Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hartland

Je suis Ugocsa, qui non coronat.

Százhúsz ország közül GDP-ben a 34., optimizmusban és közérzetben a 117. Lakói az EU-ban a legszkeptikusabbak a rendszerváltással kapcsolatban. Melyik lehet ez a kemény ország?

"A baromi abszurd helyzetre az abszurd baromkodás pont megfelelő válasz." (H. Hartland)

"I hate conservatives, but I really fucking hate liberals." (Matt Stone, South Park Republican)

Friss topikok

Linkblog

Lázadás

2014.09.14. 00:15 Holger Hartland

1 kép > 1000 szó

 

r1.jpg

 

r2.png

 

r3.png

 

 r4.png

 

http://mandiner.blog.hu/tags/rezsicsökkentés - amíg a reklám tart!

 

 

1 komment

Címkék: humor abszurd villámposzt mandiner

Egyet jobbra, egyet balra

2014.09.10. 03:23 Holger Hartland

Tegnap este két olvasói levél is érkezett hozzám azzal a kéréssel, hogy tegyem közzé. Mindkét feladó a nevének elhallgatását kérte. Az első levelet egy külföldre távozott honfitársunktól kaptam, és angolul van:

A Sad Hungarian Emigré's Songlet

Bear with me, my Western friends
For the recent nasty trends
In Hungarian democracy
Are not my evildoing
Me the evil booing
If he reads my blog, can only see

My blog Mr. Orban
Would love to kill or ban
So do not think I'm just one of my kind
In fact I'm one of yours
No regret, no remorse
Glad to have left that racist scum behind

A whole country of rascals
- Barbarians, Vandals! -
Coming from some wretched mother's tube
In Vienna still blue
But further down just goo
I know it's not the same river Danube

The Westperson's burden
Is yours to take up - burst them!
At all cost help us get rid of them please
When everything is done
They will have to run
In slippers which will be Vietnamese

*

A másik levelet egy vidéki olvasóm küldte, aki a helyi iskola diákújságjából mellékelt egy szerinte érdekes cikket:

Otrompf Bandi: Ez azért már durva

Biztosan hallottátok, mi volt a múltkor a vécében a böhöm Bagonyádinak, a suli új bikájának a gyúrós haverjai és aközött a szemüveges kis nyüzüge között, akinek piszkálta a csőrét, hogy einstandoljuk az alsósok tízóraiját. Azok után persze, hogy már a Nyelvenczy, a Bagonyádi csicskája is azt mondta, hogy talán kicsit eldurvultak a dolgok, most úgy tűnhet, hogy én is a Bagonyádit védem. De én tegnap is azt írtam volna, mint ma, csak nem voltam gépközelben, bocs.

Szóval igen, ez kicsit már túlzás volt. Igaz, a múltkor mi magunk is azt írtuk (konkrétan a Bódés Bandi, nem én), hogy az ilyen szemüveges kis nyüzügék seggét szét kell kúrni. Különben a végén a tanárokhoz vagy a szülőkhöz rohannának árulkodni néhány szaros tízórai meg pár saller miatt. De mi nem úgy gondoltuk. Csak felcseszte az agyunkat, hogy egy ilyen kis buzgómócsing jogokról hadovál. Nehogy már ő mondja meg, hogy nekünk mit szabad. Különben is, a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Na mindegy, történt, ami történt.

A böhöm Bagonyádit eddig pont azért bírtuk, mert még mindig jobb volt, mint a Nyakas, aki a kirúgásakor lelépett a diák sportkör pénzével. Bagonyádival ki lehet jönni, ha rendesen tejelsz. Az iskolaudvaron szedett védelmi pénzekből még vissza is csorgat egy kicsit, amikor megengedi az alsósoknak, hogy suli után kijöjjenek velünk a délutánra bérelt műfüves pályára szurkolni és labdát szedni nekünk. Ez az incidens viszont most kicsit felkavarta az állóvizet.

Na persze nem is a nyüzügét akarom védeni. Az egyik szünetben pénzt adott az egyik nyominger alsósnak, aki bömbölt a tízóraija meg a zsebpénze meg pár tockos miatt, hogy majd suli után hazafelé vegyen magának valami kaját. Az iskola házirendjében pedig ott van, hogy nem lehet pénzt behozni. Ez a szabály. Ahogy a sportban, az iskolai életben is az lenne a fair, ha mindenki betartaná a szabályokat. Na mindegy, én nem akarok bántani senkit, főleg a Bagonyádit nem, csak azt szeretném, ha lenyugodna végre mindenki, és visszatérnénk a normális kerékvágásba.

12 komment

Címkék: humor paródia kivándorlás vincent Heti Válasz Ökotárs Alapítvány

Önkritika

2014.08.28. 22:58 Holger Hartland

Butaság volt ezt a blogot bezárni és újat nyitni.

Vissza az egész.

Igaz: a hobbibloggernek munka, család és egyéb szórakozások mellett kevés ideje jut a blogírásra, és a motiváció is hullámzik. De ha épp egyszerre mindkettőből kevés van, azon nem segít, ha korlátozom a műfajok számát és új blogot nyitok a régi helyett.

Nálam ez tapasztalati ténynek bizonyult. Az új blogra csak a régi novelláimat kezdtem fölpakolni, azok pedig itt is megvannak, ha valakit érdekelnek. Semmi újat nem írni pedig ide is tudok. :) Úgy döntöttem, bloggernek maradok fegyelmezetlen, vagyis akkor fogok írni és arról, amikor és amiről akarok. Természetesen ide.

9 komment

Poszt odaát

2014.05.31. 23:07 Holger Hartland

Reposzt innen.

Szólj hozzá!

Poszt odaát

2014.04.07. 16:32 Holger Hartland

Egy novella (reposzt innen) az új blogon.

komment

Ez a blog bezár (visszavonásig)

2014.04.03. 19:09 Holger Hartland

Kedves Olvasók!

Ezt a blogot határozatlan időre bezárom. Nem mondom, hogy "örökre", mert nem tudhatom előre - ha úgy hozza kedvem, akkor újra írok majd ide. Most viszont egy ideig nem. A politikai-közéleti blogolás vonzó műfaj, mert a politikához pont ugyanúgy ért mindenki, mint a focihoz, és könnyű írni róla. Három év után után viszont ezt is meg lehet unni. Ha pedig már nem olyan szórakoztató, akkor abba kell hagyni. Az ember ideje véges, ezért be kell osztani, még a szabadidőt is, és meg kell válogatni, mire érdemes fordítani, és mire nem.

A parlamenti választás remek alkalom, hogy az ember befejezze a politikai blogolást. Bármi lesz az eredmény, Magyarországon lezárul egy korszak és kezdődik egy új. Akár bejön a papírforma és megszilárdul a NER, akár meginog, akár átalakul, akár megbukik - ezt már vitassátok meg nélkülem.

A blog minden olvasójának köszönöm a figyelmet és a hozzászólásokat.

Nem búcsúzom el, mert van az itteni szórakozásnak egy olyan formája, amelyre továbbra is szívesen áldozok a kevés időmből: ez pedig a novellák, mesék és történetek írása. Néhányat itt is írtam, de most szeretnék egy olyan blogot, ahol csak ilyen írások lesznek. Hamarosan jelentkezem az új bloggal.

Üdv mindenkinek:

Holger Hartland

Utóirat: már meg is van az új blog: nyitottfiok.blog.hu. Egyelőre csak egy nyitóposzt van rajta, de ha lesz más is, teszek erre a blogra is linket rá külön posztban, hogy aki itt keresne, odataláljon.

11 komment

Tévelygések

2014.03.28. 19:40 Holger Hartland

Rajcsányi Gellért jóvoltából immár a Mandinerről is megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely képviselőjelölt ma rossz irányban keresett egy iskolát a budapesti 16. kerületben. Szegény, tévelygő, fogalmatlan Karácsony Gergely képviselőjelölt. Hagyjuk is magára, tartsunk inkább a Mandinerrel!

A Mandiner startup rovata négy hónapja, 2013. november 23-án interjút közölt egy vállalkozóval, aki budapesti helyi hírekkel foglalkozó portált alapított, ittlakunk.hu címmel. A portál 16. kerületi oldalán három nappal később, 2013. november 26-án jelent meg egy hír: a 16. kerületben tüntettek egy iskolaigazgató-váltás ellen. Az ügyre rákeresve visszajuthatunk a Mandinerre is, amely szemléz egy cikket az ügy előzményeiről. Tovább keresve rátalálhatunk a 168 óra cikkére, de a kerületi (természetesen fideszes) önkormányzatnak az üggyel kapcsolatos nyilatkozatára is, és persze még sok minden másra.

Ha beleolvasunk a helyi ügy részleteibe, úgy megszédülhetünk, mint szegény, tévelygő Karácsony Gergely képviselőjelölt. A kerületi önkormányzat közleménye szerint az iskola "az új igazgatóval végre elindult a felemelkedés útján". Alig négy hónappal később viszont ugyanez a kerületi önkormányzat szép csendben mégis pályázatot hirdetett az igazgató helyére.

De hol is van ez az iskola?

A videó alapján szerintem Karácsony Gergely képviselőjelöltnek jobbra, a nézőnek balra. Mondhatjuk úgy is, Gyurcsánnyal átellenben. (Csak nehogy összekeveredjünk.)

Tehát van egy iskola, ahol az előzményekkel együtt már vagy két éve húzódik egy ronda ügy. Van egy fideszes önkormányzat, amely a tantestület ellenében kinevez egy különös előéletű igazgatót, harciasan kiáll mellette, majd mégis csöndben ejti. Van egy Fideszország, amely telis-tele van ilyen ócska, hitvány kis történetekkel. Van egy ország, amely előtte is tele volt ilyenekkel. Van egy Karácsony Gergely nevű szerencsétlen, tévelygő képviselőjelölt, aki nem találja meg az egyik ilyen történet színhelyét, viszont az LMP-ből sikeresen eltalált egy olyan pártszövetségbe, amely ugyancsak pontosan ilyen ócska, hitvány kis történetekből építené fel Magyarországot.

Mindebből pedig mi a hír, mi a téma, mi foglalkoztatja az internet népét? Az, hogy Karácsony Gergely képviselőjelölt hibásan az utca túloldalán lévő épületre mutatott, amikor az iskolát kereste. Ami egyébként - kapaszkodjunk meg, hogy el ne tévedjünk - nem más, mint... iskola. Csak egy másik.

Most pedig a kedves olvasók döntsék el, ki van eltévedve:

a) Karácsony Gergely képviselőjelölt

b) Rajcsányi Gellért és a többi médiamágus

c) bárki, aki azt hiszi, hogy valaha is lesz itt más, mint ócska, hitvány kis történetek

d) bárki, aki azt hiszi, hogy bármeddig büntetlenül meg lehet úszni az ócska, hitvány kis történeteket

e) mindenki

f) egyéb, éspedig: ...

Update:

Összefoglalom a történetet, hogy az is értse, akinek nincs kedve keresgélni, kattintani és hosszan olvasni:

1. Egy 16. kerületi iskola körül évek óta áll a bál. A Fidesz kirúgta a tantestület bizalmát élvező igazgatót, és a saját emberét ültette a helyére. Ez ellenállásba ütközött, az iskola előtt 2013 novemberében tüntetés is volt, a fideszes önkormányzat ugyanekkor harcias nyilatkozatban állt ki az új igazgató mellett. Aztán 2014. március 18-án mégis új pályázatot hirdettek az igazgatói állásra.

2. Karácsony frissen lett kerületi képviselőjelöltként az iskolához is elment lakossági fórumozni, ahol nyilván ezt az ügyet is említeni akarta.

3. A helyszínen két iskola is van egymással szemben, a képviselőjelölt pedig elsőre a másik iskola épületére mutatott, nem azéra, ahol a botrány volt.

4. Karácsony hosszú utat járt meg egy olyan mozgalomtól, amely szerint "lehet más" - egy olyan politikai pártszövetségig, amelynek egyik vezetője szerint ne legyen más, hanem legyen úgy, mint most, csak ne a Fidesz, hanem ők rendezzék el az embereiket állásokkal.

5. Ennek a történetnek az interneten fölkapott és megcsócsált 3. pont a leglényegtelenebb része

13 komment

Címkék: fidesz magyarország megmondás ellenzék villámposzt mandiner

A Kossuth tér nem létezik

2014.03.17. 23:44 Holger Hartland

Ma láttam az új Kossuth teret. A kettes metróból jöttem föl, és ahogy kiléptem az épületből, földbe gyökerezett a lábam. Balra középen ott állt a Parlament épülete, körülötte pedig csak egy nagy fehérség, amiben emberek mászkáltak. A semmiben. Átlátszatlan, homogén, fehér semmi vette körül a Parlamentet. Közvetlenül a lábam előtt kezdődött, balra a Dunáig, előrefelé egészen a tér túloldaláig húzódott. Srégen jobbra látszott a Néprajzi Múzeum épülete és a Falk Miksa utca bejárata, már a nagyja, amit a semmi ki nem takart belőle. Mivel a semmiben emberek járkáltak, úgy döntöttem, teszek egy óvatos lépést. Jobb lábamat a semmire helyezve meglepetten tapasztaltam, hogy szilárd talajt érzek. Óvatosan próbálgattam, elbírja-e a súlyomat - néhány irodai szék járt már pórul alattam -, aztán egy életem, egy halálom, gondoltam, és ballal is ráléptem.

Teljesen olyan érzés volt, mintha igazi, kikövezett téren járnék. Bódultan léptem néhányat előre, mikor balról hirtelen rám csilingelt egy villamos. A semmiből bukkant elő, a semmi tetején kanyarodott, bár a kerekei éppen úgy csikorogtak, mintha síneken járna. Miután elhaladt előttem, egyre kevésbé bizonytalan léptekkel bementem a Parlament elé, a semmi közepére. A nagy fehérségből szervesen egy ugyanolyan fehér színű, hegyes végű kinövés meredezett az ég felé, valahol a kétharmadánál magyar zászló lengedezett. Ennek legalább van színe, gondoltam.

Az emberek föl-alá járkáltak, és izgatottan beszélgettek a semmiről. Páran a homogén fehérségnek egy-egy, számomra beazonosíthatatlan darabkájára mutattak, és mondtak róla mindenféléket:

- Oda nézz, azt ott milyen klasszul megcsinálták.

- Szemét Fidesz, tönkretette a Kossuth teret.

- Ha másban is ilyen jók, mint ebben, tőlem kaphatnak még négy évet. Van remény!

- Jó-jó, de nekünk ez mennyibe került? És mennyit loptak el közben?

Ahogy a beszélgetésfoszlányokat elkaptam, egy-egy pillanatra színes felvillanások jelentek meg a fehér semmiben. A szemem sarkából egy T-54-es tankot pillantok meg, de ahogy odanézek, el is tűnik, csak a géppuska torkolattüze villan még egyet. A másik oldalon tüntető tömeg homályos délibáb-képe hullámzik úgy másfél másodpercig, hogy aztán a helyén a remegve beszédet mondó, ősz hajú Orbán Viktor jelenjen meg - a semmi fölött lebegve -, aki felé a másik oldalról most mintha nyilasok - vagy gárdisták? - masíroznának.

Majdnem fölkiáltok, de látom, hogy a semmiben sétálgató emberek zavartalanul beszélgetnek, mintha mi sem történt volna. Egy kisfiú kavicsot vesz elő a zsebéből, és a fehér semminek egy olyan részére dobja, ahol nem áll senki. A kavics loccsanó hanggal tűnik el a semmiben, eltűnése helyén apró darabok szakadnak föl a homogén, fehér masszából, majd kisebb-nagyobb íveket leírva visszahullanak, hogy újra eggyé váljanak vele. A gyerek lép néhányat, majd letérdel, óvatosan előre nyúl, keze majdnem könyékig eltűnik a semmiben. Észreveszi, hogy bámulom, mert amikor kihúzza, vigyorogva mutatja kezében a kavicsot.

Hát persze. Visszavigyorgok, odaintek neki, majd sarkon fordulok, és visszaindulok a metró felé. Hallom, ahogy valaki felmordul mögöttem:

- Nézd, hogy vigyorog, ez is biztos fideszes.

Valaki meghallhatta, mert távolabbról egy másik hang felel:

- Már az is baj, ha valaki örül a jó dolgoknak? Mi maga, komcsi? Örülne inkább, hogy vannak jó dolgok!

Szóváltás alakul ki mögöttem, de már nem figyelek. Otthagyom őket.

Vannak jó dolgok.

Örülök.

3 komment

Címkék: politika játék novella abszurd

Egy nyelvet öltő, kerge költő

2014.03.14. 11:37 Holger Hartland

Tegnap este megint névtelen levelet kaptam. Valakit megihlettek Semjén Zsolt versei. Fűztem hozzá néhány kommentárt, és közlöm. Íme:

Kedves Hartland!
Én egy tehetséges, de mostanában mostohán kezelt költőnő volnék, s ha be nem rezelt, versem közölni lehetséges? Nevemet rejtse intrika: találjon nekem álnevet, min a közönség felnevet, maga epigon Karinthyka.
Üdvözli,
N.N.

Úgy látszik, Semjén Zsolt napvilágra került zsengéi csobbanó kavicsként vetettek messzire gyűrűző hullámokat a magyar politikai költészet feszített víztükrén. Kedves Mezős Nárcisz (mert akkor így fogom nevezni), természetesen közlöm a költeményét, mert ez egy indián tánc, és én elhiszem, hogy Önben is ég az a láng. (Látja, gyenge verset írni nem rossz út, bár nagyobb a sportértéke, ha Kossuth-díjakat nem kapunk érte.) Jöjjön hát a vers. Vigyázat! Kissé nyers.

Mezős Nárcisz: A csipkebokor levele

Keresett Zsolt
- ihaj! -,
a Semjén.
Lírai volt,
mint vaj
a zsemlyén.
Rúzsként vére-
met szétkente
- ó, a bornírt! -
arcán, üdvre
fogát fente,
nékem úgy írt.
Kormányzásról
írta: pásztor,
aki juhát
dugja párszor,
az nagy ruhát
érdemel.
Kérlelt: "Rászor-
ulok, mondd hát:
létezel?"

Felelek most:

vagyok porban
s fellegekben,
átlagokban
és legekben,
heterókban,
melegekben,
kicsiny putri
udvarában,
cigánypurdé
ótvarában,
ikerszülött
diplomában,
bűnnel ütött
hozsannában,
tűzön sütött
szalonnában,
tűzzel ütött
szalonkában -
fiókában
és nőstény kecs-
ben, hímben,
fiókjában
hagyandó kecs-
kerímben.

Most is itt va-
gyok. Nem ér-
ted?
ajtóm nyitva,
hogy ha lépte-
det
rám bíznád:
rajtad áll.
De
hát csizmád
rajtam áll.

Így most szólam-
odon foglak:
szállj le rólam,
vagy ledoblak -
s jön a Pokol
mint Tököl,
végzed
oly rút sitten.
Üdvözöl
téged:
az Úristen.

Hogy is kommentálhatnám? Szépen lamentál, madám. Száz rossz verset, ezeret, csináljatok, csináljatok, röhögjünk, mint az állatok, csak így tovább, gyerekek!

8 komment

Címkék: játék humor paródia

Vécékefe lesz a baloldali ellenzékből

2014.03.07. 11:38 Holger Hartland

Az "Összefogás", majd a "Kormányváltás" után ismét új nevet talált magának a baloldali pártszövetség. Mint ma reggeli sajtótájékoztatójukon Mesterházy Attila bejelentette: a szövetség hivatalos neve mostantól "Vécékefe".

- Aminek az eltakarítására vállalkozunk, ahhoz ez a név illik - indokolta meg a névváltoztatást a szocialista politikus - Világos üzenetet küld a szavazók felé, hogy kik vagyunk és mihez kérjük a támogatásukat.

- Ööö... igen - tette hozzá Bajnai Gordon.

A sajtótájékoztatón Gyurcsány Ferenc is megszólalt: - A "Vécékefe" név illik ránk. A vécékefe szaros is, büdös is, az ember kezet mos a használata után, de nélkülözhetetlen kelléke minden vécének. Az országból a Fidesz négy év alatt szaros budit csinált, pedig mi patyolattisztán adtuk át, a kutyafáját! Nem kell szeretni a vécékefét, nem kell szeretni bennünket, csak tessenek szépen ránk szavazni! Elvégzünk minden piszkos munkát!

A neve elhallgatását kérő Karácsony Gergely szerint nem volt egészen jó ötlet az új név, mert az elkergetett ukrán elnök arany vécékeféjére asszociálhatnak a választók, az internetezőknek pedig Fodor Gábor és ez a poszt juthat az eszükbe, így ő a "Műanyag Vécékefe" nevet javasolta. Ám a megbeszélésen részt vevő szocialista politikusok azt mondták neki, hogy ne köhögjön a bolha, mert nincs neki tüdeje, örüljön az egyéni képviselő-jelöltségének és 55. helyének a választási listán.

A Fidesz szóvivője üdvözölte a Vécékefe Pártszövetség új névválasztását, rámutatva, hogy van is mit eltakarítaniuk a saját házuk táján. Hozzátette: a nyilvános vécék állapota világosan megmutatja, hogy a magyar emberek nem kérnek a Vécékeféből. Eközben a felcsúti polgármesterhez köthető Vécékefe Kft. névbitorlás miatt feljelentést tett a baloldali pártszövetség ellen.

24 komment

Címkék: humor paródia álhír ellenzék villámposzt

Itt az ellenzék újabb botránya

2014.02.20. 20:51 Holger Hartland

A komcsik már a felsőoktatást sem hagyják békén. Úgy osztogatnak parancsokat, mintha nem is 2014-ben, hanem 1984-ben lennénk. Nem kultúrharc kell ide, hanem értelmiségi rendszerváltás!

A minap ezt a levelet küldte az ELTE TÁTK dékánja a kar oktatóinak:

"Tisztelt Kolléganő/Kolléga!

Kérem, hogy amennyiben 2014. február 19-20. napon előadás vagy gyakorlat formájában tanórát tart, szíveskedjen felhívni a hallgatók figyelmét arra, hogy 2014. február 20-án (csütörtökön) 16-17.30-ig Bajnai Gordon exminiszterelnök úr látogatása alkalmából konferenciát rendeznek a XXXVII. előadóba. (sic - H.Hartland)

Kérem nyomatékosan kérjék őket (kiemelés tőlem - H.Hartland), hogy az előadásra regisztráljanak a Neptunban és tiszteljék meg az előadást részvételükkel, mivel jelenleg kis létszámú a jelentkezők száma. (sic - H.Hartland)

Közreműködésében bízva,

köszönettel:

Dr. Tausz Katalin

dékán"

Megjegyzés: a levélben néhány apró részletet megváltoztattam. Találjátok ki, miket. A megfejtés alább olvasható, fehér alapon fehér szöveggel (ha kijelölöd a kurzorral, láthatóvá válik):

Nem az ELTE TÁTK-n, hanem a Miskolci Egyetemen, nem Bajnai Gordon, hanem Kövér László, és nem Tausz Katalin írta a levelet, hanem Farkas Ákos, a ME dékánja: http://444.hu/2014/02/20/legyenek-szivesek-reszt-venni-a-kover-laszlon/

26 komment

Címkék: fidesz felsőoktatás ilyen ország pedig nincs villámposzt értelmiségi rendszerváltás

Mondjunk igent az alapjövedelemre!

2014.01.14. 11:46 Holger Hartland

A napokban forradalmi javaslat öltött konkrét formát: az állampolgári alapjövedelem ötlete. Azaz: kapjon mindenki pusztán alanyi jogon az államtól annyi pénzt, amiből már fenn tudja tartani magát! Gyerekenként havi 25 ezer forint járna, minden felnőttnek 50 ezer forint, a várandós anyukáknak pedig 75 ezer. Micsoda humánus intézkedés volna! Nem kellene többé dolgozni. Az ember újabb hatalmas győzelme volna ez a természet fölött: sehol a természetben olyan nincsen, hogy egy élőlény a puszta létezésével, bármiféle tevékenység nélkül jogosult lenne a fennmaradásra és a szaporodásra. A növények fotoszintetizálnak. A növényevők növényt esznek. A ragadozók ragadoznak. A paraziták... nos, csak nem hasonlítunk embereket parazitákhoz!

Persze mint minden csodálatos javaslatnak, ennek is megvannak az ellenzői. A károgók, a huhogók, a szívtelenek, a szkeptikusok. Ők azt kérdezik: "Miből?" Adjunk nekik csattanós választ! Íme ötféle megvalósítási lehetőség az állampolgári alapjövedelem bevezetésére! Nesztek modellszámítás és megvalósíthatósági tanulmány!

1) Az adópolitikai modell. Ha mindenki alapjövedelmet kap munka nélkül, az az állami költségvetésnek kiadást jelent. A kiadásokat bevételekkel kell fedezni. Az alapjövedelem fedezetére bevezethetnénk az alapadót, melyet igazságosan mindenki fizetne: minden felnőtt havi 50 ezer forintot, a gyerekesek gyerekenként 25 ezret, a várandós anyukák 75 ezret. Aki nem tudja kifizetni az alapadót, annak levonjuk az alapjövedelméből. Garantáltan fenntartható rendszer.

2) A monetáris politikai modell. Ha nincs elég pénze az államnak, hogy alapjövedelmet adjon, akkor nyomtasson. Papír van, nyomda van - hát akkor mire várunk? Az alapjövedelem baloldali szorgalmazói mellett ez a megvalósítás tetszene a létező jobboldal közgazdászainak is. Nemzeti konszenzus! Vessük be mi a pénzfegyvert! Az alapjövedelem így hamarosan elérheti nemhogy az ötvenezer forintot, de az ötvenezer milpengőt milforintot is.

3) A foglalkoztatáspolitikai modell. Az alapjövedelem fenntarthatóságát növeli, ha a kiosztott pénz mögött valóban megtermelt javak és szolgáltatások vannak. Ha a munka nélkül is biztosan kapott alapjövedelem elvenné a kedvet, hogy az emberek ezeket megtermeljék, akkor be kell vezetni az alapjövedelem fedezetére az alapmunkát. Össze kellene hozni az embereket egy közösségbe, ahol dolgoznának, előállítva mindazt, amiből mindenkinek alapjövedelmet adhatunk. A helyet, ahol egy közösség összegyűlik, tábornak is nevezhetjük, és mivel az emberek az idejüket ott munkával töltenék, a neve lehetne munkatábor.

4) A geopolitikai modell. Az alapjövedelem ötlete nem új. Vegyünk példát a nagyszerű athéni demokráciáról! A polgárok a népgyűlésen való részvételért napidíjat kaptak, és emellett ingyen színházjegy is járt mindenkinek. Ehhez a gazdasági alapot a laurioni ezüstbányák biztosították, ahol rabszolgák dolgoztak. A mi korunk ezüstje az olaj. Találjunk olajat az Alföldön, rabszolgákat pedig szerezzünk legkisebb szomszédunk, Szlovénia lerohanásával!

5) A tudománypolitikai modell. Adjunk pénzt Széles Gábornak, hogy végre kifejlessze a tavaly októberre ígért energianyerő csodagépét! Abból aztán lehetne mindenkinek terülj, terülj asztalkám.

Aki ebből az öt modellből sem tud választani magának, az tényleg egy szociálisan érzéketlen, embertelen és gonosz jobboldali, a perverz újraelosztás híve.

75 komment · 1 trackback

Címkék: humor abszurd alapjövedelem

TGM vs Romsics

2013.11.11. 23:15 Holger Hartland

Villámposzt: két idézet, kommentár nélkül.

Tamás Gáspár Miklós: "[Horthy] legnagyobb haditette az volt, hogy az osztrák flottát egyetlen puskalövés, sőt: egyetlen bosszús köhintés nélkül átadta Jugoszláviának, de hát végre is horvát volt a legtöbb hajós, már akit le nem puffantatott és föl nem köttetett a lovas tengerész még korábban a cattarói (Kotor) matrózlázadás alkalmából"

Romsics Ignác: "[Horthy] a háborúban kitűnt merész és sikeres harci cselekményeivel, mindenekelőtt a brit és olasz hajók elleni 1917. májusi támadással az Otrantói-szorosban. A Novara cirkáló parancsnokaként ekkor maga is megsebesült. 1918. február 3-án részt vett a cattarói matrózlázadás felszámolásában. Bár az akció egyetlen puskalövés nélkül zajlott le, a hadbíróság utóbb négy lázadót halálra ítélt. Hadisikereiért és erélyességéért az új uralkodó, IV. Károly 1918. február 27-én ellentengernaggyá és a flotta főparancsnokává nevezte ki. Ezzel több admirálist és nála idősebb sorhajókapitányt előzött meg. Horthy flottaparancsnokként is szigorú kézzel törekedett a fegyelem fenntartására. Az egyik hajón szerveződő újabb lázadás két irányítóját haditörvényszék elé állítatta, és halálos ítéletüket jóváhagyta. 1918. október 31-én az uralkodó utasítására átadta a flottát a Délszláv Nemzeti Tanácsnak."

32 komment · 1 trackback

Címkék: történelem tgm horthy villámposzt romsics

Nyílt levél az Amerikai Egyesült Államoknak

2013.11.07. 18:18 Holger Hartland

Vendégszerzőm, a Bölcs Boldi Bácsi sem akar kimaradni a nyílt levelek írásából. Én mondtam neki, hogy ez butaság, de ragaszkodott hozzá, hát íme:

Nyílt levél az Amerikai Egyesült Államoknak
Írta: A Bölcs Boldi Bácsi

Kedves Amerikai Egyesült Államok!

Az Önök budapesti nagykövetsége ma közleményben ítélte el, hogy a minap egy vallási gyülekezet magánterületen körülrajongott valami magánszobrot. Azért bátorkodom írni Önöknek, mert a közleményük így kezdődik:

"Az Egyesült Államok határozottan elítéli a Jobbik (...) által rendezett szégyenletes eseményt"

Gondoltam, ha a 317 milliós lakosságú szuperhatalom, az Egyesült Államok így foglalkozik egy jelentéktelen ország 0,85 milliós támogatottságú pártjával, akkor akár szóba állhatnak még velem is. Én pedig valami nagyon fontos dolgot szeretnék mondani Önöknek.

Az rendben van, hogy van véleményük. Az mindenkinek lehet. A közleményük végén viszont ezt írják:

"egy ilyen esemény azt teszi szükségessé, hogy a legmagasabb rangú magyar vezetők ítéljék el, gyorsan, határozottan és egyértelműen."

A fontos dolog pedig, amit közölni szeretnék: ezek a legmagasabb rangú magyar vezetők, akiket Önök most éppen csuklóztatni készülnek, az én alkalmazottaim. You know, én vagyok a magyar választópolgár. Jó, csak egy a nyolcmillió közül, de az egyik én vagyok, Önök meg egyik sem. Én mondhatok olyanokat a legmagasabb rangú magyar vezetőknek, hogy "János, ne írd alá", "Viktor, ülj", "Laci, dugulj már el". Okay, a többi nyolcmillió főnöktársam szava is egyenként ugyanannyit ér, mint az enyém, de a lényeg az, hogy én mondhatok ilyeneket, Önök meg nem. Ne ugráltassák az én alkalmazottaimat.

Persze lehet, hogy tévedek. Ismerem azt a szót, hogy Realpolitik - makacsul utálom, de ismerem. Lehet, hogy mégis Önök ezeknek az embereknek a főnökei, és még az is lehet, hogy ők meg az én főnökeim, vagyis Önök a főnökeim főnökei, tehát jogom van hallgatni. Ez esetben viszont ne csodálkozzanak, ha világszerte a legjobb esetben is kiröhögik Önöket a hátuk mögött, valahányszor a demokrácia letéteményeseiként lépnek föl.

Tiszteletteljes üdvözlettel,

A Bölcs Boldi Bácsi

Boldi Bá, hogy maga milyen bátor ember! Ugye az elmúlt években semmilyen kompromittáló beszélgetést nem folytatott a telefonján és az e-mailjei mind rendben vannak? - H. Hartland

117 komment

Címkék: politika humor magyarország abszurd nyílt levél horthy Bölcs Boldi Bácsi

A birka nép, az apokalipszis és a politikai elemző

2013.10.27. 10:12 Holger Hartland

Török Gábor őszintén megmondta. Bár ne tette volna. Így most kénytelen leszek szétszedni, amit írt.

A politikai elemző szerepéből kilépve megírta, mit is gondol erről az egészről, ami Magyarországon folyik: nos, a nép a hibás. A politikusok csak azt művelik az országgal, amit az ország enged nekik, ilyen a politika logikája. Majd ha ezt a választók is megtanulják, akkor lehet változás, de ahhoz összeomlás, apokalipszis, nagy pofon kell. Csak jönne már. Hogy okosodjon ez a buta nép.

Nincs ebben semmi új - használt panelek ezek, sokan írtak már hasonlókat. Az újdonság csak annyi, hogy Török Gábor is így gondolja. Mostanában főleg az országtól elszakadni képtelen emigránsoktól, illetve a kapitalizmus nagy barátaitól olvashatunk ilyeneket. Érdekes, évekkel ezelőtt mintha jobbfelől hallatszottak volna hasonló sirámok a szocikat hatalomba szavazó panelprolikról, nyuggerekről és kádárista lakosságról. Az apokalipszis óhajtásával kapcsolatban pedig nem tudok szabadulni a cinikus gyanútól, hogy általában olyan emberek sürgetik a jéghegy felbukkanását, akik ennek a Titanic-országnak az első osztályán utaznak, és biztos helyük van a mentőcsónakban.

Ettől persze még lehet igazuk, amikor a választókat, az országot, vagy ha úgy tetszik, a népet szidják. Igen, van abban valami, hogy olyan a politikai elit, amilyen a társadalma. Igen, igaz, hogy a korrupció és a romlottság nem csupán a politikában található meg, hanem jelen van a hétköznapi emberek életében is, a számla nélkül olcsóbb szolgáltatástól a hálapénzen, a protekción, a potyautaskodáson és a közlekedési morálon át egészen a mindennapos hazugságokig, az apró aljasságokig, a rossz dolgok elfogadásáig, az önfelmentő magyarázkodásig. Jogos elvárás, hogy ha moralizálni akar a társadalom, akkor magát is tegye moralizálás tárgyává.

Ez azonban csak az igazság egyik része. A kisebbik. A Török Gábor által is felkapott és előadott gondolatmenet ugyanis morálisan, logikailag, sőt, akár szakmailag is támadható.

Az egyik probléma vele az, hogy szétkeni a felelősséget. Velünk van a baj? Konkrétan kivel mennyire? Szinte biztos, hogy nem mindenkivel egyformán - ahogy a közlekedési morál színvonaláért sem az összes közlekedő egyformán felelős. Az ilyen "velünk van a baj"-szerű általánosítás még indokolható lenne, ha ez a gondolat újdonság volna. De nem az. (Lásd még: "magyar ugar".)

A most éppen Török Gábor által előadott érvelés másik hibája, hogy következetlen. A politikusok csak teszik a dolgukat, amikor becsapják és kihasználják a választóikat? Ez a dolgok rendje? Ha viszont a politika logikáját amorálisnak tekintjük, akkor milyen jogon ítélkezünk a választók felett? Felfüggeszthetjük az ítélkezést, állhatunk nem előíró, hanem leíró és magyarázó módon a politika jelenségeihez, ahogy egy elemző teszi - de akkor "bajról" sincs értelme beszélni. "Baj" akkor van, ha valami nem úgy történik, ahogyan az valamely normatív szempontból elvárható lenne - amikor szétválik az, hogy mi van és mi kellene, hogy legyen. Ehhez pedig szükséges valamilyen elvárás arra nézve, mi "kellene, hogy legyen". Ha nincs morális elvárásunk a politikusokkal szemben, akkor miért lenne a választókkal szemben? Vagy a politika szükségszerűen rabló-pandúr játék, ahol a magyar politikusok már dicséretesen kitanulták a rabló szerepét, csak a választóiknak kellene még egy apokalipszis, hogy öltsenek végre pandúrjelmezt?

Török Gábor esszéjével kapcsolatban a legsúlyosabb ellenvetés ugyanakkor az lehet, hogy szakmaiatlan. Politológusként hallania kellett már társadalmi csapdákról, ismernie kell az olyan játékelméleti fogalmakat, mint a fogolydilemma vagy a közjavak dilemmája. Aki tudja, miről van szó, az a következő apró betűs részt átugorhatja.

Képzeljünk el egy körökre osztott játékot, ahol öten ülnek az asztal körül, és mindegyiküknek van ezer forintja. Mindenki minden kör elején eldönti, mennyit ad ebből egy közös vállalkozásba, amely 20% nyereséget hoz, a nyereséggel megnövelt összeget pedig a kör végén egyenlően osztják vissza mind az öt játékos között. Ha mindenki beteszi az ezresét, akkor az első kör végén a +20%-kal együtt 6000 forint lesz bent, így mindenki egyformán 1200 forintot kap vissza, vagyis mindenki 200 forinttal gazdagodik. Ha mindenki 500-at ad, akkor (5*500)*1,2 = 3000 forintot osztanak egyenlően ötfelé, vagyis mindenki 100 forinttal gazdagodik (a megtartott 500 mellé kap vissza 600-at). Látható, hogy a közös érdek az lenne, hogy mindenki maximális összeggel szálljon be a vállalkozásba.

De mi történik, ha valaki potyázik? Nem tesz be semmit, miközben a többi négy beteszi az ezresét. Ekkor a végén (4*1000)*1,2 = 4800 forint osztódik öt egyenlő részre, vagyis egy rész 960 forint lesz. Akik betették az ezresüket, 40 forintot veszítenek, míg a potyázó 960 forintot nyer (mert neki még megvan az ezrese is, amit nem tett be). A többiek gyorsan rá fognak jönni, hogy így nekik sem érdemes befektetniük - az eredmény az lesz, hogy senki sem tesz majd be semmit. Sőt, lehet, hogy valamelyikük ezt az egészet már előre végiggondolja, és mivel nem bízik a többiekben, úgy dönt, hogy ő nem lesz balek, és már az első körben sem tesz be, vagy csak keveset. Akár így is kezdődhet a potyázás.

Akárhogyan is kezdődik, a vége az lesz, hogy a játékosok ott ülnek az asztal körül és tartják a pénzüket, így nem gyarapodnak, pedig lehetne, sőt, az lenne a közös érdekük.

Akkor pedig jön Török Gábor, és felemelt mutatóujjal azt mondja nekik: "Veletek van a baj. Apokalipszis kell nektek."


Egy politikai elemzőnek tudnia kellene, hogy a viselkedést a helyzet is befolyásolja, nem csak a jellem vagy a képességek. A játékszabályok, az elérhető nyereségek és a lehetséges veszteségek struktúrája létrehozhat olyan helyzeteket, amelyek végeredménye lehet akár olyasmi, amit külön-külön senki sem akart. Egyáltalán nem biztos, hogy a magyar választókkal van baj, de még az is lehet, hogy nem is a magyar politikusokkal. (Sok országban pedig a miénknél is rosszabb a rendszer, akkor az ott élőkkel is mind baj volna?) Gondolhatunk akár a régi kampányfinanszírozási szabályra is, mely az országgyűlési választásokon jelöltenként egymillió forint elköltését engedélyezte - annyit, amennyiből nem lehet sikeres kampányt folytatni. Ilyen helyzetben politikus választhat: bukott politikus akar lenni a szabály betartásával, vagy hazug politikus a megszegésével. (Mert utólag csak azt mondhatja: "persze, hogy nem költöttünk többet a megengedettnél".) Ha egy játék úgy van kitalálva, hogy csak a csaló és a balek szerepe között lehet választani, akkor lehet, hogy a játékkal van baj. A rendszerrel.

Ha pedig a rendszerrel van a baj, akkor olyanokat kérdezhetünk: ki alakítja a rendszert? Ki szabja meg a szabályokat? Kinek milyen szerepe volt és van abban, hogy mindez olyan lett, amilyen? Kinek milyen lehetősége volt vagy van, hogy másképp legyen? S ezzel akár visszajuthatunk a politikusok illetve az elit felelősségéig.

Milyen izgalmas kérdések.

Politikai elemzőnek valók.

44 komment

Címkék: politika magyarország megmondás Török Gábor

Nyolc ok, amiért jövőre is a Fidesz nyer

2013.10.24. 19:41 Holger Hartland

Ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak, akkor a Fidesz biztosan vezet a pártok versenyében, és hacsak nem történik valami drámai változás, akkor megnyeri a 2014-es választást. A maga formálta választási szabályoknak köszönhetően pedig nem is kell a szavazatok abszolút többségét megszereznie, akár 40% körüli eredménnyel is lehet újra parlamenti kétharmada. Két figyelmeztetés, mielőtt folytatnánk.

1) Ez a poszt azzal foglalkozik, mit tehet és mit (nem) tesz az ellenzék a Fidesz nagy arányú győzelmének megakadályozására. Nem arról szól, hogy mi lenne a "jó" az országnak (van olyan?), és azzal sem, hogy mi lenne a "legkisebb rossz" (ezt most egy "fene tudja" megjegyzéssel félreteszem). A poszt az ellenzék stratégiáját elemzi, ennyi és nem több.

2) Az olvasó érezheti akár úgy is, hogy a poszt semmi újat nem mond. Ami alább következik, abból sok mindent leírtak már, illetve sokaknak eszébe juthatott. Ez az írás csak összeszedi, amit lehet, a naiv, de gondolkodó átlagpolgár szemszögéből.

Nézzük tehát a közvélemény-kutatásokat. A legfrissebbek szerint (Medián, Tárki, Szonda) a Fidesz vezet, de nem feltétlenül abszolút többséggel: a pártpreferenciájukat kinyilvánító megkérdezetteknek hol közel 50%-a, hol kicsit több támogatja, de többnyire inkább 50%-nál kevesebb. A kormány megítélése inkább kedvezőtlen, a többség pedig kormányváltást szeretne. Ha hiszünk ezeknek a kutatásoknak és ha feltételezzük, hogy 2014 tavaszáig nem áll be változás (ez két nagy "ha"), akkor egyértelmű, hogy az ellenzéknek milyen stratégiával van esélye leváltani a Fideszt. Olyan választási szövetséggel, amely mögé a Jobbikot is beleértve valamennyi ellenzéki párt beáll. Egy ilyen heterogén szövetséget persze nem az kötne össze, hogy miképpen képzeli Magyarország jövőjét, hanem hogy mi az, amit elutasít. Így nem is lehetne más programja, mint hogy megszünteti a NER-t, kirúgja annak bebetonozott tisztségviselőit, esetleg elszámoltat, valamint új, tisztességes választási szabályokat alkot és egy éven belül új választásokat ír ki - például egyfordulós, pártlistás rendszerben.

Kicsiben volt is már példa hasonló szövetségre: a 2010-es önkormányzati választáson Esztergomban. A polgármester-választást a fideszes jelölt 36%-os szavazataránnyal elveszítette az ellenzék által egységesen támogatott jelölttel szemben. Az egyéni önkormányzati képviselői helyeket viszont (ahol nem volt ellenzéki összefogás) a fideszes jelöltek 31-43% közötti eredménnyel megnyerték. Az Esztergomban három éve működő "technikai koalíció" az egész országra nézve persze nem lehetséges, legfeljebb a NER-bontás és új, arányos választás korlátozott céljait felállító alkalmi szövetség.

Az ellenzéki pártoknak akkor is érdekükben állna megegyezni egy ilyen alkalmi szövetségben, ha az esetleges győzelmük után egy éven belül kiírandó új választást 2014 őszén vagy 2015-ben a Fidesz nyerné. Megnyerhetné, de nem kétharmaddal, hanem csak szavazatarányosan. Az ellenzéki pártoknak több képviselőjük, nagyobb súlyuk lehetne, ami politikusaiknak is, de a politikai pártokban és környékükön szinte törvényszerűen található éhes szájaknak és mély zsebeknek is előnyös lenne. A Fidesszel köthető koalíció gondolatával is eljátszadozhatnának, a Jobbiktól az LMP-n át akár (bizony) az MSZP-ig. Mivel a szövetségük alkalmi lenne és csak maximum egy évre, az új választásig szólna, programokkal se nagyon kellene bajlódniuk, és a "Gyurcsánnyal (Fodorral, Kunczéval, egyéb szánalmas önjelölttel) vagy nélküle" kérdésével sem kellene foglalkozniuk. A törpepártok akár saját jelölt nélkül is támogathatnák az alkalmi szövetséget, hiszen egy évre rá úgyis megmérethetnék magukat az egyfordulós, szavazatarányos képviseletet biztosító új választáson.

A nagy kérdés: miért nem köt ilyen szövetséget az ellenzék? Látványos nevetségessé válás helyett miért nem politizálnak úgy, ahogyan azt (már ha hihetünk annak, amit egyszerű állampolgárként látunk) a saját érdekeik diktálnák? Megpróbálom összeszedni a lehetséges magyarázatokat, a prózaiaktól és unalmasaktól a vad és szórakoztató összeesküvés-elméletekig.

1) Egyszerűen csak hülyék. Végigmérik egymást, majd azt mondják: "ezekkel soha" - és nem gondolkodnak tovább. Ez hihető, és ahogy mi is végigmérjük őket, még tökéletesen érthető is - de nem racionális. Hülyék, de ennyire?

2) Félnek a szavazóik reakcióitól. Tényleg furcsa lenne, amikor a Jobbik arra buzdítana, hogy egy szocialista jelöltre szavazzunk, a Demokratikus Koalíció pedig egy jobbikos jelölt mellett kampányolna. De ha hozzáteszik, hogy ez csak a Fidesz leváltásáról szól, és utána hamar új választás lesz? Jó kérdés. Persze már az ajánlattétel is csak titkos lehet, hiszen ha valamelyik párt ezt fölveti, a másik pedig harsányan visszautasítja, a javaslattevő fog hülyének tűnni.

3) Félnek egymástól. Mi lesz azután? Ha nem tudnak megegyezni az új választás szabályaiban? Vagy abban, hogy a NER-bontás után egy évig milyen legyen az ideiglenes rendszer? Vagy mi lesz, ha valaki felrúgja a megállapodást, és köt egy koalíciót a Fidesszel?

4) Félnek a vereségtől. Mi lesz, ha 2014-ben még így is a Fidesz nyer? A 2010-es szavazatarányokkal ez megtörténhetne, és akkor a felsült ellenzék ott állna megfürödve az egymás közt kialkudott mandátumaival. Megtörténhet.

5) Meg fognak egyezni, csak halogatják. Nem érdemes előre bejelenteni, hiszen akkor a Fidesznek volna ideje válaszlépésekre. Hirtelen rájöhetne, hogy mégis másfajta választási rendszer lenne a legjobb - iPad-je van, embere van, pár nap alatt írathat egy újat. Vagy megpróbálhatná magához édesgetni valamelyiket az ellenzéki erők közül.

6) Tudnak vagy várnak valamit, amit mi nem. Lehet, hogy mégsem hihetünk a közvélemény-kutatásoknak? A Medián például szeptemberben a teljes népességben 33%-ot mért a Fidesznek - ez nagyjából a 2010-es választás szavazatarányaival megegyező eredmény. Hm, hm. Eközben Baján a Fidesz egy korábban jobbra hajló körzetben csak megismételt választáson tudott nyerni, egy - maradjunk most visszafogottak - furcsa szavazókörnek köszönhetően. Lehet, hogy elkezdhetjük a közvélemény-kutatásokat lehúzni a vécén? Nem hiszem, hogy a közvélemény-kutatók csalnának. Nagyot bukhatnának rajta. De az lehet, hogy a megkérdezettek sokan titkolják a pártpreferenciájukat, főleg a nem fideszesek. Lehet, hogy az ellenzékiek ebben reménykednek, vagy a most még bizonytalanok mozgósításában.

7) Nem is akarnak nyerni. Egy vezető ellenzéki politikusnak megfelelhet az is, ha egy ideig ellenzéki képviselő marad. Kevesebb a hatalom és a lenyúlási lehetőség, de kevesebb a kockázat is. Elég csak nagyokat mondani és tiltakozni, felelősség nélkül - a kényelmes élet így is biztosított. Ellenzékre legitimációs célokból a NER-nek is szüksége van, 40-60 ellenzéki képviselői hely azért még marad, a vezető ellenzéki politikusok és a sleppjükhöz tartozók pedig akármi történik is az országgal, az elit részei maradnak. Lehet, hogy könnyebb a pártbeli és az egyéb ellenzéki riválisokat kiszorítani és befutó listás helyre kerülni, mint a Fidesszel megvívni.

8) Lehet, hogy az ellenzék vagy egy része már le is paktált a Fidesszel. Némelyik (némelyik? :)) ellenzéki figura tevékenysége tényleg olyan, mintha a Fidesz pénzelné. A nemzeti együttműködésre különböző motívumaik lehetnek, az előző pontban leírtaktól akár odáig, hogy részt kapnak a zsákmányból. Az a bizonyos 70-30 ma is működhet, esetleg a megváltozott körülményekhez igazítva 80-20-as vagy 90-10-es leosztásban. És persze lehet az is, hogy a Fidesznek elegendő terhelő információja van sok balliberális vezérről, hogy az ügyészség helyett hozzájuk bekopogva visszautasíthatatlan ajánlatot tegyen nekik.

Nagyjából ezek a lehetséges magyarázatok jutottak eszembe. Akinek az olvasók közül eszébe jut más is, írja meg a kommentekben.

5 komment

Címkék: politika választás fidesz összeesküvés ellenzék

Kötelező lesz vért adni?

2013.10.22. 10:38 Holger Hartland

A birtokomba került információk szerint a kormány kötelezővé tenné a véradást. A jövő évtől kerülne bevezetésre az új adónem, az önkéntes véradó, melyet minden felnőtt magyar állampolgárnak havonta kellene lerónia. Egyértelmű, hogy mi az elképzelés mögötti motiváció: ha belegondolunk, hogy Amerikában a kórházak akár 300 dollárt fizetnek egy liter vérért, könnyen kiszámolható, hogy az új adó a költségek levonása után is több száz milliárd forint bevételt jelentene a költségvetésnek.

Hogy ez valóban létező terv, nem pedig légből kapott kitaláció, arra megdönthetetlen bizonyítékom van. Egy Dél-Magyarországon lakó ismerősöm ugyanis a következő párbeszédnek volt fültanúja egy helyközi buszjáraton:

- Hogy vagytok, Rezsőkém? Tűzifa van elég? Szóljál, ha kell, tudok szerezni.
- Kösz, Józsikám, hát megvagyunk mink, megvagyunk. A múltkor volt nálunk egy kishölgy kampányolni, hogy szavazzunk a baloldalra, mert ez a kormány kiszíja mind az emberek vérit. De ha rája szavazunk, akit ő mond, akkor nem.
- Kiszíják a véreteket? Vér kell ezeknek, én mondom. Nálunk a fideszesek voltak, hogy nekem van vér a pucámban és ismerek mindenkit, hogy nem-e tudnám-e mozgatni a szavazókat. Még tűzifát is ígértek. Neked ígértek-e?
- Azt nem, de munkát ajánlottak, megyek egy filmbe szerepelni a Demokratikus Kocatelevízióba. Benne leszek a tévébe, Józsikám! Nem adom a véremet!
- Pedig azok is kiszíják, meg ezek is, akárhogyan is. Akkor már a tűzifát fogadd el tőlük. Cigi nem kell? Kapok a trafikos úrtól.
- Köszönöm, Józsikám. Na, itt le kell szállnom, itt lesz a forgatás.
- Jó sokat kérjél! Vérszívók ezek mind!

Válogatás a véradó bevezetésével kapcsolatos politikusi és médiareakciókból:

HVG, szerkesztőség: Mégis ígérnek tűzifát! Mint a Hartland blog értesüléséből egyértelműen kiderül, mégsem tévedtünk a bajai videóval kapcsolatban. Ha nem is volt valódi, a valóságot mutatta be: igenis folyik szavazatvásárlás. Most már tényleg biztos!

GFG blog: Vér: 1. ami bennünk folyik, 2. ami mindannyiunkban ott van. Példamondat: A vér nem válik vízzé. Van itt egy nemzet. Ez a nemzet a baloldali kormányok alatt évekig verejtékezett. A verejték büdös, elválasztja egymástól az embereket. A vér összeköt. Így lesz a sok egyéni individuumból egységes nemzet, Battonyától Törökszentmiklóson és Fegyverneken át Nemesmedvesig. A vér folyik. A kormányzás is folyik, ágaskodó ambícióját a vér meleg lüktetése teszi naggyá. Az igazi konzervatív pedig felismeri, hogy mi a jó élet feltétele, és meghajol e nagyság előtt.

HVG, Kapitalizmus blog: Az öngondoskodásra képtelen, primitív magyar lakosság legrosszabb ösztöneinek enged az állam, amikor a vér szabad kereskedelmét korlátozza. A vért nem adóztatni kellene, hanem engedni, hogy mindenki belátása szerint gazdálkodjon vele. A szorgalmas és tehetséges vállalkozók előtt új távlatok nyílnának, a véreshurka-készítéstől a festékalapanyag-gyártásig. Az újfajta törlesztési lehetőségek pedig életre keltenék a pangó hitelpiacot.

Ballibber Balambér, Szabad Értelmiségi Folyóirat: Vérlázító és tűrhetetlen. Újra zsidó vér fog folyni Magyarországon. A kormány parancsára minden zsidó magyar állampolgárnak önként fel kell majd sorakoznia - vészterhes reminiszcenciákat idéző módon -, hogy vérével adózzon az elnyomó rezsimnek. Ma még két deci, holnap ki tudja, mennyi. Az állam vágóhídra küldi polgárait.

Kuruc.info: Orbán Saktor a vérünket venné. Kimutatta foga fehérét a Zsidesz! De mi tudjuk, milyen péktermékbe fogják belesütni a drága magyar vért. Szívassuk meg a vérszívókat! Fogyasszunk mérgeket és káros anyagokat minél nagyobb mennyiségben, hogy amikor a pászkájukat megeszik, átkerüljön az ő szervezetükbe!

Mandiner blog: Nevetséges címlappal jelent meg a Párbeszéd Magyarországért Mozgalom Nagykörút-külsői alapszervezetének szeptember havi értesítője. A fényképen Karácsony Gergely köszönti az alapszervezet 70 éves korelnökét, ám a tortán csak 69 gyertya látható (képünkön). A PM tehát már egy teljes évvel marad el a határidőktől. Egyébként is, a képen rossz a megvilágítás, így Karácsony Gergely orra egy leértékelt krumplira hasonlít. Most pedig lemezkritika...

Pálfy István, KDNP: Örömmel adom a véremet a hazáért. Nagyon jó vérem van, tele testes tanninokkal, játékosan fanyar cseresznyés-fűszeres mellékízekkel. Vadhúsokhoz és Kálmán Olga-interjúkhoz ajánlom.

Kácsor Zsolt, Népszabadság: ...A férfi az aszfalton ülve nézett maga elé, már az sem érdekelte, hogy a járókelők megbotránkozva kikerülik. Zsebkendője nem lévén, puszta kezét szorította vérző orrához. Hiába mondta volna, hogy a közterületesek verték meg, csak mert le mert ülni egy padra, senki sem hitt volna neki. Lerótta már ő a véradóját. Ott van az aszfalton.

Heti Válasz: A kormány a véradó tervével valóban szokatlan, sőt rendkívüli ötletet fogalmazott meg, ám a rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat igényelnek. Az új adónemmel kapcsolatos félelmek teljesen érthetőek, de tudni kell, hogy az arra érdemesek adókedvezményeket vagy mentességet kaphatnak majd, lásd Michnai kolléga írását a 14. oldalon. A vitának persze van helye, de azt mindenkinek el kell fogadnia, hogy a parlamentben bohóckodni, drakulás molinókat kifüggeszteni és műanyag vámpírfogsorral felszólalni mégiscsak durva túlzás. Helyesen tette a házelnök úr, hogy az ország házának tekintélyét romboló zöld képviselőket fejenként fél literre büntette.

Vágó Gábor, LMP: Szerintünk a véradónak éppen az ellenkezőjére volna szükség. Minden állampolgárnak alanyi jogon kellene, hogy járjon havi egy liter vér - ez lenne az úgynevezett alapvér. A részleteken, például hogy honnan veszünk havi tízmillió liter vért, szakértőink dolgoznak.

Bayer Zsolt, Magyar Hírlap: Harcban állunk. Rezsiharcban, kultúrharcban, szabadságharcban. Harc idején véráldozatokat kell hozni. Bizony barátaim. Ahogy a régi magyar nemeseknek, most nekünk is életünket és vérünket kell ajánlanunk a hazáért. Igen ám, csakhogy a nemzeti oldal már lerótta véradóját 2006 véres őszén. Most a baloldaliakon és a liberálisokon a sor. Ők viszont, efelől ne legyen kétségünk, ávós-ivadékok módjára csak mások vérét ontanák. Hogy szakadtak volna bele az anyjukba, mikor a világra tolta őket. Márpedig a véradót nekik is meg kell fizetniük, demokratikusan, ahogyan ők szokták számon kérni mirajtunk. Hát most majd mi kérünk számon. Be kell hajtanunk tőlük a véradót. Ha kell, kétszeresen, ötszörösen, tízszeresen. Hetedíziglen.

Fidesz-közlemény: A bukott baloldal privatizálná az emberek vérét, ahogyan erre a Gyurcsány-Bajnai-korszak egészségügyi "reformjai" alatt is készült. A kormány viszont megvédi az emberek vérét, az emberek pedig nem kérnek a bukott baloldalból.

Fidelitas-közlemény: Bajnai Gordon még mindig nem tisztázta, kevert-e vért a Hajdú-bétnél készült libamáj-pástétomba. Linkünkre kattintva megtudhatja, mit nem tisztázott még Bajnai Gordon!

Bajnai Gordon: Ööö. Vér. Nem bírom a vért. Hurkából is csak a májasat szeretem. Jaj. Nem úgy értettem!

Fidelitas-közlemény: Hoppá-hoppá! Linkünkre kattintva megtudhatja, tervezték-e Bajnai Gordonék, hogy emberi májat kevernek a libamáj-pástétomba!

444.hu, ügyeletes szerkesztő: A barátnőm kérdezi, hogy letudhatja-e a véradót azzal, ha minden hónapban beküldi a menstruációját. Ilyesmire nekem esélyem sincs, de nem tudom, kiváltható-e vizelettel. Válaszokat és ötleteket a szerkesztőségbe kérünk!

7 komment

Címkék: humor paródia abszurd

Átlátszó butaság

2013.10.20. 01:38 Holger Hartland

Kedvelek minden olyan blogot, amelynek atlatszo-val kezdődik a neve. Ha maradtak még a magyar közéletben rokonszenves figurák, akkor a mindenkit pimaszul kiosztó 444-en és társain kívül elsősorban az olyan watchdog-újságírókat említhetem, akik felhívják a figyelmet a gyanús ügyekre, a visszaélésekre és a korrupcióra. Annál szomorúbb látni, mekkora butaság jelent meg a minap az Átlátszó Oktatás blogon.

Az történt, hogy jogászhallgatók meghívására Morvai Krisztina tartott egy előadást az ELTE jogi karán a családon belüli erőszak büntetőjogi és kriminológiai aspektusairól. Az Átlátszó Oktatás szerzője pedig felháborodott azon, hogy az egyetemen egy jobbikos EP-képviselő tarthat előadást, senki sem tiltakozik (ő is csak utólag), és a diákok sem rökönyödnek meg - majd következik a szokásos balliberális mantra szélsőségekről, a szólásszabadság határairól, masírozó nácikról, és hogy mivel mindezekért szerinte Morvai Krisztina is felelős, nem kellene őt beengedni az egyetemre.

Csakhogy Morvai Krisztina jelenleg is az ELTE jogi karának docense.

Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény kimondja:

"5. § (1) Az európai parlamenti képviselő-jelöltet jelöltségének nyilvántartásba vételétől a választás befejezéséig, illetve megválasztása esetén a mandátuma igazolásáig a munkáltató – kérésére – köteles fizetés nélküli szabadságban részesíteni.
(...)
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam alatt az európai parlamenti képviselő-jelölt munkaviszonya a munkáltató által nem szüntethető meg."

A ELTE jogi karának honlapján pedig ott szerepel Morvai Krisztina docensként a Büntetőjogi Tanszéken. Ezek szerint fizetés nélküli szabadságon van. Magyarán, az Átlátszó Oktatás bloggere azt szerette volna, hogy Morvai Krisztinát ne engedjék be a saját munkahelyére büntetőjogi és kriminológiai témájú előadást tartani. Magyarán, olyan tevékenységet végezni, amit egyébként is végezne, ha nem lenne fizetés nélküli szabadságon, és azon a munkahelyen, ahonnan a törvény értelmében jelenleg elbocsátani sem lehet.

Persze, ha egyszer befejezi a képviselősködést és visszamenne az egyetemre, akkor majd lehet azon vitatkozni, hogy maradhasson-e. Néhány kérdésen azért akkor is érdemes lesz elgondolkodni. Kié az egyetem? Az állami egyetemet nem az adófizetők pénzéből tartják-e fenn, köztük a Jobbikra szavazó adófizetőkéből is? Akármit is gondolunk róla, nem bejegyzett, legális párt-e a Jobbik? Akármit is gondolunk róla, sértett-e a politizálásával bármilyen jogszabályt Morvai Krisztina? Kinek van joga megmondani, hogy ki taníthasson állami egyetemen? Milyen eredményre vezetett eddig a balliberálisok "határolódj el tőle, bélyegezd meg, rúgasd ki"-politikája a szélsőjobboldallal (és nem is mindig csak a szélsővel) kapcsolatban? Ha a balliberálisok nem tudnak leszokni róla, hogy ők akarják megmondani, kiből mi lehessen Magyarországon (és nem tudnak, ahogy a HVG egyik blogjába és egy másik népszerű blogba beleolvasva is látom), akkor miért is lennének ők demokratikusabbak, mint akiken a demokráciát számon kérik?

Megannyi vitatható kérdés. Az viszont elég biztosnak tűnik, hogy Morvait az ELTE docenseként bajos lenne az egyetemről kitiltani, a felvetés tehát butaság. Az is butaságnak tűnik, hogy egy watchdog-újságírással foglalkozó blog, illetve rovat véleménycikket közöl. Nem kellene a két műfajt vegyíteni. A watchdog foglalkozzon a ronda ügyek felderítésével, azért szeretjük. A véleménynek máshol a helye.

22 komment

Címkék: felsőoktatás megmondás átlátszó

Mi olyan felháborító a Kósa-beszédben?

2013.09.05. 08:32 Holger Hartland

Röviden? Semmi. Kicsit bővebben? Erről szól ez a poszt.

Kósa Lajos, Debrecen polgármestere tanévnyitó beszédet tartott egy debreceni elitgimnáziumban. A beszédet a Népszabadság leközölte, s ha már így országos ügy lett belőle, a balliberálisok menetrend szerint kiakadtak rajta. No nem azon, amin lehetne, de mit is várhatnánk tőlük? Pont olyanok, mint voltak. Ha már országos ügy lett a beszéd, én is elgondolkodtam - elismerem, a konkrét debreceni körülmények ismerete nélkül, ahogy sokan mások is -, mire föl a felháborodás.

Egyik tárgya, hogy Kósa Lajos az elitképzés fontosságát hangsúlyozta. Na de mégis, milyen beszédet kellene mondania egy elitiskola közönségének? Fennakadni még a leginkább azon lehet, amikor azt fejtegeti, hogy a magyar diákok legrosszabb tíz százaléka versenyképes a fejlett nyugati országok diákjainak legrosszabb tíz százalékával. Nem tudom, ez igaz-e, de azt érthetjük, hogy a leggyengébb képességű és leghátrányosabb helyzetű gyerekekről beszélt, akik esetében a nemzetközi versenyképesség talán nem a legfontosabb szempont. De felháborodni - ezen? Ezen a butaságon - meg persze a lokis-barcelonáson - inkább röhögjünk. A felháborodást hagyjuk meg másra.

A második panasz az volt, hogy Kósa szerint "a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek". Nem tudom, hogy értheti ezt a mondatot valaki szó szerint, ha még nem őrült bele az amúgy indokolt Fidesz-utálatba és nem is ezért fizetik. Magyarországon a törvény tiltja a testi fenyítést. Még a szülőnek is. Tudom, hogy nem mindig tartják be a törvényeket, de az a pedagógus, akinek eljár a keze, az állásával játszik. A polgármester pedig nem olyan hülye, hogy gyerekverésre - a szavazói gyerekeinek a verésére! - biztasson pedagógusokat, akiket ezért utána ki is kellene rúgni. Azt is mondja, hogy a gyereknek fogni kell a kezét, akkor ezt értsük úgy, hogy a tanár az egyik kezével a gyerek kezét fogja, a másikkal pedig üti? Remélem, olvasóim nem értik félre, ha Kósával egyetértve azt mondom, a jó teljesítményhez néha kell egy seggberúgás. Nyugi, nem szó szerint... Ahogy remélem, azt sem veszik szexuális erőszakra való felhívásnak, ha azt mondom, néha sajnos baszogatni kell az embereket, hogy hozzák a kívánt eredményt.

A harmadik sikoly azért hangzott el, mert Kósa szavai parancsuralmat idéznek. Ezt mondta: "...az egész átszervezést azért kellett csinálni, hogy egy egységes állami fenntartási-működtetési rendszerben tudjuk támogatni azt, hogy minden gyereknek legyen esélye jó színvonalú oktatást elérni, és ezen belül azokat a kifejezetten a minőséget támogató programokat tudjuk csinálni, amely [sic] – innentől most már – valahogy úgy, ahogy annak idején mi csináltuk a nemzetközi érettségivel – parancs!" Kezdjük ott, hogy ennek a mondatnak nincs értelme. Mi is a parancs? Hogy "minden gyereknek legyen esélye jó színvonalú oktatást elérni"? Mert ez ellen aligha lehet kifogás. Vagy a minőségi programok megvalósítása? A ilyenként említett nemzetközi érettségiről ezt mondta: "Amikor azzal az ötlettel jöttünk ide, hogy meg kell csinálni a nemzetközi érettségi programot, akkor... hogy is mondjam... a lelkesedés nem volt hatalmas, ellenben senki nem merte kifejezni az ellenérzését, mert akkor mi voltunk a fenntartó, és azt nem szokás csinálni, hogy azt mondják, hogy na, ezt nem." Szegény, szegény elitgimnáziumi tanári kar és diákok! Megparancsolták nekik, hogy kiválóak legyenek! Egy elitgimnáziumban! Amit ők választottak, pont azért, hogy kiválóak legyenek...

Egyébként komikus a balliberálisok állandó nyafogása a tekintély és a parancsok ellen. Egy vezető utasít, netán parancsol? Miért, mi a fenét csináljon egy vezető? Könyörögjön? Szavaztasson? Akkor mitől vezető? Rábeszéljen? Van erre mindig idő, mód és kapacitás? A rendes főnök persze nem parancsol, hanem kér, de aki dolgozott már munkahelyen, az pontosan tudja, hogy ez mit jelent. Akinek pedig ez nem tetszik, az lehet vállalkozó és teljesítheti a vevők és a piac parancsait.

A tekintély és a tekintélyelvű vezetés önmagában véve nem rossz. Lehet rossz, de lehet jó is, például ha gyorsan vagy határozottan kell dönteni, vagy felelősséget kell vállalni. A liberális vezetés is lehet rossz, például ha gyáva és tutyimutyi módon csak azért keresi a vezetettek egyetértését, hogy elkenje a felelősséget. Vannak helyzetek, amikor a liberális vezetés konszenzuskeresése csak azt jelenti: "úgyis az lesz, amit kigondoltunk vagy aminek lennie kell, de azt várjuk, hogy ne csak megcsináld, hanem érts is egyet vele, és vállalj részt a felelősségből". Ilyen helyzetekben egyenesebb üzenetet közvetít a parancs: "valakinek dönteni kell, és ez most én vagyok, tehát én döntök és én viszem el az esetleges balhét is". A parancs bizonyos helyzetekben jobban tiszteli az alárendeltek autonómiáját, mert a parancsot nem szeretni kell, hanem végrehajtani. A gondolkodás így szabad marad.

Kósa beszéde jól illik egy tekintélyelvű vezetéshez. Határozott, optimista, teljesítményorientált, néhány felejteni való butasággal és elnézhető szabadszájúsággal. A maga módján a butaságokat leszámítva jó beszéd, vállalható egy elitiskola tanévnyitóján. Ugyan, mégis, mi lehet vele kapcsolatban igazán komoly baj?

Megmondom.

Kósa beszéde tükrözi a Fidesz hozzáállását az ország dolgaihoz. A Fidesz tekintélyelvű rendszert épít. A hatalomgyakorlása "konzervatív hatalomgyakorlás", ahogy egy ifjúkonzervatív bloggertől olvashattuk nemrég, talán épp valamelyik minisztériumból. Alapelvei a hatalom szabadsága és a tetszés szerint alakítható hagyomány, ahogyan egy másik, az intellektuális rúdtáncot alacsony színvonalon, de magas díjazásért művelő blogger kifejtette.

A tekintélyelvű vezetéstől viszont, ha már keménykedik, elvárható, hogy tisztességes és kompetens legyen, eredményeket mutasson fel, vállaljon felelősséget és legyen elszámoltatható. Az sem árt, ha képes felismerni a hibáit, korrigálni őket és legalább meghallgatni a tanácsot. Akkor a beosztottak olyanokat mondanak, "a főnök nehéz ember, de korrekt, érti a dolgát, keményen dolgozik ő is, és jól mennek a dolgok". Mit látunk mindebből az ország jelenlegi vezetésének munkájában? Tisztesség helyett pofátlan lenyúlást, a haveri kör és a hű kutyák pénzzel tömését, a pedagógusoknak hazudozást a béremelésről. Kompetencia helyett rossz királyt, kontraszelektált hülyéket, az oktatásban forráshiányt és káoszt. (Milyen tekintélyelvű vezetés az, amelyik még a tankönyveket sem képes rendesen kiosztani?) Felelősségvállalás helyett megúszásra tervezett választási rendszert, elszámolás helyett sumákolást a közérdekű adatok nyilvánossága körül. S ami a legfontosabb volna, eredmények helyett elszegényedő, lecsúszó, pusztuló, balkanizálódó Magyarországot.

A tekintélyelv megvan - de hol a tekintély?

Márpedig az a vezetés, amelyik úgy tekintélyelvűsködik, hogy közben sem tisztessége, sem kompetenciája nincsen, magát megmérettetni csak erős hátszélben hajlandó, elszámolni nem akar, az eredményei pedig borzalmasak - az olyan vezetés nem autoritás, hanem seggfej.

Ez a baj a Kósa-beszéddel. Nem az, ami benne van, hanem ami az ország állapotát elnézve nincs mögötte. S ami az ország vezetésének állapotát elnézve nem is lesz.

44 komment

Címkék: oktatás politika fidesz magyarország megmondás Kósa Lajos

Kit érdekel a nép?

2013.09.02. 16:06 Holger Hartland

Homokszemek csikorognak a gépezetekben. Íme, kommentár nélkül két homokszem és egy érdekesség:

Első homokszem

GFG, a blogger Fegyvernek népéről 2012 szeptemberében:

"...miközben a lebeszélés kultúrájának képviselői folyton arról beszélnek, hogy nem nyugat-konform, nem européer, amit a magyar kormány csinál, addig a nyugati perspektívájuk szűrőjén kihullik a rögmagyar valóság. Őket nem érdekli Törökszentmiklós és Fegyvernek népe."

GFG, 2012.09.06. (további fegyvernekezést ld. még itt és itt is)

Ezzel szemben itt egy friss hír:

Fegyverneken a szülők tiltakoznak a minisztérium által kinevezett új iskolaigazgató ellen. "A fegyverneki Orczy Anna Általános Iskola és Szakiskola igazgatói kinevezéséről született döntés miatt szerveztek békés, tiltakozó megmozdulást a napokban. A szervezők és résztvevők remélik, hogy az illetékesek ennek hatására átgondolják korábbi döntésüket, amint mondják, aláírásokat gyűjtenek, s ha kell a minisztériumhoz is elmennek."

Forrás: szoljon.hu

Érdekesség

GFG egy olyan település népére hivatkozik nagy előszeretettel, ahol a google maps szerint mai napig olyan utcanevek vannak, mint "Felszabadulás", "Vörös csillag", "Vörös Hadsereg", "Zalka Máté", "Mező Imre", hogy csak néhányat említsünk.

Második homokszem

Ez máshol csikorog. A szoljon.hu cikkét a fegyverneki iskolaigazgató-ügyről a Népszabadság online gyakorlatilag szó szerint lemásolta. Nem egy MTI-hírt, hanem egy megyei híroldal cikkét. Linket adnak rá, de szerzőként a "NOL" szerepel.

A magyar közélet gépezeteiből biztosan összekaparhatnánk egy egész játszótérre való homokszemet, de van, amelyik egymagában is szép.

Frissítés: ráadás mai homokszem, kihagyhatatlan!

Mégsem utáljuk az EU-t. Pár napja pedig még úgy volt, hogy Tárki felmérése szerint a magyarok 32%-a szerint jó nekünk az EU, 39% szerint inkább rossz, 22% szerint se nem jó, se nem rossz. A Véleményvezér meg is magyarázta, pont úgy, ahogy várni lehetett. Ma kiderült: összecserélték a 39 és a 22 százalékot, vagyis csak 22% szerint rossz nekünk az EU, 39% szerint se nem jó, se nem rossz, ami megfelel a sokévi átlagnak, semmi drámai változás. Micsoda nap!

6 komment · 1 trackback

Címkék: oktatás közélet magyarország tiltakozás GFG

Az értelmiségi rendszerváltás kérdéséhez

2013.07.24. 14:31 Holger Hartland

A Mandiner blog mai posztja értelmiségi rendszerváltást követel. Történt ugyanis, hogy Ludassy Mária filozófiaprofesszor interjút adott a 168 órának, és mondott ezt-azt.

Mit érthet ebből a magunkfajta laikus, akinek lövése sincs a filozófiához?

Például érthetjük a felállást. A piros sarokban egy filozófiaprofesszor, aki bármit is mondott az interjúban, akkor is egy 69 éves professzor, aki megírt 15 könyvet, szerkesztett 16 másikat, valamint írt 57 cikket és 25 könyvfejezetet. Ráadásul a jelenlegi hatalom és annak sajtóhadosztálya éppen az ő és kollégái kinyírásán buzgólkodik. Vele szemben a kék sarokban egy (két?) névtelen blogger, akik uszító gúnyposztot írnak azon a Mandineren, amelynek a főszerkesztőjéről utólag derül ki, hogy milyen megbízásokkal stafírozták ki, és ahol utólag derül ki az is, ha valamelyik szerzőjük a minisztériumból blogol. (S vajon hány van még, akiről nem tudunk?) A hatalom bloggerei a kinyírandó proffal szemben. Elég ronda dolog.

Érthetjük azt is, hogy az éhes ifjújobboldaliak, miközben rendszerváltást követelnek, személyeket támadnak, rendszerről pedig szó sem esik azon kívül, hogy váltani kellene. Akkor viszont nem rendszer-, hanem személyi váltásról van szó: X-et, Y-t, Z-t ki kell rúgni, és a mieinket (minket) kell a helyükre ültetni. Politikai kinyírással kell helyet csinálni a leendő politikai kinevezetteknek. Még rondább.

Ludassy az interjúban több csúnyát is mondott a konzervatív filozófus-ikon Thomas Molnárról, de volt köztük egy olyan kijelentés, aminek akár utána is lehet járni: "Molnár egy 1999-es írásában pozitívan értékelte Maurras azon nézeteit, miszerint a francia nemzetből ki kell vetni a zsidókat, liberálisokat, szabadkőműveseket, sőt a reformátusokat is, mint az idegenség megtestesítőit." Könnyű megtalálni, miről lehet szó: Molnárnak a Modern Age c. amerikai konzervatív folyóiratban megjelent írásáról (Thomas Molnar: Charles Maurras, Shaper of an Age, Modern Age, 41:4, Fall 1999, 337-342, pdf-ben és html-ben elérhető innen). A hat oldalas tanulmányt elolvasni sem tart sokáig, így könnyen meggyőződhetünk róla, hogy bár Molnár valóban pozitívan szól Maurras-ról, azért a Ludassy-féle összefoglalóval szemben teljesen jogos lehet a felhördülés. Egy professzornak pontosan tudnia kell, hogy ha a protestánsok, szabadkőművesek, zsidók és külföldiek (és nem a liberálisok) "nemzetből való kivetésének" pozitív értékeléséről van szó, azt a mai olvasók - főleg a 168 óra olvasói - hogyan fogják értelmezni. Molnár értelmezésében viszont mindössze arról van szó, hogy Maurras szerint ezeknek a kisebbségeknek elkülönült közösségekben lenne a helyük (337.), esetleg az ókori városállamok metoikoszai mintájára (341.), és az uralkodó személye kapcsolná össze őket egymással és az ország egészével. Lehet, hogy mai szemmel ez sem szép, de a Ludassy-mondat sugalmazásához képest azért sokkal kevésbé durva, és ne felejtsük: száz évvel ezelőtti politikai gondolkodóról van szó. Molnar (nem egyöntetűen) pozitív attitűdje sem kifejezetten az adott elemek "nemzetből való kivetésének", hanem a Maurras-i életmű egészének szól. Hát igen, ha most Ludassy lenne a hatalom embere, és a Mandiner a hatalomnak beszóló ellenzéki blog, akkor ez a poszt is máshogy alakult volna.

Mi ebből a tanulság?

A Mandiner bloggerei találhattak volna olyat a Ludassy-interjúban, amibe tárgyilagosan is beleköthetnek, de inkább maradtak a fikázásnál és az uszításnál. Nem ismerik Thomas Molnar munkásságát, és az intellektuális munkát megspórolva nem is néztek utána, pedig nagyon könnyen megtehették volna. És így követelnek értelmiségi rendszerváltást. Ez a legrondább.

17 komment

Elmennek a tehetséges fiatalok - na és?

2013.07.14. 04:24 Holger Hartland

A Bölcs Boldi Bácsi tanácsai 10.

"...megpillantottak maguk előtt egy bolygót, se kicsit, se nagyot, csak amolyan közepes formát, egyetlenegy kontinenssel. Közepén vörös vonal húzódott végig, s mindaz, ami a vonal egyik oldalán terült el, sárga volt, ami pedig a túlsó oldalán, az rózsaszínű. Látták ebből, hogy két szomszéd állam van előttük..."
(Stanislaw Lem: Kiberiáda. Trurl és Klapanciusz hét utazása. Első utazás avagy Gargancián csapdája)

Kedves, Tehetséges Fiatalok Elvándorlása Miatt Aggódó Feleim!

A Fidesz-kormány alatt az ellenzékiek egyik kedvenc toposza lett a kivándorlás emlegetése. Orbanisztánból csak elmenni lehet, és el is megy a jó munkaerő és a sok fiatal tehetség, mekkora veszteség, jaj. Persze, lehet a kérdést aktuálpolitikai szempontból is vizsgálni, és a poszt legvégén vissza is térek rá, addig azonban arra kérek minden kedves olvasót, kis időre felejtsük el, milyen kormányunk van éppen. Kedves feleim, erőltessétek meg magatokat, és képzeljetek el egy lehetőségeihez képest jól működő, fejlett, szabad, normális Magyarországot. Megvan? Akkor most gondoljatok arra, mit tennének ilyen helyzetben a fiatal hazai tehetségek.

Szerintem elmennének.

Ha a jó Magyarország elképzelésekor tekintetbe vettétek a "lehetőségeihez képest" feltételt, akkor be kell látnotok: Magyarország még sokáig nem fog olyan lehetőségeket kínálni, mint a Nyugat, jó esetben sem. Sokáig érvényes lesz még, hogy Nyugaton több pénzt lehet keresni, jobb egyetemekre lehet járni, boldogabban és kényelmesebben lehet élni, mint nálunk. Egy harmincas-negyvenes embernek a kivándorlás, akár csak pár évre, persze nagy macera. Ő már nem egy hátizsákkal és két bőrönddel költözik, hanem kamionnal. Ha hátrahagyja a családját, az a baj. Ha viszi őket, az a baj. Ha kicsi a gyerek, az a baj. Ha nagy már, az a baj. Ha készülne a következő, az a baj. Új életet kezdve át kell értékelnie a régit, és vele minden olyan korábbi ambícióját, hogy neki esetleg valami feladata lett volna itthon. (Írja inkább, hogy "küldetése", Boldi Bá, az sokkal nyálasabb! - H.Hartland :))

De mi tart vissza egy huszonévest? Ő nem új életet kezd, hanem még az elsőt.

Magyarország - az elképzelt jó és egyelőre a létező is - az EU tagja. Az emberek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása pedig azt jelenti, hogy ilyen szempontból az Európai Unió nevű "ország" egyik "megyéje" vagyunk, méghozzá az egyik elmaradottabb, szegényebb, "vidéki" megyéje. (Igen, ilyen szempontból a budapestiek is vidékiek, hurrá, egy ostoba fel- és megosztással kevesebb! - H.Hartland) A világ legtermészetesebb dolga, hogy a tehetséges fiatalok mondjuk Békéscsabáról vagy Hódmezővásárhelyről Budapestre vagy legalábbis Debrecenbe vagy Szegedre mennek egyetemre, és utána esetleg ott is ragadnak. Pont ugyanígy természetes, hogy a tehetséges magyar fiatalok egy része távozik nyugatra.

Lehet, hogy ez baj, de keseregni ugyanúgy nem érdemes rajta, mint azon, hogy az ember halandó - nem tudunk mit csinálni, ez van és kész. A jelenség más kormányzás esetén is létezne, legfeljebb más mértékben. Lehetnek olyanok, akiket más esetben itthon lehetne tartani, de biztosan vannak, akiket sehogyan sem. Lehet és kellene is a magyar felsőoktatást fejlesztgetni, de belátható időn belül az ELTE vagy a BME pont úgy nem lesz egy ligában a Harvarddal vagy Cambridge-dzsel, mint ahogy Békéscsabának vagy Hódmezővásárhelynek sem lesz ELTE- vagy BME-szintű egyeteme. (Hódmezővásárhelyre azért nem vennék mérget, Boldi Bá! - H.Hartland :))

Mielőtt nagyon elkámpicsorodnánk, jusson eszünkbe még egyszer tágabb "országunk", az EU négy szabadságelve: az emberek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása. Ez az áramlás nemcsak tőlünk indulhat, hanem felénk is jöhet. A magyar felsőoktatásban van annyi potenciál, hogy ha Oxford soha nem is lesz, az európai középmezőnyben megkapaszkodva jó ár/érték-arányban kínáljon diplomákat az ezért fizető külföldi hallgatóknak. Tudtátok-e például, hogy a Semmelweis Egyetemen kb. kétezer külföldi hallgató tanul angol és német nyelven? Tudtátok-e, hogy a nevezett intézménynek ezekre a fizetős helyeire már túljelentkezés is van? Utóbbi egy kapitalista szemléletű világban nem lehet tartós: ha egy áruból vagy szolgáltatásból - mert a felsőoktatás is üzlet, majdnem annyira, mint az egészség - hiány mutatkozik, akkor a termelő gyorsan gondoskodik a hiány megszüntetéséről, vagy az ár, vagy a kínált mennyiség növelésével.

A 444.hu nemrég cikkezett arról, milyen komoly hagyományokkal rendelkezik és ennek megfelelően milyen erős a magyar matematika. Bűn lenne, ha ezt például az ELTE TTK nem használná ki, és nem hirdetne fizetős angol nyelvű képzést külföldieknek. Van is MSc és PhD-programjuk, bár azt sajnos nem sikerült megtudnom a honlapjukról, hogy hány külföldi hallgató szurkolja le a félévenkénti több ezer eurós tandíjat - remélhetőleg jó sok. Már csak egy jó BSc-program hiányzik. Az MSc önmagában ugyanakkor talán már elég lehet ahhoz, hogy Laczkovich professzor megbékéljen egy kicsit a bolognai rendszerrel. (Bónusz: maroz bloggerkolléga bizonyára értékelni fogja, hogy az ELTE TTK-n a matekot már differenciáltan oktatják a hallgatók ambícióihoz és képességeihez igazodva, és van egy "alapszint" is azoknak, akiknek nem megy annyira, és ahol "a hangsúly az alapvető fogalmak és tételek megértésén, a felzárkóztatáson, a matematikai gondolkodás és problémamegoldó készség kifejlesztésén van". Gyógymatek? Nem, tisztességes "ruhatár-büfé szak", legalábbis ELTE TTK-s viszonylatban!)

Persze miért állnánk meg az orvosoknál vagy a matematikusoknál? EU-ország magyar megyéjében a gazdasági szereplők mellett a magyar felsőoktatásra is igaz, hogy szolgáltatásaival és áruival nem csupán a megyén belül kell versenyeznie, hanem azon kívül is. A tudományban és az egyetemeken egyébként is olyan közös nyelv az angol, mint a középkorban a latin. A versenyt - angolul, nemzetközi mezőnyben, az EU-beli, sőt, azon túli hallgatókért - megúszni nem lehet, legfeljebb elveszíteni. A különböző területen dolgozóknak persze nem egyformán nehéz a dolguk - attól függően, hogy az ő területükön mennyi a szöveg és mennyi a szám. Szakítani kellene továbbá a szocialista múlt olyan, máig élő hagyományaival, mint a merev bürokrácia, a másokat visszahúzni kívánó irigység és a relaxált szelekció. Akkor már csak a megfelelő szintű ligát kellene megtalálni a bajnokságban, ahol a magyar csapatok eséllyel indulhatnak.

Nem, kedves olvasók, nem kerülte el a figyelmemet a valóság. A fentieket egy lehetőségeihez képest jól működő, fejlett, szabad, normális Magyarországról írtam. De kezet moshatok és visszatérhetünk a valóságba, ha nagyon akarjátok. A további stadionépítésekre biztató futballsikereinken mások már kiélcelődték magukat, és miközben a síró gyerekek iskoláját bezárták, több egyetemen pedig leépítenek, egy egész Vastagbőr-blogot lehetne megtölteni "erre bezzeg van pénz"-jellegű posztokkal. Én most inkább arról emlékeznék meg, hogy maga Navracsics miniszter is megemlítette a kivándorlás problémáját a Fidelitas kongresszusán. Az még teljesen rendben volna, hogy az eltávozottakat bővülő munkaerő-piaci lehetőségekkel várná vissza, ha nem lenne a dolognak egy kicsit fairy tale-szaga. Utána viszont ugyanebben a beszédben azt is mondta, hogy (a Mandinert idézem) "a közigazgatás megújításában a Fidelitas a legfontosabb utánpótlás lehet".

Hogy tetszik? A közigazgatás utánpótlását egy pártszervezet biztosítja.

Emlékeim szerint ennyire magas rangú fideszes ennyire nyíltan még soha nem mondta ki, hogy pártállamot építenek. A pártállamokba pedig, hacsak nincs alattuk rengeteg ásványkincs, nem nagyon szokott vonzódni sem az ember, sem a tőke, sem az áru, sem a szolgáltatás.

Hogy mi a mai tanács? Ha hisztek abban a Magyarországban, amiről a poszt szól, tegyetek érte. Ha nem: tegyetek, ahogy jónak látjátok.

Üdvözöl benneteket:

A Bölcs Boldi Bácsi

34 komment

Címkék: fidesz felsőoktatás megmondás kivándorlás Bölcs Boldi Bácsi

Származás

2013.07.12. 15:14 Holger Hartland

- Lám, itt vagyok. Őseim egykor büszke tartással, magasan hordott koronával viselték az idők viharait a nemesi birtokon. Aztán a jöttmentek letarolták őket. Kazánházakban, bútor- és papírgyárakban vészelték át sorsukat - és most itt vagyok én, a kései utód.
- Khm, elnézést...
- Lám, itt vagyok. Megmaradtam. De milyen áron? Alacsony polcra kerültem. A társaimat elvitték már, így nem osztozhatunk a fájdalomban. Este van, hideg van és én egyedül vagyok...
- Halló! Megbocsásson, hogy közbeszólok, de nincs egyedül...
- Hogyan?... Tessék?... Ki maga?
- Itt vagyok jó ideje, ha uraságod méltóztatna végre észrevenni...
- Ja, hogy maga. Ne gúnyolódjék. Csodálom, hogy egyáltalán meg bír szólalni.
- Mire vág úgy föl? Ugyanazon az alacsony polcon vagyunk.
- Most. Egykor viszont az én őseim büszke fák voltak. A magáéi? Legfeljebb fű.
- Miért, fűnek lenni talán szégyen? Gondolja, hogy olyan könnyű lehetett fűnek lenni a magafajták őseinek árnyékában? A fű az árnyékban örülhetett, ha egyáltalán megmaradt.
- Örült is. Akkor még mindenki tudta, hol a helye.
- A vadállatok letaposták, a fákon és a földben lakó bogarak és csúszómászók lerágcsálták.
- Ugyan, a maga őseit nem valami nemes vad, hanem legfeljebb egy tehén legelhette le. Örüljön, hogy nem tehénlepény lett.
- Mondjon még ilyeneket, és egyre jobban fogom szeretni a motoros fűrész hangját. A tehénlepény pedig hasznos. Táplálja a földet. Én pedig még hasznosabb vagyok. Ha kettőnk piaci értékét külön-külön nézzük, az enyém sokszorosan haladja meg a magáét.
- Pénzben méri az értékét? Jellemző. Maga egy amorf senkiházi. Nehéz lehet elviselnie, hogy most én adok magának formát.
- Maga csak egy üres forma. Én vagyok a tartalom, a lényeg.
- Maga riskatermék.
- Maga is termék. Ha én elmegyek innen, majd meglátja, mennyit ér valójában. A szemétdombra kerül. A történelem szemétdombjára.
- Ha maga elmegy innen, magából a legjobb esetben is csak húgy és kemény fekália lesz. Rossz esetben híg.
- És? A fekáliából trágya lesz, a trágya bekerül a földbe, a földből pedig fű nő. Tudja: örök körforgás. Én a részese leszek - maga nem.
- Haladárkám, újrahasznosításról még nem hallott?
- Ahá, szóval a modern világot megveti és mocskolja, de a vívmányait használná, ugye? Képmutató.
- Magának hiába mutat képet bárki. Úgysem lát semmit.
- Persze, mert maga eltakarja előlem a kilátást. Remélem, nem sokáig.
- Azt én is remélem. Bár tudnám, meddig kell még magát elviselnem.
- Ha legalább a meglévő szerény adottságait használná, tudná.
- Hogyan?
- Kell lennie magán egy feliratnak.
- Nem tudom elolvasni. Sajnos itt nincs tükör.
- Akkor valahol a közelben. Talán fölöttünk. Olvassa el.
- Hmm... nos... igen.
- Látja? Mi van rajta?
- Rossz hír. Jobb, ha nem mondom el. Az igazság elviseléséhez gerinc kell. Az pedig csak a fáknak van, a fűnek nincs.
- Ne szórakozzon már! Magának legfeljebb a feje van fából.
- Nos, ha tudni akarja, éppenséggel kiárusítanak bennünket. A maga piaci barátai.
- Elhiszem, hogy az magának rossz hír. Nekem a Kánaán, magának a szemétdomb. Kiderül, kinek mennyi az értéke.
- Kánaánita barátom, ha látná az értékét azon a feliraton, arra nem lenne büszke.
- Maga beszél? Magára még betétdíjat sem számolnak fel. Nem úgy, mint azokra, akiknek homok volt az őse.
- Homokosokhoz hasonlítgat? Elég volt. Máris megszabadulok magától.
- Jól van. Én is így gondolom. A soha viszont nem látásra!

*

- Mancikaaa! Gyere már ide azzal a ronggyal!
- Mi van?
- Nézzed már, ez a doboz lyukas. Kifolyott az egész tej.
- Hőőőha, úszik az egész polc. Nem csoda, hogy ezt az utolsót itt hagyták. Még jó, hogy a többit elvitték. Mingyár' föltörlöm.
- A dobozt hagyjad, majd kidobom.
- Az akciós táblát levegyem?
- Nem, az maradjon. Holnapra jön az új szállítmány.

1 komment

Címkék: novella abszurd humoreszk

Európa Tormay Cécile utcái

2013.07.07. 01:55 Holger Hartland

A Bölcs Boldi Bácsi tanácsai 9.

Kedves, Európa Sorsáért Aggódó Barátaim!

Hallom, Európa beteg. Európa öngyűlölő. Európa felszámolja magát.

Pedig lehet, hogy Európa egyszerűen csak nagy, és így mindig akad olyan szöglete, ahol történik valami hülyeség.

Például...

Például nemrég az volt a hír, hogy "a svéd parlament" egy képviselője meg akarná tiltani a férfiaknak az állva vizelést. Kis utánanézéssel kiderülhetett volna (ha nem ment volna ki a divatból az utánanézés), hogy ez a javaslat valójában egy svéd megyei közgyűlés hatszázalékos pártocskájának egyik képviselőjétől származott, és csak a hivatali mosdókra vonatkozott. Hát ennyit "a svédekről". Nem tudom, végül megszavazták-e, pedig jó lenne tudni, mert nem mindegy, hogy ép és egészséges, vagy rothadó és beteg Európának vagyunk-e még mindig a tagjai. Abba már belegondolni sem akarok, hogy miképpen volna lehetséges egy ilyen rendelkezés kikényszerítése. Bekameráznák a vécéket? Hivatali kukkoló figyelné a betérőket, és feljelentené, aki nem igazodik? Hamar rászólnának: Mit képzel!? Nem Magyarországon vagyunk! Azóta persze a svédeknek is akadt nagyobb gondjuk - a külvárosaikat felgyújtó "fiatalok" miatt.

Pár napja jött az újabb színes hír: Asztúriában, egy nagyjából két magyar megyényi spanyol tartományban a helyi szocialista párti oktatási miniszter kötelezővé tenné az iskolákban a karácsonyi és a húsvéti szünet helyett a téli és a tavaszi szünet elnevezések használatát. Ez ugyan májusi hír, de valamiért mégis másfél hónappal később, épp a Tavares-jelentés elfogadásának másnapján lett belőle poszt a Mandineren, "Európa önfelszámolása: karácsonytalanítás Asztúriában" címmel. Mint a posztból kiderül, a döntéshozók "nem egyeztettek sem az iskolákkal, sem a szülői szervezetekkel (akik most utólag tiltakoznak a döntés ellen), egyszerűen megszavazták és kész." Ez valóban csúnya dolog. Annyira, hogy a fideszes blog szerzőjének felháborodásában eszébe sem jutott más olyan EU-tagország, ahol ilyesmi történik.

A felszínes olvasók persze rögtön arra gondoltak (ez a hebehurgya Hartland is), hogy ismét a nemzetközi balliberalizmus megszokott bevándorló-simogatásának lehetünk tanúi - pedig aligha. Asztúriában alig élnek bevándorlók, és a spanyolországi bevándorlók háromnegyede különben is Dél-Amerikából és Kelet-Európából érkezik munkáért, vagy Nyugat-Európából meleg éghajlatért. Mint a Mandiner posztja is megemlíti, a derék asztúriaiak 1300 éve még a kereszténység védelmezői voltak a mórokkal szemben. Csak éppen kimaradt, hogy 80 éve Asztúriában volt egy felkelésbe torkolló bányászsztrájk, amelyet egy bizonyos Franco tábornok marokkói - azaz mór - csapatokkal veretett le, ami kétezer halálos áldozattal, kivégzésekkel, dúlással, nemi erőszakkal járt. A mórok végül mégis eljutottak Asztúriába. Pár évvel később a polgárháborúban is kemény harcok folytak itt, majd szűk négy évtized jobboldali diktatúra következett. Amíg nálunk a kereszténységet üldözték (persze később már inkább korrumpálták az egyházi besúgóhálózat megszervezésével), addig ott a kereszténység nevében üldöztek. Nem, itt nem a liberálisok igyekszenek betiltani a kereszténységet, nem az iszlám bevándorlók "érzékenységére" hivatkoznak, és nincs szó "civilizációs öngyűlöletről". Ezek szocik. Amit mutat az is, hogy az intézkedés egyik fő támogatója a legnagyobb spanyol szakszervezet, a CCOO. Szocinak lenni pedig mást jelent Spanyolországban, mint nálunk.

Az asztúriaiak majd eldöntik, hogy mit kezdenek ezzel a helyzettel. Az ottani konzervatívok teljes joggal máris nevetségesnek tartják az intézkedést, és arról írnak, hogy ezt úgyis semmibe fogják venni. És tényleg, mit tehetne a szoci miniszter? Kirúgatná a karácsonyozó és húsvétozó tanárokat, vagy a rendelkezéséhez nem igazodó gyerekeket? Vagy a szüleiket a munkahelyükről? Hamar rászólnának: Mit képzel?! Nem Magyarországon vagyunk! Asztúriában egyébként is tisztességes választási rendszer van: a 45 parlamenti helyet egyfordulós, listás választáson szavazatarányosan osztják szét. Ha a baloldal túlfeszíti a húrt, a mostani 23:22-es többsége helyett hamar ellenzékben találhatja magát.

Nevetséges, ha pont mi, magyarok sápítozunk ezeken az ügyeken, és kiabálunk borízű hangon, hogy Európa beteg, Európának vége. Igaz, a mi politikusaink nem a hivatali vizelés szabályozásával és nem is az iskolai szünidő hivatalos elnevezésével vannak elfoglalva, de büszkék sajnos nem lehetünk rájuk. Vak komondoron ejtik át az élettársukat. Közpénzből utat építtetnek a házukhoz. Elosztják a csókosaik közt a kisemberektől is elrabolt dohánypiacot. Önkormányzati adósságot halmoznak fel, majd rálőcsölik az államra. Internetes kommentelőket jelentenek fel. Kirúgatják azt a közalkalmazottat, aki nem hajlandó a pártjuk által szervezett tüntetésen részt venni.

Akkor már tiltanák be inkább az állva vizelést.

Jobb pillanataikban azért ők is össze tudnak hozni olyan show-t, mint svéd és asztúriai kollégáik. Tarlós Istvánnak például sikerült igazán szórakoztató vihart kavarnia, mikor egy vitatott írónőről, Tormay Cécile-ről akart elnevezni - egy aszfaltozatlan zsákutcát... Miért is ne lehetne Tormay Cécile köz? Tormay Cécile állítólag egy könyvében csúnyán zsidózott, más könyvei viszont állítólag nem is rosszak. Évekkel a háború előtt meghalt, és nem a Nagykörútról vagy a Dob utcáról lenne szó. Persze, létezhessen akkor Váci Mihály utca és Frankel Leó út is, sőt, felőlem akár Berkesi András fasor és Mattyasovszky Jenő tér is, ha az ott lakóknak nincs kifogásuk ellene. És lehessen állva vizelni, a karácsonyi/téli és a húsvéti/tavaszi szünetet meg hívja mindenki, ahogy akarja. Kicsi ügyek ezek. Európa Tormay Cécile utcái. Nagy indulatokat kavarnak, de kis jóindulattal kezelhetők. Lehet, hogy Európa beteg, de ha igen, akkor nem ezek miatt. Lehet, hogy a verébnek nagy a feje, de ha igen, azt nem a bagoly fogja megítélni. Kezeljünk mindent a helyén.

Üdvözöl benneteket, mint mindig:

A Bölcs Boldi Bácsi

27 komment

Címkék: abszurd megmondás mandiner Bölcs Boldi Bácsi

Alkalmasság

2013.06.29. 13:40 Holger Hartland

Egy fiatal minisztériumi alkalmazott naplójából

2013. június 28. Miniszter Úr ma sajtóelemzési feladatot adott. Olvasom, hogy mit ír ez a naiv mandineres gyerek arról, hogy Bíró Zoltán alkalmas-e a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet élére. Nagyon jó. Bírót bírálja, de Miniszterelnök Úr felelőssége fel sem vetődik. A rossz udvaroncok támadhatók, a jó király érinthetetlen. Amíg Európában vagyunk, szükség van ellenzékre. De ha már kell, akkor legyen hiteltelen, ostoba, vagy jelentéktelen. Ez nagyjából megvan. Ami ellenzékiség ezen felül marad, mint ott a Mandineren, az pedig legyen belső - az a mi kezünkből eszik.

Az is jó, hogy most a leendő igazgató alkalmasságáról vitatkoznak, és nem arról, hogy egyáltalán szükség van-e ilyen intézetre. Ugyan már, még hogy Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet! Ha tényleg azt akarnánk, hogy a rendszerváltás története kutatva legyen, akkor nem egy hírlapi publicistává lett, volt MSZMP-s irodalomtörténésznek alapítanánk intézetet, hanem kiírnánk egy halom pályázatot a már meglevő akadémiai és egyetemi struktúrákban dolgozó történészeknek, politológusoknak, szociológusoknak és közgazdászoknak - és persze nem sumákolnánk el az ügynökkérdést.

Nem. Ez igazából nem a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet lesz, hanem egy Bíró Nertársat és Elvbarátait Pénzzel És Hivatallal Jutalmazó Intézet. Annak a vezetésére pedig definíció szerint nincs alkalmasabb, mint Bíró Zoltán. Ezen kívül ez A Nemzeti Együttműködés Rendszerét Ideológiailag Megalapozó Történelemértelmező Intézet is lesz - annak a vezetésére pedig olyan ember a legjobb, aki már tapasztalatból tudja, hogyan kell a hatalmat szolgálni. Aki számára ismerős a meggyőződés, hogy nálunk és csakis nálunk van az Igazság, és hogy az Igazság győzelme fontosabb még az igazságnál is.

Ezen kívül ez még - a többi intézetünkhöz hasonlóan - egy Párhuzamos Pénzelosztó és Kiszorító Intézet is lesz. Az Akadémia vezetése a kezünkben, az egyetemek még ugrálnak néha, de inkább csak a szájuk jár - még az ELTE is csak sipákolt legutóbb, de közben szépen felnyalja a padlót, ahogy azt megparancsoltuk neki. Van viszont még ezekben az intézményekben sok ellenséges és gyanús elem, akiket nehéz domesztikálni és egyelőre lehetetlen egyszerre mindet kirúgni. Amit meg tudunk szállni, azt persze megszálljuk, de amit nem, arra nincs más, mint lassan elsorvasztani, és kiépíteni mellette a saját párhuzamos intézményrendszerünket, a mi embereinknek.

Jut eszembe, van is egy történész végzettségű barátom. Nekem jó helyem van itt a Minisztériumban, de ő szegény csak az Atilla Király Népfőiskolán haknizik, pedig már cikke is megjelent a Sumero-Hungarológiai Szemlében. Jól megadta benne a hazaárulóknak! Egy kicsit a Jobbik felé hajlik, de azért rendes gyerek, majd megszelídítjük. Be fogom ajánlani Miniszter Úrnak.

16 komment

Címkék: politika humor abszurd Bíró Zoltán

süti beállítások módosítása