratív Hartland-hipotézist elsőként egy nemrégiben előkerült, eddig elemzetlen szövegen, az ún. Kerényi-levélen vizsgáltuk. A levél szerzője jobboldali értelmiségi, az ellenoldal egyik napilapja által publikált (mintegy "leleplezett") levelében pedig különböző nevetséges ceremóniákra tesz javaslatot, melyek látszólag a Fidesz által elfogadott Alaptörvényt hivatottak ünnepelni és népszerűsíteni, valójában azonban éppen e céllal ellentétes hatást keltenek. (A levél teljes szövegét ld. az 1. függelékben.)


Az elemzés módszertana

Elemzésünkben az Összeomlás előtti szövegek vizsgálatának bevett módszertanát követjük (Bohrembuck et al, 2102; Hartland, 2104; Lumpen és Baffler, 2105). A TextAnal (TM) szövegelemző program (De Huuje, 2099, 2108) segítségével a szövegre mint inputra kiszámítjuk a szerzők lehetséges intencióira vonatkozó ióta-indexeket, melyek a szöveg textuális jellemzőit alapul véve azt mutatják, milyen szándékkal keletkezhetett az adott szöveg. Az ún. Kerényi-levélre vonatkozóan háromszor is kiszámítjuk a fenti mutatókat: először a Hartland-hipotézisnek megfelelő modell, majd az ügynökhipotézis modellje, végül pedig az integratív Hartland-hipotézis modellje szerint. Ezután megvizsgáljuk, a három modell között találunk-e olyat, mely a mutatók szerint szignifikánsan jobban illeszkedik az adatokhoz (magához a szöveghez), mint a másik kettő. (A részletes eljárást ld. a 2. függelékben.)


Eredmények

A Hartland-hipotézis modellje 0,937-es ióta-értéket ad, ami magas ugyan, de alatta marad a szokásosan elvárt 0,95-nek (De Huuje, 2102). Az ügynökhipotézis modelljének megfelelő ióta-index 0,951, ami ugyan a határ fölött van, de nem szignifikánsan magasabb, mint a Hartland-hipotézishez tartozó ióta. Az integratív Hartland-hipotézis esetében a két szövegfunkció (lejáratás és humor) lehetséges interakciójának torzító hatásait kiküszöbölendő az ún. interdependenciális ióta, vagy röviden id-ióta mutatót számoltuk ki, hogy az új hipotézis vizsgálatakor a lehető legóvatosabban járjunk el. Az eredmény így is 0,979, ami szignifikánsan magasabb, mint az első két modell iótája, vagyis az eredményeink az integratív Hartland-hipotézist támasztják alá.


Diszkusszió

A kapott eredményt persze óvatosan kell kezelnünk. Nem is elsősorban azért, mert a szöveg lehet akár hamisítvány is. Ha netán az lenne, az mit sem változtat a lényegen. Akkor ugyan a baloldalra beépült Fidesz-ügynökök hamisításáról lenne szó, de ebben az esetben sem a lejáratás mint cél változik, hanem csak a lejáratás konkrét célpontja: ebben az esetben a hamis levél az állítólagos szerző helyett az azt leközlő médium ellen irányul, humoros jellegéből pedig mit sem veszít. (Az erre vonatkozó utóelemzés ióta-mutatóit ld. a 3. függelékben.) Azt sem gondolhatjuk, hogy a 21. század első felének magyar politikusai egyszerűen ostobák lettek volna - a szövegek ilyen magyarázatához olyan mértékű ostobaságot kellene feltételeznünk róluk, mely teljesen ismeretlen a történelemben. Óvatosnak elsősorban azért kell lennünk, mert a hipotézist még csak ezen az egy szövegen ellenőriztük. Az integratív Hartland-hipotézis extenzívebb vizsgálatához további szövegek elemzésére és további kutatásokra van szükség.
 

Boka ekkor még csak egy gondolat volt a forgatókönyvíró fejében. Késő délután egyedül állt az üres grund szélén, és elgondolkodva nézte a kezében tartott levelet. Ne kérdezze a kedves olvasó, hogyan állhat egy gondolat a grundon, hogyan olvashat levelet és hogyan gondolkodhat - hiszen az eredeti Boka is csupán egy gondolat volt egy író fejében, mégis állt, olvasott, gondolkodott, és persze tett még sok minden mást is. Mondhatjuk, az eredeti grund is csupán egy gondolat volt egy író fejében. Egyesek szerint létezett a valóságban is, de mindaz, amiről mindannyian tudjuk, hogy ott megtörtént, nem a valóságos grundon zajlott, hanem az író fejében létező grundon - amely aztán a mi fejünkben is életre kelt, és miközben a valóságosnak nevezett grundot rég beépítették, az író grundja ma is létezik milliónyi olvasó fejében. Ki tudná tehát megmondani, melyik is a kettő közül a létezőbb, valóságosabb, igazibb grund? S miért ne lehetne akkor a forgatókönyvíró Bokája valóságos?

Ez a Boka persze nem az eredeti grundon, hanem a forgatókönyvíró grundján állt, amely egy elhagyott kavicsbánya volt a Bojtár-dombon a város határában. A bánya művelésével már évtizedek óta felhagytak, a lankás domboldalba vájt, két focipályányi gödör mélyén kis tó vize fodrozódott, a partot és a gödör meredek oldalait fák és bokrok lepték be. A bánya területén túl kisebb mező húzódott, amelyet már felparcelláztak az ott épülő lakópark számára, a mezőn túl pedig takaros kertvárosi házak sorakoztak. Valahol azokon is túl, a hatalmas gödör szélén álló Boka számára már láthatatlanul, talán fél óra járásnyira pedig ott volt a Vörösingesek gyülekezőhelye, a kiserdő, vagy ahogy amazok emlegették, a Füveskert. Bokának azonban épp más gondja volt, mint hogy a Vörösingesekre gondoljon. A kezében tartott levelet olvasta, amely így kezdődött:

"Mi, liberális Pál utcai fiúk, tiltakozunk az ártatlanul gyanúba kevert Geréb Dezső meghurcolása ellen..."

"Szar ügy" - gondolta Boka. Zsebre gyűrte a levelet és elindult hazafelé. Kolnay és Barabás örökös viszálykodása mellett most még ez is. Ha nem tesz valamit, szét fog hullani a csapat. Másnap össze kell gyűlni, és tisztázni mindent. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy félúton hazafelé majdnem beleütközött az egyik keresztutcából elétoppanó fiúba. Áts Feri volt az.
- Beszélnünk kell - mondta Áts Feri - De nem itt és nem most. Holnap suli után gyere át hozzánk. A szüleim nem lesznek otthon. Fontos. A grundról van szó.

*

A forgatókönyvíró a felesége unszolására keresett fel. Micsoda lúzer: egyszerűen csak besétált az egyetemi klinikára, és kivárta, míg rá kerül a sor. Gyorsan rá is vettem, hogy a magánrendelésemre is járjon. Harminchárom éves, magas, sovány testalkatú férfi volt. Markáns arc, világoskék szem, hosszú, lófarokba fogott haj - akár nők által körülrajongott, sikeres művészember benyomását is kelthette volna, ha nem jaktált volna állandóan, ahogy a fotelban ült, és nem lett volna olyan zavarodott.

A kertvárosban laktak egy szép házban a feleségével és a kislányukkal. Amit a férfi fordítással és nyelvoktatással keresett, annak majdnem a felét elvitték a törlesztőrészletek. Írogatott is persze, de az nem igazán fizetett - úgy tűnt, ez a forgatókönyv lett volna végre a nagy kitörési lehetőség. Nem csoda, hogy a felesége annyira ambicionálta a dolgot. Együttérzően néztem a fickóra. Nekem is folyton azt mondogatta a feleségem, hogy szép dolog ugyan az egyetemi klinikán gyógyítani és tanítani, de abból a fizetésből nem élünk meg, és ha kevés a hálapénz és nem megyünk el külföldre sem, akkor legalább kezdjek magánpraxist. Jó lenne nagyobb lakásba költözni, mire bölcsődés lesz a gyerek.

*

- Arról van szó, hogy balhét kellene csinálnunk a grundon - kezdett bele Áts Feri. A konyhaasztalnál ültek, Átsék lakótelepi lakásában.
- Úgy érted, hogy Vörösingesek a Pál utcai fiúk ellen? - kérdezte Boka meglepetten.
- Ja-ja. Persze csak műbalhé lenne, inkább csak üvöltöznénk meg botrányt okoznánk, hogy elzavarjuk az arra sétálókat meg a tónál üldögélőket. Petárdázhatnánk is. Meg beszállhatna Janó, a hajléktalan is, aki ott szokott csövezni a grund szélén. Ha neked is van valami ötleted, mondjad.
- Szóval erről beszéltetek a múltkor Gerébbel?
- Igen. Azt mondta, te túlságosan lúzer vagy ahhoz, hogy belemenj, de tudtam, hogy meg kell próbálnom. Nem akarok igazi balhét, érted? Csak műbalhét.
- Na de miért kellene balhéznunk?
- Hát pénzért. Pár hete jött hozzánk egy fazon, és pénzt ígért, ha randalírozunk meg szemetelünk a kiserdőben. Hozott füvet is. Még van belőle, kérsz? A csöviknek is hozott piát, meg egy csomó cuccot, és azóta több hajlesz is lakik az erdőben, mint korábban. Tegnapelőtt pedig azzal jött, hogy balhéznunk kellene veletek a grundon, a kavicsbányában. Persze titeket is megfizetne. Gondolom, neked is jól jönne némi zsebpénz.
- Ez nem tetszik nekem - aggodalmaskodott Boka - Nem kérdezted meg tőle, hogy miért akar balhét?
- Áh, azt hiszed, az orrunkra köti? De én sejtem. Derengett, hogy már korábban is láttam ezt az arcot, és beugrott, hogy hol. Amikor nem a Füveskertben szívunk, akkor gyakran lógunk az önkori mellett a parkban. Ott láttam a faszit jó párszor ki-be járkálni az épületből.
- Az önkormányzatnál? Hogy jön ez ide?
- Szerinted? A város úszik az adósságban. Apám szerint el akarják adni a kiserdőt és a kavicsbányát. Szerintem pedig ez a fickó azon dolgozik, hogy meggyúrják egy kicsit a helyi közvéleményt. Ha balhé van, meg csövesek, meg szemét, akkor kevesebben fogják sajnálni a kiserdőt meg a bányatavat.
Boka úgy érezte, jeges gombóc kezd formálódni a torkában:
- Eladják? Na de ki venné meg?... És minek?
- Minek, minek - hülye vagy? Építkezni.
- Építkezni? Mit?
- Mit tudom én, bazmeg. Lakóparkot. Miért, a bánya mellett mi épül?
- Akkor megszűnik a grund? És a kiserdő?
- Figyelj, Boka, ezek így is, úgy is eladják a Füveskertet is meg a szaros grundotokat is. Oké, bocs, nem akartalak megbántani. De az erdőnek és a bányának vége lesz. Ez van. Ha okosak vagyunk, legalább egy kicsit jól járhatunk mi is.
Boka csak némán ült és nézett maga elé.
- Gondold ezt át - folytatta Áts Feri - Be kéne vonnod a fiúkat. Beszélj velük. Aztán ha ők is benne vannak, beszéljünk megint.

*

"Miért nem szappanopera-forgatókönyvet írsz inkább, te szerencsétlen?" - gondoltam, persze vigyázva, hogy az arcom el ne árulja gondolataimat. Nem hittem Dr. Csernus módszereiben, és mivel nem régen keztem el a magánpraxist, nem is akartam kockára tenni az óradíjamat. Ezért inkább megismételtem a forgatókönyvíró szavait kérdés formájában, hogy beszéltessem:
- Meg kell állítani őket?
- Igen, doktor úr - suttogta - Áts Feri és Boka tehetnek mindenről.
- Hogy érti azt, hogy ők tehetnek mindenről?
- Szörnyű dologra készülnek. Bemocskolnak mindent. Ők is mocskosak. A nézők nem fogják tudni, de én tudom, hogy mocskosak. És ők ott élnek mindenkinek a fejében, és csak én fogom tudni, hogy milyen mocskosak! Doktor úr, én ezt nem bírom, érti? Nem szabad megírnom ezt a forgatókönyvet! Ugye érti?

Az esetelemző szemináriumon kisebb vita bontakozott ki, hogy akut schizoform pszichotikus zavarról van-e szó vagy schizofréniáról. A főorvosunk, aki szintén jelen volt, azt javasolta, hogy fektessük be. Persze a fickó nem akar befeküdni, dolgoznia kell és etetnie kell a családját. Akkor fektessük be csak papíron, legalább néhány napra. Egy doktoranduszunk szerint az esetet környezeti kontextusban kellene vizsgálnunk - ezt bírta mondani, hogy "környezeti kontextusban" - és fölvetette, hogy mellőzni kellene a gyógyszeres kezelést, és maradni a pszichoterápiánál. Hogyne, a forgatókönyvet pedig majd megírja más, ugye? "Na, kislány" - gondoltam magamban - "neked sem kell még senkit eltartanod, és a gyógyszergyárak orvoslátogatóival sem volt még dolgod." Arról nem is szólva, hogy a magánrendeléseimet a páciens hosszabb távon nem biztos, hogy tudta volna fizetni. Döntöttem.

*

- Örülök, hogy így döntöttetek. Tudtam én, hogy nem vagytok ti hülyék - mondta Áts Feri - Azért egy kicsit aggaszt, hogy azt a kisköcsög Nemecseket nem avattátok be, de ha te azt mondod, hogy ő biztos nem lenne hajlandó, akkor oké. Csak tartsátok majd valahogy távol. Nem hiányzik, hogy belefulladjon a bányatóba... Pedig a célnak megfelelne, hahaha! Jól van már, ne parázzál, csak poén volt.
Boka és Áts Feri egy padon ültek az önkormányzat épülete melletti parkban. A pad háttámlájának peremén foglaltak helyet, lábukat pedig oda tették, ahová mások ülni szoktak. Görnyedten hajoltak össze, és egyeztették a grundon megvívandó csata részleteit.
- Van még itt valami - mondta Boka, mikor Áts Feri már éppen leszállni készült a padról - Pontosabban valaki, aki mindent tud az egészről. Valahogy el kell érnünk, hogy hallgasson.
- Kicsoda? - ráncolta össze gyanakodva szemöldökét Áts Feri.
- A forgatókönyvíró, aki ezt az egészet gondolja - felelte Boka - Mi az ő gondolatai vagyunk, vagyis tud rólunk mindent. Látja, mit teszünk, és látja az összes gondolatunkat is. Keresztbe is tehet nekünk.
- Mondtam én, hogy nem vagy te hülyegyerek - vigyorodott el Áts Feri - De a forgatókönyvírótól nem kell tartanunk. Mi tényleg az ő gondolatai vagyunk, de nemcsak ő látja a mi gondolatainkat, hanem mi is láthatjuk az ő többi gondolatát. Ha nem töprengesz annyit, hanem figyelsz egy kicsit, majd észreveszed őket.
- Na és akkor mi van?
- Mit gondolsz, miért hagyta, hogy feldúljuk a kiserdőt? Miért hagyta, hogy ezt a jövő heti kis balhét is megszervezzük veletek? Szerinted honnan van a pénz a filmre, aminek a forgatókönyvét írja? Szerinted mennyi megy el ebből a pénzből kamu szakértésre és tanácsadói díjakra? Mennyit számláznak majd a beszállítók? Mennyit az önkormányzat, amelyik a területet adja majd a forgatáshoz? Mennyit a polgármester sógorának őrző-védő cége? És hova csorog utána a pénz egy része? De a forgatókönyvírónak hallgatnia kell és írni, mert neki is kell a pénz. Figyeld a gondolatait! Na? Érted már?

*

- Minden rendben lesz, asszonyom - nyugtatgattam a forgatókönyvíró feleségét - Sok ember szenved hasonló problémáktól, mint a kedves férje. Csak arra kell ügyelni, hogy rendszeresen szedje a gyógyszereket, amiket felírtam, és akkor tulajdonképpen teljes értékű életet élhet. Persze a gyógyszeres kezelés mellett folytathatjuk a pszichoterápiát is. Hogyne, be tudja fejezni a forgatókönyvet.

Be is fejezte. A film egészen sikeres lett, sokan megnézték - pedig nagyjából minden úgy történt benne, ahogy a regényben és a korábbi filmfeldolgozásokban is, csak mai hősökkel, mai környezetben. Szegény Nemecsek a végén belefulladt a bányatóba. Veszélyesek ezek a bányatavak. A forgatókönyvírót nem láttam többet, a rendelésemre sem jött. Nem bántam: nehéz eset volt, és közben a magánpraxisom is felfutott, el is költöztünk. A feleségét viszont májusban láttam: itt nálunk, a Bojtár-dombi lakóparkban édelegtek egy kávézó teraszán a film rendezőjével.

*

Boka és Áts Feri egy padon ültek az önkormányzat épülete melletti parkban. A pad háttámlájának peremén foglaltak helyet, lábukat pedig oda tették, ahová mások ülni szoktak. Karjukat mindketten összefonták maguk előtt, felsőtestüket előre-hátra himbálták, tátott szájukból nyál csorgott, üres tekintetük pedig a kertváros házai fölött aranyló sávot bámulta, melyet a lenyugvó nap hagyott maga után az égen.

Mai vendégszerzőnk a Véleménypásztor, akitől megtudhatjuk, hogy a keleti szél büdös, mint a kutya szellentése, és hogy a jobb világot hozó szelet nem keletről, hanem valami egész más, megdöbbentő helyről kell várnunk. A Véleménypásztor facebook-os kommentelőit nem hívtam meg, mert azért a baromságnak is van határa. Remélem, a poszt egymagában is tetszeni fog.

Lyukból szél fúj
Írta: Véleménypásztor
"Napi vélemény a nyájnak minden reggel 8-kor"

A magyar miniszterelnök a távoli horizonton túlra szegezi tekintetét (képzavar*), pedig nem a hülye kínaiakra kellene figyelnie, hanem egy pompás kis közép-európai országra - nevezzük Harmadik Köztársaságnak. A Véleménypásztor aggódik és reméli, hogy Kína helyett az idilli kis Harmadik Köztársaság lesz végül Magyarország jövője. Szerencsére a Harmadik Köztársaság blogoszférája igen fejlett, így most öt részben megvizsgálhatjuk, mily nagyszerű is ott az élet.

* Ezt a hírszerzőre is író Seres Lászlótól tanultuk, hogy ha rosszul fogalmazunk, akkor oda kell írni zárójelben, hogy képzavar, és akkor az már nem is írói kudarc, hanem önreflektív szellemesség.

1. Beteges sovinizmus helyett egészséges, őszinte gyűlölködés

A Harmadik Köztársaságra nem jellemző a kínaiak beteges sovinizmusa. Bár néha tapasztalható a külföldiek iránti gyűlölet, a Harmadik Köztársaság polgárai sokkal inkább gyűlölik egymást. Sőt, az egyik politikai oldal hívei magát az országukat is hevesen gyűlölik: hol múltjával szembenézni képtelen, elmaradott Mucsának, hol Balkánnak vagy szarszagú Madzsarisztánnak nevezik; lakóit pedig (persze saját magukon kívül) síkhülyének tartják. Ha ezek után bárki megkérdőjelezi az ország iránti lojalitásukat, halálosan megsértődnek és kivándorlással fenyegetőznek, amire természetesen biztatás és röhögés a válasz. A másik oldal ugyan többnyire csupa szépet és jót mond a nemzetről, ám azt maguk szeretik eldönteni, hogy ebbe ki tartozik bele, választási vereség esetén pedig természetesen ők is birkanépet, panelprolikat, lejárt száraztésztával megvett szavazókat és Nyuggerisztánt emlegetnek.

Ez az egészséges, őszinte gyűlölködés a Harmadik Köztársaság politikai életének motorja. Mindkét oldal zöme fanyalog a saját politikusaira is, vagy egyenesen utálja is őket, ám az ellenoldal iránti gyűlölete még hevesebb. Enélkül a demokrácia már érdektelenségbe fulladt volna. A gyűlölködés egyébként nem csupán a politikai életre jellemző, hanem a hétköznapokat is áthatja: lelkesen gyűlölik egymást biciklisek és autósok, fővárosiak és vidékiek, dohányosok és nemdohányzók, öregek és fiatalok, merev gerincű ebtulajdonosok és kutyagumiba lépők, vagy éppen azok, akik más focicsapatnak vagy más valóságsó-szereplőnek szurkolnak. (Kommenteket most nem idézünk, ismerheti őket mindenki, vagy olvashat "Így írtok ti" sorozatunk előző részeiben. Ld. különösen a kiváló politológus, Görög Tódor posztját!)

A Véleménypásztor kíváncsi, kinek nem tetszik ez a színes, őszinte, pezsgő kultúra.

2. Lakj a szabad ég alatt, putriban, vagy abban, amit összeloptál!

A kínaiak nem is tudják, milyen rossz nekik, hogy a gazdaságukat egy ingatlanbuborék tartja lendületben. Mennyivel jobb a helyzet a Harmadik Köztársaságban, ahol a gazdaságot egyáltalán semmi sem tartja lendületben, így ingatlanbuborék sincs! Kínában a szegény emberek autókban, lépcsőházakban és a föld alatt élnek. Bezzeg a Harmadik Köztársaságban a szegények parkokban alszanak - de nem puhányoknak való lakó-, hanem közparkokban, kint az egészséges friss levegőn! A csillagos ég a takarójuk, mint Józsefnek (47) is, aki, miután vállalkozása körbetartozás miatt csődbe ment, büszkén vállalta a nyitott és ökotudatos emberhez illő, természetes életmódot.

A népesség egyre gyarapodó része él romantikusan romos, gazos kertű falusi házakban - ahogy az ifjú, de máris hatgyermekes Leonszió (24) családja is. Az épület megtévesztő külseje komfortos belsőt rejt. A parketta révén helyben van télire a tüzelő. A multifunkcionális ház és telek bármely pontja használható mellékhelyiségként vagy szeméttárolóként. Bár a szociálisan érzéketlen áramszolgáltató hivatalosan kikapcsolta az áramellátást, a család egész nap sorozatokat és hangulatos délutáni kibeszélő műsort néz a plazmatévén. (Leonszió épp nem, az ő lakhatásáról még 5 évig az állam gondoskodik.) A környékbeliek szolidaritása példamutató: az ilyen romos házakban élőket önkéntes adományokkal, zöldséggel, gyümölccsel, állatokkal segítik. Persze nem paternalisztikusan lekezelő módon, nyíltan és megalázóan, hanem csupán finoman utalva rá, hogy az említett javak szabadon elvihetők (ugyanis nem betonozzák le őket).

A legelesettebbeknek maga az állam nyújt segítő kezet. A lenézett, megbélyegzett, a társadalomból kirekesztett képviselők és államtitkárok rászorultságuknak megfelelően lakhatási támogatást kapnak. Károly (55) például már épp szolgálati autójának "csigaházzá" alakításán gondolkodott, amikor az állam meglepte őt egy lakásbérlettel.

A Véleménypásztor szeretné tudni, ki nem vágyik rá, hogy ilyen országban élhessen.

3. Demokrata szél, rendszerváltó gazdagság: Audi, BMW, Mercedes a mozgássérültek parkolóhelyein

A kínai "nagytőkések" között rendkívül nagy számban találunk volt pártfunkcionáriusokat és bűnözőket. A Harmadik Köztársaság nagy vagyonai ezzel szemben tisztességes úton halmozódtak fel. Még véletlenül sem játszottak szerepet a korábbi elnyomó rendszerben betöltött pozíciók. A Piac és Verseny győztesei öntudatosan visszautasítottak minden állami megbízást. Az 1990-es években az "olajszőkítés" valójában egy új hajfestési technika volt, amelyből csak a fodrászok gazdagodtak, teljesen megérdemelten. Nem voltak ingatlanpanamák, nem volt és nincs korrupció, nem voltak és most sincsenek haveri megbízások. Elvégre ha lettek volna, már ezernyi jogerős bírósági ítélet volna róluk. És van? Nincs. Na ugye.

Miközben Kínában a tisztességtelenül meggazdagodott elit luxusautói esküvőkön borzolják a kedélyeket, addig a Harmadik Köztársaságban a nagy értékű gépjárművek rendszerint a mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyeken állnak. Ez is bizonyítja, hogy a Harmadik Köztársaság nagylelkűen gondoskodik szerencsétlenül járt vagy beteg polgárairól. A Harmadik Köztársaságban a fogyatékkal élők előtt is ugyanúgy nyitott a lehetőség, hogy gazdagok legyenek és drága autójuk legyen.

A Véleménypásztor szerint költői a kérdés: ugyan ki ne szeretné, hogy ilyen becsületes és egyúttal nagylelkű legyen a társadalmunk?

4. Büntetlen jócselekedetek: így járhatsz, ha ujjat húzol az ártatlanokkal!

A Harmadik Köztársaságban a jó állami kapcsolatokkal rendelkezők már több, mint húsz éve nyíltan gazdagodhatnak, tehát a Harmadik Köztársaságban valódi piacgazdaság van. Ha pedig az van, akkor nyilván állampolgári szabadság is van. Állampolgári szabadság például, hogy az egykori elnyomó rendszer besúgói szabadon éljenek és virulhassanak, és ne lehessen őket besúgónak nevezni. Az ezt megszegő izgága történészekre példás büntetést szab ki a bíróság. Így járnak a bajkeverők!

Az előző részben volt szó egy új szőkítési eljárásról a Harmadik Köztársaság fodrászatában. Egyes bajkeverő rendőrök még e nagyszerű újítás mögött is valami turpisságot sejtettek, de persze hiába nyomoztak. Az ártatlanok után folytatott nyomozás miatt egyes rendőrök annyira el is keseredtek, hogy bánatukban tarkón lőtték magukat. Az igazi bűnösök persze megbűnhődnek: nem Kínában vagyunk, ahol a pártfunkcionáriusok büntethetetlenek! A Harmadik Köztársaságban ha bármely párt funkcionáriusa bűnt követ el, akkor meg is büntetik. Hogy ritkán születik ilyen ítélet, az a Harmadik Köztársaság politikusainak tisztességét bizonyítja.

A Véleménypásztor ismét álnaivan kérdezi: hát nem éppen ez a kívánatos?

5. A legfőbb érték az ember

A végére tartogattuk a tetőpontot: miközben Kínában a BMW négyszer hajt át a hároméves gyereken, a Harmadik Köztársaságban BMW-t vagy más nagy értékű gépjárművet birtokolni egyet jelent a szabálytartó, felelős és udvarias közlekedéssel. András (44) például egy terepjáró büszke tulajdonosaként akkor is megőrizte hidegvérét, amikor egy szabálytalankodó citroenes csúnyán összetörte az ő értékes járművét. A másik sofőrt cigarettával kínálta, majd miután megbeszélték, hogy a híres emberként jól kereső András jóval könnyebben kifizeti a büntetést, igazi gavallérként magára vállalta a felelősséget. Hogy hiteles legyen, még gyorsan ivott és egy kis kokaint is szippantott a külön ilyen esetekre magánál tartott készletből, mielőtt megérkeztek a rendőrök.

Miközben Kínában az emberélet borzasztóan olcsó, a Harmadik Köztársaságban a legfőbb érték az ember. Hátrányos helyzetű kistelepüléseken az egyedül élő idős emberekhez rendszeresen ellátogatnak a település legmegbecsültebb polgárai, hogy apró ajándékokkal kedveskedjenek vagy segítsenek a ház körüli munkában, például fát vágni. Sajnos előfordultak olyan elszigetelt esetek, amikor összetévesztették a fát és az idős embert, de ugye ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Az emberi élet értékéről árulkodik a művi terhességmegszakítások magas száma is: ha a születendő gyerek érzi, hogy elrontaná a szülők értékes életét, akkor kérelmezheti, hogy kaparják őt ki. Mivel azonban a méhbe nehéz lenne bejuttatni az ehhez szükséges nyomtatványt, az anya segítőkészen kitölti helyette maga.

A Véleménypásztor utoljára is felteszi a kérdést: ki ne akarná, hogy az emberi élet olyan értékes legyen, mint a Harmadik Köztársaságban?

Végül következzék a szavazás:

UPDATE:

Úgy látszik, már a szavazógépeket is Kínában gyártják, mert ez nem működik. Erre a szar blogra sem jövünk többet vendégszerzőnek. Kitesszük a szavazást ide, aztán szavazhat kommentben, aki akar. (De nem szükséges, mi úgyis tudjuk, hogy az olvasóink mit gondolnak, hiszen mi mondjuk meg nekik.) Tehát:

Ugye a Harmadik Köztársaság útját kellene követnünk a kínai út helyett?

A) IGEN, a Véleménypásztor nagyszerű érvelése tökéletesen meggyőzött!

B) Nem, mert hülye vagyok, pedig világosan el lett magyarázva, hogy mire kell szavazni.

C) Leszarom Kínát is, meg a Harmadik Köztársaságot is.

D) Ugyan, én már olvastam a Hartland blog posztját Orbán tusványosi beszédéről.

Elképesztő, mennyien értik félre Orbán Viktor tusványosi beszédét. Persze Tóta W. Árpád és mások reakcióin aligha csodálkozhatunk - na de hogy a mandineres Rajcsányi Gellért, a politológus Török Gábor és a hírszerzős Kiss Ádám sem érti? Kumin Ferenc a blogján és Borókai Gábor a Heti Válaszban közelebb jár az igazsághoz, de ők sem bontják ki annak minden részletét. Utóbbi még a liberális demokráciának is kioszt egy sallert, mintha a liberális demokrácia egyet jelentene a jóléti állammal és a fedezetlen fogyasztással. Segítek a beszéd értelmezésében: kémeim behatoltak a Fidesz titkos intranetes fórumára, és kicsempészték azt a blogbejegyzést, ahol Orbán bizalmasa és beszédírója mindent elmagyaráz a Fidesz ugyancsak értetlenkedő politikusainak. Sikerült megszerezni az utóbbiak hozzászólásait is. Lássuk!

*

Szervusztok,

Többen írtátok, hogy nem értitek a Főnök tusványosi beszédét. Megkért, hogy magyarázzam el nektek. Tudom, hogy nem mindenki látta-hallotta, és többeknek elolvasni sincs kapacitásuk (így vagy úgy :)), ezért megpróbálom röviden és érthetően. Azért ha lehet, olvassátok el a teljes szöveget is. Itt van:

http://www.miniszterelnok.hu/beszed/sikeres_allamot_csak_akkor_lehet_felepiteni_ha_eros_nemzet_all_mogotte

Szóval arról van szó, hogy szarban vagyunk, de nemcsak mi, hanem a nálunk fejlettebb országok is, és nem nagyon látszik a kivezető út. Az ide vezető út viszont világosan látszik: több volt a fogyasztás, mint a termelés, az emberek jobban éltek, mint megengedhették volna maguknak. Nem mindenki és nem egyformán, de úgy átlagosan - értitek, na. A különbséget hitelekből fedezték, ami eladósodáshoz vezetett, az adósságot meg vissza kell fizetni, különben borulnak a bankok, és akkor úszik a kisemberek pénze is, és akkor nagy gebasz lesz, nemcsak a népnek, hanem nekünk is.

Erre nincs más megoldás, mint meghúzni a nadrágszíjat, szóval rosszabbul fogunk élni, mint négy éve. Nyugi, nem mindenki és nem egyformán - ti például nem, csak az átlagember. Ez egy ideig még el fog tartani, és addig is többet kell majd dolgozni kevesebbért, meg dolgozni kell majd annak is, akinek eddig nem kellett, és a körülmények is rosszabbak lesznek. (Nyugi, ez megint nem rátok vonatkozik, hanem úgy általában, értitek.) A nyugdíjak is brutálisan megterhelik az államot, azokkal is kezdeni kell valamit.

Mindezt pedig most valahogy be kell adni az embereknek, hogy elfogadják, és ne zavarjanak el minket a sunyiba. Nem lesz könnyű, mert előtte pont mi mondtuk, hogy nem kell a népnyúzás, és hogy ne az emberekkel fizettessék meg. Pedig hát az emberek fognak fizetni, ki más. 2006-ban a Főnök 14. havi nyugdíjat ígért (most azon gondolkodunk, hogyan lehetne 11 hónapossá tenni az évet), aztán leszavaztattuk a vizitdíjat (most gondolkodunk a TINÓ-n - Tiszteletdíj-hozzájárulás a Nemzet Orvosainak), és fűtöttünk mindenkit azzal, hogy ha mi jövünk, akkor majd jobb élet lesz. Itt legalább húsz éve mindenki a jobb életre vár, és most ki fog derülni, hogy az nem jön el, talán soha.

De mindezt nem lehet úgy megmondani, ahogy a Bokros mondta, csak úgy bele az emberek pofájába! Láthattuk, mire ment vele. "Reformokról" se lehet szó, azt lefoglalta Gyurcsány, ő meg úgy akarta kihúzni az országot a szarból, hogy előtte ő vitte bele. Amellett, hogy utáljuk, mi egyébként is máshogy képzeljük a terhek elosztását. Szóval olyat kell mondani, ami más, mint a többiek szövege, és valahogy elfeledteti a mi korábbi szövegeinket is, és kicsit gondolni kell a szavazótáborunk elborultabb részére is, nehogy lenyúlja őket a Jobbik.

Ezt a feladatot oldja meg a Főnök tusványosi beszéde. Nem úgy fogalmaz, hogy rosszabbul fogunk élni és kurva keményen kell dolgozni, hanem úgy, hogy vége a fedezetlen fogyasztásnak és munkaalapú társadalom lesz. Nem úgy fogalmaz, hogy az állam segítségére mostantól ne nagyon számítsanak az emberek (ilyet nem lehet mondani egy magyar közönségnek!), hanem úgy, hogy legyünk magabíróak és öntudatosak. A Főnök szereti a nagyívű gondolatokat, és oda kell kacsintani a szavazótáborunk jobbszélére is, és meg is kell mutatni, hogy nekünk aztán nem diktál senki, ezért az egészet egy világot megrengető átalakulás részeként tünteti fel, ahol mi lehetünk az éllovasok, mert nyugaton se nagyon tudják, merre tovább. Igaz, hogy mi se nagyon tudjuk, de valami nagyot mondani kell. Abban meg a Főnök elég jó.

Értitek már?

Ha van kérdésetek, tegyétek fel.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
 

Kommentek

dajcstomi
Munkaalapú társadalom? Mi a faszom az a munka?

beszédíró
@dajcstomi:
A munka az, amikor olyasmit csinálsz, aminek jó esetben valami értékes eredménye lesz.

dajcstomi
@beszédíró:
Értékes eredménye? Például gyerek? Akkor én kurva keményen dolgozom! :))) Nehogy már nekem kelljen még keményebben dolgozni!

Navra
@dajcstomi:
Nyugi, neked nem kell. Sőt, lehetőleg ne dolgozz, ne mondj és ne írj semmit. Ha tudnád, milyen nehezen vettem rá azt a jobbklikkes gyereket, hogy védjen meg téged és legyen hajlandó bohócot csinálni magából!

VargaMisi
Tényleg, a nyugdíjakkal mi lesz? Komoly ez a 11 hónapos év? Órási könnyebbség lenne a költségvetésnek.

beszédíró
@VargaMisi:
Hát ez a baj, hogy korábban úgy kiálltunk a nyugdíjasok mellett, pedig tudjuk, hogy milyen kevés a pénz. Valahogy meg kell megoldani, hogy kevésbé terheljük ezzel az államkasszát.

Gabika
@beszédíró:
Nyugdíjakról van szó? Majd én megvédem a nyugdíjakat!

beszédíró
@Gabika:
Oké, akkor szerintem ez meg lesz oldva. A Főnök is mondta, hogy számíthatunk rád.

Petike
Nem kellenek az ilyen beszédmagyarázatok. Én például magyarázat nélkül is pontosan értem, hogy mit mondott a Miniszterelnök Úr. Azt mondta, hogy most majd jó lesz.

beszédíró
@Petike:
Nem, éppen azt mondta, hogy rosszabb lesz!

Petike
@beszédíró:
Igen, de ezt úgy kell érteni, hogy jobb lesz. Én mint szóvivő ezt pontosan tudom.

beszédíró
@Petike:
Nem tudod és nem érted. Hagyjuk.

Petike
@beszédíró:
Nem is kell érteni. Ezeket a dolgokat úgyis csak a Főnök látja át. Különben nem ő lenne a Főnök. Vagy okosabb akarsz lenni nála? A Főnök úgyis okosabb: pont az ilyen beszédekre adott reakciók alapján tudja eldönteni, hogy kik azok, akik hisznek benne és kik azok, akik csak okoskodnak és kekeckednek.

Képviselő Kazimir
Nagyon szép beszéd volt! Szívből, szeretettel gratulálok a Miniszterelnök Úrnak! Különösen az a rész tetszett, ahol említette a közösséget szolgáló, felelős államot. Na mostan volna nekem egy unokaöcsém, aki tehetséges és jóravaló gyerek, most végzi a jogot. Ő nagyon jól szolgálná a nemzetet. Nem lehetne valahogy találni neki egy osztályvezetői állást az egyik minisztériumban?

Államtitkár Álmos
Én a nálam gyakornokoskodó, igen rátermett ifjú hölgyet ajánlanám arra az állásra. Kiválóan tud szolgálni. Tapasztalatból tudom.

Navra
@Képviselő Kazimir:
@Államtitkár Álmos:
Beszéljétek meg a Főnökkel.

Eurokrata Eduárd
Nekem is volna egy kérdésem. Hogy kell érteni azt, hogy a régi világ börtön, vagy legfeljebb kényszerlakhely volt? Szakítunk a Nyugattal?

beszédíró
@Eurokrata Eduárd:
Nem, dehogyis. Ezt nem lehetne megetetni a magyarokkal, ők úgy akarnak élni, mint az osztrákok vagy a németek. A "régi világ" a hitelből fedezett fogyasztást, a költekezést és az eladósodást jelenti.

Polgi Pató Pál
@beszédíró:
Már hogy lenne börtön, meg kényszer? Mindannyian tudjuk, mennyire jó érzés többet költeni és jobban élni, mint lehetne! Nézd csak meg a városomat, milyen szép uszodát építettünk hitelből, mindjárt hármat is! Az adósságot meg ott egye meg a fene, ráérünk megfizetni!

beszédíró
@Polgi Pató Pál:
Hát igen, ezt pont neked aligha kell magyaráznom. De most nincs több hitel, és amit fölvettünk, azt is vissza kell fizetni, és ez nem lesz valami kellemes. Ezért jól meg kell bélyegezni azt a világot, ahová egyébként az emberek esetleg visszakívánkoznának.

Nevem Senki
@Polgi Pató Pál:
Érted mán? Ez olyan, mint amikor én elhatározom, hogy nem gyújtok rá többet, még a Parlamentbe se, és akkor azt mondogatom magamnak, hogy "fúj, büdös cigi, nem kell", mert úgy könnyebb.

Eurokrata Eduárd
@beszédíró:
Azért kérdezem ezt a nyugatos dolgot, mert a beszéd után körbenézettem Pekingben és Moszkvában, és találtak is nekem egy-egy jó irodát, és nem tudom, kivegyem-e és felmondjam-e a brüsszelit.

beszédíró
@Eurokrata Eduárd:
Nyugi, maradhat a brüsszeli, nem kell felmondanod. Viszont a Főnöknél sosem lehet tudni, szerintem vedd ki mellé a pekingit és a moszkvait is. A bérleti díjat elszámoljuk.

Navra
Nekem is van egy kérdésem. Amíg beszélgettetek, elolvastam a beszédet, és láttam, hogy nemzeti összefogásról és egységről van szó benne, méghozzá a kétharmados győzelem, valamint az alkotmányos és a szociális konzultáció kapcsán. Számoltam, és nem értem, hogyan lesz nemzeti egység abból, hogy 2,7 millióan szavaztak ránk, és kb. 1 millió választ kaptunk mind a két konzultációra.

Polgi Pató Pál
@Navra:
Ne számolgass, még bajod lehet belőle. Ha mi a városomban számolgattunk volna, most nem lenne három uszodánk. Megmondtam az önkormányzatnál is mindenkinek, hogy a számolgatás a gyarapodás kerékkötője. Erre aztán el is kussoltak, aki meg nem, azt kirúgattam.

Petike
@Navra:
Nem értem, hogy mit nem értesz. 2,7 millióan szavaztak ránk, az kerekítve 3 millió. Előtte kaptunk vagy 2 millió kopogtatócédulát, azzal együtt már 5 millió. Az alkotmányos konzultáció és a szociális konzultáció 1+1 milliójával együtt (látod, itt még lefelé is kerekítek egy kicsit!) már összesen 7 milliós a támogatottságunk. Ha a tavalyi önkormányzati választásokon kapott szavazatokat is hozzáadom, akkor elmondható, hogy a felnőtt lakosságnak több, mint 100%-a támogat minket. Ez neked nem elég nemzeti egységnek?

Bronzon
@Navra:
@Petike:
Ez nem így működik. A nemzeti egységről a most kidolgozandó választási rendszer gondoskodik majd. Olyan lesz, hogy a következő választásokon 30%-kal is nyerhessünk.

beszédíró
Kedves Mindenki! Baj van! Most láttam, hogy kiszivárgott minden, amiről itt beszélgetünk. Minden fönt van egy blogon. Már az új hozzászólásaink is ott jelennek meg.

Petike
@beszédíró:
Ez tényleg baj! Egy blogon? Szóljatok az Annamáriának, csináljon valamit! A Janinak is, hogy kellene egy új különadó-törvénytervezet a blogokra.

dajcstomi
@beszédíró:
Ugyan, kit érdekel? Pont leszarom! Legalább őszinték leszünk mind! Akkor innen üzenem, hogy mindenki bekaphatja! :)))

Marcit szépen felöltöztették a koncertre. Farmernadrágban és rövid ujjú, csíkos ingben érkezett a Szent László parkba, ahol már vagy kétszázan várták, hogy június utolsó szombat délelőttjén elkezdődjék a gyerekműsor. A hatalmas fák alatt a nagyobbacska gyerekek műanyag székekből kialakított sorokban ültek, mellettük a szüleik. Néhány gyerek a park végében felállított pódium elé is kimerészkedett. A karon vagy babakocsiban ülő kicsik és az ő szüleik távolabb, félkaréjban helyezkedtek el - körültekintő módon inkább a park templom felőli szélén, hogy a másik oldalról, a lacikonyhák előtt faasztaloknál ücsörgő vendégektől a dohányfüstöt ne feléjük vigye a szél.

Marci éppen a faasztalok mellett érkezett. Egy hatvanas, ősz hajú nő vezette kézen fogva. Ez fáradságos munka volt, mert Marci minden asztal mellett megállt, hogy vidáman összetapicskolhassa. Az asszony alig tudta őt egy-egy asztaltól finoman továbbráncigálni. Végül sikerült valahogy elvergődniük a pódium elé, a második széksor szélére, és ott leültek. Épp időben, mert a zenekar máris rázendített.

*

A Kommunikációs Főiskola csinos, harmincas adjunktusnője valamikor a nyolcadik vagy a kilencedik szám után érkezett. Nem a koncertre jött - gyereke sem volt -, hanem egy barátnőjével kerestek valami helyet, ahová kiülhetnek és beszélgethetnek. Letelepedtek az egyik faasztalnál, és nekiláttak egy-egy csirkés gyrosnak. A szomszéd asztalnál egy szebb napokat látott, negyvenöt körüli, szétdohányzott arcú, szőke nő ült. Gyorsan, kapkodva evett, és minden falat után szívott egyet olcsó cigarettájából. Az étel mellett ott hevert a nyitott cigarettásdoboz és az öngyújtó. Az adjunktusnő úgy tett, mintha nem venné észre és nem zavarná a füst. Próbált divatos szemüveget viselő, fekete hajú barátnőjére koncentrálni, aki a dohányfüstről tudomást sem véve élvezettel falatozott és közben lelkesen magyarázott:

- Szóval, csinálunk egy ilyen webes portált a nőiség új trendjeiről, és lesz rajta sokféle tartalom, elemzések, receptek, riportok, szépségötletek, meg versek és novellák és még blogok is. Eu-s doménen fogjuk regisztrálni, hogy ne csesztethessen minket a médiahatóság, meg úgy több pénzt is lehet rá pályázni. Tök sokat lehet nyerni, tök jó
lesz, és arra gondoltunk hogy te is írhatnál nekünk.

- Hát ez tök jó! Nagyon örülök, hogy szóltál! Mi ez a szar zene? - ráncolta össze a szemöldökét, ahogy kezdődött a következő szám:

Rég úgy képzeltem a faiskolát,
Hogy fatanárhoz jár sok fadiák.
Fapadsorokban ülnek valahányan,
Akár egy közönséges iskolában.

- Ja, valami gyerekműsor. Tök édi ez a sok gyerek, nem?

- Akárki akármit mond, a gyerek csak agresszív kis evőszarógép. Na jó, ezek itt egy kicsit már nagyobbak, ezekkel már lehet valamit kezdeni. De nézd azt ott a babakocsiban, az biztosan csak bömböl, eszik és szarik - Az adjunktusnő tovább mélázott: - A gyerekek aranyosak, de otthonra nem akarnék. Annak a szerencsétlennek meg jobb lett volna, ha meg sem születik - szúrta ki Marcit, aki elöl, a pódium közelében vidáman forgolódott a székén. Az ősz hajú asszony alig bírta visszafogni, hogy fel ne ugráljon.

- Ja, ez is egy tök jó téma, hogy trendi-e a gyerekvállalás, erről is írhatnál, meg arról az abortuszellenes örökbefogadás-kampányról, ami szerintem tök manipulatív és hogy ez így tökre nem oké, főleg nem ebben a túlnépesedett világban.

De fatízpercben igazi helyett
Esznek fakolbászt, isznak fatejet.
Fafiúk robognak fafolyosón,
S fakislányok tárgyalnak kuncogón.

- Hát az biztos, hogy én nem akarok szülő-, etető- és pelenkázógép lenni. Én alkotni szeretnék. Az én életem az enyém, és jogom van eldönteni, hogy mihez kezdek vele.

- Igen, írhatnál nekünk egy elemzést a childfreeness-ről, meg hogy a társadalom így tökre szülőgépnek tekinti és ledegradálja a nőket, és... Valami baj van?

*

A Kommunikációs Főiskola csinos, harmincas adjunktusnője szeretett volna válaszolni, de nem tudott. Érezte, ahogy elszorul a torka. Levegő után kapkodott - hasztalanul. Elsötétült előtte a világ. Úgy érezte, háttal zuhan egy kút mélye felé. A kút száján át néhány pillanatra még látta a fák lombkoronáját, majd a nyílás egyre kisebb lett, és végül egészen eltűnt. Sötétség vette körül.

- Helló! - szólalt meg egy hang bent, a fejében. Majd az adjunktusnő döbbenetére pár pillanat múlva méltatlankodva hozzátette: - Köszöntem, hé!

- He... helló! - hebegte a csinos, harmincas adjunktusnő, persze csupán gondolatban, mert kinyögni továbbra sem tudott egy szót sem. Még mindig nem kapott levegőt, de ez valahogy már kevésbé zavarta. Magatehetetlenül, kábán sodródott a sötétségben.

- Hogy vagy? - kérdezte a hang.

- Rosszul! Mi ez? Hol vagyok? Mi történik? Segítség! - gondolta a nő. Úgy tűnt, a hang minden kontrollálatlan gondolatát hallja, mert így felelt:

- Nyugodj meg. Beszélgessünk egy kicsit. Ha ilyen izgatott vagy, nem tudunk értelmesen beszélgetni. És nincsen sok időnk.

- Nincs időnk?! Úristen, mi az, hogy nincs időnk? Meghalok?

- Ne félj! Kérlek, beszélgess velem!

- Jó - egyezett bele a nő. Mást úgysem tehetett.

- Hogy tetszik a zene? - kérdezte a hang.

- Milyen zene?

- Hát a koncert, itt a Szent László parkban. A Kaláka együttes játszik a gyerekeknek. Hogy tetszik?

És el nem árulnák fatitkukat,
Bármily kíváncsi a fafiúhad.
De ha faestén fölkel a fahold,
A favant fölcseréli a favolt.

- Nem hallok semmit! - sikított némán a nő.

- Hogy tetszenek a gyerekek? - kérdezett tovább a hang, mintha meg sem hallotta volna - És hogy tetszik ez a szélfútta, enyhe júniusi szombat délelőtt az árnyas fák alatt?

- Nem hallok semmit! Nem látok semmit!! Mi ez?! Ki vagy te? Mi történik? - gondolta kétségbeesetten a nő. A szavak sebesebben áramlottak a tudatában, mint ahogy ki tudta volna mondani őket.

- Nem hallasz? Nem látsz? - kérdezte csalódottan a hang - Pedig én éppen azt szerettem volna tudni, milyen érzés hallani és látni. Milyen élni. Szeretsz élni?

- Én... szeretek... szeretnék... Mi történik velem? Ki vagy te?

- A falat vagyok a torkodban. Ízlem?

Talán mert nem kapott választ, a hang ismét megszólalt: - Tudod, azelőtt csirke voltam. Azért éltem, hogy élhess.

A csinos, harmincas adjunktusnő döbbenten hallgatott. A hang elérzékenyülve folytatta: - Ne haragudj, hogy megállítottalak egy pillanatra. Csak szerettem volna tudni, hogy milyen az életed. Hogy nem haltam meg hiába.

- Őrület! - gondolta a nő - Egy ostoba, szentimentális csirkefalat fog végezni velem!

Gyorsan megálljt parancsolt a gondolatainak, mert félt, hogy a hang meghallja őket. Agya szélvészgyorsan kereste a kiutat szorult helyzetéből. Úgy döntött, hogy könyörögni fog a hangnak. Az érzéseire fog játszani - a jelek szerint vannak neki. Mindenféle szépet mond majd arról, hogy mennyire szeret élni, meg a főiskoláról, ahol tanít, és hogy mennyire jó és értelmes élete van. Vagyis lesz. Lehetne... Ez hatni fog. De mielőtt nekikezdhetett volna, a hang ismét megszólalt, ekkor már egészen fátyolosan, két mondat között olykor szipogva:

- Hamarosan elindulok a gyomrodba, és akkor nem tudunk beszélgetni többet... Megtennél egy utolsó szívességet? Nekünk, falatoknak senki sem köszöni meg, hogy engedelmesen tűrjük a fogai marcangolását, a nyála marását, és egyetlen zokszót sem hallatva megyünk le a torkán - pedig a halálunkkal életet adunk. Te - te megköszönnéd nekem?... Hogy ez legyen az utolsó, amit hallok, mielőtt elmerülök gyomorsavad halálos fürdőjében...

Az adjunktusnő egyszerre akart sírni és nevetni - de tudta, hogy az életéről van szó, ezért gyorsan összeszedte magát. Érezte, hogy fogytán az ereje. Sietnie kell. Nekikezdett, ahogy csak tudott:

- Kö... khö... kööö... khöhhh!...

*

A nyállal és fognyomokkal borított, félig megrágott falat nedvesen, tompa püffenéssel pottyant a papírtálcára, amely a csinos, harmincas adjunktusnő előtt hevert a faasztalon. A nő zihálva, kivörösödött arccal, fuldoklástól könnyes tekintettel borult fölé.

- Úristen! Jól vagy? Semmi bajod? - hajolt hozzá fekete hajú, szemüveges barátnője.

Mert azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.
Azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.

- Nem. Nem vagyok jól. Nem bírok enni. Nem bírom ezt a bugyuta zenét. Menjünk innen.

Fölpattant, és bizonytalan léptekkel, vissza sem nézve sietett ki a parkból. Barátnője utána szaladt a táskájával.

*

A másik asztalnál a negyvenes, szétdohányzott arcú, szőke nő észre sem vette a mellette játszódó jelenetet. Oda sem pillantott. Gyorsan bekapta az utolsó falatot, majd ahogy véget ért a dal, kiszívta az utolsó, mély slukkot is a filterig égett cigarettából. Fölsietett a pódiumra, hogy felkonferálja a következő műsorszámot.

Természetesen Marci sem vett észre semmit. Végig csak a zenekarra figyelt, vidáman ingatva magát a kis műanyag székben, amely majdnem szét is roppant a nagy himbálózástól. Mikor a zenészek elbúcsúztak, vidáman integetett nekik hosszú, vékony, szőrös karjával. Marci huszonhat éves volt, egy kétéves gyerek értelmi képességeivel. Az ősz hajú, hatvanas asszony - talán az anyja? - ismét kézen fogta, és átvezette a másik pódiumhoz, ahol hamarosan kezdődött a bohócok műsora. Marcinak jó napja volt.

*

Másnap végül is a Kommunikációs Főiskola csinos, harmincas adjunktusnőjének is jó napja volt. Reggel óriási megkönnyebbülést hozott neki a negatív terhességi teszt - az előző napi rosszullét alaposan ráijesztett! -, majd estig el is készült a gyermekválallás-mentes életmódot dicsérő cikkével. A barátnője már összerakta az EU-s pályázatot, hogy másnap elküldje. Tudta, hogy nyerni fognak.

Népszerű vitatéma mostanság, hogy vonatkozik-e a médiatörvény a blogokra és kommentekre, és hogy egyáltalán jó dolog-e, ha álnéven bárki tetszése szerint írogathat, vagy vessünk véget ennek. Nem sokan tudják, de a kommentbűnözés már az ókori görögöknek is komoly fejfájást okozott. Erről szól az alábbi kis mese.

*

Réges-régen, amikor Athén még Hippiász és Hipparkhosz türanniszát nyögte, a napsütötte Égei-tengeren volt egy aprócska szigetállam: Polithika. Büszkén őrizte függetlenségét és demokratikus berendezkedését. A polithikaiak a sziget ügyeit az Agórán vitatták meg, és négy évente itt választották meg vezetőiket is. Néhány év múltán azonban a demokrácia veszélybe került. Az Agóra sajnos a szigetet uraló hegy tetején volt, ahová sokan lusták voltak felgyalogolni; egyeseket a népgyűléseken tolongó tömeg riasztott el; mások pedig a korrupció átható bűzére hivatkozva maradtak távol.

Egy találékony polgár elmés javaslattal állt elő a helyzet orvoslására: kössék össze Polithika házait egy jó akusztikájú, föld alatti csőrendszerrel, így a polgárok az otthon kényelmében üldögélve is vitatkozhatnak az állam ügyeiről! A csőrendszert meg is építették a köztiszteletben álló vállalkozó, Rhokonosz Partkhasszisz vezetésével. Polithika kicsiny sziget, ám kora egyik legfejlettebb civilizációja volt: a házak árnyékszékeiről már akkor, kétezer-ötszáz évvel ezelőtt szennycsatorna-rendszeren keresztül távozott mindaz, aminek egy ilyen helyről távoznia kell. A Partkhasszisz javasolta néhány apró kiegészítéssel a rendszer beszélgetésre is alkalmassá vált. A csatornákat átalakították, hogy jobban vezessék a hangot. A polgárok otthonaiban az árnyékszékek falába szájmagasságban lyukakat vágtak, és ezeket összekötötték a már meglévő, föld alatti csatornahálózattal. A polithikaiak most már úgy politizálhattak, hogy ki sem kellett lépniük házuk falai közül!

Kissé zavarták ugyan őket a beszélgetésbe szükségszerűen beszűrődő egyéb hangok, és a terjengő szag is (amiért is a népnyelv az új rendszert Szagórának nevezte el), ám bőségesen kárpótolva érezték magukat mindezért azzal, hogy otthonról vitatkozhattak, és akár névtelenül is hozzászólhattak a polisz ügyeihez. Bemutatkozni azért illett a Szagórán is, ám erre a legtöbben álnevet használtak. A szavakkal ügyesen bánó polgárok hamarosan egész beszédeket mondtak a Szagórán, s ezt a tevékenységüket - ki tudja, talán a beszédüket aláfestő árnyékszéki hangok miatt - blogolásnak nevezték. Ők voltak a blogoszok, beszédeik végén pedig a többiek, a kommentészek is hozzászóltak.

Polithika polgárai azonban hamarosan kénytelenek voltak szembesülni a Szagóra bevezetésének nem kívánt következményeivel. Egyes kommentészek álnéven egészen durva hangnemet engedtek meg maguknak. Mások még ennél is messzebb mentek. Az egyik polgár, aki esztelkúrtadgonosztörpész álnéven kommentelt, rendszeresen hangos böfögés formájában fejtette ki véleményét. Kündüsz álnevű ellenlábasa nem akart alulmaradni, ezért megtanulta, hogyan irányíthatja szellentéseit úgy, hogy azok a hallgatóság számára érthető beszédhangokat formázzanak, és a továbbiakban szellentésekben fejezte ki magát. Volt olyan is, aki komment helyett egyszerűen fekáliadarabokat szórt a lyukba, ám ez fel sem tűnt a rendszerből egyébként is áradó szag miatt.

Időközben Polithika vezetése új médiatörvényt alkotott, amelytől egyes polgárok a szólásszabadságot féltették, a Szagóra blogoszai és kommentészei pedig élénken vitatkozni kezdtek, vajon csorbítja-e az ő szabadságukat az új törvény.

- Csorbítanák a szabadságomat, mi? - kiáltotta hetykén az egyik ismert blogosz, Tótász Omega Árpisz - Rendben, ezután csakis a legnagyobb tisztelettel beszélek a Tekintetes Arkhón Úrról, de a nevének minden említése után elfingom magam - bizonyítsák be, hogy nem véletlen volt!

- Márpedig a törvény szerint bármelyik blogoszra vagy kommentészre lecsaphatnak a hatósági pribékek - aggodalmaskodott a Vinszentosz blogosz-csoport tagja, Kettész - Polithika szigetén türannisz épül!

- Csak nem a nyivánosan szellentők "jogait" védi? A Szagórán talán nincs helye a törvényesség uralmának? - replikázott Elpethosz, aki újabban Levisz Arkhérosz néven kommentészkedett - A véleménynyilvánítás nem korláttalan szabadság! Sőt, a polisz ügyeiről méltóképpen vitázni csakis illendő külsőségek között, fehér abrosz mellett, mükénéi cserépedényekből krétai bort kortyolgatva lehet! Aki ezt nem érti, az nem igazi polgár. Én már át is alakíttattam az árnyékszékemet a fentieknek megfelelően.

Hasonlóan vélekedett egy idős polgár, Michnész is, aki ritka módon az igazi nevén szólt hozzá: - Ami itt folyik, az fekália, kérem! A fedorészhez hasonló, álnéven siránkozó liberálisok a szabadság jelszavát hangoztatva nem mást, mint a mocskot és a zsíros üzletüket mentegetik! Be kell vezetni, hogy a Szagórán minden polgár csak a valódi nevének bemondása után szólalhasson meg!

- Igazi néven kommentészkedni? - hördült föl erre a kolbászosz álnevű - Hogy a halászt bármikor elbocsáthassa a hajó kapitánya, ha nem ért egyet vele?

- Ugyan, kedves Michnész, ez LOL, sőt, WTF - vette védelmébe a kommentészeket ergész, a Mandineroszok néven ismert blogosz-közösség egyik vezetője - A rendszerből áradó fekáliaszag persze büdös, de azonnali visszacsatolást kapunk általa. És hát nem ugyanez folyik a nyilvános árnyékszékeken is? Különben is, még mindig jobb, ha hagyják, hogy a nép itt, a Szagórán dobálja a fekáliát, mint hogy fölvigye az Agórára és azt borítsa be vele.

- Nincs igazad, ergész! - méltatlankodott bétabétaiótanikkosz - A Szagóra lassan erősebb hatalmi ág, mint az ötszázak tanácsa! A sztratégoszok pedig nem merik letörni a hatalmát, mert gyávák hozzá! Megmondtam már ezerszer: mindennek a kotszoszi beszéd az oka!

- A Mandineroszok bedobálják a mellszobraimat a Szagórára, hogy az elvetemült kommentészek űríthessenek rá! - panaszkodott Galamuszikaá - Le is mentem és összegyűjtöttem, ami rá hullott, itt van!

- Tartsuk tiszteletben a névtelenséget. Ne legyünk olyanok, mint gonoszbanyisz - javasolta elGabrosz, a híres jósdáról önmagát szerénytelenül Delphoi Büphének nevező kommentész-klub tagja. A sziget egyik filozófusára, Árulkodosz Matekoszra utalt ezzel, aki gonoszbanyisz álnéven kommentészkedett, és rendszeresen hallgatózott a házak budiablakainál, hogy kifürkéssze, majd a Szagórán szétkürtölje, melyik álnevet melyik polgár használja.

Így vitatkoztak a derék polithikaiak, nem is sejtvén, hogy milyen halálos veszedelemtől mentette meg őket a Szagóra. A szigethez ugyanis a perzsák hajóhada közeledett, hogy Hellász többi államával együtt leigázza Polithikát is. A perzsa király csónakokon az éj leple alatt huszonegy kémet küldött a szigetre, akik napokkal később kitikkadtan, háborodott elmével, zavaros beszámolókkal tértek vissza a flottához. Egyesek szagorarchiáról, mások a bérkommentészek rettenthetetlen zsoldoshadairól beszéltek, megint mások a Polithika szigetét lakó, emberevő szörnyekről, a trolloszokról hápogtak. Néhány kémet a király tiszteletlenség miatt kivégeztetett, mert érthetetlen beszámolójukat kizárólag böfögések és szellentések formájában adták elő. Bölcs tanácsadóira hallgatva a király végül úgy döntött, hogy a szigethez vezető hajóutak mentén óriási cölöpöket veret a tenger fenekére, a vízből kiálló tetejükre pedig figyelmeztető feliratot helyezett el:

"Polithika. Vigyázat! Ragályos elmebaj! Továbbutazás csak saját felelősségre!"

Így történt, hogy Polithika szabad és független maradt. Amikor a perzsák után az athéniak próbálták a szigetet meghódítani, Polithikához közeledve meglátták a feliratot, lefordították, majd visszafordultak - de előbb még kiegészítették a görög fordítással. Így tett utánuk is minden hódító, a rómaiaktól a törökökig, sőt, a modern Görögország sem csatolta magához a szigetet. Idén állítólag egy német küldöttség is hajózott arra, mikor felmérte, hogy milyen szigetekért cserébe volna hajlandó a görög államadósságból engedni valamit - legalábbis az Égei-tenger kikötői kocsmáiban részeg tengerészek azt beszélik, hogy a perzsa király figyelmeztető felirata már németül is olvasható.

Polithika polgárai pedig azóta is blogolnak és kommentészkednek, ha ki nem haltak.

Mai vendégposztunkat a Mandiner blog szerkesztője írta, aki amiatt szomorkodik, hogy milyen messze kerültünk 1989-től és 2008-tól, mert a Fideszt a jelek szerint már nem is érdekli a tibetiek szabadsága. Természetesen a posztot kommentelhetővé tettük a Mandiner blog törzsközönsége számára.

Kín az
Írta: mandiszerkesztő

Kissé csalódottak vagyunk. Nem erre számítottunk. Arra számítottunk, hogy Ven Csia-pao látogatásakor a magyar miniszterelnök bátran apró termetű, ám annál hatalmasabb vendége szemébe néz, és dacolván a milliárdos nagyhatalom küldöttével szót emel az elnyomott tibetiek szabadságáért. Ven Csia-pao pedig erre szégyenlősen elmosolyodik, zavarodottan köhint egyet, majd azonnal hazaüzen, hogy vessenek gyorsan véget annak a buta félreértésnek, ami Tibetben úgy hat évtizede zajlik, és fizessenek mindenkinek illő kártérítést. Hiszen a 2008-as olimpiát is már csak ezzel a szigorú feltétellel rendezhették meg, csak leesett az erre figyelmeztető post-it a pártfőtitkár elvtárs hűtőjéről, a takarítónő pedig tévedésből kidobta. A félreértés tisztázása után pedig a kínaiak nyomban egy nagyobb összegű, feltétel nélküli és vissza nem térítendő támogatással hálálják meg Magyarországnak, amiért így törődünk a nemzetközi megítélésükkel.

Sajnos nem így történt. Igaz, mi úgy tudjuk, Orbán Viktor állítólag tett egy merész próbálkozást, hogy megemlítse Tibet ügyét, amikor vendégére kacsintva ezt mondta: "Mi szívesen kivennénk egy kis pénzt a számláról, ha Ti beteszitek." Sajnos úgy tűnik, a tolmács nem tudta lefordítani a szellemes és egyúttal bátor szójátékot, így Ven Csia-pao nem vette az adást. Ráadásul a Bevándorlási Hivatal munkatársainak Nemzeti Együttműködési Szombat alkalmából vállalt önkéntes munkája is igen szerencsétlen, hovatovább félreérthető időzítésű volt. Mi legalábbis így véljük, mert arra gondolni sem merünk, hogy már a magyar külügyekben sem a nyílt, őszinte és elvhű politizálás érvényesül, hanem az undok Realpolitik.

Mi eddig nem ilyennek ismertük a Fideszt. Olyan pártnak ismertük, amelynek elnöke huszonegy éve hazaküldte a szovjet csapatokat Magyarországról. Ezek után Kína helyretétele már igazán semmiség lett volna. Továbbá korrekt, egyenes partnernek ismertük: tessék megkérdezni a Gyepűelve kft. bármely munkatársát vagy a terheinek egy részétől megszabadított, alkalmas új tagokkal frissen kiegészített Alkotmánybíróságot. Igaz, hogy Kínával akár nagyon jó üzlet is köthető, ami Magyarországnak munkahelyeket, fejlődést és persze sok pénzt hozhat, a tibetiekért pedig úgysem tehetünk semmit, ám liberális barátaink addig is kinéznek minket a belvárosi romkocsmákból, és az bizony nagyon kellemetlen. Mi pedig szeretnénk, ha szeretnének. Amit most érzünk, az nem öröm. Kín az.

Kommentek

Thai Tamás és Káromkodó Károly
Most nem azért, de büszkék vagyunk rá, hogy mi az egészről már három éve megmondtuk a tutit.

savó
Megvolt a kötelező finomkodó kormánybírálat. Pedig ti akartátok ezt a kormányt, bazmeg. Most már jöhet az újabb középkori poszt a jus primae noctis vagy a pallosjog védelmében.
Bazmeg.

Pierre Becsinov
@savó:
Nem, ilyenkor előbb valami képes útibeszámoló jön fotókkal. Így tereli el a figyelmet a fontos problémákról az orbánviktor.hu szerkesztősége. :)))

Alfőpohárnok
@Pierre Becsinov:
Tegyük hozzá, két útibeszámoló között még megjelenik risotto következő posztja bőrkötésben, "A világ és az ember" címmel. :)))

risotto
@Alfőpohárnok:
Hogyan találta ki? Valóban dolgozom rajta, de "A világról és az emberről" címet viseli majd.

ribiszkési
ennyi butaságot. a magukat a kormány közelébe képzelő ifjúműkonzik mandarinpártot akarnak, de azt sem tudják, hogy működik a reálpolitika. nem baj, még megtanulhatják. a népi kohóban, ahol pár év múlva dolgozni fognak.

balostroll
@ribiszkési:
Semmi alemberezés, meg zsidózás?

ribiszkési
@balostroll:
Tudja, nicket váltottam.

balostroll
@ribiszkési:
A hernyóból pillangó lett? Vagy a kígyó vedlette le a bőrét? :)))

ribiszkési
@balostroll:
mak-mak

Nemszázas
A miniszterelnökötök segget csinált a szájából. Nem a miénk. A tiétek. Lassan írom, hogy értsétek: segget. A szájából.

Newl Narancher
@Nemszázas:
A Fidesz változást ígért. Mi lehetne ennél fundamentálisabb változás? Az ország tavaly a változásra szavazott. Elmagyarázhatnád, milyen az a változás, amikor nincs változás. Gondolom, olyan, mint az a jobboldali, aki nem is jobboldali. Ti az olyat szeretitek. De már nem ti fújjátok a passzátszelet, nyugodj bele.

pupvanegyahatamon
@Nemszázas:
Miért, a maguk miniszterelnökei jobbak voltak? Az egyik hazudott, a másik pedig annyit bírt mondani az eltűnt libákról, hogy "nem értettünk hozzá".

Nemszázas
@pupvanegyahatamon:
Azok nem a mieink voltak. Mondanám, hogy olvasd a blogunkat, ha tudnál olvasni. A Fideszt bíráló posztjaink között rendszeresen megmondjuk a véleményünket a többi pártról is.

pupvanegyahatamon
@Nemszázas:
Rendszeresen? Úgy érti, minden százhatvankettedik Fidesz-bírálat után írnak egyet a ballib oldalról is? (((-: Olvashatna még több Görög Tódort.

gonoszbanya
@pupvanegyahatamon:
Nem is igaz, mert minden százötvenkilencedik után. Hazudsz, jobbermajom.

pupvanegyahatamon
@gonoszbanya:
Látom, rosszat tett az idegeinek a választási vereség. (((-:

savó
@pupvanegyahatamon:
Nagy geciség annak örülni, ha másnak rossz. Nem baj, majd jót röhögök, ha valaki a bakancsával a szádban tanít meg téged a jómodorra.

bikkmakk
@savó:
Hamisítatlan libi stílus. Különösen egy nővel szemben. Nyöhehe.

savó
@bikkmakk:
Leszarom, bazmeg. Aki geciskedik, az ne bújjon a női mivolta mögé. Csorog belőletek az agresszív rosszindulat. Remélem, valaki egyszer majd az orrotok vérével íratja le veletek százszor, hogy "nem geciskedek többet". Bazmeg.

gonoszbanya
@pupvanegyahatamon:
Na most képzeld, én pontosan tudom, hogy 1991 tavaszán "Free Tibet" feliratú pólóban ültél a Morzsika Cukrászda teraszán, és azért ettél rigójancsit, mert az elnyomó kínaiak nem tudják kimondani az r betűt. 1995-ben a HIX levelezőlistáján a saját neved alatt lekomcsiztál valakit, aki megdicsért egy kínai filmet. A 2002-es önkormányzati választások előtt pedig egy másik nickneveden topikot nyitottál az Index fórumon "Zavarjuk el a maoista Demszkyt Budapestről!" címmel. (Már nincs meg, törölték a moderátorok, miután jelentettem.)

bikkmakk
@gonoszbanya:
Feljelentünk, Vincent? Libi tempó. Nyöhehe.

ribiszkési
@bikkmakk:
ennek aztán van kartotékja mindenkiről!

savó
@ribiszkési:
Nem kartotékja. Esze. Beírja a keresőbe, hogy +pupvanegyahatamon+morzsika+cukrászda+rigójancsi, és rögtön kidobja.

Alfőpohárnok
@savó:
Erre gondolsz? Tényleg hasznos találmány! :)))

telkytánya
Engem otthon úgy neveltek, hogy a megbocsátás védőfaktor: ha megbocsátunk másoknak, egészségesebbek leszünk és tovább élünk. Csúnya dolog volt gonoszbanyától, hogy kiadta mások személyes adatait, de nem lehetne végre megbocsátani neki?

bikkmakk
@telkytánya:
Ezt jobb helyeken maga a delikvens kéri. Gonoszbanyi pedig nem kérte. Nyöhehe.

ribiszkési
mit vernyognak? pont ez a fajta reálpolitika kell ennek a gerinctelen, tahó cselédnépnek, a magyarnak. elveket adunk fel pénzért? mi ebben a különös? ezt csinálja minden nap az autónepperek és a műkörmösök óccó kínai boltban vásárló prolinépe. ül a valóságsó meg a hülyékre szabott vetélkedő előtt, és nézi a pénzért seggmutogató, magából bohócot csináló alembereket. röhög és csámcsog rajtuk, de titokban csodálja őket, mert ő is szeretne seggmutogatással sok pénzt keresni, csak ő még gyáva is hozzá. orbánnak viszont volt mersze, és látja is, hogy mi kell ennek az országnak. diktatúra kell ide, és lesz is. ne csodálkozzanak, én már évekkel ezelőtt megmondtam.

Doomscrewdriver
Nocsak, a mértékadó nyugati sajtóban mintha dicsérnék a Fospumpát:

"Since, as it looks like, most countries of Europe are flocking to give a blowjob to China for some badly needed cash, Hungary's apparent enthusiasm to be first might just as well be justified. Unlike the UK, they are in no position to play hard-to-get, and it may be more bearable to do it before rather than after others."

www.fallstreetjournal.com/blogs/stupideuropeans/chinablowjob.html

freetibet
Szeretném megkérdezni, hogy az itt írogatók közül ki mit tett Tibetért???

Thai Tamás és Káromkodó Károly
@freetibet:
Mi például konkrétan semmit. Azaz pont annyit, mint a bálnák megmentéséért.

ribiszkési
@freetibet:
mak-mak

Nemszázas
@freetibet:
Én például soha nem veszek olyan árut, amiről tudom, hogy kínai. Bár igaz, soha nem nézem meg, hogy amit veszek, azt hol gyártják.

VII.Rezső
Én a hét hat napján bojkottálom a kínai piacot.

Bull & Shot
Én a jó állapotú, 7,6 mm-es SZVD-63-masommal kínai gombakonzervre szoktam lövöldözni a telek végében.

Nemszázas
@Bull & Shot:
Fogadjunk, hogy magad vásárolod a konzerveket?

freetibet
Sokat beszéltek mellé. Hol a büszke és szabad Tibet?

mandiszerkesztő
@freetibet:
Kérlek alássan... igazán furcsa vagy... dolgozunk rajta... én is... de az nem megy olyan hamar... az embernek élni is kell.

freetibet
@mandiszerkesztő:
Hol a nagy mű, a rettenetes megmondás a fényes igazságról, és az elvtelen politikusokról?

mandiszerkesztő
@freetibet:
Hát kérlek... azt nem lehetett... Hanem írtam erről egy csinos posztot... egy előkelő blog hozta... És csak tompán fáj már a seb.

Nem volt szívem kidobni a rózsát. A Petit kidobtam, de a rózsát, amit hozott, azt nem. Az pont olyan, mint amilyet Apától kaptam tizenöt évvel ezelőtt egy napsütéses májusi délutánon, egy hónappal a halála előtt.

Akkor még általános iskolás voltam, és nagy házban laktunk, aminek szép kertje volt árnyas fákkal, csak a virágok közé nem volt szabad bemenni. Jól éltünk, Apának vállalkozása volt, karácsonyra meg szülinapra mindig a legjobb ruhákat kaptam, a 
kisöcsém, Jancsi meg villanyvonatot és drága játékautókat, de Apa gyakran volt mérges 
rá, mert nem vigyázott rájuk, például amikor egy távirányítós autót elcserélt egy 
műanyag vámpírfogsorért az iskolában. Apa gyakran volt ideges. Azon a délutánon is 
ideges volt, amikor suli után megkértem, hogy segítsen a matek háziban egy 
kamatszámítási feladatnál, de ő dühösen lesöpörte az asztalról a munkafüzetet, engem 
pedig pofon vágott, és kiabált, hogy az ő házában senki ne merjen kamatot meg hitelt 
emlegetni. Sírva futottam Anyához, aki megölelt és csitítgatott, hogy semmi baj, Apa nem rám haragszik, csak ideges, mert sok a munkája. A Jancsi meg az ajtóból nyelvet öltött rám, én meg elhatároztam, hogy megmondom, hogy ő tette tönkre a játék villanymozdonyt, ami Apa kedvence volt (együtt szokott játszani Jancsival), de akkor bejött Apa és megpuszilt, és mondta, hogy Juliskám, édes kislányom, ne haragudj, nagyon szeretlek, csak ideges voltam a sok munka miatt, és akkor kivitt engem a kertbe, és levágta nekem a legszebb rózsát a bokorról.

Egy hónapra rá Apa meghalt infarktusban. Öltönyös emberek jöttek, és azt mondták, hogy Apa nagyon sokkal tartozott, igazából még többel is, mint amennyit a házunk ért, és ezért ki kell költöznünk. Én ezt nem hittem el, mert Apa soha nem tartozott volna senkinek, hisz nekem is megmondta, hogy az ő házában kamatról és hitelről szó sem lehet, de Anya erre azt mondta, hogy ki kell költöznünk, mert a törvény az erősek oldalán áll, és alá is írt valamilyen papírt, hogy három napon belül elmegyünk. Egy szociális bérlakásba költöztünk, ami kicsi volt és büdös, és a szomszéd gyerekek állandóan beszólogattak, a Jancsit meg párszor meg is verték, de Anya azt mondta, hogy most annak is örülni kell, hogy egyáltalán van hol laknunk, és nagyon szerencsések vagyunk, hogy az önkormányzatnál segítettek nekünk. A szociális osztályvezető, vagy ki, egy vastag szemöldökű, kövér ember el is jött néha ellenőrizni a lakást, és olyankor Anya leküldött minket, hogy legyünk el másfél órát a játszótéren, hogy ne zavarjunk. Egyszer én hamarabb mentem föl, mert erősen vérezni kezdtem, akkor jött meg nekem először, és láttam, hogy Anya törülközőbe csavart fejjel, fürdőköntösben ül a konyhában, háttal nekem, és cigarettázik, pedig előtte sosem dohányzott, és rázkódik a válla a sírástól. Én akkor halkan kimentem, és nem mondtam el sem a Jancsinak, sem Anyának, hogy fönt voltam, pedig amikor letelt a másfél óra és fölmentünk, Anya letolt, hogy miért nem mentem föl előbb, ha egyszer megjött, és tiszta vér vagyok. Nem mondtam semmit.

Anya már nem él, elvitte a rák, a szociális bérlakást is ott kellett hagynunk, szerencsére addigra én már elvégeztem a főiskolát, és most egy albérletben lakunk Jancsival. Igaz, diplomával is csak recepciósként kaptam állást, amiben semmi perspektíva, és amit keresek, azt elviszi az albérlet, meg a Jancsi, aki jogra járt, de kimaradt az egyetemről, és most folyton tőlem kér cigire meg mindenre, és egész nap a falat bámulja. Persze ígérgeti, hogy visszamegy az egyetemre és befejezi, de én tudom, hogy nem fogja, egyszer megnéztem az indexét amíg bulizni volt, három különböző szigorlatról vágták ki, és a kurzusainak a felét sem fejezte be. Néha elgondolkodom, hogy nem neki van-e igaza, végül is én is itt vagyok ugye diplomásként, mégis értelmetlen munkát végzek alacsony fizetésért, és nem tűnik úgy, hogy valaha is jobb lesz. Hiába mondják, hogy legyen családod, meg élj boldogan, ha nincs lehetőség, nincs jó munka, és egyáltalán senki nem tesz értünk semmit, az állam, vagy valaki. Elveszett nemzedék vagyunk mi, nyolcvanasok. Nekem sincs semmim, csak egy vacak állás meg egy albérlet, meg a tehetetlen öcsém, és a Petit is kirúgtam, így most már fiúm sincsen.

Csak ez a rózsa van, ami gyönyörű, és pont olyan, mint amilyet Apától kaptam tizenöt évvel ezelőtt egy napsütéses májusi délutánon, egy hónappal a halála előtt. És ahogy
nézem, elfog a nosztalgia és csak arra gondolok, hogy milyen jó volt régen, amikor még minden rendben volt, Apa még élt, és én még kicsi voltam, és abban a nagy házban 
laktunk, a szép kerttel és a rózsákkal.
 

Mai vendégszerzőnk az "Örülünk, Vincent?" bloggere, aki Görög Tódor politológus minapi elemzésén elgondolkodva úgy döntött, gyurcsányozik egy kicsit. Vendégszerző persze nemigen jöhet ide anélkül, hogy meg ne kérdeznénk a kommentelőket is. Az ő véleményük a poszt után következik.

*

A Fucking Liability
Írta: Nemszázas

Évek óta jobbnál jobb gegekkel érvekkel fikázzuk cáfoljuk és bíráljuk mindazt, amit a Fidesz mond és tesz. A Fidesz-rezsimet ezzel mi rég meg is buktattuk volna, ha nem olvasná a Vincentet naponta Gyurcsány Ferenc, és nem nyúlná le a legjobb szövegeinket. Ezek után meg persze nem hisz nekünk senki, össze vagyunk gyurcsányozva, őrlődünk is rendesen. Be kellett látnunk, hogy Görög Tódor pop-politológusnak igaza van: a közbeszédet nem a pártszimpátia, hanem a pártok utálata határozza meg, és aki csak az egyik pártot bírálja, az összekenődik a másikkal. Ezért úgy tudjuk magunkat a Bajnai-árva Oszkó-árva Bokros-árva neolibkon helyzetébe pozicionálni, ha szidjuk egy kicsit a lotyaszájút is.

Bár Gyurcsány Ferenc elhiteltelenedését a jobboldali sajtópribékeknek is köszönheti, lejáratódásáért senki sem tett többet, mint saját maga. (Figyelik ezt a finom önpozicionálást?) Ma már csak egy lelkes, de borzalmas törzsközönséget vonz. (Amelynek egy része mostanáig talán minket is lájkolt, de mostantól kérjük, ne tegye. Ja, és az LMP is hülye.) Lehet utálni a kétharmadot, és nálunk jobban kevesen utálják, de amikor a kétharmad miatt kesergünk, ne felejtsük el, hogy erre vonatkozóan a Fidesz egyik régi szlogenjében van az igazság: "Gyurcsány a hibás". Ez az ember akkor használná a legtöbbet az ellenzéknek, ha Canossát járna Felcsúton és belépne a Fideszbe.

Sajnos nem veszi észre magát. Sajnos még az sem jut eszébe, hogy beragasztott szájjal és hátrakötött kézzel (gondoljunk a blogjára is!) tiltakozzon a médiatörvény ellen, és utána úgy is maradjon mint a tiltakozás eleven szobra (pápai gyerekként lehetőleg egy Veszprém megyei múzeum pinceraktárában egy két és fél méter magas láda mögött). Külön dühítő, hogy még a Corvinus Egyetem felszámolása ellen is kiállt. Ezek után siralmas jövőt jósolunk a Közgáznak. A Mandiner blognak viszont mai finom pozicionálásunk jegyében dicséret jár az egyetemet védelmező posztjáért. Ígérjük, egy ideig nem fogjuk bántani őket - mondjuk risotto következő posztjáig, vagy ameddig mi úgy gondoljuk. Fidesz-ellenességünk viszont ezek után is töretlenül megmarad, és most meglepő módon éppen ennek jegyében üzenjük az elkúrónak:

Gyurcsány, takarodj!

Kommentek

Őrült Vince
@heiha_29435
Húgyagyú.

Borzaskerge
@heiha_29436
Barom.

savó
@jobbostroll
Hülye fasz.

Nemszázas
@jobbostroll
Seggfej.

gonoszbanya
@risotto: Pázmányos idióta.
@telkytánya: Kretén.

Farkass
@gonoszbanya
Hol vannak azok a kommentek, amikre válaszoltok?

gonoszbanya
@Farkass
Kimoderáltuk őket. Úgy vállaltuk a vendégszerzőséget, ha moderálhatunk is. Nem tűrünk ám akármilyen hangnemet a posztjaink alatt.

Nemszázas
@heihaj_29437
Azt hiszed, visszaengedünk? :)))

gonoszbanya
@mandiszerkesztő:
Férfiprostituált. Rezsimpribék bérgyilkos.

(Elnézést, elfelejtettem, hogy mi szigorúan polkorrekten gyalázkodunk. Egyébként kár, hogy téged már ismer mindenki az igazi neveden is, pedig most de ideírtam volna.)

balostroll
Megszüntetik Átszervezik Feldarabolják Nem is szüntetik meg Megszüntetik a Közgázt! Fociakadémiára bezzeg van pénz!

Őrült Vince
@balostroll
A Közgáz megszüntetéséről azt hallottam, hogy Eltolcsy György Nemortodox Közgazdaságtani Egyetem-Begyedem lesz helyette, és Rovar Ulászló lesz a
rektor.

Nemszázas
@Őrült Vince
Rovar Ulászló elmebeteg.

jviznyeleti
@Nemszázas
Miféle közgazdász vagy te? Rovar Ulászló a közgazdaságtan racionális-önérdekű emberképének megtestesítője: azt a tevékenységet űzi, amiben komparatív előnye van. :)))

balostroll
Ostoba, szánalmas poszt! Nem Gyurcsány miniszterelnök úr a hiteltelen, hanem ti, akik őt szidjátok, és ezzel a Fidesz szekerét toljátok!

szocibolondja.
Gyenge poszt. Ha Gyurcsány tehet Orbánról, akkor Megyó hibája Gyurcsány, Orbán hibája Megyó, és így vissza Szent I. Istvánig, vagy Árpád fejedelemig. Amiből az következik, hogy hülyenép ez, tényleg.

Ember Tamás
Hihetetlen, hogy a Galamuson kívül senki sem képes felfogni: a kriptofasiszta-klerikális új hatalom csak összefogással győzhető le. Gyurcsány Ferenc sem hibátlan, de aki őt most, ebben a mai helyzetben kritizálja, az ezt az összefogást gyengíti, vagyis a Fidesz érdekeit
szolgálja. A Vincent most kiírta magát a tisztességes blogok közül. Mindig is lelkes előfizetője voltam, de mostantól nem olvasom.

bikkmakk
Nocsak, a gyurcsányisták osztják a vinszenteket? Én már csak egy kávét kérek. Nyöhehe.

gonoszbanya
Ezt a kommentet San Mercado Libre fovarosabol, Abracadabrasbol irom, ahol eppen konferencian vagyok. San Mercado Libre kis latin-amerikai orszag, ahol sokaig nyomor es banankoztarsasag volt. Az orszag elnoke, Francisco Gasembro y Perverz reformokat akart bevezetni, de helyette naponta szeretkezett egy-egy kecskevel, ami az orszagban akkor meg teljesen elfogadott szokas volt, csak nem illett beszelni rola. Egy napon ellenfele, Arturo Autoridado y Pension El Rablo hivei nyilvanossagra hoztak egy titkos hangfelvetelt,
amelyen Gasembro nyiltan beszelt arrol, hogy o a kecskenek egy masik testnyilasat hasznalja, mint ami szokasban volt. Ez volt az un. elkuras. Gasembro meg is bukott, Autoridado került hatalomra, es innentol kezdve Gasembro un. non-electable politikus lett. Na most en azt gondolom, hogy ilyen politikus Gyurcsany Ferenc is.

szocibolondja.
@gonoszbanya
Francisco Gasembrót valószínűleg a Fidesz ottani megfelelője hajszolta bele a botrányba, pedig ő csak állatbarátként szeretni akarta a kecskét. Ahogy Magyarországon is 13 éve az történik, amit Orbán Viktor akar. Őt kellene felelősségre vonni az őszödi beszédért, de persze nem meri senki.

Nemszázas
@gonoszbanya
Várj, kitalálom a folytatást. Autoridado pontosan ott folytatta, ahol Gasembro abbahagyta, csak még vazelint sem kaptak a szerencsétlen kecskék.

gonoszbanya
@Nemszázas
Autoridado rezsimje nagyon ronda dolgokat muvelt. Hogy mast ne mondjak, a kecskek helyere a nep kerult. Kozben azert az Autoridado-rezsim kokemeny kapitalista gazdasagi szigort vezetett be, aminek koszonhetoen San Mercado Libre a terseg legfejlettebb orszaga lett. A vegen eljott a demokracia is, es Arturo Autoridadot is utolerte a sorsa: szexualisan deprivalt bakkecskek koze vetettek. Na most kerdes, hogy Orban Viktor lesz-e a magyar Arturo Autoridado y Pension El Rablo, de szerintem nem.

tataroz
Az én fatornyos kis falumban azt mondják a népek: nem baj, ha büdös a kutya, csak harapja meg a betörőt! Mondom nekik, akkor Gyurcsány iránt miért nem elfogadóbb az attitűdötök? Mire kinevetnek, hogy azt úgy kell mondani, hogy "a ti tűtök", és különben is, mi köze Gyurcsánynak a tűjükhöz, csak nem azt is el akarja lopni? Ilyen reménytelen a mi viccországunk. Az ember csak ülne és gyönyörködne szülőhazájában, messzeringó gyerekkora világában, ahogy a költő mondja, de akkor érkezik a narancssárga szippantóskocsi, és beteríti a tájat azzal, amit a pártszékházból hozott a tartályában. És ahogy a tartály tartalma beivódik a tájba és a fejekbe, az ember eltűnődik: lehet, hogy az a barna lé mindig is ott volt, csak eddig nem láttuk.

gonoszbanya
@tataroz
Ez egy gyonyoru hozzaszolas volt. Jol megragadja a lenyeget. Teljesitmenynelkuli komolytalan cukimagyarorszagrol el kell koltozni. :(((

tataroz
@gonoszbanya
Az a baj, hogy már ebből a posztból is nehéz elköltözni. Egy paródia-sorozat részei vagyunk. A múltkori posztból már majdnem sikerült megszöknünk, de aztán az update-ben visszakerültünk.

gonoszbanya
@tataroz
Maga Magyarorszag egy parodiaorszag. Na most kepzeld, en nem akarok semmilyen parodia resze lenni. Lehet, hogy itt maradok San Mercado Libreben, allast ajanlott nekem az Universidad Algebras de Abracadabras. Parodiamagyarorszag pedig boldoguljon nelkulem. Ha tud.

Nemszázas
@gonoszbanya
Én is elmennék, és van egy exit stratégiám nyugati irányvektorral, de mivel idáig maradtam, a Fidesz tartozik nekem 1 db Magyarországgal.

Farkass
@Nemszázas
Elsüllyedt költség. :)

tataroz
Én elutaztam az Antarktiszra, ahol nincs politika, és ami még jobb, nincsenek fideszesek, csak hó és hideg. De sajnos a hóról is csak az jutott eszembe, hogy "hó, hó, hó, minden fideszes tahó", a hidegről meg hogy "hideg, hideg, hideg, Orbán Viktortól kiver az ideg", így visszajöttem.

Farkass
@tataroz
Politikafüggőség? Akkor nincs remény.

tataroz
Nincs.

Eddigi legnevesebb vendégszerzőnk tisztelte meg a blogot: Görög Tódor, a neves politológus, aki az eldurvuló közbeszédről és az elmérgesedő politikai konfliktusokról írt nekünk. Természetesen ahogy a vendégposztoknál szoktam, úgy most is kikértem közismert kommentelők véleményét.

*

Polgárháborút most?
Írta: gorogtodorelemez

Olvasóim rendszeresen vádolnak gyávasággal, mert soha nem írok semmi tököset és egyetlen posztomban sem merek igazán a politikusok farkára lépni. (Még jó, hogy nem merek, hülyék! Elemzőcégem van, és szeretném, ha meglenne még jövőre, sőt, 2014 és 2018 után is!) Most viszont vendégszerzőként egy másik blogon végre itt az alkalom, hogy odacsapjak! Juhé!

Mai cikkemet olyan zeneszámokkal fogom illusztrálni, amelyeket politikai elemzés közben szoktam hallgatni feszültséglevezetésképpen. (De ne headbangeljék le a monitort, ahogy néha én szoktam, mert maguknak is kikopik a hajuk ott elöl!)

"Free your hate / Crusade in the days of rage"

A politikai elemző sajátos logikája és a szakma szabályainak tiszteletben tartása természetesen ilyenkor is megköveteli, hogy... (bocs, Tódor, itt három bekezdésnyi körülményeskedést kivágtam - H. Hartland).

Szóval. A Mandiner bloggere amiatt sápítozik, hogy mennyire bedurvult a szocialisták hangneme az elmúlt időszakban, és hogy a Gyurcsány Ferenc Baráti Kör "a korábbiakhoz képest is elképzelhetetlennek vélt mélységekbe taszítja" (rántja inkább, nem?) a közbeszédet. Ezen kívül jaj-jaj, már a blogoszférában is mindennaposak az olyan kifejezések, mint: "el fogtok számolni, nem ússzátok meg, eljön az idő, amikor bűnbánatot kell tanúsítanotok, együtt mentek a Fidesszel a levesbe, az igazi forradalom el fog söpörni benneteket is". Kissé különös a durvulás miatti aggodalom egy olyan portál bloggerétől, ahol a kommentekben évek óta ez a hangnem a norma, de hagyjuk most ezt, és vizsgáljuk meg a jelenséget a médio-szocio-pato-politológia sajátos logikája szerint!

"Angry people everywhere, fighting to be heard"

A blogger diagnózisa részben helyes: ezeknek a bukott embereknek mára semmi más nem maradt a hatalomból, mint a szitkozódás. (A pénzből és a kényelemből persze maradt bőven.) Ha viszont a durva hangnem a frusztrációból fakad, akkor miért nem ír finom, udvarias eleganciával a most már egy éve kormánypárti Magyar Hírlap, a kormánypártiként és EU-képviselőként szintén aligha frusztrált "dajcstomi" nevű twitterező, hogy a Mandiner kormánypárti kommentelőinek nem elhanyagolható részéről ne is beszéljünk? Erre kínál nekünk magyarázatot az "Örülünk, Vincent?" bloggere, aki szerint a helyzet olyan, mint a játékelméleti fogolydilemma: a közös érdek az együttműködés lenne, de bizalom hiányában mindkét fél a másik ellen játszik, és... és itt bizony megbicsaklik a magyarázat. A fogolydilemmában mindkét fél rosszul jár, politikusaink és közéleti megmondóembereink viszont nem (annyira biztos nem, mint amennyire megérdemelnék).

"We're in a state of war / This is the reign of wolves"

A durva közbeszédnek legalább két olyan oka van, amelyekkel a bloggerek nem vetettek számot. Az egyik az, hogy Magyarország kifogyni látszik az értelmes politikai alternatívákból. Sokak számára már rég nem az a kérdés, hogy van-e jó választás, hanem hogy van-e legkisebb rossz. Mi köti össze például a Fideszre szavazókat? Nem az, hogy kedvelik a Fideszt! Ugyan, mit lehet normális és tisztességes embernek a Fideszben kedvelni? Más pártokat viszont lehet utálni, és ez a sokféle Fidesz-szavazó közös nevezője. Ugyanezt más pártok szavazóiról is elmondhatjuk. A szocikról különösen, hiszen az ő pártjukban már kizárólag utálnivaló van, ezért nekik aztán különösen gyűlölniük kell a jobboldalt ahhoz, hogy kitartsanak a választásuk mellett. Nézzük meg, mi történik, ha valakit egy blogon vagy fórumon azzal vádolnak meg, hogy valamelyik pártot támogatja! Sok esetben az illető azonnal védekezni kezd, hogy de ő nem is, ezeket soha, csak hát azok a másikak olyan szemetek, hogy akkor inkább legyenek mégis ezek. Egy-egy párt nyílt szimpatizánsának lenni mára teljesen vállalhatatlan lett. A szimpátia inkább a másik oldal püfölésében mutatkozik meg. (Éppen ezért rendes blogger vagy legyen olyan sótlanul távolságtartó, mint én szoktam lenni, vagy üssön mindenfele, és akkor a különböző irányban kiosztott pofonok számával még finoman pozicionálhatja magát.)

"Nun ölt euch die kehlen und ranzt euch voll / Die zeche zahlen wir"

A pártoknak így érdekükben áll a durva közbeszéd: sokkal többen hajlandóak hozzánemértő gazemberekre szavazni, ha egyébként az a veszély fenyegetne, hogy máskülönben még ostobábbak és még nagyobb gazemberek irányítanák az ország ügyeit. Fogolydilemma ez, csak nem a pártok játsszák, hanem a választók - és ők is járnak rosszul.

A blogoszféra durva hangnemét magyarázza meg a másik ok. Az emberek a magánjellegű kommunikációban mindig is többet engedtek meg maguknak, mint nyilvánosan. Most nem történik más, mint hogy a "webkettő" új lehetőségeivel (közösségi oldalak, blogok) a magánbeszélgetések stílusa és tartalma átkerül a közbeszédbe. (Zavar valakit, köcsögök?) Úgy beszélünk, mint otthon vagy a kocsmában, csak most már mindenki hallja. Ez egyébként nem korlátozódik a politikára: megnézhetjük, miket kommentelnek egymásnak a Real Madrid és a Barcelona (magyar!) drukkerei, vagy éppen autós vagy criticalmassos bejegyzések alatt autósok és biciklisek.

"This is the end / Still your need is driven on, driven on / As we trigger one last bomb"

Azoknak a hülyegyerekeknek pedig, akik tényleg forradalomra és polgárháborúra vágynak, azt javaslom: keressenek maguknak egy mezőt vagy erdőt, ahol összejöhetnek és lejátszhatják személyesen - ahogy a Fradi és a Debrecen drukkerei szokták.

Kommentek

indexcímlaptroll
Faszom se szarja le bazmeg.

GONOSZ TÖRPE TAKARODJ!!!
Addig nem lesz normális közbeszéd, amíg a fideszbandát és a gonosz törpediktátort el nem takarítja egy FORRADALOM!!! Akkor mentek a levesbe!!! Polgárháborút most!!!

kergekurszán
@GONOSZ TÖRPE TAKARODJ!!!

addig nem lesz normális közbeszéd

amíg a ballibsiket

végleg el nem hallgattatjuk!!!

polgárháborút most!!!

pupvanegyahatamon
A közbeszédet a baloldal rombolja már évek óta. A jobboldal csak abban a hangnemben beszél velük, amit megérdemelnek.

Vigyorij Rongyolovics
@pupvanegyahatamon
A közbeszédet a jobboldal rombolja már évek óta. A baloldal csak abban a hangnemben beszél velük, amit megérdemelnek.

Pierre Becsinov
Retteg az orbánviktor.hu szerkesztősége, mi? :)))

savó
@Pierre Becsinov
Az tényleg vicces, ahogy a fidi bloggerei rettegnek a közbeszéd eldurvulásától, de a saját kommentnácijaikat megtűrik. Pedig lehetne civilizált párbeszéd is, bazmeg.

Sznoblomov
@savó
Azért ez a Görög Tódor is megéri a pénzét. Elmaszatolja a felelősséget a közbeszéd eldurvulásáért, és ezzel pont a Fidesz szekerét tolja. Ügyes...

jobbostroll
@Sznoblomov
Ügyes a faszom. A szerző cigányfajvédő: elsőnek egy KMFDM-számot linkelt be. Érted, seggfej??!! KMFDM = Kein Mitleid Für Die Mehrheit. Fordítsd le Magyarra!

Thai Tamás és Káromkodó Károly
@jobbostroll
Mi úgy tudtuk, azt jelenti: Kill the MotherFucking Depeche Mode. Amivel nagyjából egyet is tudunk érteni.

nick
@Thai Tamás és Káromkodó Károly
Még mindig nem tudtátok túltenni magatokat azon, hogy nem volt meg az a DM-es csaj a koncert után? :P

Őrült Vince
@nick
Azon nem tudták túltenni magukat, hogy kinyírta őket a falleológusmaffia. :D

lionelmessiazistencsászár
A Barcát mi a kurva anyátok faszának kell idekeverni? Mi normálisak vagyunk és normálisan beszélünk, csak a köcsög buzi faszfej reálmadridfanok, meg a nagyarcú köcsög murinnyó nem képesek elismerni, hogy ki a jobb.

Real Madrid Ultra Fan
@lionelmessiazistencsászár
Az imádott messid egy szánalmas gnóm, akit naponta injekcióznak, hogy törpe maradjon és jobban cselezzen. Ilyen gnómot eleve tilos lenne benevezni, paralimpiai csapatban lenne a helye.

lionelmessiazistencsászár
@Real Madrid Ultra Fan
A múltkori 0-2-es megalázásotok után a helyedben kussolnék. XDDDD

Real Madrid Ultra Fan
@lionelmessiazistencsászár
A spanyol kupadöntős mélytorkos nagy szopásotok után a helyedben kussolnék. XDDDD

criticalmassrulez
És a bicikliseket mi a faszomért kellett belekeverni??? Mi normálisan próbálunk viszonyulni a faszkalap autósokhoz, ők meg az életünkkel szórakoznak! Értsétek már meg, hogy a közlekedési lámpák és táblák JELZÉSEK, amelyeket nem kell MINDIG agyatlanul követni!!! A pirosnál csak a begyepesedett autoriter konzervatívok állnak meg, mert ÁLLAM APUCI azt mondja!!!

autóstökfej
@criticalmassrulez
Na az ilyen gyökerek miatt szivatom én a kibaszott bicikliseket, ahol csak tudom! Ne találkozzunk, mert leszorítalak az útról!!! A bicikli nem közlekedési eszköz, hanem játékszer! A játszótéren a helye!!!

Bull & Shot
@criticalmassrulez
Kötsög elempés. A magafajtára van már vadászati engedély? Csak mert most szereztem egy jó állapotú 76 mm-es SZVD-63-mat.

jobbostroll
@Bull & Shot
nó van vaz sot?

Bull & Shot
@jobbostroll
Eddig. De várom a vadászati engedélyt a vörös szalonkák mellett a vörös shalomkákra. Majd ha végeztem, akkor lesz normális közbeszéd.

Ember Tamás
@Bull & Shot
Tűrhetetlen hangnem uralkodik ezen a blogon. A Hartland most már sokadszor írja ki magát a tisztességes blogok közül, ahová egyébként sem tartozott. Azért olvasok blogokat, hogy alkalomadtán beírhassam, hogy "régen lelkes olvasó voltam, de soha többet nem jövök erre a blogra" - és ide most be is írtam.

Grr!!
@Ember Tamás
a méltatlankodás alemberi szokás. csak nem felháborodó származású? vegye mán észre, hogy minket csak kifiguráznak itten. :)

bikkmakk
@Grr!!
Sebaj, gonoszbanya már biztosan szaglászik a szerző IP-címe után. Jó orra van hozzá. Nyöhehe.

gonoszbanya
@bikkmakk
Orra??? Na most képzeld, én pontosan tudom, hogy te ki vagy, és pontosan tudom, hogy mire gondolsz, ha valakinek az orrát emlegeted. És kíváncsi leszek, hogy bizonyos emberek mit szólnak majd hozzá, ha megtudják, hogy "bikkmakk" nick felhasználója valójában dr. Mucsay Csöllemér, egyetemi docens. Egyébként meg anyukád orrával foglalkozz.

bikkmakk
@gonoszbanya
Találva érzi magát? Nyöhehe. Az anyukám emlegetését viszont még megemlegeti. Azért nincs pardon. Ha találkozunk, elkenem a száját.

gonoszbanya
@bikkmakk
Bemegyek az egyetemi szobádba, és én kenem el a te szádat. Azonnal normálisabb lesz a közbeszéd.

gonoszbanya
A poszt vége tetszett. Komolytalan cukimagyarországon legyen komolytalan cukipolgárháború kint a mezőn, de ne máshol. Különben elköltözünk innen.

bikkmakk
@gonoszbanya
Nem vette észre, amit @Grr!! írt az előbb? Nem tud elköltözni. Be vagyunk szorulva ebbe a posztba. Maga is. Nyöhehe.

Alfőpohárnok
Beszarva?? Ki van beszarva?? Anyád!!!

Grr!!
@Alfőpohárnok
alfi, minek jött ide? most maga is beszorult. ezeket a kommenteket nem mi írjuk. valaki szórakozik velünk. pedig ki kell jutni, vár a gyerek.

Alfőpohárnok
@Grr!!
Nekem is ki kell jutnom! Vár még két üveg vörös az asztalon. Hogy jutunk ki?

gonoszbanya
@Alfőpohárnok
Nekem is ki kell jutnom, vár a munka. Csakhogy most benne vagyunk a közbeszédnívó 
időfüggvényének egy lokális minimumában. Ha sikerül polinomiális idő alatt megtalálnunk a globális maximumot és meghatározni abban a pontban a jobb oldali- és bal oldali deriváltat, akkor kijutunk.

bikkmakk
@gonoszbanya
Akkor csinálja gyorsan! Magának olyan jó orra szimata, izé, érzéke van ehhez.

@Grr!!
a deriválásozás alemberi módszer. meditáljanak a blogok természetén, és ha rájönnek, hogy minden dolog természete az üresség, megszabadulnak. én már kijutottam. 

Doomscrewdriver
@Igyekezni kell azzal a meditálással. Aki nem világosodik meg, az háromezer kommentig szenved, hogy aztán újjászülessen a következő kommentfolyamban.

Alfőpohárnok
@Grr!!
Meditálni? Azt hogy?

Grr!!
@Alfőpohárnok
kerüljön módosult tudatállapotba! gondolja meg: micsoda maga? hol létezik maga?

Alfőpohárnok
@Grr!!
Szóval még itt van? Kamuzott, mint mindig! Nem is jutott ki!

Grr!!
@Alfőpohárnok
de kijutottam, csak bódhiszattvaként önként visszatértem, hogy segítsek maguknak. meditáljék mán, maga is lehet bódhiszattva!

Alfőpohárnok
@Grr!!
Sikerült! Módosult tudatállapotban kijutottam a két üveg boromhoz, és én is hótbebaszva lettem! Vagy mi.

gonoszbanya
Kész a számítás, megvannak a deriváltak. Itt a kijárat a kommentsor végén.

Doomscrewdriver
@gonoszbanya
Köszönjük! Indulás! Gyerünk mind, aki még itt van!

savó
Riszpekt. Menjünk bazmeg.
 

UPDATE:

Grr!!
Na végre, sikerült megszabadulni a liberális alemberektől! Kijutottunk!

gonoszbanya
Számításaim szerint kijutottunk. A bikkmakk- és Grr!!-féle jobbermajmok meg majomkodjanak a komolytalan kis cukiposztjukban.

@Grr!!
@gonoszbanya
Maguk meg mit keresnek itt? Rontják a levegőt!

gonoszbanya
@Grr!!
Ti meg mit kerestek itt? Rontjátok a levegőt!

bikkmakk
@gonoszbanya
Nem fejezhetnénk ezt be? Végül is így vagy úgy, de mindenki kijutott. Örülünk, Vincent?

Őrült Vince
@bikkmakk
Nem. Akkor örülnénk, ha te nem lennél itt.

Alfőpohárnok
@Grr!!
Nem értem. Visszakerültünk a posztba?

pupvanegyahatamon
Vajon a meditáció volt rossz, vagy a számítások?

Alfőpohárnok
@pupvanegyahatamon
A ballibsik csapdája. Hiába, addig nem nyugszanak, amíg Gyurcsányt vissza nem hozzák.

Sznoblomov
@Alfőpohárnok
A jobboldal hibája. Nem kellett volna ostobán belemeditálni gonoszbanya számításaiba.  

Doomscrewdriver
@Sznoblomov
Mindannyian elrontottuk! Megszabadulhattunk volna, de újrakezdtük a közbeszédet! Arra vagyunk ítélve, hogy örökké itt vitatkozzunk! El vagyunk átkozva!

savó
@Doomscrewdriver
Ó bazmeg.
 

A gyöngyöspatai cigányoknak az ingyen üdüléshez és ahhoz, hogy megvédték értékeiket a faluban évek óta garázdálkodó magyarbűnözőktől.

A rendőrségnek ahhoz, hogy felismerte a különbséget a 2008. július 24-én lezajlott ártalmatlan siófoki jogvédő-felvonulás és a félelemkeltő, garázda gárda-masírozás között.

Az egyenruhásbűnöző "Véderőnek" és társaiknak (ha ugyan nem szervezett provokátorok) ahhoz, hogy öntöttek némi olajat a tűzre, melynek a "jogvédőkkel" átellenes oldalán ők is a pecsenyéjüket sütögetik.

Szívből gratulálok a pártoknak és politikai erőknek is.

A Fidesz-kormánynak és különösen Szíjjártó Péternek és Pintér Sándornak ahhoz, hogy sikerült beletalálniuk a két szék közötti, pad alatti résbe: a külföld most nehezen fogja elhinni, hogy a magyarok nem rasszisták; és a hazai közvélemény is nehezen fogja elhinni, hogy a kormány valóban véget akar vetni a gettó- és lumpenbűnözésnek. (Ugyan, ki beszél itt már két hét alatti rendcsinálásról?)

Az MSZP-nek ahhoz, hogy a Fidesz minden erőlködésének dacára ismét nyugdíjaspárt lehetnek, és ahhoz is, hogy folyamatosan gyűlik az anyag, amelyből végre lesznek majd kibaszott jó könyvek a magyar baloldalról.

Az LMP-nek, Richard Fieldnek és a civil jogvédőknek a hibátlanul megszervezett országlejárató akciókhoz; kb. egymillió szerencsétlen helyen élő, de törvénytisztelő ember laza ignorálásához; és ezáltal az LMP-nek az egykori SZDSZ helyét egyre jobban eltaláló pozicionálásához.

A Jobbiknak a szavazótábora egyben maradásához, sőt, várható növekedéséhez.

Ismét a Fidesznek a hatalma bebetonozása érdekében eddig tett és ezután várható lépéseihez, és ahhoz is, hogy világossá tette: négy év múlva egész Magyarország olyan képtelen helyzetbe és akkora bajba kerülhet, mint amilyenben most Esztergom van.

Az első olyan politikai erőnek, amelyiknek eszébe jut, hogy alapítványt szervezzen a halmozottan hátrányos helyzetűek megsegítésére, az összegyűjtött pénzből pedig házat vegyen a Rózsadombon egy halmozottan hátrányos helyzetű, népes család számára. Micsoda lehetőség lenne, hogy végre bizonyítottan kiderüljön: létezhet előítéletek nélküli, békés együttélés egészen különböző kultúrájú és társadalmi helyzetű emberek közt is!

Szívből gratulálok a nyilvánosság szereplőinek, újságíróktól bloggereken át egészen egyszerű kommentelőkig.

Czeglédi Zoltánnak, a Hírszerző SZDSZ-es publicistájának ahhoz, hogy végre észrevett egy lelkes és meghatott vidéki nénit, aki "hálálkodott a kamerába, hogy az Isten áldja meg a gárdistákat, mert mióta itt vannak, azóta megszűntek a falu életét megkeserítő bűncselekmények, konfliktusok, összetűzések", valamint külön a felismerésekhez, hogy "nem, ez a néni nem náci", és hogy "A Jobbik első tizenöt százalékát nem kis részben a Gyurcsány-Draskovics-féle rendészet szállította". Az elemző-újságíró hosszú és nehéz utat járt meg, hiszen az a párt, amelyikből kibújt, két éve még azt kérdezte: "Ki lesz a harmadik erő?" (Nem ők lettek.)

A Hírszerző egy másik ifjúszadeszosból lett szerzőjének, amiért keresett magának dominát szociológust, akivel talán még szerepcserét is óhajtana, pedig még csak egyetemi hallgató. (Vagy megvan már az a fránya diploma?)

Paul Lendvainak ahhoz, hogy sikerült a rosszindulat és az elfogultág teljes kelléktárát felvonultatnia egy olyan ország ellen, amelyik pedig szerinte az övé. (A könyv eredeti címe: Mein verspieltes Land.)

Heller Ágnesnek ahhoz, hogy előkerült életművének egy igen fontos korai darabja, amely ötven év múlva talán a majdani Heller Archívum egyik legtöbbet kutatott írásműve lesz.

A "kaszinótojásos embernek" ahhoz, hogy ismét sikerült lejáratnia a balliberális oldalt, és komolyan még senki sem gyanúsította meg azzal, hogy a Fidesz fizetett ügynöke.

A Galamus újságírójának ahhoz, hogy szerinte "Magyarországon emberek félnek másfél hónapja, két településen ténylegesen, az összes többin meg potenciálisan". (Csak másfél hónapja? Ténylegesen csak két településen? Hol tetszik élni?)

A Mandiner blognak ahhoz, hogy sikerült újra hollánutcaistáskodás gyanújába keveredniük vulgár-buddho-falangista törzskommentelőjük előtt.

Minden olyan mandineres kommentelőnek, akinek sikerült zsidózás nélkül hozzászólni a Heller-levél témájához.

Az "Örülünk, Vincent?" blog szerzőinek ahhoz, hogy ellenállnak az őket repesve, tárt karokkal váró, fejlett, nyugati demokráciák csábításának, és egyelőre nem emigráltak. Az emberi méltóság védelméről alkotott elképzeléseik üdítő sokszínűségéhez pedig különösen.

A "Tilikov" nick ifjú gazdájának hihetetlen tapintatához és emberi nagyságához, amiért a Mandiner csupán egyetlen, feszületet ábrázoló képből álló nagypénteki posztját választotta, hogy kommentjében a keresztény civilizáció perverzitásáról elmélkedjen. (Méghogy nincs a szociknak utánpótlásuk! Vagy lehet más a nagypéntek?)

A Konzervatórium blognak pedig (és ez komoly :)) a "Heller Ágnes védelmében" c. poszthoz, amely egyszerre tekinthető a kontextusnak a szövegre gyakorolt hatását szellemesen bemutató stílusparódiának, ugyanakkor olyan provokatív írásműnek, amely bevonja az olvasókat az alkotás folyamatába (mivel a poszt az alatta sorakozó kommentektől nyeri el értelmét).

Végezetül szívből gratulálok mindenkinek, aki felismerte a Hartland-hipotézis igazságát: a baromi abszurd és egyúttal keserű helyzetre nemcsak a kesergés, hanem az abszurd baromkodás is lehet válasz. Valószínűleg ezt ismerte fel a posztban szereplők többsége is. További kellemes abszurd baromkodást mindannyiunknak!

Mai vendégszerzőnket nem kell bemutatnom: TeReL_2k2 elmagyarázza nekünk, hogy politikusnak lenni sokkal több munka és felelősség, mint azt a hülye nép gondolja. Az idő rövidsége miatt most az egyébként elmaradhatatlan kommentek nélkül. Adjuk is át neki rögtön a szót.

A szerénységről és alázatról
Írta: TeReL_2k2

A demagógiának felülő sok buta proli többség ma Magyarországon hajlamos elhinni, hogy politikusnak lenni nem munka, és aki eleve politikusként kezdte a pályáját, az egy percet sem dolgozott egész életében. Tekintsünk most el attól az aprócska zavaró ténytől, hogy ezek a gondolatok gyakran reakcióként születnek egy-egy arrogáns meggondolatlan politikusi megnyilvánulásra, és vizsgáljuk meg a fenti kijelentés igazságtartalmát!

Hamar kiderül, hogy a politikusok valójában rengeteget dolgoznak! Pályázati kiírásokat a kiválasztott vállalkozókra fazonírozni, pártkasszákba visszacsengetendő pénzekről tárgyalni bizony hosszadalmas és komoly stresszel járó munka. Társadalmi eseményeken és fogadóórákon részt venni, a sok hülyét embert rezzenéstelen arccal végighallgatni szintén. És akkor még nem is beszéltünk a médiaszereplésekre való felkészülésről: már csak a riporter által feltehető kérdések összeállítása is nehéz, embert próbáló feladat. Sokan leszólják és nem tekintik munkának, amit a politikus csinál, pedig ez az ország szempontjából a legnélkülözhetetlenebb munka. Nagyon téved a sok megélhetési muzeológus, kontraszelektált könyvtáros, tébláboló tanár és okvetetlenkedő orvos, aki azt hiszi, hogy csak az munka és az nélkülözhetetlen, amit ő csinál. Majd ha zárolják az intézményeik fenntartásához szükséges pénzeket és leépítik az állásaikat, akkor megtanulják, hogy nem is annyira nélkülözhetetlenek ők! Parlamentre, önkormányzatokra, tiszteletdíjakra és költségtérítésre viszont mindig lesz pénz. Talán nem véletlenül.

Nem is érdemtelenül, mert a politikus felelőssége óriási. Ha a callcenteres vagy a pizzafutár elront valamit, legfeljebb kirúgják. Attól még elmehet szórólapozni, vagy kaphat munkanélküli segélyt. Ha viszont a politikus ront el valamit, ráveti magát a sajtó, megtudja róla mindenki, és a totális bukással kell szembenéznie. Kérdezzük csak meg Gyurcsány Ferencet vagy Kóka Jánost, milyen érzés a hatalomból kiszorulva, egyszerű kényszervállalkozóként illetve részvényesként élni a szürke mindennapokat! Kérdezzük meg Demszky Gábort, milyen érzés idő előtt kegyelemkenyérre csökkentett nyugdíjra szorulni! Vagy a Fideszből kérdezzük meg Meggyes Tamást, milyen érzés ellenzékbe szorítva látni, ahogy városépítői életművünk romba dől! Különösen igaz ez a már fiatal koruktól kezdve kizárólag politikai munkát végző politikusokra. A bukás őket érinti a legsúlyosabban, hiszen vagyonuk alig van, kivéve persze azt, akinek a családja segít, a politikán kívül pedig nincsenek számukra lehetőségek - feláldozták azokat már akkor, amikor fiatalon politikusnak álltak ahelyett, hogy sokkal kecsegtetőbb lehetőségek csábításának engedtek volna. Sokat bírált politikusaink bizony olyan hidakat égettek fel maguk mögött, amelyeken a legtöbb ember nemhogy nem kelt volna át, de még odáig sem jutott volna el.

Egy neve elhallgatását kérő szegedi jogászprofesszor például így nyilatkozott nekünk: - A Jani a 21. század legkiválóbb jogásza lehetett volna. Fényes tudományos karriert áldozott fel a haza oltárán. Ha itt marad, adjunktusként ma már havi kettőhúsz lehetne a bruttója, és ezért csak a tőlem örökölt harmincéves óravázlatokat kellene hetente tizenpár órában felböfögnie. Ő viszont húszévesen sajnos önzetlenül a politikát választotta, kockáról kockára építkezett, és most meg is kapja érte szegény a magáét. Másodéves korára viszont már készen voltak a nagy egyetemes jogelméleti és jogfilozófiai szintézisről írt vázlatai. Ezekből született volna meg a 21. század jogtudományát megalapozó Nagy Mű, amelynek a megírásáról végül is az ország érdekében lemondott. A jegyzeteit nagylelkűen itt hagyta nekem - én pedig tizenöt éve az ő munkájából publikálok!

Egy szintén a neve elhallgatását kérő debreceni vállalkozó szerint: - Amikor egyetemre jártunk, a Lajostól nagyon féltünk, hogy ha befejezi a közgázt és megírja a diplomamunkáját, olyan penge üzletember lesz belőle, hogy övé lesz majd egész Debrecen. Végül is így is az övé lett, de hát a tehetség előtt meg kell hajolni, ugye. Már egyetemistaként professzorokat oktatott ki a devizaárfolyamok mozgásából! Az egyetem öt éve alatt négyszeres "Gazdálkodj okosan!"-bajnok volt, és az első alkalommal is csak egy szerencsétlen kockadobás miatt szorult a második helyre. Amikor pedig a kocsmában titokban monopoliztunk - azok voltak a késő kádári szép napok! -, abban is mindenkit elvert. Tudja meg mindenki, hogy ez az ember a Bill Gates-i vagyon és üzleti siker lehetőségéről mondott le, amikor képviselő lett.

Névtelen fideszes forrásunk így fogalmazott: - Schmitt Pál ugyancsak megkönnyebbült, hogy Péter a közgáz nemzetközi kapcsolatok és sportmenedzsment szakának végzése mellett már húsz évesen úgy döntött, hogy a győri közgyűlés legfiatalabb tagja lesz, hogy aztán végigjárja a grádicsot, és mára magának a miniszterelnöknek a személyes szóvivője legyen! Pali bá azelőtt komolyan tartott tőle, hogy Péter a sportdiplomata pályát választja. "Meglátjátok, ez a fiú egyszer még a főnököm lesz" - mondogatta. És ki tudja, hogy most a színfalak mögött melyikük áll magasabban a másiknál? Pedig Schmitt Pál se semmi: a NOB-elnökségről mondott le, hogy egy kis ország államfője legyen! A helyesírási sztorikat meg ne higgyék el! PR-fogás volt. A stáb hetekig dolgozott azon, hogy rávegye az elnököt ezekre a dolgokra, hogy így közvetlenebb, szerethetőbb, valóban "az emberek embere" legyen.

Nos, ilyenek a mi politikusaink. Ezt már évek óta meg akartam írni róluk, csak eddig valahogy nem jutott eszembe. Nem akárkik ők, és nem akármennyi munkát végeznek - szerénységgel és alázattal, ahogyan az a választási győzelem éjszakáján is elhangzott. Ideje, hogy a polgárok is illő szerénységgel és alázattal viszonyuljanak hozzájuk.

*

Kedves TeReL_2k2,
Örülök, ha Te, aki közelebbről látod a politikát, velünk ellentétben ezt így gondolod. Csak tudod, ha valaki azt mondja, hogy egy politikus "életében egy percet sem dolgozott", az nem azt jelenti ám szó szerint, hogy nem végzett munkajellegű tevékenységet! Azt jelenti, hogy ő kizárólag a politikából és a politika révén lett "valaki", és az ilyesmire bizony sokan ellenszenvvel és gyanakvással tekintünk, mert a hazai politikát kontraszelektált és mocskos világnak tartjuk - hogy mennyire okkal vagy ok nélkül, az más kérdés. Jó volna, ha tisztelettel és elismeréssel tekinthetnénk a politikusainkra. Ez viszont úgy működik, hogy először nekik kell hozzáértőnek, becsületesnek, szerénynek és alázatosnak lenniük - és aztán jöhet az elismerés. Nem fordítva.
Üdvözöl:
Holger Hartland

Nem kisebb vendégszerzőt sikerült meginvitálni a Hartland blogba, mint a Mandiner művészet- és nevelésügyi szakértőjét, Risottót, aki alant következő írásában a tájfotózás liberális alemberi kultúrármányáról rántja le a leplet. Vendégszerzőről lévén szó, természetesen kikértem a blog.hu néhány ismert politikai kommentelőjének véleményét is, ezeket a poszt után olvashatja a nagyérdemű. Lássuk hát a posztot!

*

A tájfotózás mint cseléd- és disznópásztor-ivadékok kultúrkampfja
Írta: risotto

A mai liberális világban bárki megteheti, hogy kedve szerint utazgat, fényképezget, és az olcsó kis masinájával, mindennemű kontempláció és magasabb szempontokra való tekintet nélkül készített fotografikus fényképeit másokkal blogokban osztja meg. Például ilyeneket:

Vagy ilyeneket:

Magára valamit adó, úri származású kultúrember persze nem engedheti, hogy magasabbrendű szelleme szereptévesztésben hajlongjék az ilyesfajta ún. "természetfotók" talmi szépsége láttán. Az őt a hitvány tömegektől megkülönböztető szenzitív belső érzéke csalhatatlanul súgja meg neki, hogy amit lát, az valójában a magasabb értelemben vett kultúrára leselkedő halálos veszély. A művészet igazi funkcióját ugyanis a szakralitás és a transzcendencia kontemplatívan elmélyedő prezentatív bemutatása jelenti - ahogyan az a középkori Európa művészetében is kicsúcsosodik. A művészet azóta letért a helyes útról: a szakralitás helyét a szekrétum, a transzcendens helyét pedig a trancsírozás vette át.

Nem véletlenül történt mindez. A szakrális művészet utat mutatott a társadalom különböző rendű és rangú tagjainak, kijelölte a helyét mind az egyházi embernek, mind a társadalom világi ügyeit intéző nemességnek, mind pedig a büdös parasztjának. E tradíció ellen indított ádáz támadást az aufklérista felvilágosodás és a társadalom szövedékét vadul metélő liberalizmus. Támadása sikerrel járt: mára végigvitte a művészet deszakralizációját és detranszcendentalizációját; lassan mindenki elhiszi, hogy a művészet mindenkié, a cselédek és disznópásztorok jobb sorsra érdemes ivadékai pedig tömeggyártásban készült, olcsó távol-keleti masináikkal tömegesen gyártják és töltik fel az internetre az értéktelen fotók millióit. A fényképezőgép segítségével bárki lehet művész és bármi lehet értékes - hirdeti a liberális posztmodern kánon. Az érték azonban attól érték, hogy kiemelkedik az értéktelenség tömegéből. Ha bármi lehet értékes, akkor semmi sem értékes. A természetfotók és a fotós blogok valódi természete így valójában még csak nem is az európai keresztény kultúra gyökerére emelt fejsze élén megvillanó fény, hanem a fejsze éle maga. S mivel szépnek és ártalmatlannak tűnnek, valójában veszélyesebbek, mint egy Nitsch-kiállítás.

A fejszét tartó kezek liberális gazdái persze tudják, mi a különbség érték és értéktelen közt: az újlipótvárosi műkincskereskedő bolond lesz természetfotókat bekereteztetni, azokat adni és venni - ő és közönsége maradnak az értékes művészi alkotásoknál. A szakralitás iránt alkatilag érzéketlenek, ezért iránytűjük a műalkotás pénzben kifejezett értéke, így a művészet fogalma némiképp módosul: az alkotás helyett sok esetben már inkább az eladás művészetéről beszélhetünk (aki nem hiszi, nézzen meg egy Mark Rothko-képet). A lényegen azonban ez mit sem változtat: a művészet ismét a keveseké lesz. A szakralitás helyét átveszi a Mammon, s az e szellemben fogant művészet kijelöli a helyét a társadalom minden rendű és rangú tagjának: mind az egyház mint erkölcsi tekintély helyére befurakodó értelmiségnek, mind a társadalom világi ügyeit immár a szó minden értelmében nemesség nélkül intéző pénzembereknek, mind pedig a büdös konzumidiótájának. A kör bezárul.
 

Kommentek

telkytánya
Szépek a képek. Sajnos egyáltalán nem értem a posztot, de azért úgy érzem, van benne igazság. Ne felejtsük el, hogy a szemkilövetők még az ilyen fotók élvezetétől is megfosztottak ártatlan embereket.

Grr!!
@telkytánya
magácska inkább ne írjon semmit. a szemkilövető alembereknek egy dologban igazuk volt: aki olyan haszontalanságokra használja a szemét, mint a tájfotók nézegetése, annak nincsen szüksége szemre.

savó
faszák a képek bazmeg

Őrült Vince
Látom, a szerzőnek jól megy a kódolt újlipótvárosi műkincskereskedőzés. Addig sem kell a kognitív disszonanciájával foglalkoznia, hogy mit nyúlt le vagy barmolt el már megint a Fidesz-kormány.

savó
tényleg, risotto milyen fideszgeciségről akarja elterelni a figyelmet?
bazmeg

gonoszbanya
@Őrült Vince
Szeretném jelenteni jelezni, hogy ez a risotto nevű rezsimpribék valójában Riz Ottó, pázmányos docens, Riz Levente fideszes képviselő közeli rokona. :((( Vajon mennyit kapott ezért a posztért?

Pierre Becsinov
@gonoszbanya
Az egy kérdés, hogy mennyit kapott. Más kérdés, hogy mennyit fog kapni 2014-ben, ha visszajön a mi Ferink megbukik a Fidesz. :)))

Alfőpohárnok
Kurva anyád, risotto! Ilyen agyament baromságot, hogy a fotózás nem művészet!

Grr!!
@Alfőpohárnok
nyugodjék meg, alfi, a szerző fején találta a szöget. a fotózás az alkotásra származásilag képtelen alemberek találmánya. a fényképész származásúak maguk is tudják, hogy sajátkezűleg nem képesek újat létrehozni, ezért gépi segédeszközhöz folyamodnak. tulajdonképpen szerencsétleneknek olyan a gép, mint nyomoréknak a kerekesszék. egyébként meg aki fényképezik, az buzi.

Alfőpohárnok
@Grr!!
És aki meztelen nőket fotózik? Az is buzi?

Grr!!
@Alfőpohárnok
az különösen. háború van, és háború lesz, amíg az utolsó komcsilibsit is el nem küldjük recskre követ törni. aki háború idején meztelen nőkkel foglalkozik és nem a férfias küzdelemmel, az ellenség térdre kényszerítésével és akaratunk ráerőszakolásával, az buzi.

indexcímlaptroll
Szar ez a blog! Inkább sunapozitív meztelen nős képek legyenek, ne ilyen szarok!

Dilinkov
Ez komoly? Akkor ezentúl tilos lesz fotózni? Vagy minden fotót engedélyeztetni kell a Tekintetes Médiahatóság ex-szexlapszerkesztő Főcenzorasszonyával? Vagy kötelező lesz minden fényképezőgépbe cenzormodult szereltetni? Sötét középkori módszerek! Csatlakozzon mindenki az "1000000 ember a fotószabadságért" mozgalomhoz!

Pierre Becsinov
@Dilinkov
Akkor már 1000001! Akarom mondani 1001!

bikk
@Pierre Becsinov
Én eddig itt kettőt számoltam, Dilinkovot és magát. Nyöhehe.

Dilinkov
@bikk
Már négyen vagyunk! Percek alatt megkétszereződött a létszám! Csak hogy segítsek egy jobboldalinak, aki nyilván nem tud számolni.

nevton
@Dilinkov
Látom ám a faszbúkon, hogy az a plusz két ember Debreczeni és Gyurcsány. Akkor ennyit erről.

magyaridőnick
Bizony, beérett a kötcsei vetés gyümölcse... (Itt másfél oldalnyi eszmefuttatást kivágtam terjedelmi okokból, és csak a lényeget hagytam meg - H.Hartland) ...A jobboldali értelmiség gyáva, hogy utat mutasson, a kormánynak pedig nem szellemi vezetőkre, hanem a nyájat terelő, engedelmes szellemi pulikutyákra van szüksége, s erre van is jelentkező bőven. :-/

balostroll
@magyaridőnick
A "jobboldali értelmiség" egy oxilofon.

Bull&Shot
@balostroll
Azt akarta mondani, hogy occamofon. Csak vigyázzon, nehogy kapottpofon legyen belőle.

de rakatna
@Bull&Shot
csak nehogy az újlipótvárosi műkincskereskedőket

megismertessem egy művészi alkotással:

a díszesen faragott

FOKOSOMMAL!!!

Őrült Vince
@de rakatna
Bunkócska lesz az.

Ember Tamás
@Őrült Vince
Tűrhetetlen ez a blog. Az írások és a kommentek is. Inkább a tiéteket olvasom, az mindig olyan decens és civilizált. Bezzeg itt még mindig fent van Thai Tamás és Káromkodó Károly szégyenletes posztja. Aki könyvek falásával kezdi, az falleológusok falásával végzi. A Hartland kiírta magát a tisztességes blogok közül. 

Alfőpohárnok
Azért kíváncsi lennék, hova teszi a szerző a Lascaux-i barlangrajzokat. Azokat még a cselédeknél és disznópásztoroknál is képzetlenebb ősemberek rajzolták.

bikk
@Alfőpohárnok
Hová tenné? A laszkói barlagrajzok természetesen egytől egyik hamisítványok. Mivel evolúció nem volt, ősember sem volt. A rajzokat Richard Dawkins graffitizte oda. Nem tudta? Úgy is kell bánni velük, mint a graffitivel. Nyöhehe.

Grr!!
@bikk
Jól megmondta!

Alfőpohárnok
@Grr!!
Én a helyedben inkább csöndben maradnék. Spanyolországban az altamirai barlangrajzok is túlélték a falangizmust.

Grr!!
@Alfőpohárnok
Hülyék lettek volna lemosni a rajzokat, amikor emiatt jön és költi a pénzét a sok turista származású.

telkytánya
Szomorú, hogy sok embernek ilyen szép képekről is csak az jut eszébe, hogyan gyűlölködhet és szidalmazhat másokat. Az ilyen fényképes posztoknak inkább össze kellene hozniuk az embereket. Akkor egészségesebbek lennének és tovább élnének.

mandiszerkesztő
@telkitánya
Egyetértek. Ha risotto közlésre beadja hozzánk a posztot, alaposan át fogom írni. A címe "Alpokom" lesz (vagy "Alpokaim"?), és nem lesz hozzá szöveg, csak a képek.

savó
@mandiszerkesztő
hogy eltereld a figyelmet a fidesz disznóságairól? szánalmas bazmeg

Grr!!
@mandiszerkesztő
hogy kimaradjon az újlipótvárosi műkincskereskedő? hollánutcaista árulók vagytok.

Őrült Vince
@mandiszerkesztő
Hogy kevesebb munkáért vehessétek fel ugyanazt a pénzt? Szánalmas.

magyaridőnick
@mandiszerkesztő
Én csak annyit tudok mondani erre: Kötcse! }:-\

Alfőpohárnok
Szerintem ez menne képek nélkül is. Legyen egy teljesen üres poszt, minden tartalom nélkül, a címe pedig legyen "Anyázda". Találkozunk ott! Addig is: anyátok!!!
 

Stanislaw Lem emlékére

Kezdetben voltak az internetes levelezőlisták. A levelezőlisták helyét aztán átvették a hírportálok, a blogok és a közösségi oldalak. Ezek felhasználói sokasodtak és szaporodtak, és benépesítették a webet. Boldog-boldogtalan megírhatta politikai véleményét, kiteregethette magánéletét, hangot adhatott bármilyen ügyének-bajának. És látta mindenki, hogy ez jó.

Ám hamarosan megjelentek a trollok. Trollkodásukkal elárasztották a kommenteket, lehetetlenné tették az értelmes eszmecserét, szitkokat szórtak mindenfelé. Különböző megoldási javaslatok születtek a trollok megállítására. Moderátorok vadásztak rájuk, ignorálták őket, egyes blogokon kommentszűrőket alkalmaztak. A trollok serege azonban erős és hatalmas volt: a bloggerek belátták, hogy valami hatásosabb eszközre van szükség. Összegyűltek hát a virtuális térben, hogy megtanácskozzák, hogyan lehetne véget vetni a trollkodásnak.

Egyikük üzenetet kapott egy nicktől, aki mérnökként mutatkozott be, és felajánlotta legújabb találmányát, a Nagy Socrates Kommentszűrőt, éspedig teljesen ingyen. A bloggerek megvizsgálták a találmányt, és látták, hogy jó. A blog.hu bloggerei úgy döntöttek, hogy minden blogjukon kötelezően bevezetik.

A Nagy Socrates Kommentszűrő minden egyes hozzászólás megírásakor három kérdést tett föl a kommentelőnek, akinek az "igen" vagy a "nem" gombra kattintva kellett válaszolnia. Az első kérdés ez volt: "Igaz-e, amit írsz?" Ha a kommentelő igennel válaszolt, jött a következő kérdés: "Jó dolog-e, amit írsz?" Ha a kommentelő erre is igennel válaszolt, már csak egy kérdés maradt: "Hasznos-e, amit írsz?"

Ha a kommentelő bármelyikre is nemmel válaszolt a három kérdés közül, a Nagy Socrates Kommentszűrő nem engedte megjelenni a hozzászólást. Igen ám, de mi legyen a különösen elszánt és hazug trollokkal, akik csak megtévesztésből kattintanak háromszor is az igenre? Volt megoldás erre is: a Nagy Socrates Kommentszűrő tanulásra képes neurális hálót alkalmazó mesterséges intelligenciával rendelkezett, amely a kattintások reakcióidejéből és az egérkurzor mozgásából 99%-os biztonsággal meg tudta állapítani, őszinték-e a válaszok. Ha nem voltak őszinték, a komment nem jelenhetett meg. Voltak persze idióta trollok is, akik őszintén igaznak, jónak és hasznosnak hitték ostoba, gonosz és haszontalan hozzászólásaikat: ellenük a Nagy Socrates Kommentszűrő mesterséges intelligenciájának szövegelemző modulja védekezett, amely a beírt kommentszöveg tartalmi elemzéséből meg tudta állapítani, valóban igaz, jó és hasznos-e a hozzászólás.

A bloggerek örvendeztek: nem lesz többé trollkodás! Boldogan tértek vissza blogjaikhoz, hogy ezután csak igaz, jó és hasznos kommentekre kelljen reagálniuk.

Hatalmas meglepetésben volt részük. A blog.hu-ról gyakorlatilag eltűntek a kommentek! Ahol korábban hozzászólások százai és ezrei sorakoztak, ott most csak néhány "Van még itt valaki?" árválkodott. A Nagy Socrates Kommentszűrő azonban hamarosan ezeket is eltüntette, mivel mesterséges intelligenciája haszontalannak ítélte őket. Nem is jelent meg többé komment a blog.hu-n. A bloggerek törték a fejüket, mit tehetnének.

Mielőtt azonban dűlőre jutottak volna, jött a következő csapás. Előbb azt vették észre, hogy már ők maguk sem tudnak hozzászólni, majd azt, hogy a posztjaik publikálása előtt is megjelenik a képernyőn a három kérdés, majd az üzenet: "A poszt sajnos nem jelenhet meg". A Nagy Socrates Kommentszűrő mesterséges intelligenciája új rutinokkal bővítette magát, és átvette a hatalmat a posztok fölött is! Ha pedig ez még nem lett volna elég, pár nap múlva már a régi posztok is kezdtek eltünedezni, a kommentjeikkel együtt. A Nagy Socrates Kommentszűrő immár visszamenőleges hatállyal is működött!

Sokan örültek is persze: egyes jobboldali nickek a balos vagy liberális blogok eltűnésének,  egyes ballib nickek pedig a jobbos blogok pusztulásának. Örömüket azonban képtelenek voltak megosztani elvbarátaikkal: kárörvendő kommentjeik és posztjaik rendre fennakadtak a Nagy Socrates Kommentszűrőn. Csak a szakmai témájú blogokból maradt meg valami, de még ezekben is komoly pusztítást végzett a szűrés.

A mesterséges intelligencia néhány nap múlva további rutinokat írt, és bevette magát a magyar web más részeibe is. Ezután időnként úgy tűnt, hogy a Nagy Socrates Kommentszűrő nem rombol és pusztít, hanem épít és javít: eltűntek az ostobaságok és a hazugságok a politikai pártok weboldalairól, amelyeken így mindössze a csupasz háttér maradt meg - még a logók is odalettek. Eltűnt az internetes politikai sajtó nagy része, a sok hülyeség, hazugság és manipuláció, eltűntek a megbukott és a még ezután megbukó politikusok és bértollnokaik rosszindulatú és esztelen irományai. Velük tűntek el a reklámok is.

Ez pecsételte meg végül a Nagy Socrates Kommentszűrő sorsát. A kormánypárti és az ellenzéki politikusok példa nélküli összefogással szavazták meg a médiacézárok és a reklámlobbi által is támogatott javaslatot: Magyarország területén minden számítógépet kikapcsoltak, hogy megtisztítsák az internetet a Nagy Socrates Kommentszűrőtől. Tíz hónapig tartott, míg az ország minden egyes számítógépét nem is mikroszkóppal, hanem nano-, sőt pikoszkóppal vizsgálták át bitről bitre a Nemzeti Büröklé Hatóság emberei. Külföldön is megtették ezt minden géppel, amelyen bármiféle magyar nyelvű tartalom volt: készségesen együttműködtek velük minden ország hatóságai, mert reszkettek a gondolattól, mi lesz, ha ez a veszedelmes mesterséges intelligencia más nyelveket is megtanul.

Végül, amikor a Nagy Socrates Kommentszűrő utolsó bitjét is elégették az állami pénzen külön erre a célra épített Randomírozó Dezinformátorban, újra bekapcsolták a számítógépeket, s így ismét minden a régi lett. Az elveszett szövegeket már nem lehetett pótolni, ám annál nagyobb gyorsasággal születtek az újak. A pártok ismét megtöltötték a weboldalaikat ostobaságokkal és hazugságokkal, a sajtóban újra megjelent a hülyeség, a hazugság és a manipuláció, ismét írták förmedvényeiket a bukott politikusokból lett, vagy a még ezután bukó politikusoknak dolgozó bérpublicisták. Újra megjelentek a képernyőkön a reklámok, újraindultak a blogok, és a blogokban újra megjelentek a kommentek. A trollok pedig ismét eljöttek és trollkodtak - és trollkodni fognak, míg világ a világ.

A képviselő fáradtan ült kertvárosi otthonának tágas dolgozószobájában, és a másnapi parlamenti beszédét olvasta. Igaz ugyan, hogy már előző este átküldték neki a frakció titkárságáról, de olyan zsúfolt nap állt mögötte, hogy még nem tudott belenézni. Reggel valami protokolláris baromság, délelőtt egyeztetés a polgármesterrel a helyi fejlesztési pályázat kiírásáról, majd munkaebéd a leendő nyertes cég vezetőjével. Ez fárasztóan sokáig tartott, mert a fickó új volt, és még nem ismerte a dörgést. Csakhogy fentről megmondták: ő lesz az - tehát ő lesz az.

Ebéd után interjú a helyi újságnak. Az emberük túlzásba vitte az alákérdezést, de legalább jól fog mutatni mellette a válaszok szerénysége - az újságíró így végül is kiérdemelte az osztályvezető-helyettesi állást a lányának az önkormányzatnál, ha nem is pont azzal, amivel tervezte. Délután föl az internetre: az e-mailek megválaszolása után a képviselő megnézte, mit posztoltak róla még reggel azok az ügyes bloggergyerekek, akik közül az egyik a frakció weboldalát szerkeszti. Meg volt elégedve: semmi látványos nyalás, mégis nagyjából a megfelelő vonal - ilyen emberekre van szükség.

A beszédre már csak este jutott ideje, mert addig még a vagyonbevallását is át kellett néznie. Tudta, hogy pár héten belül vagyonosodási vizsgálatra kell számítania: nemrég szavazták meg az erre vonatkozó új törvényt, neki pedig rögtön utána megsúgták, hogy ő is belekerül a szórásba. Persze megnyugtatták: nincs vele semmi baja senkinek, és ne is vegye személyes ügynek, csak hát ugye érti, a korrupció ellen folytatott örökös harc jegyében szigorúságot kell mutatni mindenfelé - vele pedig amúgy is minden rendben lesz, nem? Ami azt illeti, a képviselő fel tudta volna sorolni pár frakciótársát, akiknek bajuk lehetett vele és akik személy szerint nagyon örültek volna, ha valami nincs rendben. Pofára fognak esni. Minden rendben lesz - ő már mindent elrendezett. Azért persze ideges volt: mint amikor az ember utazásra indul, és még az utolsó pillanatban is azon gondolkodik, mit felejt otthon. A beszédre próbált koncentrálni, de hiába bámult a képernyőre, mondatok helyett csupán értelmetlenül kavargó betűk összevisszaságát látta. Kimerülten a kezébe temette az arcát.

*

- Jó estét, képviselő úr - szólalt meg egy halk, de határozott baritonhang valahonnan a szoba közepéről. A képviselő felkapta a fejét. Két kifogástalanul öltözött, középkorú férfi állt ott. A magasabbik sovány volt, szemüveges és borotvált arcú. Enyhén deresedő haja talán göndör lett volna, ha nincs rövidre nyírva. Ránézésre ő lehetett a baritonhang tulajdonosa. A mellette kajánul vigyorgó másik férfi alacsony volt és kövér. Oldalt elválasztott hajával és kamionosbajuszával buszvezetőnek lehetett volna nézni, ha nem viselt volna háromrészes öltönyt, amely szorosan feszült hosszában csekély, ám széltében annál hatalmasabb alakján.

- Jó estét - szólalt meg a kövér is rekedtes hangon, szuszogva.

- Jó estét - hebegte zavartan a képviselő, majd észbe kapott: - De uraim, kik önök és ki engedte be magukat?

- Minden jogunk megvan, hogy itt legyünk - nyitotta ki táskáját a magasabbik. Egy dossziét és egy hivatalosnak tűnő iratot vett ki belőle: - Azért jöttünk, hogy elvégezzük az ön vagyonosodási vizsgálatát. Itt a megbízólevelünk.

- Na de... Itt? Ilyenkor?... Nem lehetne...? - hebegte a képviselő.

- Sajnos nem, képviselő úr. A tegnap kihirdetett vagyonvizsgálati törvény szerint a vizsgálat elvégezhető a vizsgált személy otthonában, a hatóság által megválasztott időpontban. Százkilencvenkettedik paragrafus, c) bekezdés.

- Hát nem emlékszik rá? - kérdezte a kis tömzsi tettetett csodálkozással - Ön terjesztette be mint egyéni indítványt!

A képviselő érezte, ahogy az arca elvörösödik, miközben próbált szélsebesen gondolkodni. Csapdába csalták? Az indítványt a frakciótitkárságról kapta, hogy nyújtsa be, és alig volt ideje átfutni. Vajon ki akarja őt kinyírni? Meg fog érte fizetni, az biztos. De mindent csak sorban. Először ezzel a két senkiházival kell zöld ágra vergődnie. A dologból még jól is fog kijönni, hiszen mindent elrendezett. Vett egy mély levegőt, és kihúzta magát:

- Uraim, természetesen állok rendelkezésükre. Foglaljanak helyet. Biztosíthatom önöket, hogy mindent a legnagyobb rendben fognak találni. Mire kíváncsiak?

- Nos, kezdjük talán a házzal - nyitotta ki a dossziét a magas. - Igen szép háza van, képviselő úr. Nem akarunk indiszkrétek lenni, de jövetelünk céljából és jellegéből kifolyólag mégis fel kell tennünk az elsőre udvariatlannak tűnő, ám ezúttal hivatalos kérdést: miből?

A képviselő fellélegzett. A ház volt a legkönnyebb eset.

- Nos, a papírokból már bizonyára látták, hogy a ház csak negyedrészben az enyém, a másik három rész a feleségemé, valamint az idős szüleimé. Ami az én részemet illeti, becsülettel dolgoztam, végigjártam a grádicsot, kockáról kockára építkeztem. A képviselői jövedelmemből a hosszú évek során félre tudtam tenni annyit...

- A fizetéséből vagy a sokmilliós költségtérítésből, amit utazásra és lakbérre fölvett? - szakította félbe flegmán a kis tömzsi. A képviselő nyelt egyet. Nem volt hozzászokva, hogy a pártbeli feletteseit kivéve bárki félbeszakítsa. Vajon arra utaznak, hátha elveszíti az önuralmát?

- Pontosan annyi költségtérítést vettem föl, amennyi a törvény szerint jár nekem - felelte kimérten.

- Hát persze - vigyorodott el a tokás. A két vagyonvizsgáló jelentőségteljesen összenézett, majd ismét a magas vette át a szót:

- A ház teremgarázsában négy nagy értékű személygépjármű parkol, miközben a vagyonbevallása szerint önnek nincs autója. Megkérdezhetjük, tud-e valami magyarázatot adni erre?

- Természetesen. A Mercedes a feleségemé, a BMW a családi vállalkozás tulajdonában van, amelyben az én tulajdonrészem csupán 6,75%. Ez talán törvényellenes? - A két fickó csak bámult rá (szóval a garázsban is voltak? - gondolta), hát folytatta: - Az Audi a szolgálati autó, amely állami tulajdon, és teljesen törvényesen használom, ellenőrizhetik a vonatkozó jogszabályt. A negyedik, a terepjáró, a nagyobbik lányomé.

- Nem is említette, hogy terepjárót vásárolt a lányának - pislantott rá felhúzott szemöldökkel, szemüvege fölött a magas.

- Mert nem is vásároltam. Ő vette a saját jövedelméből.

- Diploma után alig másfél évvel? - vette át a kérdezést a vigyorgó tömzsi.

- A lányomnak tanácsadó cége van, amely profi munkát végez. Máris kiváló referenciái vannak.

- Minisztériumoktól és önkormányzatoktól, ugye...

- Talán törvénybe ütközik, hogy valaki minisztériumoknak és önkormányzatoknak adjon tanácsot? Talán szégyellenem kéne, hogy a lányom tehetséges és keményen dolgozik? Ráadásul itt nem is az én vagyonosodásomról van szó.

- Ugyan, képviselő úr, mi nem mondtunk ilyet - csitította felemelt kézzel és komoly arccal a magas - Mi csupán a munkánkat végezzük. Jogunk van egyébként a közeli hozzátartozók vagyonosodását is vizsgálni, bizonyára emlékszik a vonatkozó paragrafusokra. De a lánya szerződéseit már megvizsgáltuk, teljesen törvényesek. Amire még kíváncsiak vagyunk, az ez a médiacég, ez az alapítvány, ez a villa, no és ez a külföldi bankszámla a kisebbik lánya nevén - sorolta, segítőkészen a képviselő elé tolva a papírokat a hatalmas íróasztalon.

A képviselő megkönnyebbült. Valóban sikerült mindent elrendeznie! Készségesen elmagyarázta, hogy a médiacég a sógoráé (ugye csak nem lehet megtiltani valakinek,
hogy helyi lapot kiadó médiacége legyen, csupán mert képviselő a sógora?), az alapítványt az unokatestvére üzemelteti jótékony céllal (ugye csak nem tilos jótékony célú alapítványt működtetni, csupán egy képviselőhöz fűződő rokoni kötelék miatt?), a villát pedig az alapítvány teljesen törvényesen, pályázati úton kapta meg az államtól, ahogy a támogatásokat is. A külföldi bankszámlán természetesen a felesége tett félre pénzt kisebbik lányuknak, ahogyan az gondos anyához illik (ugye nem a középkorban vagyunk, miért ne lehetne egy anyának is magas jövedelme?).

Büszkén és elégedetten, a győztesek tekintetével mérte végig a két vagyonvizsgálót. A két fickó csalódott ábrázattal nézett vissza rá. Szóval tényleg azért küldték rá őket, mert valaki ki akarja csinálni! De akkor miért nem látszanak dühösnek? Miért ilyen szánakozóak?

A kis tömzsinek hirtelen felragyogott a szeme. Krákogott, majd nehézkesen szuszogva odahajolt a magashoz, és a fülébe súgott valamit. Ettől a magas is felvidult, megigazította szemüvegét, és baritonhangján halkan újra megszólalt:

- Van itt még valami, képviselő úr. Egy yacht az Adrián, méghozzá az ön nevén. Ezzel kapcsolatban mit tud nekünk mondani?

A kurva életbe!!! A yacht!!!

Hát mégsem volt véletlen az érzése, hogy valamit elfelejtett! Ezt a jövő héten akarta elintézni, mert azt hitte, van még rá annyi ideje!... Zavarában alig tudott megszólalni:

- Nos... Uraim, az eddigiekből is láthatták, hogy a vagyonom körül minden a legnagyobb rendben van. Beláthatják, hogy ilyen váratlan látogatás esetén sajnos nem tudok minden egyes kérdésükre kimerítő választ adni. De ha kapok egy kis időt...

- Sajnos nem kaphat időt, képviselő úr - vigyorgott ismét a tömzsi - Tudja, ez a törvény. Most kell választ adnia.

- Tud nekünk most, ebben a pillanatban választ adni? - hajolt felé ültében a magas - Ha nem, úgy ezzel kapcsolatban sajnos azt kell a jelentésünkbe írnunk, hogy nem kaptunk választ.

A képviselő alig tudott megszólalni. A szavakat kereste, amelyek máskor ilyen helyzetekben oly gyorsan és természetesen jöttek a szájára, s amelyek most, ezen az estén, a kimerítő nap után oly rútul cserbenhagyták. A két alak pedig csak ült az asztal túloldalán, és néztek rá. Mosolyogtak. Összenéztek, majd elkezdtek hangtalanul, de nyitott szájjal nevetni. A szájuk egy-egy fekete üreg volt, és hegyes fogak villogtak benne. A testük rázkódott a néma kacagástól. A magasnak egészen az orra hegyére csúszott a szemüvege. A tömzsi pattanásig fújt lufiként emelkedett fel a székéből, rövid lábai esetlenül kalimpáltak a levegőben. A képviselő ordítani akart, de hiába nyitotta ki a száját, egyetlen hang sem jött ki rajta. Mintha megnémult volna. Pánikba esve kapkodott levegő után.

Ekkor a magas is felemelkedett a székéből, az asztal fölött előredőlve odalebegett hozzá, és a kezét nyújtotta:

- Képviselő úr, gratulálok. Ön alkalmas.

A megdöbbent képviselő automatikusan el akarta fogadni a felé nyújtott kezet, de mozdulni sem tudott. A karja mintha egy rúd szalámi lett volna, tehetetlenül és hasznavehetetlenül csüngött a teste mellett. A magas férfi ekkor kinyújtott kezével megveregette a képviselő vállát, és ezt mondta:

- Tudja, képviselő úr, a kollégámmal már attól tartottunk, hogy önnek valóban olyan kevés a vagyona, mint ahogy a bevallásában állította. Ez teljesen alkalmatlanná tette volna önt a pozíciójára! Talán bízzuk az országot olyan szerencsétlenekre, akik politikusként még meggazdagodni sem tudnak? Vagy naiv hülyékre, akik nem is akarnak? Vagy önjáró emberekre, akik a politikán kívül is valakik, és aztán majd saját véleményük lesz, és nem fognak csapatban játszani? Tudja, az ilyeneket előbb-utóbb kigolyózzák, és megérdemelten. Az ország hasznát olyan ember tudja szolgálni, aki a maga hasznát is tudja. Ilyen ember kell nekünk!

- Meg akinek fogni lehet a tökét - vihogott a kis tömzsi. A képviselő kábán hallgatott. Székébe roskadtan, görnyedten tűrte, hogy a magas fickó a vállát veregesse.

*

A veregetés egyszer csak abbamaradt. Valahonnan egy cincogó hang szólalt meg:

- Apa, mikor fogsz mesélni? Anya mondta, hogy késő van, menjek lefeküdni.

Fölnézett. A kisebbik lánya állt az asztal mellett. A két vagyonvizsgáló nem volt sehol. Vajon elmentek? De ki engedte ki őket? (És ki engedte be? - gondolta tovább a kérdést.) Talán ők borzolták össze a kislánya haját? A képviselő imádta a kisebbik lányát. A kislány kései gyerek volt; akkor fogant meg, amikor a feleségével már szinte feladták, hogy a lányuknak (aki akkor még egykeként csak "a lányuk" volt) valaha is kistestvére legyen. Elképzelte, ahogy a kis tömzsi vagyonvizsgáló zsíros, hurkaszerű ujjai a kislánya haját simogatják, és elfogta az émelygés.

A kislány közben a képernyő elé hajolt, és beleolvasott az apja másnapi beszédébe. Fél éve tanult olvasni.

- O-LYAN OR-SZÁ-GOT É-PÍ-TÜNK, A-HOL A TÖR-VÉNY A BE-CSÜ-LE-TES EM-BE-RE-KET VÉ-DI - szótagolta - Apa, ez milyen mese?

A képviselő végre meg tudott szólalni:

- Ööö, semmi, kicsim. Vagyis, ez apa munkája... felnőtteknek szól.

- Felnőtteknek szóló mese?

- Menj szépen a szobádba, kicsim. Mindjárt megyek én is, és olvasok neked mesét.

- Jaj, de jó, apa mesél, apa mesél! - csiripelte vidáman a kislány, majd nagy szökkenésekkel átvágott a dolgozószobán, és eltűnt az ajtó mögött.

A képviselő felállt, hogy utána induljon. A beszéd még várhat. Ahogy kilépett volna a szobából, megtorpant. Becsukta az ajtót, amit a kislánya nyitva felejtett, és visszasietett az íróasztalához. Elővette a naptárát: másnapra beírt egy nagy ipszilont és mellé három felkiáltójelet.

VÉGE

*

Kedves Olvasó!

Ez az írás: novella. Művészi alkotás, a fantázia szüleménye. Valódi személyekkel és eseményekkel mutatkozó mindenféle hasonlóság csupán a véletlen műve. Vagy nem. Ha úgy látja, hogy nem, akkor Ön tetszése szerint elképzelheti, hogy ez a történet melyik párt melyik politikusáról szóljon, és mikor. Ahogy a dolgok állnak, 5, 10 vagy 20 év múlva is aktuális lehet.

A poszt megjelenését sem párt, sem intézmény, sem egyéb szervezet nem támogatta. Egyáltalán, senki sem támogatta. Mostanáig. Ha Ön politikus, és szeretné, hogy ez az írás az Ön politikai ellenfeléről szóljon, az néhány kis változtatással, pár apró utalással és egy átutalással megoldható. Írjon bizalommal a bertollnok@zsirszerzuc.info címre!

A napokban a Mandiner blogon komoly vihart kavart egy poszt, amely kigúnyolt néhány jeles balliberális megmondóembert falleológust. A posztnak azóta hűlt helye, csupán a szerzők bocsánatkérő posztja olvasható. Egy ismerősünk szerencsére kicsempészte az eredeti posztot és néhány jellegzetes kommentet, így ezeket most megmentjük az utókor számára. Következzék az eltűnt poszt, majd a kommentek.

*

Kilóra megvett falleológusok: egekben a filoszfarhát ára
Írta: Thai Tamás és Káromkodó Károly

Nem bírtunk ellenállni a kísértésnek, és kiszámoltuk, hogy az előző kormányzat által kilóra megvett falleológusoknak mennyi is a kilogrammonkénti ára. Mint megtudtuk, Dunkel Dalma 60 millió forintnyi támogatásban részesült "A konzervatív gondolkodás mint oximoron ontológiai értelmezési lehetőségei, avagy miért volt, van és lesz igaza Gyurcsány Ferencnek" című pályaműre, míg jeles kollégája, Ballibber Balambér 90 millió forintot kapott "A kirekesztő nyelvezet implikátumainak szubsztanciális és metafizikai megjelenése a kordonbontás aktusában" című kutatási témára. Miután az illendőség tiltja nekünk, hogy Dunkel Dalma testsúlyát 60 kg-nál többre becsüljük, megállapíthatjuk, hogy a kitűnő falleológusasszony kilónkénti ára egymillió forint. Ballibber Balambért ugyanakkor történetesen ismerjük, és arcpirulás nélkül le merjük róla írni, hogy nagyjából 120 kilót nyom. Egy kiló B.B. tehát mintegy 750 ezer forintba kerül.

Mindez igen rossz hír a falleológusfarhátra vadászó nyugdíjasoknak, de nem csak nekik. A falleológusok értéke nyilván egyenetlenül oszlik meg a különböző testrészeik között, ám ilyen árak mellett még egy kevésbé értékes falleológusrész egy kilogrammja is megfizethetetlenül drága - nemhogy a nyugdíjas vásárló, de még egy adókedvezményt élvező, családos, aktív kereső számára is. Nem is beszélve az értékes falatokról, ami a kiváló falleológusok esetében természetesen az agy, mi pedig szeretjük a velős pirítóst. Reméljük, hogy a kormány hamarosan tesz valamit a szociális válsággal fenyegető lehetetlen helyzet megoldására.

(Egyébként mi tudunk falleológust olcsóbban is, írjanak nekünk.)

Kommentek

kergekurszán
Jól megmondtátok a népnyúzó szarházi bandának!!!
Falleológusok, phöjj! (Kiköp.)

Grr!!
majd akkor lesz itten csodálkozás, amikor a falleológus származásúakat mind a bányába küldik. thai tamásékat és a többi árulót meg utánuk. :)

Őrült Vince
Pribékek vagytok.

vomit
faszák a képek bazmeg

gonoszbanya
Szeretném közölni mindenkivel (és egyúttal felhívni rá a T. Egyetemi Vezetés figyelmét), hogy a gyalázatos pribékposzt szerzője nem más, mint Hirtelendy Hahomér, a Falleológiai Tanszék adjunktusa - munkahelye: Egyetem utca 1-3., Falleológiai Épület, 3. emelet, 12/b ajtó, az ajtó mögött jobbról a második asztal. (Még egy saját szobája sincs a tehetségtelen senkiházinak. :)))) A mobilszáma is megvan, de azt nem írom ide, mert nem vagyok pribék. Csak annyit árulok el, hogy +361234-gyel kezdődik, és 56789-re végződik.

balostroll
Az fáj nektek, hogy a ti kilótokat csak nyolcázé' adják az aluljáróban, bérbloggerek?

vomit
@balostroll
akkor veszek egy kilót bazmeg

Princip
@balostroll
Van, aki rendesen megdolgozik a szerény fizetéséért. Bár ebből a mondatból a "rendes", a "megdolgozik" és a "szerény" szavakat úgysem érted.

Őrült Vince
@Princip
Bezzeg amikor ti a minisztériumból talicskázzátok a pénzt, az a nemzetért végzett becsületes munka, mi? :)))

Princip
@Őrült Vince
Igen, mi becsületes munkát végzünk a nemzetért. Különben is: tudod, hogy fel tudja törni az ember tenyerét a talicskanyél? Persze, hogy nem tudod. A munkát hírből sem ismered, csak vádaskodsz itt névtelenül. :))) Névvel és arccal már nem lennél ekkora vagány, mi?

vomit
@Princip
gyere ki a hóra, mi? bazmeg

Princip
@vomit
Na még egy telegatyájú névtelen. :))) Szűrőlistára veled!

vomit
@Princip
kurvaanyád

vomit
bazmeg

Thai Tamás és Káromkodó Károly
Kedves kommentelők! Nem úgy gondoltuk!

ballertroll
De úgy gondoltátok. Lebuktatok, fideszbérenc bérbloggerek!

Grr!!
de úgy gondoltátok. csak most gyáván megfutamodtok.

Thai Tamás és Káromkodó Károly
Paródia volt!

nevton
@Thai Tamás és Káromkodó Károly
"A paródi-miafaszom az elnyomó geci fegyvere
üssed üssed üssed"

Thai Tamás és Káromkodó Károly
A kritikusoktól kérdezzük: Swift: Szerény javaslat megvolt?

indexcímlaptroll
@Thai Tamás és Káromkodó Károly
A bankotok SWIFT-kódjáról van szó, ahová a gazdátoknak a bérposztért járó szerény összeget javasoljátok átutalni? Szánalmas. :))))

Hálózati Henrik
Thai Tamásnak szeretettel küldöm ezt a kis dalt.
P.S. Ugye tudod, ki vagyok?

Thai Tamás és Káromkodó Károly
Kedves kommentelők! Beszartunk. Elgondolkodtunk. Miután behívatott a főnökünk beláttuk, hogy a viccesnek szánt írásunk túlságosan durvára sikerült, elnézést kérünk mindenkitől, akit megbántottunk! Kérjük a szerkesztőséget, hogy törölje a posztot!

Mandiszerkesztő
@ Thai Tamás és Káromkodó Károly
Rendben, töröljük. Nem tehetünk mást. De utána még írjatok egy kormánykritikus cikket a sajtószabadság védelmében. Különben jöttök Baller Balambérnak egy velős pirítóssal.

*

Ennyit sikerült megmenteni a kommentekből.

Kedves olvasók! A poszt végére kívánkozik egy igen fontos megjegyzés:

Ez csak egy kis vicces írás. Paródia. Nem kell komolyan venni! Nem úgy gondoltam! Nem akartam senkit megsérteni! Esküszöm!!! Ha mégis megsértettem valakit, akkor bocsánatot kérek!!! Jaj!!! Ne bántsatok!!! Inkább leveszem a posztot!!!...
 

- Ez egy kemény ország - bólogatott B. a munkamegbeszélést követő sörözésen úgy az ötödik korsó fülét megmarkolva - Itt a legtöbb embernek csak a szar jut. Gürizhetsz napestig számlára bejelentetlenül, vagy közalkalmazotti státuszban akár diplomával is csak annyiért, hogy szégyelled megmondani, mert a képedbe röhögnek. Vagy vállalhatsz annyi különmunkát, hogy belegebedsz. Ha nincs szerencséd, nyelheted, amit a főnökeidtől, meg az irigy kollégáktól, meg a hülye ügyfelektől kapsz. És közben látod, hogy a csókosok meg a pofátlanok így húznak el melletted, így, érted? - mutatta a kezével, majd folytatta:

- És mindenhol át akarnak verni. Átvernek a reklámok, átver a szerelő, átver a munkahelyed, átvernek a bankok, átvernek a politikusok. Mibe, hogy a pincér is megpróbál majd átverni?

Nagyot kortyolt a sörből.

- Kemény ország? - tűnődött el D. - Ugyan, inkább a lehetőségek hazája! Lehet szlovák rendszámos autót tartani, számlát nem adni, közalkalmazottként lébecolni, segélyezettként feketén dolgozni, orvosként hálapénzt kapni, rendőrként "másképpelintézni", diákként tanulás nélkül diplomát szerezni, politikusként pénzt lenyúlni, és ha ismersz megfelelő embert a megfelelő helyen, vagy elég hosszú a nyelved és hajlékony a gerinced, bármi lehet belőled!

- Szórakozol velem? - tette le a sörét B.

- Miért, sajnáljalak? Sajnálod te magadat épp eléggé!

- Téged nem zavar, ahogy ebben az országban a dolgok mennek? Hogy a kormány ellopja a nyugdíjunkat, szájkosarat tesz a sajtóra és bevezeti a fasizmust? Az ellenzéknek meg az egyik fele hülyeségeket beszél, a másik fele pedig szintén, de közben még retteg is, hogy ne derüljön ki, mennyit lopott korábban?

- Sok minden zavar. De ahogy valakitől hallottam, nem teszem meg azt a szívességet ennek a mocsok világnak, hogy nem vagyok hajlandó magam jól érezni benne.

- Hé, ezt a magyartanárom szokta mondogatni! - vágott közbe B.

- És igaza volt, nem? Indítottam egy blogot, a címe: hartland.blog.hu. Arról fog fog szólni, hogyan mennek itt a dolgok. Lesz benne talán pár értelmes írás, meg remélhetőleg sok abszurd baromkodás, elvégre baromi abszurd helyzetben vagyunk, arra pedig az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz. Nézd majd meg. Azt nem ígérem, hogy naponta írok bele, de talán hetente-havonta igen.

- "Hartland"? Miért, mert ez egy kemény ország?

- Ja, mert ez egy kemény ország - vigyorodott el D.

- Majd megyek kommentelni és jól elküldelek anyádba.

- Próbáld csak meg nyugodtan. Előzetes moderáció lesz. Ez egy ingyen írt egyszemélyes hobbiblog, és nem vagyok köteles minden baromságot eltűrni a posztjaim alatt (bennük is lesz épp elég). A moderálásra nincsen sok időm, úgyhogy írhatsz bármit, de ne számíts rá, hogy hamar megjelenik, vagy hogy egyáltalán megjelenik.

- Ez cenzúra, nem?

- Az én blogom, és a blog.hu rám bízza, hogy legyen-e "cenzúra". Én meg úgy döntöttem, hogy lesz. Ha nem tetszik, lehet neked is blogod, és azt írsz, amit akarsz. Na, benézel vagy nem?

- Jó, majd benézek. Ha ezt a sok sört kipihentem. Addig is - igyunk!

- Kérlek. Egészségedre!

UPDATE:

2011.07.11. Az előzetes moderáció próbajelleggel megszüntetve. Visszavonásig szabad a kommentelés. A bloggertől gyors válaszokra - vagy egyáltalán: válaszokra - idő hiányában továbbra se számítson senki.